Month: July 2026

A bíróság szerint nem bizonyított az ellennevelés – Mit állapított meg a szakértő?

Álláspontom szerint az elsőfokú bíróság végzése meghozatala során helyesen állapította meg a tényállást, és abból helyes jogi következtetést vont le.

Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes által hivatkozott szakvélemény összességében engem tartott alkalmasabbnak a szülői felügyelet gyakorlására. Kiemelte, hogy bár mindkét szülő vonatkozásában fellelhetőek mentális problémák, azonban az édesanya tudja a gyermek érdekét, akaratát, kívánságait mélyebben felmérni, az igazságügyi ideg- és elmeorvosszakértő szerint az anya alkalmasabb a gyermek nevelésére, az apa nevelési alkalmasságát jelentősen lerontja a személyiségéből adódó merevsége, alkalmazkodásra való képtelensége, verbális agresszivitása, szenzitív paranoid helyzetértékelése.

A gyermek édesanyjához mélyebben kötődik, a biztonságot Ő nyújtja számára, így tartózkodási helyének megváltoztatása, anyával való felügyelt kapcsolattartás elrendelése heti kettő órában semmilyen módon nem szolgálná érzelmi, mentális egyensúlyát és fejlődését. A felek indítványát is mérlegelve, szakvélemények kiegészítését rendelte el a bíróság a szülők nevelési alkalmasságának, az anyai ellennevelés megállapításának peradatokkal való összehangolása érdekében.

Időközben a szakértői vélemények kiegészítése is megérkezett. A pszichológus szakértő értékelhető szakértői vélemény kiegészítést nem tett. Pontosan arra lett felhívva, hogy nyilatkozzon abban a körben, hogy miből állapította meg azt, hogy a felperesi anya a gyermek tekintetében ellennevelést alkalmazna. A szakértő ténylegesen nem válaszolt a feltett kérdésre, mindössze annyit, hogy az exploráció, és a pszichológiai vizsgálatok eredményeinek bizonyos mutatói alapján. Álláspontom szerint a szakértőtől elvárható lett volna, hogy a megállapításait alátámasztó levezetést a peres felek elé tárja. A szakértői vélemény alapján nem állapítható meg, hogy miként jutott megállapításaira, ami egy alap szakértői véleménynek is tartalmaznia kellett volna. A szakértői vélemény, és annak kiegészítése, értékelhető magyarázat nélkül nem elfogadható. Különös figyelemmel az elmeorvos szakértői vélemény kiegészítésre is, mely azonban érdemi információt már tartalmaz az alap szakvéleményhez képest. A kiegészítő szakértői vélemény megállapítja, hogy az ellennevelés nem bizonyítható, bizonyítottság esetén az alperes és a gyermek viszonyát negatívan befolyásolta volna. A gyermek azonban mindkét szülőhöz kötődik. Megoldódna a probléma, ha a gyermek érdekeit az alperes képes lenne a saját érdekei elé helyezni. Ugyanakkor az alperes azon magatartását, miszerint a gyermeknek olyan videó-felvételt mutatott meg, mellyel a gyermeknek az én öngyilkossági szándékomat szerette volna bemutatni ellennevelésnek minősül. A szakértő kiegészítő véleményében megállapította, hogy disszociatív személyiségzavarban szenved az alperes, szenzitív paranoid helyzetértékelése mellett.

Mindezek szintén azt támasztják alá, hogy az elsőfokú bíróság helyesen döntött akkor, amikor az alperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmét elutasította.

A korábbi ideiglenes intézkedés után, a jelenlegi helyzetben semmi olyan körülményváltozás nem történt, ami az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben foglaltak elfogadását indokolná. Hova tovább, az alperesi magatartás okán kizárólag negatív körülményváltozás történt. Az alperes a gyermekkel tavaly augusztus óta nem tart kapcsolatot. A kapcsolattartás…

Views: 1

Miért vall kudarcot sok családterápia szülői elidegenítés esetén? – Bowen, Minuchin és Childress megközelítése

  • A videó szerint a szülői elidegenítés (parental alienation) elsősorban gyermekpszichológiai bántalmazás, nem egyszerű családi konfliktus.
  • A hagyományos egyéni gyermekterápia gyakran nem ismeri fel a valódi problémát, ezért nem segít, sőt egyes esetekben ronthat a helyzeten.
  • A szerző szerint a reunifikációs (újraegyesítő) terápia is sokszor kudarcot vall, mert a családi rendszer alapvető problémáját nem kezeli.

