Hangfelvételek, telefonos kapcsolattartás és pszichológusi állítások

Eredeti dokumentumkép megtekintése

13. A jelen eljárásban álláspontom szerint tényként megállapítható, hogy az alperes mindenről hangfelvételt készít. Ezt saját maga is beismerte, és a számtalan becsatolt hangfelvétel ezt maximálisan alá is támasztja. A korábbi párterápián elismerte ezt a tényt, amit most oly módon kíván megfordítani, hogy én vagyok a paranoiás, ha azt gondolom, hogy mindig készít felvételt. A szakértő megállapította, hogy az alperes a paranoid, amit pontosan a hangfelvételt készítő magatartásával támaszt alá.

14. A felvételen is látszik a támadó fellépése az alperesnek, amit a tanú meghallgatása alá is támaszt.

15. Álláspontom szerint az a tény, hogy a gyermek átadásakor ott voltam az iskolánál, még nem jelent provokációt a részemről, a balhét tehát nem én rendeztem. Az alperes volt az, aki arcomba nyomta a telefont és azonnal videózott, holott többször megtiltottam már neki ezt, és továbbra sem tartotta a személyiségi jogaimat tiszteletben. Az alperes ezzel a magatartásával provokált és balhét rendezett.

16. A gyermek nem tudott hívni engem, amikor akart, ezt igazolja az is, hogy nem tagadja azt, hogy repülő üzemmódba állította a telefont. Már ezzel a gesztussal jelezte az alperes a gyermek felé, hogy nem akarja, hogy kommunikáljon velem a gyermek, amikor nála van. Amennyiben az alperes a gyermek érdekét vette volna figyelembe, akkor nem korlátozta volna abban, hogy ha szeretne, akkor fel tudjon hívni engem.

17. Patai Krisztina szakértő tanúnak számít, tekintettel foglalkozására, és ő az, aki legtöbb megfigyeléssel rendelkezik a gyermekről.

18. Patai Krisztina tanúvallomásában nyilatkozott a korholás tekintetében.

19. Az alperes ezen pontjában tett észrevételét kérem, hogy szíveskedjen kifejteni.

20. Az alperes 20. pontban írt észrevétele értelmezhetetlen. Az, hogy az alperes pszichológushoz jár, még nem teszi automatikusan igazzá az állításait az elidegenítés kapcsán. A hivatkozott pszichológus a felperest és a gyermeket nem vizsgálta meg, így nyilvánvalóan tényként kezelhető véleményt nem is tud alkotni. A kirendelt szakértő úgy említette a helyzetet, hogy az alperes egy állítólagos pszichológus állítólagos állítására hivatkozott.

21. Mindig is vitattam az alperes azon állítását, miszerint kizárólag az alperes tevékenykedett volna a gyermek körül. A gyermek körüli teendőket zömmel én láttam el, de soha nem tagadtam azt, hogy az alperes is ebben részt vett.

22. Az alperes ezen észrevételében is csupán általánosságban fogalmaz meg kritikákat velem és a nevelési képességemmel szemben. Konkrét problémát nem tud felsorolni, csak feltételezésekbe bocsátkozik. A gyermek az életközösségünk megszakadása óta az én háztartásomban nevelkedik. Semmiben nem szenved hiányt, és az ellátása teljes mértékben megoldott. A gyermek jár közösségbe, vannak barátai, elviszem programokra, biztosítom az összes fizikai és lelki szükségletét, ami az egészséges fejlődéséhez szükséges.

Views: 2

Szülői elidegenítés: az ellennevelés 10 leggyakoribb módszere és pszichológiai hatásai

1. Lassú kapcsolatrombolás

  • Nem egyetlen esemény, hanem hosszú folyamat.
  • Fokozatosan gyengíti a gyermek és a célba vett szülő kapcsolatát.
  • Kívülről gyakran egyszerű „rossz együttműködésnek” vagy válási konfliktusnak tűnik.

