Category: PAS/ellennevelés videók

Views: 2

Bill Eddy előadása a szülői elidegenítés mögött álló érzelmi folyamatokról szól. Fő gondolatai:

• Az érzelmek átragadhatnak a gyermekre. Eddy szerint a gyermek átveheti az egyik szülő másik szülő iránti félelmét, haragját és sértettségét anélkül, hogy ezt bármelyikük tudatosan felismerné.
• A befolyásolás nem kizárólag szavakkal történhet. Az arckifejezés, a hanghordozás, a sírás, a testbeszéd és az állandó feszültség is közvetítheti, hogy a másik szülő veszélyes vagy rossz.
• A gyermek előbb érezhet elutasítást, és csak utólag kereshet hozzá magyarázatot. Az előadó ezzel magyarázza azokat az eseteket, amikor a teljes kapcsolatszakítást a gyermek jelentéktelennek vagy aránytalannak tűnő indokokkal támasztja alá.
• Három érzelmi erőt emel ki: a másik szülővel kapcsolatos félelmet, az ellene irányuló haragot, valamint a hozzá közelebb álló szülő iránt érzett szeretetet és lojalitást. A gyermek úgy érezheti, hogy ezt a szülőt védenie kell.
• Az „ez teljesen a saját véleményem” kijelentés önmagában nem zárja ki a befolyásolást. Eddy szerint a gyermek őszintén sajátjának élheti meg az átvett érzéseket és gondolatokat.
• Hét rejtett hatásmechanizmust sorol fel:
  1. Az önkorlátozás hiánya: a szülő nem szab határt saját indulatainak, és azok gyermekre gyakorolt hatásának.
  2. Intenzív érzelemközvetítés: félelem, düh és fájdalom átadása szavakkal és nem verbális jelzésekkel.
  3. A „bántalmazó története”: súlyos válság van, a másik szülő a gonosz, az elbeszélő szülő pedig a megmentő.
  4. Érzelmi ismétlés és elszigetelés: a gyermek folyamatosan ugyanazt hallja, miközben kevés saját tapasztalatot szerezhet a másik szülőről.
  5. Támogatók bevonása: rokonok, barátok, tanárok, terapeuták vagy ügyvédek is átvehetik és tovább erősíthetik az egyoldalú történetet.
  6. Projekció és áldozatszerep: valaki a másikat vádolja azzal, amit ő maga tesz, és saját magát mutatja be áldozatként.
  7. Polarizáció: kialakul a „mi jók vagyunk, ő rossz” szemlélet, amely minden ellentétes információt elutasít.
• A gyermek fejében a tényleges szülő helyére a róla szóló történet kerülhet. Személyes kapcsolat hiányában egyre nehezebben tudja összevetni ezt a történetet saját élményeivel.
• A puszta várakozás szerinte elmélyítheti az elutasítást. Ha közben az érzelmi hatások változatlanul fennmaradnak, a „majd találkozik vele, amikor készen áll” megközelítés tovább erősítheti a távolságot.
• A szakemberek is bevonódhatnak érzelmileg. Eddy szerint az együttérzés mellett ellenőrizniük kell a tényeket, és azt is mérlegelniük kell, hogy nem váltak-e valamelyik fél egyoldalú támogatójává.
• Az elutasítás önmagában nem bizonyít elidegenítést. Az előadó hangsúlyozza: valódi bántalmazás is állhat mögötte, és a kettő együtt is előfordulhat. Anyák és apák egyaránt lehetnek elidegenítő vagy elutasított helyzetben.
• Három lehetőséget kell megvizsgálni a vádaknál: igaz az állítás; a vádló fél tulajdonítja a másiknak saját viselkedését; vagy mindkét fél károsan viselkedik.
• Korai beavatkozást és mindkét szülő készségfejlesztését javasolja. Négy területet nevez meg: érzelemszabályozás, rugalmas gondolkodás, mértéktartó viselkedés és önellenőrzés.
• A hibáztatás helyett a gyermek védelmét tartja célnak. Szerinte a szülő támadása tovább erősítheti a gyermek vele alkotott védekező szövetségét; ezért világos elvárásokra, érzelmi határokra és együttérző megközelítésre van szükség.

