Month: October 2025

És tovább

 

Itt jegyzem meg, hogy az alperes által idézett tanúvallomás a 190. jegyzőkönyv 7. oldal tetején szerepel. Amihez képest az alperes által idézett szöveg nem egyezik a jegyzőkönyvi szöveggel szó szerint, csupán tartalmában. A két szöveg eltérését csak azzal lehet magyarázni, hogy az alperes a kifejezett bírói tiltás ellenére ismételten felvette a tárgyalást hangfelvételre, és azt leiratozva adja most elő. Megjegyzem, hogy sem a bírósági jegyzőkönyvben, sem a leiratban nem vádolta senki az alperest azzal, hogy szexuálisan az alperes bántalmazta volna a kislányt.
Édesapám csupán arról számolt be, hogy a gyermek milyen állapotban tért haza a kapcsolattartásról. Ez is álláspontom szerint azt igazolja, hogy az alperesnek egyáltalán nem áll szándékában a szabályok betartása, hiszen többszöri figyelmeztetés ellenére felveszi a tárgyalásokat hangfelvételen. Továbbra is azt állítom, hogy az alperes előtt ott volt a lehetőség, hogy ha úgy érzi, hogy szexuális bántalmazásra utal a tanú, akkor arra rákérdezhetett volna, de ott és akkor nem tette. A másodfokú elj árás során pedig azt állítja, hogy én magam manipulálni akarom a bíróságot, holott ezt folyamatosan kísérli meg. A tanú egyébiránt pontosan azt igazolja, hogy az alperes állításával szemben én és a családom kifejezetten figyelünk arra, hogy a gyermek semmi olyan információhoz ne tudj on jutni, ami számára káros lenne, vagy ami a perrel kapcsolatos.

Az alperes beadványában már addig megy el, hogy a 15. oldalon kijelenti, hogy ,,A felperes alaptalan és rágalmazó kijelentései, miszerint az alperes szexuális bántalmazást követhetett el a gyermekkel szemben, rendkívül súlyosak, és a bíróságnak különös figyelemmel kell kezelnie az ilyen szándékos, rosszhiszemű vádakat.

Views: 0

Szülői elidegenítés mint gyermekbántalmazás – Shawn Wygant kutatása az amerikai bíróságokon

Shawn Wygant kutatásának előadása arról, hogyan kezelik az Egyesült Államok bíróságai a szülői elidegenítést. Az alábbiakban pontokba szedve összefoglalom a lényeget:

1. A kutatás célja

  • Meghatározni, mikor igényel a szülői elidegenítés gyermekvédelmi beavatkozást.

  • 18 hónapon át tartó kutatás, az összes 50 állam és Washington D.C. bírósági ügyeinek elemzésével (1 259 eset).

2. Alapfogalmak és különbségek

  • Parental Alienation (PA) = a szülői viselkedés, amely károsítja a gyermek kapcsolatát a másik szülővel → ez gyermekpszichológiai bántalmazás.

  • Parental Alienation Syndrome (PAS) = a gyermeknél megjelenő tünetegyüttes, amely az elidegenítő hatás következménye (pl. kampányszerű szülőgyűlölet, bűntudathiány, “splitting”, stb.).

  • A kettőt nem szabad összemosni:

    • PA = cselekedet (maltreatment)

    • PAS = következmény (harm indicator)

3. A fő tétel (Wygant-modell)

A szülői elidegenítés önmagában, még a tünetek megjelenése előtt is gyermekbántalmazás, ezért gyermekvédelmi beavatkozást igényel.

Ez az ún. „Parental Alienation Child Abuse Model”, amely a DSM-5 definíciójával is összhangban van:

Minden olyan szülői viselkedés, amely valószínűsíthetően pszichológiai kárt okoz, bántalmazásnak minősül.