2. Mindennapi érzelmi manipuláció

  • Telefonhívások, üzenetek blokkolása.
  • Információk visszatartása (iskola, orvos, programok).
  • A gyermek bevonása felnőtt konfliktusokba.
  • A másik szülő elutasításának jutalmazása.
  • A másik szülő iránti szeretet büntetése (hidegség, hallgatás).
  • Félelemkeltés: a másik szülő veszélyesnek való beállítása.

3. „Patogén túszhelyzet”

  • A gyermek nem valódi gyűlöletből fordul el a másik szülőtől.
  • Attól fél, hogy elveszíti az elidegenítő szülő szeretetét.
  • A gyermek túlélési stratégiaként alkalmazkodik.
  • Gyakori a parentifikáció:
    • a gyermeket felnőtt szerepbe helyezik,
    • érzelmi támaszként használják.
  • Az elidegenítő saját hibáit vetíti a másik szülőre.

4. Nyelvi átprogramozás

  • Az „én” helyett állandó „mi” használata.
  • A gyermek saját véleménye fokozatosan eltűnik.
  • Kialakul egy közös „mi kontra ő” gondolkodás.
  • A gyermek identitása összemosódik az elidegenítő szülőével.

5. A múlt átírása

  • Korábban pozitív emlékeket negatív színben magyaráznak újra.
  • A gyermek idővel maga is így kezd emlékezni.
  • A boldog emlékekből „rossz” vagy „traumatikus” emlékek lesznek.

6. A gyermek kémként való használata

  • Információgyűjtésre küldik a másik szülőhöz.
  • Új partner után kell kutatnia.
  • Megfigyelési feladatokat kap.
  • A kapcsolattartás helyett „jelentéstételi küldetés” lesz a látogatásból.

7. Intézményi kizárás

  • A másik szülőt kihagyják:
    • iskolai nyilvántartásokból,
    • orvosi dokumentumokból,
    • sürgősségi kapcsolatok közül.
  • A gyermek azt az üzenetet kapja, hogy a másik szülő jelentéktelen vagy nincs jelen az életében.

8. „Megmentő” szerep kialakítása

  • Az elidegenítő szülő mesterséges problémákat hoz létre.
  • Ezután saját magát tünteti fel megmentőként.
  • A másik szülőt veszélyforrásként állítja be.

9. A kapcsolattartás szabotálása

  • A másik szülő idejére szerveznek vonzó programokat.
  • A célba vett szülő:
    • vagy megtiltja → „rossz szülőnek” tűnik,
    • vagy enged → elveszíti az idejét és tekintélyét.
  • Mindkét esetben veszít.

10. A szülői szerep eltörlése

  • A gyermeket arra ösztönzik, hogy a szülőt csak keresztnevén szólítsa.
  • Az új partner „anya” vagy „apa” megszólítást kap.
  • A cél a szülő szerepének pszichológiai lecserélése.

A videó végkövetkeztetése

A szülői elidegenítés során:

  • a gyermeket kémként használják,
  • felnőtt szerepbe kényszerítik,
  • félelmet alakítanak ki benne a másik szülővel szemben,
  • fokozatosan elveszik tőle a lehetőséget, hogy egyszerűen gyermek lehessen. A videó ezt a folyamatot pszichológiai bántalmazásként értelmezi.

Views: 3

hazudj

Keresztül-kasul mindenen. 😀

A ráckeve környéki tanárnő ezt tanulta a családjától.

Itt már nem számított semmi és senki, keresztül-kasul épp amit mindenki hallani akart… aztán az ember meg csak fogja a fejét. Teljes katasztrófa és csőd.

Ez az, amikor már csak pislogsz, és látod, hogy teljesen mindegy, mi történik, már elvesztette a valóságot, és tényleg csak arra az egyetlen dologra figyel a ráckeve környéki tanárnő, hogy az épp aktuális hazugsága, amit legyárt, pontosan olyan legyen, mint amit éppen az adott válasz elvár.