Bowen családrendszer-elmélete

  • Murray Bowen szerint a család egy összefüggő érzelmi rendszer, ahol egyetlen családtag problémája az egész rendszert befolyásolja.
  • A traumák és érzelmi minták generációról generációra öröklődhetnek (multigenerational transmission).
  • Kulcsfogalom a differenciálódás (differentiation of self):
    • magas differenciálódás → valaki képes önálló identitást megőrizni;
    • alacsony differenciálódás → könnyen átveszi mások érzelmeit és nézeteit.
  • Magas családi szorongás esetén gyakran egy gyermek válik a család “érzelmi szivacsává”, aki magára veszi a konfliktusokat.
  • A háromszöghelyzetek (triangulation) stabilizálják ugyan a család működését, de a problémát nem oldják meg.

Strukturális családterápia (Salvador Minuchin)

  • A terapeuta nem csak beszélget, hanem feltérképezi a család szerkezetét:
    • ki irányít,
    • kik alkotnak szövetséget,
    • ki szorul háttérbe.
  • Fő eszközei:
    • kapcsolatok feltérképezése,
    • családi hierarchia vizsgálata,
    • szerepek átrendezése,
    • új viselkedési minták gyakorlása.

Stratégiai családterápia (Jay Haley)

  • Rövid távú, konkrét célokra épülő megközelítés.
  • A működő család jellemzői:
    • a szülők vezetnek,
    • világos generációs határok vannak,
    • rugalmas működés.
  • A diszfunkcionális család jellemzői:
    • felborult hierarchia,
    • szülő–gyermek koalíció a másik szülő ellen,
    • merev, ismétlődő működési minták.

Keresztgenerációs koalíció

  • Az előadás szerint az elidegenítés egyik tipikus mintája, amikor:
    • az egyik szülő,
    • a gyermek,
    • esetleg egy nagyszülő
      közös szövetséget alkot a másik szülő ellen.

Dr. Craig Childress elmélete

  • Childress szerint az elidegenítő szülő saját, feldolgozatlan gyermekkori traumáit ismétli meg a saját gyermekével.
  • A gyermek:
    • hamis hiedelmeket alakít ki a másik szülőről,
    • torzul a kötődése,
    • a konfliktus eszközévé válik.
  • Childress ezt “pathogenic parenting” (kóros szülői működés) néven írja le.

A videó fő állítása

  • A szerző szerint először nem terápiára, hanem gyermekvédelmi beavatkozásra van szükség.
  • A javasolt sorrend:
    1. a családi rendszer felmérése;
    2. annak azonosítása, melyik szülő okozza a kóros működést;
    3. a gyermek védelme;
    4. csak ezután kezdhető hatékony terápia.
  • A szerző szerint amíg a gyermek ugyanabban a káros környezetben él, a terápia önmagában nem képes tartós eredményt elérni.

A végkövetkeztetés

  • A videó álláspontja szerint a szülői elidegenítés kezelésének kulcsa:
    • a családi rendszer megértése,
    • a kóros minták felismerése,
    • a gyermek elsődleges védelme,
    • és csak ezt követően a családi kapcsolatok helyreállítása.

Views: 1

A szakértői vélemény és a váltott gondoskodás kizártsága a gyermekelhelyezési perben

Kérem, hogy a szakértő nyilatkozzon, hogy alperesnek személyiségzavara okán van-e szüksége pszichológusi, esetleg pszichiáteri megsegítésre.

A jelen per anyagából egyértelműen megállapítható, hogy a gyermek feletti váltott gondoskodás elképzelhetetlen, hiszen az alperes magatartása, a szabályok rendszeres áthágása, a gyermek érdekeinek figyelmen kívül hagyása a váltott elhelyezést lehetetlenné teszi. Megjegyzem, hogy az alperes és az én lakóhelyem közötti távolság sem teszi lehetővé azt, hogy a gyermekről váltott módon gondoskodjunk.