Views: 3

 

 

Az interjúban Cooper Thomas a két idősebb lányától való, elmondása szerint közel tízéves elszakadásáról és a szülői elidegenítés elleni fellépéséről beszél. A fő pontok:

• Fokozatosan szorult ki a gyermekei életéből: kezdetben fele-fele arányban gondoskodtak róluk, később hétvégi kapcsolattartásra korlátozódott a szerepe, majd a kapcsolat teljesen megszakadt.
• Az ismételt költözések egyre nehezebbé tették a találkozásokat. Az anya a gyerekekkel Tennessee-ből Virginiába, Floridába, végül Kaliforniába költözött. Thomas hosszú autóutakkal, szállásköltségekkel és munkából kieséssel próbálta fenntartani a kapcsolatot.
• Állítása szerint a sorozatos perek anyagilag is kimerítették: 19 hónap alatt 57 alkalommal kellett bíróságra mennie, ügyvédi és kapcsolódó költségei pedig megközelítették a 100 ezer dollárt.
• Bántalmazási vádakról is beszél, amelyeket valótlannak tart. Egyes ügyek szerinte bizonyítékhiány vagy joghatósági probléma miatt zárultak le.
• A kapcsolattartás apró akadályokon keresztül is leépült: elvett telefon, meg nem válaszolt hívások, visszaküldött levelek és ajándékok. Elmondása szerint 2016-ban szakadt meg a rendszeres kommunikáció.
• Az elidegenítés folyamatát csak utólag ismerte fel. Akkoriban különálló konfliktusokat látott; később értelmezte őket a szülői elidegenítés összefüggő mintázataként.
• Az egyik lánya 16 évesen átmenetileg hozzá költözött. Kezdetben javult a kapcsolatuk, a lány kérdezni kezdett a múltról, Thomas pedig iratokkal próbálta alátámasztani a válaszait.
• A kapcsolat helyreállítása nem bizonyult tartósnak. Az együttélés konfliktusba és rendőri intézkedésbe torkollott; a lány visszament az anyjához, majd ismét megszakadt a kommunikáció. Thomas ezt az anya újabb befolyásolásának tulajdonítja.
• A harmadik lányát ő neveli. Hangsúlyozza, hogy támogatja a gyermek kapcsolatát az anyjával, mert saját tapasztalatából tudja, milyen fájdalmas a kizárás.
• A veszteség az egész családot érinti: a nagyszülők és a testvérek is elveszíthetik a kapcsolatot a gyermekkel. Az elmulasztott gyermekkori éveket később sem lehet visszaadni.
• A dokumentálás visszatérő téma: naplókat, üzeneteket és bírósági iratokat gyűjtött. Ezekből írta meg a The Parent They Tried to Erase című könyvét, hogy mások korábban felismerhessék a folyamatot.
• Nem kizárólag apák problémájaként beszél róla. Facebook-közösségét ezért nevezte át „Fathers and Mothers Against Parental Alienation” névre; a szülők összefogását és a gyermek érdekeinek középpontba helyezését sürgeti.
• A beszélgetés erősen bírálja az amerikai családjogi rendszert. A szereplők szerint az elhúzódó eljárások, a pénzügyi érdekek és az elszámoltathatóság hiánya fenntartják a konfliktusokat. Thomas alapvető újjászervezést sürget.
• Különbséget tesznek a manipuláció miatti elutasítás és a tényleges veszély miatti eltávolodás között. Kimondják, hogy a gyermeket valóban veszélyeztető szülővel szemben védelem szükséges.
• A szülőknek szóló fő üzenetük: ne használják a gyermeket a másik elleni eszközként, válás után is törekedjenek civilizált együttműködésre, az elszakított szülők pedig keressenek támogató közösséget.

Views: 1

• A műsor központi témája a szülői elidegenítés apákra gyakorolt lelki terhe. A megszólaló saját tapasztalatként is beszél a gyermekétől elszakított apa fájdalmáról.
• „Élő veszteségként” írja le a helyzetet: a gyermek él, mégis elérhetetlenné válik. A hiány mellett az apai szerep és az önazonosság is sérülhet.
• A folyamatos konfliktus, a tehetetlenség és az elszigetelődés szerinte depresszióhoz, szorongáshoz, traumás tünetekhez és reményvesztettséghez vezethet.
• Lelki segítséget és sorstársi támogatást javasol. A jogi küzdelem időnkénti szüneteltetését is elfogadhatónak tartja, ha az apa egészségének megőrzését szolgálja.
• A gyermek is károsodhat: a másik szülő elutasítására irányuló befolyásolást a bizalom, az identitás és a későbbi párkapcsolatok sérülésével hozza összefüggésbe. Később bűntudat is kialakulhat.
• A második rész a szociális munkások felelősségéről szól. A túlterheltség és a kiégés indokolhat szakmai határokat, de nem igazolja a kettős mércét vagy a családnak okozott kárt.
• A szakember jelentős hatalommal rendelkezik a család felett. Az elfogultság, a szülő szavainak kiforgatása vagy az indokolatlan kapcsolatakadályozás ezért súlyos következményekkel járhat.
• A segítségnyújtás célja az önálló döntések támogatása: a szakember ne kényszerítse rá a családra saját elképzeléseit, és világosan indokolja a lépéseit.
• A műsor végső üzenete: az apa őrizze meg saját lelki egészségét és a gyermek iránti szeretetét akkor is, ha jelenleg nincs kapcsolat.