4. Leggyakoribb elidegenítő viselkedések

  • A másik szülő rossz színben feltüntetése („veszélyes”, „nem szeret téged”)

  • Kapcsolattartás korlátozása indokolatlanul

  • A gyermek beavatása párkapcsolati konfliktusba

  • A gyermek kényszerítése választásra a szülők között

  • Szeretet megvonása, ha a gyermek pozitívan beszél a másik szülőről

  • Hamis bántalmazási vádak kitalálása

  • A másik szülő „megtagadása” – fotók kivágása, nevük elhallgatása

  • Valóságátírás, „agymosás”: a gyermek elbizonytalanítása a saját emlékeiben

5. Bírósági esetek példái

  • Colorado, Michigan: a bíróság már a viselkedés alapján is elidegenítést állapított meg, még tünetek nélkül is → védelmi lépés (felügyeleti jog módosítása).

  • Texas és Minnesota: súlyos következmények, amikor nem avatkoztak be időben (pl. gyermek gyilkosságot követett el az anya hatására; gyerekek évekre elrejtve az apától).

  • Több államban viszont a bíróság csak akkor lépett, ha már tüneteket látott → ez „type II error” (téves negatív), azaz késői beavatkozás, mulasztás.

6. Statisztikai eredmények

  • 1 259 elemzett ügyből:

    • 689 esetben a bíróság megállapította a szülői elidegenítést (≈55%)

    • 570 esetben nem találták (≈45%)

  • A megállapított ügyekből:

    • 72% a gyermek tüneteire épített (PAS-modell)

    • 28% az elidegenítő viselkedésre (PA-child abuse-modell)

  • A nem megállapított ügyek kb. 22%-ában a bíróság tévesen hagyta figyelmen kívül az elidegenítést („type II error”).

7. Leggyakoribb bírósági tévedések

  1. Csak akkor ismerik el a PA-t, ha a gyermek már tüneteket mutat.

  2. Úgy vélik, a gyermek nagyobb kárt szenvedne a szétválasztástól, mint az elidegenítő szülő mellett maradva („too alienated to protect” tévhit).

  3. Mindkét szülőt azonosan hibáztatják, noha az elidegenítés egyoldalú viselkedés.

  4. „Óvatosságból” a vádaskodó szülőnek adnak ideiglenes felügyeletet („error on the side of caution”), ami súlyosbítja a helyzetet.

8. Következtetések

  • A szülői elidegenítés pszichológiai bántalmazás akkor is, ha a gyermek még nem mutatja a PAS tüneteit.

  • Korai beavatkozás szükséges, mert ha a folyamat elhatalmasodik, gyakran visszafordíthatatlan.

  • Az igazságszolgáltatásnak a viselkedésre kell fókuszálnia, nem csak a tünetekre.

  • A PA-child abuse-modell alkalmazása csökkenti a hibás (késlekedő) bírósági döntéseket, és hatékonyabb gyermekvédelmet eredményez.

Views: 0

és tovább….

Ez a példa pontosan jól mutatja azt, hogy mennyire képes az alperes a gyermek érdekeit előtérbe helyezni, és mennyire érdekli a gyermek jóléta. Bármit megtesz, hogy bizonyítékokra szert tegyen, és az sem zavarja, ha a gyermekének ezzel árt.
A levéllel véleményem szerint nemhogy nem tisztázta magát, hanem  látámasztotta, hogy semmilyen szinten nem alkalmas a gyermek feletti szülői felügyelt gyakorlására. Az az apa, aki azért megtagadja a gyermeke pszichológusi kezelését, hogy nyilatkozatot esikarjon ki a szolgálatból egészen biztosan nem alkalmas a felügyelet ellátására.
Az alperes azt próbálja beadványában előadni, hogy édesapám arra kívánt utalni, hogy szexuálisan bántalmazta volna az alperes a gyermeket. Édesapám tanúvallomásában ilyet soha nem állított. Amennyiben az alperes úgy érezte, hogy erre kíván utalni, akkor jog képviselőj én keresztül miért nem kérdezett erre rá a tárgyaláson? Soha nem vádoltam sem én, sem a családom azzal az alperest, hogy szexuálisan bántalmazta volna a gyermekem.

