Összefoglaló – „A gyermekkori titok, amit csak 28 évesen értettem meg”
A beszélő egy magas konfliktusú válásban nőtt fel, ahol az egyik szülő a másik ellen hangolta őt – anélkül, hogy gyerekként ezt felismerte volna. Felnőttként, saját gyermekeivel jött rá, hogy:
Mi történt vele?
-
Az egyik szülő „jóként”, a másik „rosszként” lett beállítva.
-
Gyerekként oldalválasztásra kényszerült, és:
-
negatív történeteket hallott a másik szülőről,
-
szégyenkezve, félelemmel tekintett rá,
-
elhitették vele, hogy nem szerethető az a szülő.
-
-
Soha nem töltött időt a másik szülővel (pl. egyetlen éjszakát sem aludt nála).
Utólag rájött: az egész nem volt normális → szülői elidegenítés történt.
Hogyan néz ki egy egészséges szülő viselkedése válás után?
-
Mindkét szülőhöz való kapcsolatot támogatja.
-
Nem beszél rosszat a másikról a gyerek előtt.
-
Nem terheli rá a házassági problémákat.
-
Nem csinál a gyerekből párterapeutát vagy szövetségest.
A manipuláló szülő tipikus jelei
-
érzelmi zsarolás (pl. bűntudatkeltés, ha a gyerek a másikhoz menne),
-
pletykák, túlzó történetek ismételgetése,
-
a gyerek bevonása pénzügyi vagy titkolózási játszmákba,
-
a másik szülő „büntetése” a gyereken keresztül (pl. néma csend, érzelmi megvonás).
Mit él át a gyerek?
-
szorongás, bűntudat,
-
identitásvesztés,
-
önértékelési károk,
-
azt hiszi, ő maga a probléma.
A legfontosabb üzenet
-
Nem a gyerek feladata a szülők érzelmi terheinek cipelése.
-
Jogában áll mindkét szülőt szeretni, ha az biztonságos.
-
Felnőttként is lehet gyógyulni, újrakapcsolódni a másik szülővel.
Egy mondatban
A gyermekként elszenvedett szülői elidegenítés sokszor csak felnőttként válik láthatóvá — és bár mélyen sebez, mégis van út a helyreálláshoz.
Views: 0