Views: 1

• A videó fő üzenete: a másik szülő gyerek előtti becsmérlése a gyereknek is fájdalmat okoz. A szülők egymással szembeni haragját nem szabad ráterhelni.
• Tamara Jansen saját gyerekkorát mutatja be: elmondása szerint édesanyja a válás után következetesen gonosz, veszélyes emberként állította be az apját, miközben önmagát áldozatként mutatta be.
• A pénzügyi nehézségekért is az apját hibáztatta. Tamara gyerekként elhitte, hogy azért nélkülöznek, mert az apja nem akar gondoskodni róluk. Emiatt egyre erősebb haragot érzett iránta.
• Gyerekként az anyját kellett vigasztalnia: felidézi, hogy az élelmiszerre pénzt nélkülöző, síró édesanyját próbálta megnyugtatni. Ezzel felnőtt érzelmi terhek kerültek rá.
• Félelemben és kiszámíthatatlanságban élt. Egy családi jelenethez rendőrt is hívtak; elmondása szerint készenlétben aludt, hogy szükség esetén menekülhessen.
• Az egyik testvérét valótlan nyilatkozatra vették rá. Beszámolója szerint az anya azt követelte, hogy a lány ügyvéd előtt jelentse ki: nem akar visszamenni az apjához. A testvér később elmondta, hogy ez nem volt igaz, de gyerekként engedelmeskedett.
• Az apa közeledését is fenyegetésként mutatták be. Amikor elment a templomba, hogy láthassa a gyerekeit, az anya úgy menekítette el őket előle, mintha veszélyben lennének.
• Csak közel harmincévesen építette újra kapcsolatát az apjával. Ekkor fedezte fel a köztük lévő hasonlóságokat és a kapcsolat értékét. Közel 25 közös évet azonban elveszítettek.
• Jansen szerint az elidegenítő magatartás bármelyik szülőtől származhat. Azt kifogásolja, ha a jelenséget kizárólag bántalmazó apák védekező anyákkal szembeni eszközeként mutatják be.
• A gyerek biztonságát elsődlegesnek tartja: hangsúlyozza, hogy egyetlen gyereket sem szabad veszélyes kapcsolatba kényszeríteni. Ugyanakkor szerinte a tudatos szülői manipuláció érzelmi ártalmait is vizsgálni kell.
• A bemutatott törvényjavaslattal kapcsolatos aggálya: attól tart, hogy korlátozná a bírókat az elidegenítő magatartás figyelembevételében. Álláspontja szerint minden bizonyítékot és mindkét szülő viselkedését értékelni kell.
• A záró gondolat: a kapcsolat később helyreállhat, de az elveszett gyerekkori éveket már nem lehet visszaadni. A videó arra ösztönöz, hogy a szülők figyeljenek arra, hogyan beszélnek egymásról a gyerek előtt. Badmouthing Their Parent Is Hur…

