Shawn Wygant kutatásának előadása arról, hogyan kezelik az Egyesült Államok bíróságai a szülői elidegenítést. Az alábbiakban pontokba szedve összefoglalom a lényeget:
1. A kutatás célja
-
Meghatározni, mikor igényel a szülői elidegenítés gyermekvédelmi beavatkozást.
-
18 hónapon át tartó kutatás, az összes 50 állam és Washington D.C. bírósági ügyeinek elemzésével (1 259 eset).
2. Alapfogalmak és különbségek
-
Parental Alienation (PA) = a szülői viselkedés, amely károsítja a gyermek kapcsolatát a másik szülővel → ez gyermekpszichológiai bántalmazás.
-
Parental Alienation Syndrome (PAS) = a gyermeknél megjelenő tünetegyüttes, amely az elidegenítő hatás következménye (pl. kampányszerű szülőgyűlölet, bűntudathiány, “splitting”, stb.).
-
A kettőt nem szabad összemosni:
-
PA = cselekedet (maltreatment)
-
PAS = következmény (harm indicator)
-
3. A fő tétel (Wygant-modell)
A szülői elidegenítés önmagában, még a tünetek megjelenése előtt is gyermekbántalmazás, ezért gyermekvédelmi beavatkozást igényel.
Ez az ún. „Parental Alienation Child Abuse Model”, amely a DSM-5 definíciójával is összhangban van:
Minden olyan szülői viselkedés, amely valószínűsíthetően pszichológiai kárt okoz, bántalmazásnak minősül.
4. Leggyakoribb elidegenítő viselkedések
-
A másik szülő rossz színben feltüntetése („veszélyes”, „nem szeret téged”)
-
Kapcsolattartás korlátozása indokolatlanul
-
A gyermek beavatása párkapcsolati konfliktusba
-
A gyermek kényszerítése választásra a szülők között
-
Szeretet megvonása, ha a gyermek pozitívan beszél a másik szülőről
-
Hamis bántalmazási vádak kitalálása
-
A másik szülő „megtagadása” – fotók kivágása, nevük elhallgatása
-
Valóságátírás, „agymosás”: a gyermek elbizonytalanítása a saját emlékeiben
5. Bírósági esetek példái
-
Colorado, Michigan: a bíróság már a viselkedés alapján is elidegenítést állapított meg, még tünetek nélkül is → védelmi lépés (felügyeleti jog módosítása).
-
Texas és Minnesota: súlyos következmények, amikor nem avatkoztak be időben (pl. gyermek gyilkosságot követett el az anya hatására; gyerekek évekre elrejtve az apától).
-
Több államban viszont a bíróság csak akkor lépett, ha már tüneteket látott → ez „type II error” (téves negatív), azaz késői beavatkozás, mulasztás.
6. Statisztikai eredmények
-
1 259 elemzett ügyből:
-
689 esetben a bíróság megállapította a szülői elidegenítést (≈55%)
-
570 esetben nem találták (≈45%)
-
-
A megállapított ügyekből:
-
72% a gyermek tüneteire épített (PAS-modell)
-
28% az elidegenítő viselkedésre (PA-child abuse-modell)
-
-
A nem megállapított ügyek kb. 22%-ában a bíróság tévesen hagyta figyelmen kívül az elidegenítést („type II error”).
7. Leggyakoribb bírósági tévedések
-
Csak akkor ismerik el a PA-t, ha a gyermek már tüneteket mutat.
-
Úgy vélik, a gyermek nagyobb kárt szenvedne a szétválasztástól, mint az elidegenítő szülő mellett maradva („too alienated to protect” tévhit).
-
Mindkét szülőt azonosan hibáztatják, noha az elidegenítés egyoldalú viselkedés.
-
„Óvatosságból” a vádaskodó szülőnek adnak ideiglenes felügyeletet („error on the side of caution”), ami súlyosbítja a helyzetet.
8. Következtetések
-
A szülői elidegenítés pszichológiai bántalmazás akkor is, ha a gyermek még nem mutatja a PAS tüneteit.
-
Korai beavatkozás szükséges, mert ha a folyamat elhatalmasodik, gyakran visszafordíthatatlan.
-
Az igazságszolgáltatásnak a viselkedésre kell fókuszálnia, nem csak a tünetekre.
-
A PA-child abuse-modell alkalmazása csökkenti a hibás (késlekedő) bírósági döntéseket, és hatékonyabb gyermekvédelmet eredményez.
Views: 0