Áldozatszerep, hazugság és nárcisztikus előadás – amikor egy gyerek issza meg a levét

És itt már szépen látható a magát áldozatnak beállítás klasszikus menete:
hazudozás, hazudozás, majd egy gondosan felépített nárcisztikus előadás, amely mindent eltorzít.
Ha nem lett volna felvétel mindenről, ezt most gond nélkül bárki torkán le lehetne nyomni.

És képzeld el, amikor ezt egy 8 éves gyerek kapja telibe, napi 24 órában.

Gyalog Beáta lájkolja.….


Views: 2

Szülői elidegenítés után: mi gyógyítja meg valóban a gyerekeket?

A beszélő (Robert Garza) személyes tapasztalatán keresztül mutatja be, mi történik akkor, amikor a szülői elidegenítés után a gyerekek visszakerülnek az elidegenített szülőhöz – és mi segít valóban a gyógyulásban.

Fő gondolatok:

  1. Hamis vádak és azonnali elszakítás

    • A bíróság egy régi, már ismert vád „óvatosságból” történő újrahasznosítása miatt ideiglenesen elvette a gyerekeket.

    • A „no contact order” (kapcsolattartási tilalom) különösen romboló volt, mert a gyerekek már idősebbek voltak.

  2. A visszatérés traumája

    • Amikor a gyerekek visszakerültek, mélyen féltek a szülőtől.

    • Nem konkrét erőszaktól, hanem egy általános, beléjük ültetett félelemtől – amit nyilvánvalóan a másik szülő narratívája okozott.

  3. Kulcsreakció: nem magyarázat, hanem élmény

    • A szülő nem vitázott, nem magyarázkodott.

    • Elvitte őket egy olyan helyre (állatkert), ahol korábban közösen jó emlékeik voltak.

    • Ezek a saját emlékek elkezdték felülírni az elidegenítés narratíváját.

  4. Az emlékezet ereje az elidegenítéssel szemben

    • Nem „terápiás technika”, hanem ösztönös megoldás:
      a gyermek saját élményei bontják le leghatékonyabban a hamis képet.

    • A gyerekek viselkedése rövid időn belül megváltozott: kötődés, bizalom, fizikai közelség tért vissza.

  5. Kritika a rendszerrel és a terápiával szemben

    • Szerinte:

      • a gyereket ugyanolyan gyorsan kellene visszaadni, mint ahogy elvették;

      • az elidegenítést és a hamis vádakat a legsúlyosabb gyermekbántalmazások között kellene kezelni.

    • Ha a gyerek nincs elidegenítve, a visszatérésnek olyan örömtelinek kellene lennie, mint amikor egy hosszú időre eltűnt katona hazatér.

  6. Provokatív kérdés a terapeuták felé

    • Ha valóban hisznek a gyógyulásban:

      • vajon felvállalnák-e, hogy nem a terápiát, hanem az emlékekhez való visszatérést javasolják, még akkor is, ha ez kevesebb munkát jelentene számukra?

Lényegi üzenet egy mondatban:
👉 A szülői elidegenítés nem beszéddel, hanem a gyermek saját, korábbi pozitív emlékeinek aktiválásával oldható le a leggyorsabban és leghatékonyabban.

Views: 4

A központi témája a szülői elidegenítés (parental alienation) és annak pszichológiai bántalmazó jellege.

Fő pontok:

  • A megszólalók saját történetükön keresztül mutatják be, hogyan vezethet egy párkapcsolat felbomlása hirtelen, teljes kapcsolatmegszakításhoz a gyermekekkel, még akkor is, ha korábban szeretetteljes volt a viszony.

  • Hangsúlyozzák: a szülői elidegenítés nem gyermekelhelyezési vita, hanem gyermekvédelmi probléma, mert a gyermeket érzelmileg manipulálja, lojalitáskonfliktusba kényszeríti.