Views: 2

• Az apa hiánya mögött nem mindig önkéntes távolmaradás áll. Love Dorsey elismeri, hogy vannak felelőtlen apák, de hangsúlyozza: másokat kiszorítanak a gyermekük életéből.
• Az elidegenítés részeként a gyermek apaképét is alakítják: lejáratással, befolyásolással és az események egyoldalú bemutatásával.
• Az anya kizárólagos támaszként jelenhet meg, miközben a megszólaló szerint maga is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az apa és más családtagok eltávolodjanak.
• A kapcsolattartás akadályozása a volt partner büntetésének eszközévé válhat. A videó ezt különösen az apa továbblépésével és új párkapcsolatával kapcsolja össze.
• Dorsey saját élményként beszél arról, hogy az apa új barátnőjével kapcsolatos, szerinte alaptalan kifogásokat használtak a találkozások megakadályozására.
• Állítása szerint hamis vádakkal és megalapozatlan távoltartási kérelmekkel a jogi eljárások is felhasználhatók az apa kizárására.
• A kizárólagos szülői szerep érzelmi jutalmat és kontrollérzést adhat: az érintett úgy érezheti, ő jelenti a gyermek számára az egész világot.
• A második megszólaló saját családi emlékeivel kapcsolódik ehhez: apja sírását valódi fájdalomként, anyjáét gyakran befolyásolási eszközként élte meg.
• A videó központi kérdése: miért csak azt kérdezik az apától, hogy miért nem harcol jobban a gyermekéért, és miért nem azt is, hogy ki és miért akadályozza a kapcsolatukat?
• Bírálják a „nemtörődöm apa” címke automatikus használatát, mert az elfedheti a kapcsolat megszakadásának tényleges okait.
• Az apáknak minden esemény dokumentálását javasolják, hogy később a gyermek számára is megismerhető legyen a történetük.

Views: 0

• A beszélő egy konkrét esetet idéz fel, amelyben a bíró felismerte a szülői elidegenítés mintázatát.
• A bíró a két kisgyermeket az apánál helyezte el, és 90 napra megtiltotta az anyával való kommunikációt.
• A beszámoló szerint 40 napon belül kialakult a gyermekek kötődése az apához.
• A gyermekek ekkor már elismerték, hogy az anya ellenük hangolta őket: szörnyű dolgokat mondott nekik az apáról.
• Olyan anyai magatartásokról kezdtek beszélni, amelyeket korábban tagadtak.

Views: 0

Mi a szülői elidegenítés?

• Az egyik szülő tudatosan eltávolítja a gyermeket a másik szülőtől.

• Ennek eszközei lehetnek a hazugság, manipuláció, félelemkeltés és gyűlöletkeltés.

• A gyermek idővel elutasíthatja a másik szülőt, akár teljesen megszakítva vele a kapcsolatot.

• Az előadó szerint ez nem egyszerű szülői konfliktus, hanem a családi kapcsolatok tudatos rombolása.

• Nemcsak az elutasított szülő, hanem a nagyszülők és a tágabb család is elveszíthetik a gyermekkel való kapcsolatot.

2. Az elidegenítés eredete

• Az előadó szerint a jelenség egyáltalán nem új, csupán a megnevezése viszonylag új.

• A Bibliából, Lukács evangéliuma 3:38 alapján vezeti le az eredetét.

• Ádámot Isten fiaként értelmezi, akit a Sátán eltávolított Istentől az Édenkertben.

• Ezt tekinti a szülői elidegenítés legelső példájának.

• Szerinte az elidegenítés alapvetően a családi egység elleni spirituális támadás.

Ez vallási értelmezés, nem tudományosan igazolt történeti magyarázat.

3. Hogyan működik az elidegenítés?

• Az egyik szülő negatív képet alakít ki a gyermekben a másik szülőről.

• Hazugságokkal és manipulációval befolyásolhatja a gyermek véleményét.

• A gyermek fokozatosan elutasítóvá válhat.

• Az elutasított szülő elveszítheti a lehetőségét, hogy részt vegyen gyermeke életében.

• Az elidegenítés az előadó szerint gyakran a párkapcsolat megszűnése után erősödik fel.

• Egyes esetekben a gyermeket arra is rávehetik, hogy a bíróság előtt valótlan állításokat tegyen.

4. A családjogi bíróságok szerepe

Az előadó különösen kemény kritikát fogalmaz meg a családjogi igazságszolgáltatással szemben.

• Állítása szerint a bíróságok nem mindig védik megfelelően a gyermek és a szülő kapcsolatát.

• A perek hosszú éveken keresztül elhúzódhatnak.

• A különélő szülő jelentős összegeket költhet ügyvédekre és eljárásokra.

• A hosszadalmas eljárások során a kapcsolat tovább romolhat.

• A beszélő különösen az apák kiszolgáltatottságát hangsúlyozza.

• Azt is állítja, hogy egyes bíróknak anyagi érdekük fűződhet az ügyek elhúzásához.

Fontos: Az utolsó állításra a videó nem mutat be ellenőrizhető bizonyítékot. Az előadó személyes véleményeként, illetve hallomásként kezelendő.

