One thought on “”

1. Kedves Apuka!

   Olvastam az Ön kálváriáját és meg kell mondjam, le vagyok döbbenve. Tudom, hogy az anyukák felé szokott lejteni a pálya, de azért ez az eset (is) nonszensz. Az ember teljesen elveszíti a hatóságokba vetett bizalmát. Teljesen mindegy, hogy milyen bizonyítékok állnak rendelkezésre, mintha már előre meg lenne írva az ítélet és minden “gyermekvédelmi szakember” ahhoz igazodna. Senki nem veszi a fáradságot és nem gondol bele a gyermek és az elidegenített szülő helyzetébe!? Senki nem meri kimondani, hogy bántalmazás történik!? Mindkét szülőnek joga van időt tölteni a gyermekével! A “gyermekvédelmi szakemberek” a begyepesedett gondolkodásukkal beláthatatlan károkat okoznak! Szerintem nyilvánvaló, hogy itt szülői elidegenítés és parentifikáció történik és ezt mindenképpen figyelembe kellene venni a döntéseknél. Rengeteg tanulmány és könyv érhető el a témában, vannak országok, ahol már a jog külön is foglalkozik ezzel! Ennyi ember nem tévedhet! Ezekben a szakirodalmakban azt is leírják, hogy hogyan kellene eljárni elidegenítés esetén. A magyar hatóságok miért nem követik a szakirodalmakban leírt ajánlásokat?

   Sajnos én is szülői elidegenítés áldozata vagyok, teljesen átérzem a helyzetét. Én még csak az út elején járok, ősszel költözött el a párom, most keresek ügyvédet az elhelyezési perhez. Látva ezt az esetet is, már előre félek. Esetleg, ha tudna nekem egy pár jó tanácsot adni, azt megköszönném.

   Nem semmi munka van ebben az oldalban, szörnyű, hogy apukaként erre kényszerül, ahelyett, hogy ezt az időt a gyermekével tölthetné.

   További sok erőt és kitartást kívánok!

   (Ha kell, én megyek Önnel tüntetni vagy petíciót aláírni.)