Baraczkai Krisztina, Csányi Beatrix, a ráckevei gyámhivatal és egy általános iskolai tanárnő szerint, ha a 8 éves gyermeknek elmondjuk, hogy ha apával elmegy úszni és felfázik, akkor 20 év múlva nem lesz gyereke, az a legjobb, amit tehetünk vele…
És, anyának esze ágában sincs parentifikálni a gyereket vagy ellennevelni… …
1. Érzelmi manipuláció és félelemkeltés: A gyerekben irracionális félelmet kelt, hogy egy ártalmatlan tevékenység (például úszás az apával) súlyos, hosszú távú következményekkel járhat, például a jövőbeli gyermekvállalás szempontjából.
2. Bűntudatkeltés: Ha a gyerek az apával tölt időt és elmegy vele úszni, bűntudatot érezhet, hogy esetleg veszélybe sodorja saját jövőjét vagy egészségét. Ez egy felnőtt számára értelmezhető érzés, amit nem egy gyereknek kellene átélni.
3. Kapcsolati akadályozás: A gyermekben negatív érzéseket kelt az egyik szülő (jelen esetben az apa) iránt, ami hozzájárulhat a szülő-gyermek kapcsolat torzulásához és eltávolodásához.
4. Parentifikációs elem – Felnőtt szerepbe kényszerítés: A gyereket olyan felnőttes gondokkal és felelősségekkel terhelik (például jövőbeli egészségéről való gondoskodás), amelyeket nem az ő életkora szerint kellene viselnie. Ez a parentifikáció egyik eleme, ahol a gyereket érzelmileg és pszichológiailag felnőtt szerepbe helyezik.
5. Hosszú távú pszichológiai károsodás: Az ilyen típusú manipuláció érzelmi terhelést és stresszt okoz a gyerekben, amely befolyásolhatja a személyiségfejlődését és az önértékelését, és hosszú távon bizalmatlanabbá válhat más kapcsolatokban is.
Ez a fajta bánásmód tehát károsítja a gyermek érzelmi világát, torzítja a szülőkkel való kapcsolatát, és koravén, felelősségteljes szerepbe kényszeríti, amely felnőttként terheli meg az érzelmi és pszichológiai fejlődését.
Views: 4