5. Az elidegenítés pszichológiai következményei

• Az elutasított szülő folyamatos gyászt élhet át annak ellenére, hogy gyermeke életben van.

• A gyermek hiánya reggelente és esténként is meghatározhatja a gondolatait.

• A kapcsolat elvesztése kétségbeeséshez és súlyos lelki válsághoz vezethet.

• Az előadó említ egy apát, aki a sikertelen bírósági küzdelmek után öngyilkosságot követett el.

• Egy másik történetben egy nyolcgyermekes anya elveszítette a kapcsolatát gyermekeivel, miután a volt férje ellene fordította őket.

• A beszélő szerint az érintetteknek pszichológiai támogatásra, közösségi segítségre és kitartásra van szükségük.

6. Miért nehéz felismerni és megállítani?

• Sok szülő kezdetben nem ismeri fel, hogy mi történik.

• Az elidegenítésnek nevet kell adni ahhoz, hogy beszélni lehessen róla.

• A környezet gyakran nem érti, miért utasítja el a gyermek az egyik szülőjét.

• A külső szemlélők számára úgy tűnhet, mintha a gyermek önálló döntése lenne az elutasítás.

• Az előadó szerint az érintett szülők sokszor nem kapnak megfelelő támogatást.

• A nyilvános megszólalások és személyes történetek segíthetnek felhívni a figyelmet a problémára.

7. Hogyan lehet küzdeni ellene?

Az előadó elsősorban vallási és közösségi megoldásokat javasol.

• Fel kell ismerni és meg kell nevezni az elidegenítést.

• Nyilvánosan beszélni kell a jelenségről.

• Az érintetteknek össze kell fogniuk.

• Nem szabad hagyni, hogy a félelem és a kétségbeesés határozza meg a cselekedeteiket.

• A hazugsággal és gyűlölettel az igazságot, szeretetet és jóságot kell szembeállítani.

• Az előadó imádságot, böjtöt és közösségi összefogást szorgalmaz.

• Hangsúlyozza, hogy a küzdelem nem kizárólag az elidegenített szülők feladata.

8. A videó legfontosabb üzenetei

1. A szülői elidegenítés nem pusztán kapcsolattartási probléma: a gyermek és az egyik szülő kapcsolatának teljes megszakadásához vezethet.

2. Az idő múlása önmagában nem oldja meg a problémát: a kapcsolat akár tartósan is megszakadhat.

3. A gyermek elutasítása mögött befolyásolás is állhat: ezért fontos az elutasítás kialakulásának körülményeit megvizsgálni.

4. Az igazságszolgáltatás elhúzódása súlyos következményekkel járhat: miközben a szülők pereskednek, a gyermek és a különélő szülő kapcsolata tovább gyengülhet.

5. Az elidegenítés a teljes családot érintheti: a nagyszülők és más rokonok is elveszíthetik a kapcsolatot a gyermekkel.

6. Az érintetteknek támogatásra van szükségük: az egyedül folytatott küzdelem érzelmileg és anyagilag is rendkívül megterhelő lehet.

9. Ami a te bírósági ügyed szempontjából érdekes

A videóban három olyan gondolat van, amely különösen kapcsolódik a peredben felvetett kérdésekhez.

Első: A gyermek aktuális elutasító magatartását nem feltétlenül lehet az előzményektől függetlenül értékelni. Vizsgálni kell, hogyan alakult ki, milyen hatások érték, és hogyan változott az idő során.

Második: Ha az elidegenítő folyamat fennmarad, miközben a bírósági eljárások elhúzódnak, akkor maga az időmúlás is hozzájárulhat a kapcsolat további leépüléséhez.

Harmadik: A gyermek és a szülő közötti kapcsolat megszakadása nem feltétlenül rendezhető pusztán néhány felügyelt kapcsolattartási alkalom biztosításával. Az elutasítás okainak feltárása és a kapcsolat helyreállításának támogatása is lényeges lehet.

Ezek azonban a videóból levonható, a te ügyedre vonatkoztatott következtetések, nem pedig a videóban bizonyított jogi vagy pszichológiai tételek.

Összességében: a videó elsősorban figyelemfelhívó, vallási és személyes tanúságtétel. Nem kínál részletes jogi vagy pszichológiai módszert az elidegenítés megszüntetésére, viszont hangsúlyosan foglalkozik a szülői kapcsolat elvesztésével, az elhúzódó perekkel és az érintettek kiszolgáltatottságával.

Views: 1