Ez van, amikor Csányi Beatrix a bíró és Szemán Felicitász, akiknek annyi eszük sincs, hogy legalább megkérjék anyukát, hogy legalább maradjon csöndben, ha már nyíltan hülyének néz mindenkit, és a saját gyerekét teljes mértékben ignorálja. De hát nem. Neki kötelessége mindenre válaszolni úgy, hogy igazság egy betű sincs benne, és ész nélkül megy szembe minden leírt ténnyel. 😀

Kiváló családja lehet a ráckeve környéki tanárnőnek.

3. Az alperes ezen pontban kért szakértői vélemény kiegészítésre tett indítvány értelmezhetetlen. Az alperes olyan tényállításokat tesz, melyek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, azokat a szakértő előtt tényként kívánja feltüntetni, és ezekre kér véleményt. Soha nem játszottam le a gyermeknek a hangfelvételeket, melyeket az alperes a jelen perben csatolt, a gyermek pedig nem ismeri a peranyagot. A per legelején a családsegítő szolgálat felhívta a figyelmemet arra, hogy nem avathatom be a gyermeket, amit én be is tartok.

4. A szakértő álláspontom szerint helyesen állapította meg, hogy az alperes el akarta vinni a gyermeket a szigetszentmártoni általános iskolából.

5. A szakértő ne csak azt fejtse ki, hogy az ellennevelés milyen hatással van a gyermekre, hanem azt is, hogy a felperes mely magatartása valósítja meg konkrétan az ellennevelést. Szorítkozzon a szakértő azon tényekre, amelyek a bírósági eljárás során bizonyítékként vehetőek figyelembe és ne azokra, melyeket kizárólag az alperes állít. Az alperes ugyan állítja például, hogy a gyermek a teljes peranyagot ismeri rajtam keresztül, de ez kizárólag az ő állítása, amit semmi sem támaszt alá.

6. Téved az alperes, amikor azt gondolja, hogy jót tesz a gyermekkel, ha vele egyáltalán nem kíván kapcsolatot tartani. Továbbra is fenntartom azon álláspontomat, hogy a gyermek szereti az édesapját, szeretne vele találkozni, amit én biztosítani is kívánok, egyenlőre a szakértő által is javasolt módon felügyelettel, amíg az alperes a viselkedésén nem változtat. A gyermek nem mondta soha, hogy nem akar az apjával lenni, de felügyelettel szeretné, ami nem az én ellennevelésemet igazolja, hanem a gyermek természetes reakciója az alperes konvencióellenes magatartására.

Nem történt meg a gyermek elidegenítése az alperestől, a távolodás oka nem az én magatartásomban, hanem az alperesében keresendő.

7. Nem felel meg a valóságnak, hogy én magam a gyermektől eltávolodtam volna. Az sem valós, hogy az alperes összefonódott volna vele. A gyermeket a közös háztartásban, a munkát egymás között megosztva, közösen láttuk el.

8. Igazolja az alperes azon állítását, hogy a gyermek házi feladatát az apás hétvégéken megcsinálták.

9. A szakértő előtt nem nyilatkoztam oly módon, hogy csak az alperes családja látogatott volna minket, az én családom is tartotta velünk a kapcsolatot.

10. A felperes családjához az emlegetett születésnap alkalmából én el akartam menni, többek között azért is, hogy [kitakarva] meg tudjam védeni az alperes családjától. De ekkor már nem voltam szívesen látott vendég náluk, ami miatt az alperes nem vitt el, de tény, hogy én sem voltam már velük jóban.

11. Az életközösségünk alatt többször volt szó válásról, mind az én, mind pedig az alperes oldalán. Az tény, hogy a végső szétköltözés napján az alperes összepakolt a [kitakarva] ingatlanban, onnan elköltözött, és közölte, hogy másnap én vigyem el a holmimat Budapestről, amihez kocsit rendelt, és közölte, ha nem teszem meg, akkor ki fogja dobni a holmijaim az utcára.