  • Ismertetik a szakirodalomban leírt diagnosztikai jeleket és kritériumokat (pl. kötődés elfojtása a célzott szülő felé, a gyermek grandiozitása/empátiahiánya, üldöztetéses narratíva).

  • Részletesen beszélnek arról, hogyan terhelik rá a felnőttek saját fájdalmukat, haragjukat és félelmeiket a gyerekekre, ami szerepcseréhez vezet (a gyermek érzelmi gondozóvá válik).

  • Elhangzik, hogy az elidegenítés gyakran jár hamis vádakkal (akár súlyos bántalmazási állításokkal), amelyek hosszú távon mind a gyermeknek, mind a megvádolt szülőnek súlyos károkat okoznak.

  • A beszélgetés nem bosszú vagy lejáratás céljából készült, hanem megértést, tudatosítást és gyógyulást kíván elősegíteni.

  • Külön hangsúlyt kap a kérdés: hogyan lehet gyógyulni kapcsolat-helyreállítás nélkül, hogyan lehet továbblépni a gyászon, miközben nyitottnak maradni egy esetleges jövőbeli rendezésre.

  • A lezárás üzenete: a szégyenben való megmerevedés helyett önreflexió, felelősségvállalás, igazsághoz való ragaszkodás és belső szabadság vezethet ki a romboló helyzetből.

Kulcsüzenet:
A szülői elidegenítés a gyermek érzelmi bántalmazásának egy formája. A gyógyulás lehetséges, még akkor is, ha a kapcsolat nem áll helyre azonnal – az igazság, az önismeret és a belső növekedés hosszú távon erősebb, mint a manipuláció.

Views: 1

Felügyelt kapcsolattartás és hangfelvételek vitája a gyermekelhelyezési perben

És tovább az ideiglenes

 

kapcsolattartását alperes által kért szabályozását sem támasztja alá. A kapcsolattartás szabályozása körében előadott ideiglenes intézkedés iránti kérelmemet változatlanul fenntartom. Álláspontom szerint pontosan az alperes nincs abban a mentális egészségi állapotban, hogy ő maga a gyermekről gondoskodni tudjon. Ezt saját maga ismerte el akkor, amikor a gyermekhez egy alkalommal olyan gyógyszer hatása alatt érkezett, ami még a vezetésre sem tette alkalmassá, nemhogy egy kiskorú gyermek felügyeletére.

Az alperesi viselkedés az életközösség megszakadásakor, illetve azt követően a gyermekben hatalmas törést okozott. Az alperes oly mértékben agresszív magatartást tanúsított a gyermek előtt, hogy a gyermek jelenleg tart tőle. Nem ellenzem a jövőben az alperes által megjelölt folyamatos kapcsolattartás kialakítását, azonban a fokozatosság elvét mindenképpen be kell tartani. Időt kell engedni annak, hogy [KITAKARVA] az eseményeket feldolgozza. Az alperes minket történő elköltöztetését a gyermek úgy élte meg, hogy gyakorlatilag az édesapja őt magát is kidobta a házból, ami ha a tényeket nézzük, így is volt.

Én magam próbáltam megnyugtatni a gyermeket, hogy az alperes csupán egy ideig lesz ilyen dühös, hogy időt kell neki hagyni lenyugodni, de a gyermek érthető módon nehezen dolgozza fel ezt az eseményt. Ideiglenes intézkedés iránti kérelmemben pontosan ezért kérem a felügyelt kapcsolattartást, mert bízom abban, hogy a hatóság előtt az alperes már történetileg fogja magát, visszafogja az indulatait, amit négyszemközti helyzetben nem tapasztalok. Nyilvánvalóan a gyermeknek is az tenne jót, ha nyugodt körülmények között tudna az édesapjával kapcsolatot tartani.

