A felperes fellebbezése az alábbiak szerint alapos:
[29]
A másodfokú bíróság a felek által igényelt teljeskörű felülbírálati jogkör gyakorlásának eredményeként egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az alperes nem valószínűsített olyan körülményváltozást és új tényeket, amelyek eredményeként a gyermeknek a felek különválásakor a felek akkori halogatásos konszenzusa eredményeként kialakult – aktuális életkörülményeit – meg kellene változtatni oly módon, hogy az érdemi döntés meghozataláig ne a felperes, hanem az alperes háztartásában, gondozásában nevelkedjen.
[30]
A másodfokú bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy a felperes kellően valószínűsítette azt, hogy az alperes a felek különválásakor, majd későbbiekben is, így az elsőfokú végzést közvetlenül megelőzően és azt követően is tanúsított olyan felróható szülői magatartásokat, amelyek összességében – azok jellegénél és számánál fogva – alkalmasak voltak a gyermek alperesbe vetett bizalmának megrendítésére. A peradatokból arra lehetett következtetni, hogy a gyermek érzelmi egyensúlyát a felek különválásakor és azóta bekövetkezett események, konfliktusok megzavarták. Bár az alperes felróhatóságára hivatkozva adta elő fellebbezésében, a fentieket támasztja alá az is, hogy a gyermek immár az alperes szerint sem kíván elmenni vele kapcsolattartásra.
[31]
Mindezek miatt a másodfokú bíróság a Gyer. 27. § (4a.) és (6) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel indokoltnak tartotta az alperes és a gyermek közötti kapcsolattartást felügyelt – a kapcsolattartás döntésének függvényében segített – formában szabályozni.
[32]
A felügyelt kapcsolattartás a perbeli esetben egyszerre szolgálja a gyermek kapcsolattartáshoz való alapjogának érvényesülését és mind a két fél szándékát. A kapcsolattartás ezáltal valóban és érdemben megvalósulhat, ám arra a gyermek számára kiszámítható, biztonságos körülmények között kerülhet sor. Egyben lehetőséget teremtve arra, hogy az elmúlt időben diszharmonikussá vált apa–gyermek kapcsolat helyreálljon. Mindez az alperesnek semmiképpen nem okoz súlyosabb hátrányt, mint a kért intézkedés elmaradása a felperesnek és a gyermeknek.
[33]
A másodfokú bíróság a fentiekre figyelemmel az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. § alapján alkalmazandó 383. § (2) bekezdése alapján a fentieknek megfelelően részben megváltoztatta, azt meghaladóan helybenhagyta.
[34]
A jelen másodfokú eljárás során a fellebbezett pertárgy értéke nem volt meghatározható, a tárgyi költségfeljegyzési jog folytán mindkét fellebbezés kapcsán az Itv. 39. § (3) bekezdése b) pontja és a 47. § (1) bekezdése alapján 9.000-9.000 forint meg nem fizetett fellebbezési illeték merült fel.
[35]
A felperes fellebbezése eredményes volt, míg az alperesé eredménytelen. Ezért a másodfokú bíróság a Pp. 83. § (1) bekezdése, a 101. § (1) bekezdése és a 102. § alapján az előzetesen meg nem fizetett kétszer 9.000,- forint megfizetésére az alperest kötelezte. A felperes a másodfokú eljárás kapcsán perköltséget a Pp. 81. § szerint a fellebbezési ellenkérelmében számított fel, ezért a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (1) bekezdése alapján megállapított perköltség megfizetésére kötelezte a jelen másodfokú eljárásban pervesztes alperest.
Views: 0