Ugyanakkor volt olyan eset, hogy az alperes a kapcsolattartás kezdetén lelkileg bántalmazta a gyermeket. Például amikor a gyermekkel azzal a felkiáltással indult el Budapestre, hogy Irány xxx!
Holott egyáltalán nem volt tervében az, hogy xxa viszi a gyermeket. Ezen felkiáltásnak az egyedüli célja az volt, hogy a gyermeket megfélemlítse, és összezavarja. Ez sikerült is neki, hiszen én nem tudva arról, hogy az alperes xxxa akarja vinni a gyermeket, erre fel sem tudtam készíteni, és a gyermeket a kijelentés olyan váratlanul érte, hogy sírva is fakadt. Kérdem én, hogy milyen felelős apai magatartást tanúsít az a szülő, aki ilyen felkiáltásokkal direkt sokkolni akarja gyermekét minden indok, és valós alap nélkül?

Views: 0

És csak tovább…. hazudj hazudj hazudj…

Az alperes által becsatolt levél ezt pontosan alátámasztja, amiben úgy nyilatkozik, hogy amíg nem látom a gyermek valódi állapotát, addig a hozzájárulásomat megvonom a pszichológus bevonásához.

Majd ezt követően az alperes tájékoztatást kér.

Ez a nyilatkozata az alperesnek egyértelmű. Méghozzá azt jelenti, hogy saját maga megtagadta  a pszichológus bevonását. Megjegyzem, hogy az alperes ezen leveléből is látszik, hogy  ismételten úgymond bizonyítékot kíván gyűjteni. Ennek érdekében pedig még attól sem retten  vissza, hogy a gyermeke megsegítését megtagadja, csakhogy egy számára kedvező nyilatkozatot ki tudjon csikarni a családsegítő szolgálattól.

Ez a nyilatkozata az alperesnek egyértelmű. Méghozzá azt jelenti, hogy saj át maga megtagadta a pszichológus bevonását. Megjegyzem, hogy az alperes ezen leveléből is látszik, hogy ismételten úgymond bizonyítékot kíván gyűjteni. Ennek érdekében pedig még attól sem retten vissza, hogy a gyermeke megsegítését megtagadja, csakhogy egy számára kedvező nyilatkozatot ki tudj on csikarni a családsegítő szolgálattól.

Views: 0

A videó („Parental Alienation – The Effects on Children”) egy többórás előadás, amelyben a szerző személyes tapasztalatain és segítői munkáján keresztül mutatja be az ellennevelés (parental alienation) pszichológiai, jogi és társadalmi oldalát.
Az alábbi pontokban összefoglalom a tartalmát:

1. Bevezetés

  • A szerző saját élményeiből indul ki: 5 évig volt elidegenítve a gyermekeitől.

  • Célja, hogy valós képet adjon az ellennevelés hatásairól és a jogi rendszer hiányosságairól.

  • Szerinte a társadalom félreérti az apák szerepét, és nincsenek valódi szakemberek, akik segíteni tudnának.

2. Az apák fájdalma és a hős szerep újradefiniálása

  • Sok apa annyira szenved a gyermeke elvesztésétől, hogy öngyilkosságot fontolgat.

  • Ezek az apák mégis „hősök”, mert kitartanak a gyerekeik iránti szeretetből.

  • A társadalom gyakran lenézi vagy hibáztatja őket, pedig a valódi oka a rendszeres igazságtalanság és a társadalmi közöny.

3. A gyermek szenvedése

  • Az ellennevelés legnagyobb áldozatai a gyerekek:

    • Arra nevelik őket, hogy gyűlöljék az egyik szülőt.

    • Elhitetik velük, hogy az egyik szülő „veszélyes” vagy „rossz ember”.

    • Ez identitás- és bizalomvesztéshez vezet, és felnőttként gyakran személyiségzavarokhoz (BPD, NPD).

  • A gyermek újraírt emlékekkel és hamis félelemmel él.

4. A jelenség három megközelítése

  • Társadalmi: a köznyelvben ismert, de gyakran félreértett fogalom.