Az alperes minden egyes megjelenésekor hangfelvételt készít, amihez én magam nem járultam hozzá, ahogy a korábbi hangfelvételek készítéséhez sem. Az alperes ezen cselekedete jogszabályba ütközik. Az alperes által becsatolt leirat hiányos, nem a valóságot tükrözi. Az alperes informatikus, így meg van a tudása ahhoz, hogy hangfelvételeket manipuláljon. A leiratban foglaltak sokszor zavarosak, nem a valóságot adják vissza. Az A/19. sorszámú leirat azért is hiányos, mert én akkor mondtam az alperesnek, hogy azért nem adom oda a gyermeket, mert egyrészt a gyermek beteg, másrészt az alperes nem volt olyan állapotban, hogy a gyermekkel találkozni tudjon. Az alperes ekkor kifejezetten agresszíven, támadólag érkezett, ilyen körülmények között nem tesz jót a gyermeknek, ha jelen van, miközben közöttünk vita folyik.

A csatolt leiratból az is kiderül, hogy az alperes a gyermek jelenlétében olyan filmet néz, ami nem az életkorának való. Nincsen öngyilkos hajlamom, és öngyilkos gondolataim sem. Nincs szociális fóbiám sem. A párterápiára menet egy alkalommal valóban összefutottam egy kolléganőmmel, aki kérdezett arról, hogy hova megyek, mintegy érdeklődő jelleggel. Én nem szerettem volna ebbe a dologba beavatni sem őt, sem más kollégámat, mivel nem gondolnám, hogy az én magánéleti problémáim bárkire a pedagógusi munkaközösség tagjai közül tartoznának, ezért hazudnom kellett neki a délutáni programomról. A következő alkalommal azért mentem külön busszal, mert ez a kolléganőm rendszeresen azzal a járattal utazott, én pedig nem akartam újból kitenni magam egy ilyen beszélgetésnek, és nem szerettem volna ismételten hazudni arról neki, ha esetleg megkérdezné, hogy merre megyek munka után. Véleményem szerint ettől nekem még nem lesz szociális fóbiám.

Az alperes azon magatartását azonban, hogy míg közöttünk fennállt a házastársi életközösség, a közöttünk folyt beszélgetésekről folyamatosan felvételeket készít, amihez én soha nem adtam a beleegyezésemet, sokkal inkább aggályosnak tartom. Jelen beadványból…

Views: 0

Szülői elidegenítés a színfalak mögött – Amit a bíróságok nem látnak

Ez az epizód egy személyes vallomás a szülői elidegenítés (parental alienation) belső valóságáról, nem elméleti vagy jogi szinten, hanem megélt tapasztalatként mutatja be annak hatását.

Fő üzenetek:

  • A szülői elidegenítés nem egyszerű kapcsolati probléma, hanem mély, hosszan tartó pszichés, érzelmi és fizikai trauma mind a szülő, mind a gyermek számára.

  • A „hátrahagyott” szülő nemcsak a gyermek jelenlétét veszíti el, hanem:

    • a mindennapokat,

    • a fejlődési mérföldköveket,

    • a szülő–gyermek természetes kötődést,

    • és gyakran a saját identitását is.

  • A kívülállók (barátok, szakemberek, bírák) nem tudják valóban megérteni ezt a fájdalmat, csak leírni vagy elképzelni – ahogy egy orvos sem érzi a beteg fájdalmát, csak kezeli azt.

  • A történet központi eseménye egy nemzetközi gyermekelvitel, amelyet:

    • hónapokig tartó teljes csend,

    • majd fokozatos kapcsolatelvágás (telefon megszüntetése),

    • végül egy családjogi bírósági döntés követ, amely a bizonyítékok ellenére az elidegenítést konzerválja.

  • A bírósági kudarc nem lezárás, hanem az elidegenítés intézményes megerősítése:
    a gyermekeket visszaküldik az elidegenítő szülőhöz, az érintett szülő pedig végleg kiszorul az életükből.

  • Az elidegenítés nem ér véget az ítélettel:

    • együtt él a szülővel éveken, évtizedeken át,

    • kihat az alvásra, bizalomra, biztonságérzetre, jövőképre,

    • és „belülről írja át” az embert.

