Nézzük az utolsó karácsony alakulását…

A gyermek az apánál van még december 18. hétvégéjén, és beszélgetnek a pakolásnál, hogy a konzolt a gyerek nem vinné vissza, és majd a téli szünetben apával játszana… Tehát a gyerek nem fél az apjától, sőt, tervezi a vele töltött időt.

Majd jön a csalódás Szemanék és csapata részéről, akik hoznak egy ítéletet, hogy jó lesz az apának a felügyelt láthatás, mert az apuka túlságosan sarokba szorította az anyát…

És jön, ami december 25-én történik, amikor az apa még nem vette át a végzést, és ment a gyerekért.

“A gyerek már megelőzőleg szorongott, aggódott, hogy mi lesz vele a téli szünetben, ugyanis az eredeti végzés szerint a téli szünet második fele lett volna az apás idő, ott 8 napot egyben töltött volna az édesapjával. Mikor kiderült, hogy erre nem kerül sor, akkor megkönnyebbült, de igazán akkor könnyebbült meg, amikor elmondtam neki, hogy december 25-én sem kell mennie az édesapjához.”

Ugye, milyen szép… Még egy óvodás is látja, hogy komoly probléma van, de sajnos ezt Csányinak és Baraczkainak fel sem tűnik. Valószínűleg azért, mert nekik is hasonló gyerekkoruk volt, és ez náluk természetes… Bár az, hogy nekik ez természetes, nos… jelezném, hogy nem az. És az, hogy az ellennevelést és elidegenítést még távolról sem akarják felismerni, inkább csak a maguk szegénységi bizonyítványa, és a foglalkozásuk és a szakmájuk megcsúfolása, szerintem.

• A kezdeti lelkesedés megdőlése:
  • A gyermek kezdeti izgalma, hogy az apjával töltheti a téli szünetet, és a konzolt ott hagyja, hogy együtt játszhassanak, egy meghitt és örömteli kapcsolat képét festi elénk. Azonban, amikor a gyermek hirtelen megkönnyebbül, hogy mégsem kell az apához mennie, szinte drámai fordulatot vesz az események sorozata. Ez a változás  nem pusztán véletlen vagy egyszerű preferencia változás, hanem mélyebb, külső befolyásolás eredménye. Lehetséges, hogy gyermek olyan információk hatása alatt áll, amelyek torzítják az apjával kapcsolatos valós képet, és félelmet keltenek benne az apával való találkozókkal kapcsolatban.
• Negatív befolyásolás és annak  forrásai:
  • A gyermek éles ellentéte az apával való kapcsolatát illetően — a kezdeti várakozástól a hirtelen megkönnyebbülésig — nem magától ered. A gyermek  olyan környezetben találja magát, ahol az anya vagy más közeli családtagok, tudatosan,  negatív képet festenek az apáról. Ezek az információk gyakran tartalmazhatnak túlzásokat vagy hamis állításokat, amelyek célja, hogy a gyermek félelmét és ellenállását növeljék az apa iránt, továbbá elősegítsék az elidegenítés folyamatát.
• A gyermek érzelmi állapotának manipulációja:
  • Az, hogy a gyermek megkönnyebbül, amikor megtudja, hogy nem kell az apához mennie, drámai jelzése annak, hogy érzelmi manipuláció áldozata. A gyermek ilyen mértékű érzelmi változása arra utal, hogy az apával kapcsolatos félelmeket és aggodalmakat mesterségesen táplálták, aminek eredményeként gyermek most már a kapcsolattartást nem kívánatosnak éli meg, nem pedig örömteli lehetőségként.

Views: 4