  • Jogi: a legtöbb bíróságon nincs pontos definíció, így nehéz bizonyítani.

  • Pszichológiai: nem szerepel a DSM-ben, de létező, súlyos pszichés bántalmazási forma.

5. Az ellennevelés működése

  • A gyermek szeretetének feltételekhez kötése („csak akkor szeretlek, ha gyűlölöd apát/anyát”).

  • A szeretet félelemmé és függőséggé alakul.

  • A gyerek megtanulja, hogy érzelmi túlélése hazugságon múlik.

6. A szülő feladata, aki elidegenített

  • Ne próbálja logikával megmagyarázni az igazságot.
    A gyerek a saját „túlélési rendszerét” védi.

  • Az elidegenített szülő szerepe: a „biztonságos szülő”.

    • Mindig jelen lenni.

    • Soha nem támadni a másik szülőt.

    • Következetesen, higgadtan reagálni.

  • A kapcsolat helyreállása hosszú évek alatt történhet, gyakran csak felnőttkorban.

7. A bírósági valóság

  • Az „ellennevelés” szót nem érdemes használni, mert sok bíróság nem ismeri el.

  • Ehelyett: pszichológiai bántalmazás, szülői befolyásolás, kapcsolattartás akadályozása kifejezéseket kell alkalmazni.

  • A bizonyítás kulcsa:

    • minták, idővonalak, dokumentáció.

    • Ne az érzelemre, hanem a funkcionális bizonyítékokra építsen az eljárás.

  • A bíróság az érzelmi kitörést bünteti, nem a manipulációt.

8. Terápiás és önsegítő javaslatok

  • A szerző támogató csoportokat vezet, ahol férfiak segítik egymást.

  • Szükség van hozzáértő terapeutákra, de ők ritkák.

  • A cél: visszanyerni a gondolkodási és érzelmi stabilitást, hogy a szülő ne rombolja tovább saját ügyét.

9. Reunifikáció (újraegyesítés)

  • A bíróság gyakran rendel el „reunifikációs terápiát”.

  • Ez sokszor újabb manipulációs tér az elidegenítő szülő számára.

  • Az első hónapokban a terapeuta rendszerint semleges, majd később látja meg a valódi mintákat.

  • A folyamat hónapokig, akár évekig is eltarthat.

10. Társadalmi felelősség

  • A modern kultúra – különösen a közösségi média és a „politikai korrektség” – kedvez az ellennevelésnek.

  • A társadalom narcisztikus és hatalmi mintákat jutalmaz, miközben a családi kapcsolatok sérülnek.

  • A megoldás: tudatosság, empátia, és közösségi összefogás a gyerekek érdekében.

Views: 1

tovább….

A gyermeknek a felügyelt kapcsolattartások során bőven lett tapasztalata arról, hogy az alperes milyen mértékben deviáns módon viselkedik. A családsegítő munkatársai előtt a társadalmi normákat teljes mértékben figyelmen kívül hagyó viselkedést folytatott a gyermek előtt. A gyermek pedig ezeket az eseményeket láthatóan felnőtt módjára kezelte, látható, hogy ezekhez ténylegesen hozzá volt szokva, ami különösen aggasztó jelen esetben.
Az alperes a jelen beadványában oly módon kíván engem beállítani, mintha kóros hazudozó lennék. Ezen állítását az alperesnek vitatom. Álláspontom szerint pontosan az alperes az, aki minden egyes tényt teljes mértékben kiforgatva, folyamatosan valótlant állít a bíróságok előtt. Az alperes azonban ezen a ponton sem áll meg, mivel mindenki személyiségi jogain átgázolva, nyilvánosságra hozza a teljesen eltorzult világszemléletét, bármilyen állítás, vagy lépés történik a részemről azt torzítva fordítja ellenem. Ha nem beszélek a gyermekkel az  alperesről, akkor álláspontja szerint azzal valósítok meg ellennevelést, ha pedig tájékoztatom a gyermeket bármiről is, akkor pedig azzal. Ha pszichológushoz akarom vinni a gyermeket akkor azzal veszélyeztetem, ha nem viszem mert azt állítom, hogy jól van, akkor pedig azzal. Előbb megadja az alperes a pszichológushoz a hozzájárulást, aztán később megtagadja.

