Bántottak sajnáljatok engem nagyon,
Én ígérem mindvégig élvezve hagyom,
Mert aggódástok annyira lételem,
Míg ezt teszitek én bátran vétkezem.
Ha igaz volna sem lehetne másképp,
Szeretnetek kell, értem s nem másért,
Lassan tegyétek kérlek had érezzem,
Lelketek csak lassan vérezzen.
A gyors halál, nekem talmi öröm,
A testetek is kell, hát kerékbe töröm,
S a gyermeki énem mi mindent igazol,
Szenvedéseteken most vigadva torol.
Nem, csak én nem vagyok beteg,
Szemem csak úgy hidegen réveteg,
A csalárd kéj, a bosszú így jogos,
Az eljátszott szerelem oly otthonos.
S ti tudatlan préda, balga lelkek,
Kik csápjaim közt otthonra leltek,
Ostobák, kiknek lényében turkálok,
Kell a cipőtök s egyetlen bundátok.
Ígérek neked ma amit csak akarsz,
Míg karoddal éjjelente óvva takarsz,
S míg úgy érzem mindened vagyok,
Ágyadban találnak a fakó hajnalok.
S egyszer csak nem kellesz már,
Mert avas vagy nekem mint a lekvár,
Mert döntöttem, hisz most van alkalom,
Lényemet öröké a lényedbe marom.
Mert mást szeretni, mond mi az?
Málló gyertya test, olvadt viasz,
Miért mást, ugyan, hisz itt vagyok,
Önmagammal egységet alkotok.
Ha szívet kérsz, csak testet adok,
Ha lángot kérsz, csak szunnyadok,
Ahogy szeretnéd talán úgy teszek,
Ócska piacokon lelkeket veszek.
S ha rám tör az új lehetőség kora,
A testi kéjjel vegyült pénz szaga,
Hol egy szerető megy, hol egy barát,
Ostobák éljetek, hisz nincs is odaát.
Bántottak, sajnáljatok engem nagyon,
Én ígérem mindvégig élvezve hagyom,
Mert aggódástok annyira lételem,
Míg ezt teszitek én mással vétkezem.
Views: 8