12. Olyan kifejezést, hogy az alperes érzelmileg erőszakolt volna meg nem használtam a szakértő előtt. Azt állítottam eddig is, hogy érzelmileg bántalmazott az alperes az életközösségünk alatt, amit alá is támaszt az alperes már önmagában a számtalan hangfelvétel tényével is.

Views: 1

Szereti-e a nárcisztikus szülő a gyermekét? – Parentifikáció, manipuláció és érzelmi bántalmazás

  • A videó szerint a nárcisztikus szülő nem valódi, feltétel nélküli szeretetből működik, hanem saját érzelmi szükségletei, figyelem- és kontrolligénye miatt.
  • A nárcisztikus szülő a gyereket nem önálló személynek, hanem saját „kiterjesztésének” tekinti. A gyerek szerepe az, hogy a szülő igényeit szolgálja ki.
  • A valódi szülői szeretet:
    • türelmes,
    • biztonságot adó,
    • önzetlen,
    • támogató,
    • következetes,
    • feltétel nélküli.
  • A videó szerint a nárcisztikus szülő erre nem képes, mert:
    • nincs valódi empátiája,
    • nem érti az egészséges szeretetet,
    • kapcsolatait manipulációként használja.
  • Gyakori gyermekszerepek a nárcisztikus családban:
    • „aranygyerek” (golden child),
    • bűnbak (scapegoat),
    • láthatatlan gyerek.
  • Az „aranygyerek” addig értékes, amíg megfelel a szülő elvárásainak. Ha hibázik, gyorsan lecserélhető.
  • A „bűnbak” gyerekre vetítik rá:
    • a haragot,
    • a frusztrációt,
    • a kudarcokat,
    • minden negatív érzést.
  • A gyerekek gyakran:
    • érzelmi manipuláció,
    • gaslighting,
    • bűntudatkeltés,
    • kontroll,
    • lelki terror alatt nőnek fel.
  • A videó külön kiemeli az „adultification” jelenséget:
    • a szülő felnőttként kezeli a gyereket,
    • túl korán bevonja párkapcsolati vagy jogi konfliktusokba,
    • titkokat és felnőtt problémákat oszt meg vele.
  • Szó van a parentifikációról is:
    • amikor a gyerek válik érzelmileg a szülő támaszává,
    • a szerepek felcserélődnek.
  • A nárcisztikus szülő gyakran eléri, hogy a gyerek úgy érezze:
    • „anya/apa boldogsága rajtam múlik”.
  • A videó szerint az elidegenítés (parental alienation) során:
    • a gyereket fokozatosan a másik szülő ellen hangolják,
    • a gyerek lojalitáskonfliktusba kerül,
    • fél szembemenni a manipulatív szülővel.
  • A gyerekek sokszor pontosan érzik, melyik szülő szereti őket valóban, még ha ezt nyíltan nem is merik kimondani.
  • A videó szerint a nárcisztikus szülő:
    • a külvilág előtt „év szülője” szerepet játszhat,
    • miközben otthon teljesen másképp viselkedik.
  • A gyerekek túlélési mechanizmusokat alakítanak ki:
    • megfelelési kényszer,
    • érzelmi leválás,
    • láthatatlanná válás,
    • túlzott alkalmazkodás,
    • disszociáció.
  • A videó szerint az érzelmi bántalmazás sokszor súlyosabb lehet, mint a fizikai, mert:
    • nehezebben felismerhető,
    • hosszú éveken át zajlik,
    • a gyerek nem érti, mi történik vele.
  • A megszólaló saját tapasztalatból beszél:
    • nárcisztikus anya mellett nőtt fel,
    • csak 42 évesen értette meg teljesen a családi működést.
  • A videó végkövetkeztetése:
    • a nárcisztikus szülő nem képes egészséges, feltétel nélküli szeretetre,
    • ezért az érintetteknek sokszor külső segítségre és terápiára van szükségük a gyógyuláshoz.