Az epizód célja:

  • betekintést adni azoknak, akik nem élték át, hogy megértsék: ez nem „hiszti”, nem „alkalmazkodási zavar”, hanem életet szétromboló trauma;

  • megerősítést adni az érintett szülőknek, hogy nincsenek egyedül, nem gyengék és nem „képzelik” a fájdalmukat.

Kulcsmondat lényege:

A szülői elidegenítés nem csak időt vesz el –
életeket tör ketté, és ha a rendszer félrenéz, örökre.

Views: 1

Szülői felügyeleti jog és ideiglenes intézkedés vitája a gyermekelhelyezési perben

idegiglenes fellebezes

Kérem az alperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmének az elutasítását mind a szülői felügyeleti jog gyakorlása vonatkozásában, mind pedig a kapcsolattartás szabályozása körében az alábbi okok alapján:

Az ideiglenes intézkedés körében az alperes nem adott elő tényállást, az alperesi tényállás mindössze a viszontkereseti kérelem körében került megjelölésre, így külön nem jelölte meg az alperes azon körülmények körét, ami alapján álláspontja szerint indokolt a szülői felügyeleti jog gyakorlásának ideiglenes intézkedéssel történő szabályozása.

Az alperes az ideiglenes intézkedésre irányuló kérelem körében jogi érvelést, valamint semmiféle indokolást nem adott elő, mindössze felsorolta azon jogszabályhelyeket, melyekre igényét alapítani kívánja. A viszontkereseti ellenkérelemből nem derül ki, hogy mely tényállásait kívánja az ideiglenes intézkedés iránti kérelem vonatkozásában előadni.

Amennyiben az alperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmét a viszontkereset körében előadottakra kívánja alapítani, abban a tekintetben elő kívánom adni az alábbiakat:

Az alperes hivatkozik arra, hogy én magam nem vagyok olyan mentális állapotban, ami lehetővé tenné azt, hogy a közös gyermekünkről gondoskodni tudjak. Ezen állítását az alperesnek kifejezetten vitatom. Nem vitatom azt, hogy lelkileg megterhelő volt [KITAKARVA] gyermekünk elvesztése, azonban álláspontom szerint ez teljes mértékben természetes. A gyermek elvesztése azonban [KITAKARVA] napján volt, amihez képest lassan 10 év telt el.

Azóta született [KITAKARVA] nevű gyermekünk is, akiről maximálisan tudtam az életközösség alatt, és azt követően is én gondoskodni. Nem felel meg a valóságnak, hogy nekem öngyilkos gondolataim lennének. Soha nem volt öngyilkossági kísérletem.

Az alperes által csatolt hanganyag, melynek kivonatát mellékelte kérelméhez, álláspontom szerint nem a valóságot tükrözi. Álláspontom szerint amennyiben én magam alkalmatlan lennék a gyermek gondozására, nevelésére, abban az esetben az alperes nem hagyta volna velem a gyermekünket akkor, amikor az életközösségünk megszakadásakor kiköltözött, és ingóságait kiürítette a [KITAKARVA] ingatlanból.

Az alperes ekkor még csak kísérletet, megegyezést sem tett arra vonatkozóan, hogy a gyermeket is magával kívánja vinni, ezzel is alátámasztva azt, hogy a gyermek feletti szülői felügyeleti jog gyakorlására, a gyermekről való gondoskodásra engem alkalmasnak tart. A gyermek kiegyensúlyozott az életközösség megszakadása óta.

A gyermek iskolája által kiadott pedagógiai vélemény ezt pontosan alá is támasztja. Amennyiben az én mentális állapotom nem tenne alkalmassá a gyermek nevelésére, úgy ennek nyomán észlelhető lenne a gyermek viselkedésén, és ezt a gyermeket oktató pedagógusok is észlelték volna. Ehhez képest a pedagógiai vélemény pontosan azt támasztja alá, hogy a gyermek és köztem harmonikus a kapcsolat, a gyermeknek én magam nyújtom a biztonságot, és biztosítom számára a kiegyensúlyozott környezetet.

