Month: January 2026

hazudj és bociszem

Hazudozás és bociszem – ahogy a ráckeve környéki tanárnő a családjától látta.
Ha nem lett volna felvétel és tanú, akkor nehéz lenne azt mondani, hogy nem így történt. De legalább én kimondhatom, hála Istennek.

Erről szól a válás: hazudsz, és kész.
Ha esetleg valahonnan ismerős lenne ez a módszer… nos, nem tévedsz.

Ez a lényeg: hogy valaki elhiggye – és már kész is a narratíva.

Lassan haladnak a dolgok, de már Gyalog Beáta ellen is készülnek a fegyelmi tárgyalásra, és már a budai bíróságról is bekérték a bírót a fegyelmi tanácsba.

Közben a Pest Vármegyei Gyámügy is gondolja gondolom, hogy „és miért nem menekültünk előbb”  mert most már kezdenek belecsúszni a saját hülyeségükbe. A szigetszentmiklósi gyámügy pedig ismét bizonyította, hogy támogatja az ellennevelést.

Views: 0

Kognitív disszonancia a szülői elidegenítésben – Miért bukik el a logika a családjogi perekben?

🧠 1. Mi történik, amikor az embert kihívják a hitében?

Az emberek alapvető igénye, hogy igazuk legyen.
Amikor a meggyőződésüket támadás éri:

  • kognitív disszonancia keletkezik (belső feszültség),

  • ezért inkább igazolják magukat, mintsem változtassanak,

  • akár a másik fél hiteltelenítésével is („ha rossz ember, amit mond, az is rossz”).

A másik – ritkább – út: valaki képes korrekcióra, tanulásra.

🧩 2. Hogyan lehet kommunikálni ilyen helyzetben?

Két stratégia jelenik meg:

1️⃣ Közös pont keresése
Még a szélsőséges nézet mögött is van ok → ott lehet kapcsolódni.

2️⃣ „Nem neki beszélünk, hanem a hallgatóságnak”
Ha az illető meggyőzhetetlen, akkor:

  • bizonyítékokat kell bemutatni,

  • nyugodtnak és szakmailag korrektnek maradni,

  • mert mások figyelnek, és ők tanulhatnak belőle.

🧪 3. Az elidegenítő szülők pszichológiai vizsgálata

Felvetődik, hogy a bíróságok használhatnának standard teszteket (pl. MMPI-2 / MMPI-3) az elidegenítő szülők profiljának feltérképezésére:

  • milyen személyiségjegyek jellemzőek?

  • narcisztikus? paranoiás? más tényező?

  • cél: jobb beavatkozási módszerek kialakítása.

Fontos: nem szabad leegyszerűsíteni egyetlen okra (pl. „minden elidegenítő narcisztikus”).

⚖️ 4. A bírósági csapda a „célzott szülőknek”

Az érintett szülők gyakran:

  • azt hiszik, az igazság „magától látszik”,

  • nem készülnek fel jogilag,

  • bíznak a rendszerben → majd a bíróság megvédi a gyereket,

  • de a rendszer nem mindig így működik → rosszabb kimenetel.

🧒 5. Az elidegenítő szülő önképe

  • Gyakran nem látják magukat bántalmazónak.

  • Ha mégis felmerül bennük, a disszonancia miatt kimagyarázzák.

  • Lehet személyiségfaktor, de nem kizárólagos ok.

🔁 6. Generációs ismétlődés

Sokan csak felnőttként, szülővé válva jönnek rá, hogy ők maguk is elidegenítés áldozatai voltak gyerekként → intergenerációs minta.

🎯 Összkép

A szöveg fő üzenete:

Az elidegenítési helyzetekben nem a logika hiánya a fő akadály, hanem a pszichológiai védekező mechanizmusok (kognitív disszonancia).
Emiatt a meggyőzés ritkán működik közvetlenül – inkább rendszerszintű, pszichológiai és jogi felkészültség kell

Views: 0

Szülői elidegenítés a gyakorlatban – valós eset, amit a bíróság már nem hagyhat figyelmen kívül

  • A szülői elidegenítés valós és pusztító, mind a szülőkre, mind a gyerekekre nézve, és generációkon átívelő károkat okoz.

  • A családjogi bíróságok nem pszichológiai igazságot keresnek, hanem eljárást követnek. Ami nincs törvényben, statútumban vagy a DSM-ben egyértelműen nevesítve, azt nem kezelik „tényként”.