Views: 1

Ellennevelés bizonyítékai és felügyelt kapcsolattartás

Az alperes által csatolt „bizonyítékok” egyáltalán nem támasztják alá az ellennevelést, amit az alperes állít. Én magam kértem, hogy a szakértő pontosan nyilatkozzon, hogy ezen megállapítását mire alapozza, mert a szakvéleményből ez nem derült ki. A pszichológus szakértőnél is ugyanezt kértem, aki a kérdésre nem tudott elfogadható választ adni. Az a tény, hogy a gyermek szeretett volna kistestvért, és én is újabb gyermeket, ezzel megvalósulni látta az ellennevelést. Holott ez a közös kérésünk már nem állt fenn az életközösség megszakadását követően. Jelen szakvéleményből kizárólag az olvasható ki, hogy az ellennevelésem azért állapítható meg, mert én eltiltom a gyermeket az alperestől, ami azonban valótlan állítás, mivel én a kapcsolattartás minden szabályát betartom.

Megjegyzem, hogy azt én soha nem vitattam, hogy az életközösség alatt az alperes törődött a gyermekkel, vitte játszótérre, ahogy én is vittem, és én is gondoskodtam róla. A családi szerepek okán én nagyobb részt vettem ki a gyermek gondozásából, de például az alperes nem ismerte az elsőosztályos osztályfőnökét a gyermeknek, mivel vele soha nem találkozott. Az alperes a gyermek véleményét, kérését, kívánságait az életközösség megszakadását követően hagyja teljes mértékben figyelmen kívül. Arról sem kérdezte soha meg, hogy melyik szülővel szeretne élni, ha pedig a gyermek a véleményét mégis meg kell tudnia, akkor az alperes úgy tekinti, hogy a gyermek ellennevelt, és nem a saját véleményét mondja el. A per során számtalanszor az alperes kétségbe vonta a gyermek véleményét, ellennevelésre hivatkozik, ahelyett, hogy meghallaná a gyermek szavait.

2. A gyermeknek nem voltak betanítva a mondatok, amiket a családsegítő előtt nyilatkozott. Már csak azért sem lehetett betanított, mert én magam nem tudhattam, hogy mit fognak tőle kérdezni. Ismét az alperes az, aki inkább azt állítja, hogy a gyermeke hazudik, szerinte be van tanítva, minthogy elfogadná, hogy a mi a gyermek véleménye. Az alperes viselkedése okán fakadt álláspontom szerint sírva a gyermek és nem azért, mert betanított mondatokat kellett mondania.

Határozottan vitatom, hogy a gyermeket én vagy a családom bármire kényszerítenénk, amit ő maga nem akar. Rosszat sem szoktunk az alperesről mondani a gyermek előtt, ezen állításai az alperesnek fantáziálások.

Megjegyzem, hogy az alperes karácsonykor még azt állította a gyermeknek, hogy januárban találkoznak, ezt követően a családsegítő felé történt bizalomvesztéssel indokolta az alperes a távolmaradását, és kérte, hogy másik családsegítő szolgálat kerüljön kijelölésre a kapcsolattartás folytatására. Amennyiben az alperes valóban a 2. pontban leírtak miatt nem kíván már találkozni a gyermekkel, az a teljesen lényegtelen, hogy mely családsegítő előtt történik, így a kérelme a mostani indokolásával ellentétes. Az alperes jelen beadványában piedesztálra kívánja magát emelni, azon magatartása miatt, mivel szerinte ő a gyermek érdekét a sajátja elé helyezi, holott a gyermek érdeke az lenne, hogy az alperessel kiegyensúlyozott kapcsolatot tartson fenn vele. Az alperes ezt könnyedén elérhette volna, például ha a kapcsolattartásokat arra használja, amire azok valók, méghozzá, hogy a gyermekkel minőségi időt töltsön együtt. Az alperes kijelentette már korábban is, hogy a felügyelt kapcsolattartást bizonyítékszerzésre kívánja használni, és nem kapcsolattartásra, most pedig a kapcsolattartás lemondása körében próbál magából szentet avatni.

