Category: Uncategorized

A szülői elidegenítés (parental alienation szindroma, rövidítve: PAS) a gyermek pszichológiai manipulációjának folyamata és eredménye, amely a szülő és/vagy más családtagok felé indokolatlan félelem, tiszteletlenség vagy ellenségeskedés kialakulásához vezet. A jelenség a gyermek és az elutasított családtag ellen irányuló pszichológiai abúzus – lelki bántalmazás – egy jellegzetes formája, amely majdnem kizárólag a házastársak különélése, illetve válás esetén fordul elő, különösképp azokban az esetekben, ahol jogi lépésekre is sor került. Ennek fő oka általában az, hogy az egyik szülő ki akarja zárni a másik szülőt a gyermek életéből, de más családtagok, barátok, illetve a családdal kapcsolatban álló szakemberek (gyermekvédelmi dolgozók, pszichológusok, ügyvédek, bírók) is hozzájárulhatnak ehhez. A folyamat végül oda vezet, hogy a gyermek hosszú távon, sőt általában teljesen elidegenedik a szülőtől, illetve más családtagtól amit különösen negatív gyermekkori élményként él meg, mely következtében magatartásbeli, kognitív, érzelmi és pszichológiai szimptómák alakulnak ki az érintett gyermekben.
A PAS jellemzők összegezve:
1. A gyermek gondolkodását kitöltik a szülő kritizálására és leértékelésére irányuló gondolatok, melyek nem igazolhatóak és/vagy túlzók.
2. Tudatos, tudatalatti, tudattalan tényezők arról, hogy az elidegenítő szülő részt vesz a másik szülő gyermek általi elidegenítésében.
3. A szülő befeketítés litánia jellegű, ?betanult, elismételt? minőségű, olyan frazeológiák, melyet a gyermek, szokásosan nem használ.
4. A gyermek olyan apró jelentőségű emlékekkel igazolja az elidegenedést, melyek triviálisak, s melyeket a legtöbb gyerek elfelejt. A gyermeket megkérdezve képtelen további kiváltó okot mondani.
5. Az elidegenítő szülő egyetért a gyermekkel, támogatja vélekedését; ezek az okok igazolják az elidegenedést.
6. A szülő gyűlölete akkor a legintenzívebb, mikor az elidegenítő szülő a gyermek és az elidegenített fél is jelen van. Amikor a gyermek egyedül van az elidegenített szülővel, a gyermek mutathat gyűlöletet, semlegességet, vagy (pozitív) érzelmeit is kifejezi.
7. Amikor a gyermek kezdi magát jól érezni az elidegenített szülővel, hirtelen hűvössé válás fordulhat elő, visszahúzódik és ellenségeskedik, azt gondolván, hogy valami rosszat követett el. Az is előfordulhat, hogy azt kéri az elidegenedett szülőtől, hogy ne árulja el a másik szülőnek azt, hogy jól érezte magát.
8. Az ellenségesség mértéke a gyermek viselkedésében, beszédében nagymértékben változhat, az elidegenítő szülőtől való távolság függvényében.
9. A gyűlölködés kiterjesztése az elidegenített szülő kiterjedt családjára, melyet a gyermek még kevésbé tud indokolni.
10. Az elidegenítő szülő nem érintett a kiterjedt család elutasításában.
11. A gyermek gyűlölete gyakorta áthatolhatatlan, ellentétes a helyzetével.
12. A gyermekből hiányzik az ambivalencia, az elidegenített szülő a *teljesen rossz*, az elidegenítő a *teljesen jó*.
13. A gyermek nem mutat bűnösségérzést az elidegenített szülő érzései miatt
14. A gyermek fél, hogy elveszíti az elidegenítő szülő szeretetét
Fordította:
Keresztes Csaba

Views: 12