  • A „parental alienation” mint fogalom (és a „narcisztikus bántalmazás”) nem működik közvetlenül a bíróságon. Nem a címkéket, hanem konkrét, bizonyítható magatartásmintákat és jogsértéseket kell bemutatni a bíróság nyelvén.

  • Két csapda működik egyszerre:

    1. Jogi csapda: a szülő rossz „nyelven” érvel, ezért a bíróság elutasítja.

    2. Pszichológiai csapda: a szülő traumatizált, védekező, dühös – ez rosszul hat a harmadik felek (GAL, szakértők) előtt.

  • A gyerekek nem „oldalt választanak”: túlélési stratégiát alkalmaznak. A félelem felülírja a kötődést; a hallgatás nem beleegyezés, hanem megküzdés.

  • Az elidegenítés hatása nem azonnal látszik. Jó jegyek és „jó működés” elfedheti a kárt, amely később jelenik meg (kapcsolati zavarok, identitásproblémák, depresszió, addikciók).

  • A gyors beavatkozás kulcsfontosságú: még a rossz kompromisszum (pl. felügyelt kapcsolattartás) is jobb lehet, mint a teljes megszakítás.

  • A sikerhez a rendszerben kell dolgozni:

    • szoros, részletes szülői terv (minden kiskapu ellen),

    • mintázatok dokumentálása (nem címkézés),

    • bíróság által kinevezett harmadik felek (GAL, szakértők, reunifikációs terapeuta) tudatos bevonása,

    • érzelmi fegyelem és következetesség.

  • A „áldozat-narratíva” megbénít. A győzelemhez tanulás, alázat, kitartás és stratégia kell – még ha a rendszer igazságtalan is.

  • A sorozat további részei konkrét jogi stratégiákat ígérnek: hogyan érveljünk hatékonyan, hogyan előzzük meg az elidegenítés kiskapuit a tervekben, és hogyan érvényesítsük a végzéseket.

Views: 2

Szülői elidegenítés: rejtett érzelmi bántalmazás generációkon át

Fő gondolatok:

  1. Mi a szülői elidegenítés?
    Olyan érzelmi bántalmazás, amikor az egyik szülő a gyermeket a másik szülő ellen hangolja (gyűlölet, félelem, megvetés), valós indok nélkül, manipulációval, hazugságokkal és lojalitás-kényszerrel.

  2. A gyermek nem „rossz”, hanem programozott
    A gyermek azért viselkedik ridegen, tiszteletlenül vagy agresszíven a másik szülővel, mert ezt tanulta meg „normálisnak”. A gyűlölet nem saját élményből, hanem átvett érzelmi narratívából származik.

  3. Hosszú távú következmények

    • kapcsolati képtelenség, bizalomhiány

    • autoritásellenesség (tanár, főnök, rendőr, házastárs)

    • konfliktuskereső, romboló viselkedés

    • a minta továbböröklése a következő generációra

  4. Bibliai elv, mint „törvény”
    A szöveg többször hivatkozik a Példabeszédek könyvére (különösen Péld 22:6):

    „Neveld a gyermeket az ő útjának megfelelően; még ha megöregszik, sem tér el attól.”
    Értelmezés: amit alapként beleépítenek a gyermekbe, azt felnőttként is hordozni fogja – jó vagy rossz irányban egyaránt.

  5. Fegyelem ≠ bántalmazás
    A tanítás élesen különbséget tesz:

    • következetes nevelés (szabályok, határok, magyarázat)

    • indulatvezérelt, bosszúból fakadó „fegyelmezés” (ami valójában bántalmazás)

  6. Az „engedékeny”, mindent megengedő szülő is árt
    A fegyelem teljes hiánya ugyanúgy romboló: a gyermek nem tanul meg önkontrollt, felelősséget, később „terhelhető” társsá válni.

  7. Enablerek és nagyszülők felelőssége
    Azok is felelősek, akik hallgatással vagy támogatással legitimálják az elidegenítő szülő viselkedését („jól teszed”, „tartsd távol tőle”).

  8. Extrém veszély: hamis vádak
    Külön figyelmeztetés hangzik el (főleg apák felé):
    elidegenítő szülő a gyermeket hamis szexuális vádra is ráveheti, ami akkor is maradandó reputációs kárt okoz, ha később kiderül az ártatlanság.