Views: 1

Amikor a harag valójában gyász – Szülői elidegenítés és az elfojtott érzelmek

 

  • A videó fő témája, hogy a szülői elidegenítéshez kapcsolódó düh valójában gyakran mélyebb érzelmek – főleg félelem, gyász és tehetetlenség – elfedése.
  • A beszélő szerint a harag nem „rossz”, hanem egy jelzés: a test és az idegrendszer próbál reagálni valamire, amit veszélyesnek vagy elviselhetetlennek él meg.
  • A „primer érzelmek”:

    • félelem,
    • szomorúság,
    • gyász,
    • öröm,
    • szeretet,
    • szégyen.

    A harag ezekre épülő „másodlagos érzelem”, amely gyakran védekezési mechanizmus.

  • A szülői elidegenítés során az emberek gyakran:
    • nem a fájdalmat érzik át,
    • hanem rögtön haragba, kontrollkényszerbe vagy szorongásba menekülnek.
  • A harag mögött sokszor ezek húzódnak:
    • félelem attól, hogy örökre elveszítik a gyermeket,
    • elutasítottság érzése,
    • tehetetlenség,
    • „nem vagyok elég jó” érzés,
    • kontrollvesztés,
    • szeretethiánytól való rettegés.
  • A beszélő saját példát hoz:
    • a válás és az elidegenítés elején rendkívül dühös volt,
    • mindenkit hibáztatott,
    • meg akarta „javítani” a helyzetet,
    • nem akarta átélni a valódi fájdalmat és gyászt.
  • A harag energiát adhat:
    • segíthet túlélni,
    • mozgásban tart,
    • de hosszú távon rombolóvá válhat.
  • A gyerekek haragját is félelem vezérelheti:

    • „utállak”,
    • visszautasítás,
    • sértegetés,
    • távolságtartás.

    A beszélő szerint ez gyakran a belső bizonytalanság és túlélési reakció része.

  • A harag torzíthatja a valóságérzékelést:
    • fekete-fehér gondolkodást okoz,
    • mindenki ellenségnek tűnhet,
    • a rendszer egészére kivetülhet (bírók, terapeuták, családtagok, intézmények).
  • A kontrollkényszer gyakori reakció:
    • túl sok üzenet,
    • magyarázkodás,
    • bizonyítás,
    • „meg akarom értetni velük az igazságot”.
  • A people pleasing (mások túlzott kiszolgálása) is lehet haragból eredő stratégia:
    • túl sok engedmény,
    • határok hiánya,
    • állandó megfelelési kényszer,
    • szeretet „kiérdemlésének” próbálkozása.
  • A hipervigilancia (állandó készenlét) szintén kapcsolódik a félelemhez és haraghoz:
    • minden üzenet elemzése,
    • túlérzékenység a hangnemre,
    • állandó idegrendszeri készültség,
    • krónikus stressz.
  • A krónikus harag nem feltétlenül ordítás:
    • lehet szarkazmus,
    • cinizmus,
    • érzelmi bezárkózás,
    • állandó feszültség,
    • testi tünetek,
    • krónikus fájdalom.
  • A videó hangsúlyozza:
    • az ember csak saját magán tud dolgozni,
    • nem tudja kontrollálni a teljes rendszert,
    • a változás önmagunknál kezdődik.
  • Javasolt megoldások:
    • közösség keresése,
    • terápia,
    • 12 lépéses program,
    • önreflexió,
    • naplózás,
    • szünet tartása reagálás előtt,
    • érzelmek tudatos felismerése.
  • A beszélő szerint a cél:
    • nem a harag teljes megszüntetése,
    • hanem annak megértése,
    • hogy mi van alatta,
    • és hogyan lehet egészségesebben kezelni.
  • Fontos üzenet:
    • „A haragod érthető, de nem ez a teljes történet.”
    • A valódi gyógyulás a mélyebb érzelmek felismerésével kezdődik.