Álláspontom szerint amennyiben a T. Bíróság el is fogadná bizonyítékként az alperes által csatolt 2019-ben készült felvételben foglaltakat, az a jelenlegi helyzetet akkor sem tükrözik, így nem alapozza meg az alperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmét sem. A hangfelvétel 3 évvel ezelőtt készült, így nem támasztja alá, hogy közvetlenül fenyegető hátrány elhárítása érdekében szükséges lenne a szülői felügyeleti jog gyakorlásáról való döntésnek…

Views: 0

Ideiglenes intézkedés és felügyelt kapcsolattartás iránti kérelem indokai egy gyermekelhelyezési perben

És tovább tovább

 

szeret ebbe az iskolába járni, jókedvvel megy, már új barátokat is szerzett, felém kifejezetten azt kérést intézte, hogy továbbra is ide járhasson. Az alperes a gyermeket meg sem kérdezte, láthatóan az ő véleménye az alperest nem érdekli. Telefonon többször beszéltek erről a gyermekkel, akit folyamatosan az új iskola ellen kíván hangolni.

Én magam biztosítani kívánom az alperes számára a gyermekkel való kapcsolattartást, azonban félek, hogy az alperes a kapcsolattartást arra kívánja felhasználni, hogy a gyermeket ellenem hangolja, illetve félő az is, hogy nem fogja visszahozni, így a gyermek nem fog tudni eleget tenni iskolai kötelezettségeinek. A budapesti iskola telefonon arról tájékoztatta az új iskola igazgatóját, hogy csak akkor veszi vissza a gyermeket, amennyiben ahhoz én is hozzájárulok. Én az iskolaváltáshoz nem kívánok hozzájárulni.

Az alperes volt az, aki a jelen helyzetet előidézte, és ő az ön magatartása miatt voltam kénytelen munkahelyet és a gyermeknek iskolát váltani, hogy gyakorlatilag kidobott az utolsó közös használatú ingatlanunkból. Az alperes korábban megjelent olyan állapotban is kapcsolattartásra, ami nem volt arra alkalmas, és félő az is, hogy a gyermek jelenlétében is olyan gyógyszereket szed majd be, amelyek zavarttá teszik.

Az alperes álláspontom szerint a jogával kíván visszaélni, abból illetéktelen előnyökhöz kíván jutni. Engem kidob az utolsó közös használatú ingatlanunkból, hiszen tudja, hogy a láthatásom Budapesten másképp nem tudom megoldani, ezáltal arra kényszerít, hogy munkahelyet váltsak, de a gyermek iskolaváltásához nem kíván hozzájárulni, előidézve ezzel azt, hogy a gyermekelhelyezés során előnyt élvezzen, és mindeközben egyáltalán nem foglalkozik sem a gyermekkel, sem alapvető érdekeivel.

Fentiek alapján álláspontom szerint indokolt a kapcsolattartás szabályozása ideiglenes intézkedéssel. A kapcsolattartást az alperesi magatartás okán felügyelettel kérem. A családsegítő szolgálattal felvettem a kapcsolatot a szolgálat megkeresése okán, tudomásom szerint az alperesi magatartás miatt a Tankerületnél, mind pedig a Budapesti családsegítő szolgálatnál jelzéssel, illetve eljárás indult ezen szerveknél. A Ráckevei Családsegítő szolgálatnál a kapcsolattartás ezen formáját javasolták, azonban azt kérték, hogy kérjem az illetékes bíróságnál a kapcsolattartást ily módon szabályozni ideiglenes jelleggel, és ebben az esetben természetesen tudnak lehetőséget biztosítani a kapcsolattartás ezen formájára.