Összegzés egy mondatban:
A szöveg szerint a szülői elidegenítés nem „magánügy”, hanem súlyos érzelmi bántalmazás, amely egy egész életre – sőt generációkra – meghatározza a gyermek személyiségét, kapcsolatait és társadalmi működését

Views: 1

Felügyelt kapcsolattartás vagy hétvégi elvitel? A bíróság részletes indokolása

 

A bíróság azzal a céllal szabályozta a kapcsolattartást az alperes és a gyermek között, hogy az mindkét fél számára irányadó, kötelezően betartandó, a további viták, nézeteltérések elkerülését szolgáló rend legyen. Az ideiglenes intézkedésével a bíróság az együttműködés hiányát pótolja a szülők között a gyermek különös méltánylást érdemlő érdekében, hogy megfelelő, minőségi időt tölthessen mindkét szülővel.

A felügyelt kapcsolattartás célja a Gyer. 27. § (4a) bekezdése szerint az, hogy a gyermek számára biztonságos körülmények között segítse elő a kapcsolattartásra jogosulttal a családi kapcsolat felépítését vagy helyreállítását.

A bíróság nem látta indokoltnak ezen súlyosan korlátozó kapcsolattartási forma bevezetését, az alperes a gyermekre veszélyeztető magatartást nem tanúsított, a konfliktus elsősorban a szülők között húzódik. A felperes azon félelme, hogy az alperes a gyermeket nem viszi vissza, az előzetesen végrehajtható ideiglenes intézkedéssel kiküszöbölésre került, az alperes köteles a kapcsolattartás végén a gyermeket visszavinni. A felügyelt kapcsolattartás jelen helyzetben a gyermek érdekét nem szolgálja, nincs olyan, a jogszabályban rögzített helyzet, ami ennek elrendelését indokolná.

A bíróság nem látta akadályát annak sem, hogy [KITAKARVA] és az alperes kapcsolattartása elvitellel és ottalvással valósuljon meg. Nem volt peradat arra, hogy az alperes a gyermeket veszélyeztető magatartást, indulatot tanúsított volna, az részéről a felperesre irányult. A felperes bevonja a gyermeket a felek közötti konfliktusba, mikor hangsúlyozza a gyermek előtt, hogy az alperes „kidobta őket a lakásból”. Így a felperes is közvetíthet a gyermek felé az apával szembeni ellenérzéseket és ez negatívan hathat a szülő–gyermek kapcsolatra, a gyermek ezért tarthat az alperestől. A gyermeket az alperesnél régi szobája várja, nem ismeretlen környezetbe kerül a kapcsolattartások során, így nem volt indokolt az ottalvással megvalósuló kapcsolattartás megvonására.

A heti találkozások megvalósulása érdekében a hétvégi kapcsolattartással nem érintett héten egy hétközi találkozást szabályozott a bíróság, figyelembe véve a fizikai távolságot és az esetleges másnapi iskolakezdést, ezért a hétvégi kapcsolattartással nem érintett héten pénteki napon délután tud az alperes a gyermekkel találkozni. Az időszakos kapcsolattartás szabályainál a bíróság a Ptk. 4:180. §-ban rögzített elveinek és a bírói gyakorlatnak megfelelő, a szünetek felezésén alapuló rendszert látott indokoltnak.

Az elektronikus kapcsolattartás ebben az életkorban még nem a gyermek önálló tevékenysége, a készülék kezelése körében szülői segítségre támaszkodik. A zavartalan beszélgetés megvalósítása szintén nehézségeket okozhat, nem várható el egy 7 éves gyermektől, hogy önállóan hosszú időtartamon keresztül bármelyik szülőjével telefonon vagy videóhíváson keresztül társalogjon. Ezen végrehajtási nehézségek, valamint a kellő időtartamot biztosító személyes kapcsolattartás okán a bíróság heti egy alkalomra korlátozta a „kötelező” telefonos, elektronikus kapcsolattartást, melynek minimális időtartamát rögzítette – a felek és a gyermek igényeinek megfelelően természetesen ettől pozitív irányba, tehát ezen időtartamot és gyakoriságot növelve eltérhetnek.

A gyermek kapcsolattartásra való felkészítése a felperes kötelezettsége. Ennek megvalósulása, a felperes e körben tanúsított magatartása a per későbbi szakaszában értékelésre kerülhet és okot adhat az ideiglenes intézkedés módosítására is. Emellett a bíróság a peres eljárás további szakaszában a kapcsolattartás során tapasztaltakat és a további bizonyítékok mérlegelése tükrében vizsgálja, hogy az ideiglenes intézkedésben szabályozott kapcsolattartás…

Views: 0