Views: 2

Szakértői személyiségértékelés és a gyermek kívánságai

Kérem, hogy a szakértő nyilatkozzon arra vonatkozóan, hogy miből állapította meg, hogyan jutott arra következtetésre, hogy én magam szorongó, neurotikus személyiség lennék, szorongással, érzelmi-hangulati labilitással, akinek cselekedeteit az affektus irányítja. Ezen megállapítását én magam vitatom a szakértőnek. Azt gondolom, hogy a lassan két éve húzódó peres eljárás, az alperes folyamatos a konvencióknak meg nem felelő, és a jelenlegi élethelyzetem kihatással van a hangulatomra, de az életközösség megszakadása óta, azzal, hogy kikerültem egy olyan kapcsolatból, ahol a folyamatos hangfelvételek készítésével, a fenyegetéssel lelki bántalmazásnak voltam kitéve, jelenleg sokkal boldogabbnak, kiegyensúlyozottabbnak érzem magam, mint az életközösségünk alatt. Nyilatkozzon a szakértő, hogy miben látta megvalósulni az én neurotikus személyiségemet, a szorongásomat, az érzelmi-hangulati labilitásomat.

Nyilatkozzon a szakértő, hogy mely magatartás elhagyását kéri konkrétan, hogy ezen kérésnek eleget tudjak tenni, ugyanúgy meg kívánom fogadni a szakértő tanácsát, mint ahogy korábban megfogadtam a családsegítő szolgálat munkatársainak kéréseit is.

[kitakarva]

Azt gondolom, hogy ennyi év [kitakarva]

Az alperesnek az életközösségünk alatt rendszeresen fájt a feje, ami miatt állandóan hordott magánál fájdalomcsillapítót, amit nagyjából heti szinten szedett. Az alperes ezzel szemben ezen tényt nem tárta fel a szakértő előtt. Alperes azt sem említette pontosan, hogy az epéjével kapcsolatos kórházi kezelések 5 éven át tartottak, 2012-2017 között, vagyis mindkét várandósságom alatt aggódtam az alperes egészsége miatt.

Az alperesi észrevételekre az alábbiakat nyilatkozom:

1. Az alperes vonatkozásában álláspontom szerint tényként állapítható meg, hogy a gyermek kívánságait az alperes nem tartja be, kéréseit nem teljesíti, hiszen peradat van arra, és erről az alperes is tud, hogy a gyermek nem akarja, hogy videófelvételt készítsen róla az alperes, ezt azonban az alperes egyértelműen figyelmen kívül hagyja. De számtalan példa volt rá az elmúlt 2 évből. Az alperes saját maga csatolta be a videót, a futóversenyről, ahol egyértelműen látható, hogy a gyermek nem akar vele menni, elszalad az alperes elől, az alperes pedig kergeti. Állíthatja az alperes azt, hogy ezt a megállapítását megalapozatlanul tette a szakértő, de a jelen perben már számtalan bizonyíték támasztja alá ezen állítás valóságát, a családsegítő szolgálaton kívül is.

Views: 1

Ráckevei Járásbíróság és az ellennevelés megítélése

Vajon a Ráckevei Járásbíróság is felkerül-e a gyermekbántalmazást és ellennevelést támogatók körébe a Budai Központi Kerületi Bíróság és a Fővárosi Törvényszék mellé?

A következő hónapban kiderül.

Csányi Beatrix és Szemán Felicitasz mellé vajon Ráckevéről ki fogja még felvállalni azt, hogy az ellennevelés társadalmi norma — ahogyan azt a ráckeve környéki tanárnő is hirdeti?