Views: 0

Parental Alienation – Szülői elidegenítés: bizonyítékokon alapuló összefoglaló

Előadó: Dr. Rakesh Kapur
Téma: Szülői elidegenítés felismerése, hatásai és kezelése – orvosi, pszichológiai és jogi megközelítésben

1. A probléma lényege

  • A gyermekelhelyezési ügyek többségében megjelenik az a jelenség, hogy a gyermek indokolatlanul elutasítja az egyik szülőt.

  • Ez az esetek kb. 60%-ában szülői elidegenítés, nem pedig jogos elutasítás.

  • A bíróságok és szakemberek gyakran tévesen a gyermek „szabad akaratának” tekintik az elutasítást.

2. A gyermek elutasításának 4 lehetséges oka

  1. Szeparációs szorongás – csak kisgyermekkorban (2–5 év).

  2. Valódi elidegenedés (abúzus) – ritka, még bántalmazott gyermekek is gyakran ragaszkodnak a szülőhöz.

  3. Lojalitáskonfliktus – átmeneti (3–6 hónap).

  4. Szülői elidegenítés – tartós, manipuláción alapuló folyamat.

3. Diagnosztika – az 5 faktoros modell (Baker–Bernet)

Szülői elidegenítés akkor állapítható meg, ha:

  1. A gyermek elutasítja az egyik szülőt.

  2. Korábban jó kapcsolat volt köztük.

  3. Nincs bizonyított bántalmazás vagy elhanyagolás.

  4. Kimutathatók elidegenítő stratégiák (pl. lejáratás, információblokkolás).

  5. Megjelenik a 8 klasszikus tünet (pl. indokolatlan gyűlölet, fekete-fehér gondolkodás, „önálló döntés” illúziója).

4. Elidegenítő stratégiák (példák)

  • Félelemkeltés („apád veszélyes”).

  • Kapcsolattartás akadályozása.

  • Ajándékok eldobása.

  • Információk visszatartása az iskoláról.

  • Hamis szexuális bántalmazási vádak (az esetek ~20%-ában).

  • Jutalmazás/büntetés a „megfelelő” viselkedésért.

5. Miért súlyos gyermekbántalmazás?

  • A szülői elidegenítés érzelmi bántalmazás, az egyik legsúlyosabb forma.

  • Hatása gyakran rosszabb, mint a fizikai vagy szexuális abúzusé.

  • Kapcsolódik a 4 ACE-tényezőhöz (Adverse Childhood Experiences).

6. Hosszú távú következmények

Elidegenített gyermekek felnőttkorban nagy arányban:

  • Depresszió, szorongás (≈55%)

  • Személyiségzavarok (≈40%)

  • Öngyilkossági gondolatok (≈30%)

  • Alkohol- és droghasználat

  • Saját gyermekeikkel is megszakíthatják a kapcsolatot

7. Gyakori szakmai hibák

  • A gyermek „tanácsadásra” küldése a kiváltó ok kezelése nélkül.

  • A gyermek túlzott „felhatalmazása”.

  • Semlegesség ott, ahol bántalmazás zajlik.

  • A célzott szülő megalázása („kérj bocsánatot a gyerektől”).

  • Időhúzás – az idő a legnagyobb ellenség.

8. A megoldás alapelvei

  • Nem párkapcsolati vita, hanem gyermekvédelmi ügy.

  • Gyors, határozott beavatkozás szükséges.

  • Bíró + pszichológus együttműködése nélkül nincs siker.

  • A gyermeket nem panaszkodásra, hanem kritikus gondolkodásra kell tanítani.

  • A problémát az elidegenítő szülőnél kell kezelni, nem a gyermeknél.

9. Elidegenítő szülők típusai

  • Naiv – érzelmi indulat, átmeneti.

  • Aktív – bosszúvezérelt, évekig tart.

  • Kóros/obszesszív – gyakran személyiségzavar (borderline, nárcisztikus).


Kulcsmondat az előadásból:

„A szülői elidegenítés nem házastársi konfliktus, hanem a gyermekkel szembeni súlyos bántalmazás.”

Views: 2