És tovább.

Ez a nyerő…
az igazság meg valahol máshol pityereg magában…
Bociszem, bociszem, és már mehet is — hisz ezt akarják hallani a bíróságon.
Aztán amikor már érezzük, hogy úgyis nyerünk, szépen elárulja szemtől szembe, hogy “kit érdekel, hát átadtam az anyagot a gyermeknek”.
Vagyis mindenki folyamatosan azt írta, hogy igen, át van adva, de hát a bíróság nem azt akarja olvasni, hogy “jaja, átadtam”…

 

Mindig felkészítettem a gyermeket a kapcsolattartásokra, nem kezelem a gyermeket felnőttként.
Tisztában vagyok azzal, hogy az én feladatom a gyermeket felkészíteni a kapcsolattartásra, de arra már nincs ráhatásom, hogy az alperes milyen módon viselkedik a gyermekkel és az mit vált ki a gyermekből. Pontosan az alperes az, aki minden felelősséget kizárólag rám kíván hárítani, és a saj át magatartása következményeiért is engem tesz felelőssé.

 

Továbbra is fenntartom azon álláspontomat, hogy az alperes édesanyjának meg lett volna a lehetősége arra, hogy tanúként nyilatkozatot tegyen. Amennyiben ezt megteszi, a nyilatkozata nyilvánvalóan bizonyíték a jelen eljárásban. Alperes azonban soha nem jelentette be tanúként édesanyját, csupán hivatkozik állítólagos nyilatkozataira. Az alperesi nyilatkozat a perben mindig csak nyilatkozat, és nem tény, mindaddig, amíg állítását alá nem támasztja valamely bizonyítási eszközzel. Kézenfekvő, hogy ha az alperes az édesanyja  nyilatkozatára hivatkozik, akkor tanúként bejelenti, de az alperes nem élt ezen lehetőséggel. Az alperes millió beadványára a jelen perben a fentiek tulajdonképpen elmondhatóak.

 

Az alperes számtalan nyilatkozatot tesz, ugyanakkor állításait nem támasztja alá bizonyítékkal.
A csatolt hangfelvételek bizonyítási eszközként nem vehetőek figyelembe, ahogy az utólagos bizonyítási indítványa sem, mivel nem felel meg a Pp. követelményeinek. Az alperes jogi képviselővel járt el jelen eljárásban, amihez képest a felajánlott bizonyítási indítványok túlnyomó részben teljes mértékben szabálytalanok.

Views: 0