 

Views: 1

Szakértői vélemény ellentmondásai és az ellennevelés megállapítása

Sem arról, hogy az alperes a neten közzéteszi a peres eljárást, nem mondtam neki azt sem el, hogy az alperes azzal fenyegetőzött, hogy vascsővel kíván agyonverni, amely szándékát a családsegítő szolgálat előtt az alperes nem titkolta, és semmi mást, ami az alperest negatív színben tüntetné fel. Azt sem meséltem el neki, hogy az alperes kerek perec kijelentette, hogy a kapcsolattartást bizonyíték szerzésre kívánja kizárólag használni. A gyermekben ezen tények ismerete nélkül jelentősen pozitívabb kép van az alperesről, mint ami a valóságnak megfelel. Számomra lelkileg megterhelő, hogy a gyermeknek hazudnom kell, el kell titkolnom az alperes valódi jellemét, amit a bíróság is már megtapasztalhatott, de tudomásul veszem, hogy nem mondhatom el ezen tényeket, mert azzal én magam kerülnék olyan helyzetbe, hogy ellenneveléssel lennék vádolható.

Fentiekre tekintettel kérem, hogy a szakértő nyilatkozzon, hogy pontosan mire alapította azon megállapítását, hogy én a gyermeket az alperes ellen nevelem, és eltiltom őt tőle.

A szakértő véleményének 16. oldalán megállapítja, hogy mindkét félnél áll fenn olyan mentális zavar, ami a szülők és a gyermek kapcsolatát hátrányosan befolyásolja. Ugyanakkor a szakvélemény 13. oldalának legfelső bekezdés utolsó mondatában, mely az én vizsgálati eredményemet tartalmazza azt állapítja meg a szakértő, hogy Személyes vizsgálatnál mentális zavarra, pszichiátriai betegségre utaló eltérés nem volt észlelhető.

A szakértő vélemény ezen a ponton nyilvánvalóan ellentmondásos, aminek feloldása szükséges.

A szakértői vélemény 18. oldalán a 3. pontban az szerepel, hogy a felperes a konvenciókat, társadalmi normákat nem tartja be, másokra nincs tekintettel, személyiségi jogaikat megsérti azzal, a rögzített hang és videófelvételeket az interneten közzé teszi, tudtuk és beleegyezésük nélkül. Azt gondolom, hogy a szakértő ezen nyilatkozata nem a felperesre, azaz rám, hanem az alperesre kell, hogy vonatkozzon.

Megjegyzem, hogy az alperes ezen magatartása már az életközösség alatt is tetten érhető volt, nem csak velem, hanem mindenki mással szemben is. Ezt tette, akár az orvosával, a kollégáival, az összes céges telefonhívást például rögzítette, de több évvel az életközösségünk megszakadása előtti időből is került elő a jelen perben hangfelvétel, amit az alperes becsatolt a bíróságra. Alperes akkor is felvételt készített házamban a mobiltelefonjával, amikor ő a stégre kiment több órára horgászni, közben mobilkészüléke folyamatosan bent rögzített mindent. Alperes maga ellen adta be bizonyítékként az így rögzített bélférges beszélgetésről a hangfelvételt, melyben pontosan hallható, hogy az elején többször kiszólok alperesnek a házból, hogy jöjjön be, majd az is hallatszik, hogy beérkezik a házba. Ez a fajta paranoid viselkedése az alperesnek tehát hosszú évekre vezethető vissza. Kérem, hogy a szakértő nyilatkozzon, hogy lát-e lehetőséget arra, hogy az alperes ezen a magatartásán változtasson, ahogy a szakértői véleményében is kikötötte a kapcsolattartás felügyelet nélküli megvalósulásához, figyelemmel arra, hogy az alperes ezen magatartása már nagyon régóta fennáll, és magatartását ő maga egyáltalán nem tartja jelenleg sem kifogásolhatónak, annak ellenére sem, hogy ezt már számos hatóság jelezte számára.

Views: 1