Pontosan megfigyelhető.

A bíróság bőszen kikéri az iskolai állásfoglalást a gyermekről, ők meg mit írjanak? Hát hogy minden rendben. A legjobb esetben ugye ezt írják.

Ha elkezdenek valami mást írni, akkor már kezdj el gyanakodni – főleg, ha tudod, hogy mi történik. Esetünkben ugye a gyermek parentifikált, és a hős gyerek szerepét vette fel az iskolában.

Hát erre a 4.-es gyermekről, amióta új iskolában van, már vagy 3 éve, a következők jönnek folyamatosan:
a gyermek a legeslegjobb, a legsegítőkészebb, a legeslegesleg… mindenben, tanulásban, versenyekben, mindenben, amit csak el tudsz képzelni…

Az istenért nem fordul meg a fejükben – többszöri figyelmeztetés ellenére se – hogy baj van, hogy ez nem stimmel. Csak írják nagy büszkén a bíróságra, meg mindenkinek…

És ugye, ha visszakérdezel, hogy „már elnézést, de ha az összes többi gyermek ilyen, akkor miért kell ezt ennyire kiemelni?”,
na, ilyenkor jön a sértődés a részükről – mert inkább megsértődnek, minthogy elkezdenék vakarni a fejüket, hogy „háááátttt…”
És akkor ugye várhatnád, hogy gondolkodjanak… de nem.

És ugye a bíróságon csak és kizárólag az írás számít – és így egyre több papírja van az ellennevelőnek, hogy lám-lám, minden rendben.

 

Views: 0