A mai nap margójára
Anyuka miután elmondtam újra a peranyagból, hogy a gyermeket ventilálva, totálkárosan találták meg, és hogy tudja a peranyagot, a Ráckeve környéki tanárnő elismerte, hogy igen, átadta a peranyagot – de szerinte csak 2022 november közepéig. Persze utána, mivel tovább mondtam a peranyagot, ez is bukott, hiszen a gyermek a egy nappal korábban 2023 januárjában lezajlott tárgyalás anyagából is tudott idézni, így teljes mértékben bukta az egészet.
A probléma többrétű, és sajnos olyan dolgokat hozott fel, amikre már nem lehet mit mondani, és nem fog segíteni senki, hiszen az is egyértelmű, hogy egy normális általános iskolai tanárnő magától ilyet nem csinál.
A perben rengetegszer megkapta, hogy a gyermeket parentifikálja, amit folyamatosan visszautasított, majd még kijelentette, hogy én nem tudom, mi az a parentifikáció. Mindemellett, mikor először kapcsolatba kerültünk a családdal, a kislányon a parentifikáció tünetei már mutatkoztak, szülei kontliktusaival, a gyermekelhelyezési perrel kapcsolatosan naprakész információkkal rendelkezett, mely életkori sajátosságainak egyáltalán nem felel meg, így nyomatékosan kértük az édesanyát, hogy a gyermeket a továbbiakban ne terhelje ezzel. Tapasztalatunk szerint az azóta eltelt időszakban gyermeket nyugodt, a tanintézménybe beilleszkedett, szociális kapcsolatai megfelelően alakulnak, tud ,,gyerek lenni. Alperes hamisan állítja azt, hogy én felnőttként kezelném a gyermekünket, parentifikálnám. Azt is hamisan állítja alperes, hogy a saját lelki életem a gyermekünkkel.
Majd bejöttek a szülei, és mindketten elmondták, hogy a gyermek semmit nem tud a perről – tanúvallomásban.
Anya is ezt állította a bíróságon, hogy a gyerek semmit nem tud, nem osztott meg vele semmit – írásban és szóban is.
Majd 2025. március 12-én beismeri, hogy mégis mindent megosztott vele.
Ugye az utolsó találkozásunkkor, 2023 augusztusában, a gyermek még a 2022 szeptemberében beadott anyagból idézett felvételről.
Szóval hazudott a családja, és hazudott maga a Ráckeve környéki tanárnő is, mind a gyermek valódi állapotáról, és természetesen a bíróságnak is, a társadalmi normák keretében/egisze alatt.
Majd anya felvetette, hogy “jaj, hát apa milyen csúnya, hogy visszavonta a pszichológushoz való hozzájárulást, és így jaj, hát nem lehet segíteni a gyermeknek immáron 2,5 éve.”
Ugye milyen szépen lehet mozerolni valakit így? És ő lenne a hős megmentő, aki semmiről sem tehet…
Nos, újra előkerült a peranyag, ahol pont az van leírva, hogy NEM!
Anya elment kétszer Szűcs Krisztinához, aki kijelentette, hogy a gyermek jól van… Mármint anya szerint ezt jelentette ki.
Apa ezt nem hitte el, ezért rengeteg levelet írt, hogy adják már meg Szűcs Krisztina elérhetőségét, mert ez így nem áll össze…
Majd ugye nagy nehezen elismerték a ráckeveiek, akik ugye szintén kérték a gyermek megsegítését, hogy hát, nem is volt a páciense Szűcs Krisztinának a gyermek…
Szóval ott állunk, hogy egy 7–10 éves koráig a gyermek tud mindent a perről,
megsegítést szánt szándékkal nem kapott, mert a Ráckeve környéki tanárnő megtagadta tőle.
Vajon mi mehet a gyermekben már 2,5 éve folyamatosan?
Ebben én így nem fogok belelépni. A gyermek csak sérülhet még jobban.
Sajnos nem marad más, mint az újbudai gyámügyet előszedni, és addig nyomás alá helyezni, míg fájni fog nekik az, amit Szeman Felicitász ma jóváhagyott a többiekkel a hátuk mögött.
Természetesen a gyermeket Ráckevéről nem fogom felhozatni, mert nincs értelme.
Elég lesz anyát előszedetni, és majd akkor, amikor meglesz a jogi háttér, kiemelni tőle a gyereket.
Nincs más olyan megoldás, amivel biztosítani lehetne a sérülés minimalizálását.
Vagy még a Kuria felülvizsgálat de ehez kell Szemán Felicitász kellően jól megfogalmazott irasa is
Views: 0