Views: 0

Mi az a bizonytalan veszteség (ambiguous loss)? – Dr. Sue Cornbluth magyarázata a szülői elidegenítés lelki fájdalmáról

🔹 Téma

Dr. Sue Cornbluth nemzetközi szakértő a magas konfliktusú válások és szülői elidegenítés (parental alienation) területén.
Ebben az előadásban az „ambiguous loss” – azaz „bizonytalan vagy kétértelmű veszteség” – fogalmát magyarázza el, és azt, hogy ez hogyan érinti az elidegenített szülőket és nagyszülőket, illetve milyen módszerekkel lehet feldolgozni az ürességet és fájdalmat.

🔹 Mi az az ambiguous loss?

  • Olyan veszteség, amelynek nincs lezárása, nincs világos befejezése.

  • Eredetileg a háborúban eltűnt katonák hozzátartozóinak szenvedésére használták (a test nincs meg, de a remény él).

  • A szülői elidegenítés esetében ez azt jelenti, hogy a gyermek fizikailag él, de pszichológiailag eltűnt a szülő életéből.

  • Ez tartós, feloldatlan gyászt okoz: a szülő reménykedik a kapcsolat helyreállításában, mégis nap mint nap fájdalmat él át.

🔹 A bizonytalan veszteség tünetei

  • állandó szorongás, depresszió, reménytelenség

  • döntésképtelenség, „pszichés bénultság” érzése

  • tanult tehetetlenség („semmit sem tudok megváltoztatni”)

  • bűntudat, szégyen, önvád

  • a gyász nem kap társadalmi elismerést – a környezet sokszor nem érti, miért fáj, ha „a gyerek él”

🔹 Feldolgozás és megküzdés

Dr. Cornbluth szerint három fő lépés vezet a gyógyulás felé:

  1. A fájdalom megélése, nem elnyomása
    – sírás, írás, beszélgetés segít kiadni az érzéseket.
    – a tagadás csak elnyújtja a szenvedést.

  2. Önmagunkhoz való együttérzés (self-compassion)
    – a „játékszabályt megváltoztató tényező”.
    – tanuljuk meg önmagunkat megnyugtatni, szeretettel beszélni magunkhoz.
    – ez áthuzalozza az agyat, csökkenti a fájdalmat, és belső erőt ad.

  3. Remény fenntartása és új szerepek kialakítása
    – a változás először bennünk történik, és ez teremti meg a lehetőséget a későbbi újrakapcsolódásra.
    – a cél nem mindig azonnali újraegyesülés, hanem belső béke és érzelmi stabilitás.

🔹 Konkrét technikák

  • RAIN-módszer (Kristin Neff):

    • Recognize – ismerd fel az érzést

    • Accept – fogadd el, hogy most ezt érzed

    • Investigate – vizsgáld meg gyengéden, miért jött

    • Nurture – gondoskodj magadról, légy kedves magadhoz

  • Ön-ölelés (self-holding): tedd a kezed a szívedre, lélegezz mélyeket, érezd, hogy biztonságban vagy.

  • Pozitív önbeszéd: a „nem vagyok elég jó” helyett „megteszem, amit tudok, és ez elég”.

  • Naplóírás: írd le a fájdalmad, hogy elengedd és átlásd.

  • Támogató kapcsolatok: csak olyan emberrel oszd meg a fájdalmat, akiben megbízol.

🔹 Üzenet a végén

  • A reményt soha nem vehetik el tőled – csak te magad adhatod fel.

  • A gyógyulás útja az önszeretet és az önelfogadás felől indul.

  • Ha megtanulsz önmagaddal együttérzően bánni, visszanyered az erőt és a reményt, hogy egyszer újra kapcsolatba kerülhetsz a gyermekeddel.

Views: 0