Az alperes folyamatosan beadványaiban az ellennevelést hangoztatja, ami azonban álláspontom szerint nem valósul meg, és ezt mindeddig egyik szakértő sem tudta megfelelően kifejteni. Az alperes folyamatosan elméleteket gyárt. Ebben az eljárásban egy tanú sem tud olyat mondani, amiből az alperes valamilyen úton-módon ne tudná levezetni az ellennevelésemet. Megjegyzem, hogy az alperest még azt sem zavarja, hogy az okfejtései teljes mértékben nélkülözik a logika alapvető szabályait. Saját magát alperes szakértőnek kívánja beállítani és olyan nyilatkozatokat tesz, melyek szakértői kompetenciába tartoznak.

Postai úton a bíróság részére elküldöm az adathordozókat 3 db, melyek tartalmazzák az alperes által megküldött rövid videókat.

Bejelentem, hogy az alperes a peres eljárás alatt a csatolt mellékletben kimunkált gyermektartásdíjat fizette meg a részemre.

Perköltség iránti igényemet a következő tárgyalásra összesíteni fogom, és csatolom a jogi képviselőm és közöttem létrejött megállapodást ebben a körben.

Views: 4

A szülői elidegenítés utáni újrakapcsolódás: amiről senki sem beszél

Főbb gondolatok

  • Az újrakapcsolódás nem egy mesebeli boldog újrakezdés.
    • A kívülállók gyakran azt hiszik, hogy a gyermek és a korábban elutasított szülő újra találkozik, megölelik egymást, és minden rendbe jön.
    • A valóságban sokkal gyakoribb a zavartság, a feszengés, a bizonytalanság és a gyász.
  • A gyermeknek újra kell ismernie a saját szülőjét.
    • Az apját ugyan a saját apjának tekintette, mégsem tudta, ki ő valójában.
    • Meg kellett tanulnia félretenni a korábbi történeteket, és kizárólag a jelenlegi viselkedése alapján megismerni őt.
  • Óriási a bűntudat.
    • Folyamatosan azt kérdezte magától:
      • Hogyan hihettem el ezeket?
      • Hogyan bánhattam így az apámmal?
    • Később megértette, hogy gyermekként pszichológiai manipuláció áldozata volt, ezért nem ő felelős azért, amit elhitettek vele.
  • A felismerés olyan, mint a Truman Show.
    • Úgy érezte, mintha rájött volna, hogy egész életét egy mesterséges valóságban élte.
    • Minden emlékét, ítélőképességét és önmagát is megkérdőjelezte.
    • Nem tudta, miben hihet többé.
  • El kell gyászolni az elveszett éveket.
    • A kapcsolat ugyan helyreállhat, de:
      • elveszett születésnapok,
      • közös emlékek,
      • családi események,
      • gyermekkor,
      • és hosszú évek már soha nem pótolhatók.
  • Az elutasított szülő sem mindig érti, min ment keresztül a gyermek.
    • Az apa sokszor csak azt látta, hogy elveszítette a gyermekét.
    • Nem értette, milyen mély pszichológiai sérüléseket okozott az elidegenítés.
    • Emiatt könnyen félreértések alakulhatnak ki még az újrakapcsolódás után is.
  • A korábban elutasított szülőnek is fel kell készülnie.
    • A szerző szerint érdemes:
      • szakirodalmat olvasni,
      • terapeutával beszélni,
      • megérteni a szülői elidegenítés pszichológiáját,
      • megtanulni, hogyan lehet támogatni a visszatérő gyermeket.
  • A gyógyulás időigényes.
    • Nem lehet siettetni.
    • Egyszerre lehet jelen:
      • a remény,
      • az öröm,
      • a harag,
      • a gyász,
      • a bűntudat.
  • A megbocsátás fontos lehet, de nem kényszeríthető.
    • Nála a megbocsátás segítette a gyógyulást.
    • Viszont nem azért bocsátott meg, mert mások ezt mondták, hanem mert ő maga jutott el erre a pontra.

