Az ambivalencia hiánya?

 

A kislány kategórikusan kijelentette,- hogy semmiképpen nem szeretne apukájával kettesben maradni. Indokként’ azt jelölte meg, hogy a legutolsó alkalommal, amikor édesapjánál volt, az nagyon fucsán viselkedett, teljesen másképp mint régebben. Furcsa kérdéseket tett föl, és videózta. Öt nagyon zavarja a videózás, olyan is volt, hogy egyszerüen _csak mentek a villamoson, akkor is videózta, ez másokat is, öt is zavarja. Akkor érzi magát biztonságban, ha van velük még valaki, és külső pregramra kísérettel se szívesen menne.

a 8 eves valasza miutan meg lett kerdezve hogy tenyleg az o gondolata volt vagy valaki betanitotta e…

kislany: Hát, nem akarom ezt kitölteni, mert azért, mert ő nem tudom, hogy ebből akkor mi lesz.

Apa: egy valamit mondjál el. Te mondtad, vagy nem ?

kislany: Én mondtam

 

Ha a gyermeknél rákérdeznek a korábban szeretett ám mostanra gyűlölt szülőjére, akkor szünet nélkül panaszkodni tud és minden tőle telhetőt megtenne, hogy a hallgatóságot meggyőzze mennyire nem kellene sosem találkoznia vele.

Látható, hogy ha egy ilyen gyermek a szülői elidegenítésben egyáltalán nem jártas terapeuta előtt beszél, akkor ő könnyen elhiheti a gyermek érzéseinek a valódiságát. Ezek a tapasztalatlan terapeuták gyakran a probléma részeivé válnak – hozzájárulva a szülői elidegenítés elmélyüléséhez.

 

Views: 14