Legfontosabb üzenetek

  • A szülői elidegenítésből való felébredés rendkívül mély identitásválságot okozhat.
  • Az újrakapcsolódás hosszú, fájdalmas és érzelmileg összetett folyamat.
  • A bűntudat gyakori, de a manipulált gyermek nem felelős azért, amit gyermekként elhitettek vele.
  • A korábban elutasított szülőnek is meg kell értenie a gyermek pszichológiai sérüléseit, különben az új kapcsolat is könnyen sérülhet.
  • A gyógyulásnak nincs előírt üteme: mindenki a saját tempójában dolgozza fel a történteket.

Views: 1

PTSD-re hivatkozás és gyermekelidegenítés a családjogi perben – Az alperes állításainak cáfolata

Megjegyzem, hogy ez is ékes példája annak, hogy az alperes állításával szemben nem a gyermek érdekeit tartja szem előtt.

A kapcsolattartásokról én nagyon ritkán kérdezem a gyermeket, azt azonban minden alkalommal megkérdeztem, hogy milyen volt a kapcsolattartás, de a gyermek nem akar beszélni róla. Természetesen amennyiben szeretett volna beszélni róla, akkor én erre nyitott lettem volna, de faggatni sem szerettem volna a gyermeket. Az alperesi ellennevelésre vonatkozó nyilatkozat ezen a ponton ismételten logikátlan.

A futóversenyen történt esemény kapcsán a tanú elmondta, hogy megfogta a gyermek kezét, aki nem akart az alperessel menni. Álláspontom szerint nem azért, mert az alperes ellen lenne nevelve, hanem azért, mert az alperes agresszív magatartása a gyermeket megrémítette.

Az alperes által említett vízivással kapcsolatban kiemelném, hogy az alperes saját maga nyilatkozik úgy, hogy poszttraumatikus stressz szindrómája van, aminek a tünetét láthatta a bíróság a tárgyalás során. Ezen szindróma egy pszichés megbetegedés: a poszttraumás stressz szindróma (PTSD) akkor alakul ki, ha valakit olyan váratlan és súlyos megrázkódtatás ér, ami jóval túlhaladja a mindennapok élményeit, és képtelenné válik feldolgozni azt. Álláspontom szerint nem tartozik ebbe a kategóriába egy olyan tanú-meghallgatás, amire az alperes fel is készülhetett volna. A PTSD szindrómát pszichológus, illetve pszichiáter tudja diagnosztizálni, és kezelni is. Amennyiben az alperes azt állítja, hogy a tárgyaláson kifejtett viselkedésének ez lenne az oka, úgy kérem, hogy igazolja azt, hogy a diagnózist megfelelő szakember állította fel, és az alperes a diagnózis felállítása óta jár rendszeresen a gyógyulást segítő terápiára. Amennyiben tudja az alperes azt, hogy pszichés betegsége van, és mégsem kezelteti magát, kérem ezt a bíróság az ítélete során megfelelően értékelje.

Az alperes szakértők felé tett kérdései értelmezhetetlenek. Kérjük, hogy az alperes oly módon fogalmazza meg a kérdéseit, hogy azok valóban kérdések legyenek, és ne valótlan tényállások.

Szűcs Krisztina azért nem találkozott a gyermekkel, mert az alperes visszavonta a hozzájárulását arra vonatkozóan, hogy a gyermek járhasson pszichológushoz. Szűcs Krisztina feltett nekem számos általános kérdést a gyermekkel kapcsolatban: a tanulmányaira, étkezési, alvási, viselkedési szokásaira, valamint a társas kapcsolataira vonatkozóan. Tekintettel arra, hogy a gyermek étkezési szokásai, alvási szokásai nem változtak, a tanulmányi eredménye változatlanul kitűnő, továbbra is barátkozik, egyáltalán nem agresszív a társaival, új kapcsolatokat tudott létrehozni, így általánosságban elmondható, hogy a gyermek annak ellenére, hogy az alperessel a házasságom felbomlott, jól van.

Kérem, hogy az alperes jelölje meg, hogy a tanú mely nyilatkozata támasztotta alá álláspontja szerint azt, hogy a gyermek nincs biztonságban nálam. Véleményem szerint ilyen nyilatkozatot a tanú nem tett. Az alperes 6. oldal utolsó bekezdésében foglalt okfejtése teljes mértékben logikátlan, értelmezhetetlen, kérem, hogy világosan fejtse ki az alperes mondandóját, különösen akkor, amikor a szakértőket kívánja megállapításokra presszionálni.

Views: 2

Szülői elidegenítés: hogyan ismerhető fel és mit tehet a bíróság?

Az interjú fő üzenete, hogy a gyermek érdeke minden szülői konfliktus fölött áll, és a szülők nem használhatják a gyermeket egymás elleni eszközként.

Főbb pontok

  • Ha nincs bírósági határozat, a kapcsolattartást mielőbb bíróság elé kell vinni. Egyik szülő sem dönthet egyoldalúan arról, hogy a másik láthatja-e a gyermeket.
  • Ha van bírósági határozat, annak megszegése súlyos jogsértés, amely akár rendőrségi intézkedést vagy bírósági felelősségre vonást is eredményezhet.
  • A szakértő szerint a közvetítés (mediáció) legyen az első lépés, és csak ha ez nem vezet eredményre, akkor érdemes bírósághoz fordulni.

A szülői elidegenítés (Parental Alienation)

A szakértő saját meghatározása szerint:

  • akkor történik, amikor az egyik szülő tudatosan vagy fokozatosan a másik szülő ellen fordítja a gyermeket, hogy ne akarjon vele kapcsolatot tartani.

Tipikus módszerek:

  • a másik szülő folyamatos lejáratása;
  • a telefonhívások vagy videóhívások megfigyelése;
  • bűntudatkeltés a gyermekben (“jobban szereted apát/anyát”);
  • a kapcsolattartás akadályozása;
  • a gyermek manipulálása, hogy maga utasítsa el a másik szülőt.

Figyelmeztető jelek

  • A gyermek hirtelen nem akar találkozni a korábban szeretett szülővel.
  • Hidegen vagy ellenségesen kezd viselkedni.
  • Új, a saját korához nem illő vádakat ismétel.
  • Bűntudata van, ha jól érzi magát a másik szülővel.
  • Fél kimutatni a szeretetét a másik szülő iránt.

A gyermekre gyakorolt hatások

A szakértő szerint az elidegenítés:

  • szorongást okoz;
  • érzelmi sérüléseket eredményez;
  • ronthatja a tanulmányi eredményeket;
  • lojalitási konfliktust alakít ki;
  • hosszú távon bizalmi és párkapcsolati problémákhoz vezethet.

Hogyan bizonyítható?

A szülő önmagában csak állíthatja, hogy elidegenítés történik.

A bizonyításhoz rendszerint szükséges:

  • családügyi szakértő,
  • pszichológus,
  • szociális munkás,
  • gyermekvédelmi vizsgálat.

Ők beszélnek mindkét szülővel és a gyermekkel, majd szakvéleményt készítenek.

Tartásdíj és kapcsolattartás

A szakértő hangsúlyozza:

  • a gyermektartás és a kapcsolattartás két teljesen külön jogi kérdés.
  • Attól, hogy valaki nem fizet tartásdíjat, nem lehet megtiltani a kapcsolattartást.
  • A tartásdíjat külön eljárásban kell behajtani.

Ha a gyermek nem akar találkozni

Nem szabad erőszakkal elvinni.

Először ki kell deríteni:

  • valódi félelem áll a háttérben,
  • vagy manipuláció, elidegenítés történt.

Ehhez ismét szakember bevonását javasolja.

Nagyszülők jogai

Bizonyos esetekben:

  • a nagyszülők,
  • sőt más hozzátartozók is

kérhetnek bírósági kapcsolattartási jogot, ha ez a gyermek érdekét szolgálja.

A szakértő legfontosabb tanácsai

  • A gyermeket soha ne használják fegyverként.
  • Ne beszéljenek rosszat a másik szülőről a gyermek előtt.
  • Minél hamarabb kössenek szülői együttműködési megállapodást.
  • Ha nem tudnak megegyezni, kérjenek segítséget mediátortól vagy családjogi szakembertől.
  • A szülők előbb saját érzelmi konfliktusaikat rendezzék, mert a gyermek érdeke az első.

Érdekesség

A családjogi ügyvéd többször kiemeli, hogy a szülői elidegenítés sokkal gyakoribb, mint azt az emberek gondolják, és tapasztalata szerint leginkább a válás vagy különélés utáni feldolgozatlan sérelmek miatt alakul ki. A bíróságoknak minden esetben a gyermek legjobb érdekét kell vizsgálniuk, nem azt, hogy melyik szülőnek van igaza.

Views: 3

Bírósági beadvány: Tanúvallomások, ellennevelési vádak és kapcsolattartási vita

5

Én magam helyre tudjam hozni. Az alperes ismét megfeledkezik a saját negatív magatartásáról, és annak következményeit az én felkészítésemnek hiányaként kívánja előadni.

2021 nyarán az alperes valóban hívott rendőrséget egy családi vita miatt, de ekkor nem került sor tettlegességre egyikünk részéről sem. Ekkor [kitakarva] voltunk. Az édesanyám által említett legyintés jóval korábbi esemény volt, és Budapesten történt.

A tanú álláspontom szerint nem hezitált akkor, amikor az volt a kérdés, hogy én alperesről szoktam-e rosszat mondani a gyermek előtt, hanem gondolkodott, hogy eszébe jut-e egyetlen ilyen alkalom is. A tanú a kérdésre nemleges választ adott. Az alperesnek lett volna lehetősége kérdéseket feltenni ebben a körben, vagy a tanú előtt észrevételeket tenni a vallomásra, azonban ezt nem tette az alperes. Utólag azt gondolom, hogy nem lehet a tanú által nem állított nyilatkozatokat elfogadni az alperesi oldalról.

Soha nem ismertem el olyat, hogy számomra a munkám előbbre való lenne, mint a gyermekem. Nem ismertem el olyat sem, hogy az alperes volt a gyermekkel óvodás kora óta. A gyermeket az életközösség alatt közösen neveltük, az alperes is részt vett a mindennapi feladatokban, de álláspontom szerint végig én voltam az, aki a feladatok nagyobb részét végezte. Az életközösség alatt én még szerettem volna gyermeket, amit az alperes viszont már ellenzett, ami szintén azt igazolja, hogy nem valós állítás az, miszerint számomra a munkám fontosabb lett volna, mint a család. 3 évig otthon voltam a gyermekkel, holott 2 éves kora után visszamehettem volna dolgozni.

Az alperesnek lehetősége lett volna a tanú meghallgatásakor kérdésként feltenni arra vonatkozóan, hogy konkrétan milyen programokról van szó, melyeken ő részt vett. Erre vonatkozó kérdés azonban a tanú felé nem hangzott el. Az édesanyám 2022-ben és 2023-ban is részt vett a gyermek futóversenyén, mely eseményeken az alperes is részt vett. A karácsonyi ünnepségen édesanyám csak 2022-ben vett részt, 2023-ban nem, az alperes mindkét eseményen ott volt. Néptánc bemutató volt 2023 májusában és 2024 májusában is, melyeken édesanyám és az alperes is jelen volt. Karácsonyi koncert is volt 2023-ban, amin szintén jelen volt mind az édesanyám, mind pedig az alperes.

Az alperes által bemásolt tanári levélből nem derül ki, hogy mire adott választ az osztályfőnök. Az sem világos, hogy az alperes ezen egyetlen levélből mégis milyen módon látja logikailag levezethetőnek ismételten az ellennevelést.

Az iratok elkérése az alperes oldaláról a kapcsolattartások során jogos igény volt, ugyanakkor a tanú nem csupán erre alapozhatja azon félelmét, hogy az alperes a gyermeket a kapcsolattartás végén nem hozza vissza, hanem azon kijelentésére, amit a tanú említett is, hogy ha [kitakarva] az alperes elviszi, akkor mi a gyermeket soha nem fogjuk többet látni. Az alperes egyébiránt egy pár órás kapcsolattartás során is, amikor a gyermeket uszodába akarta vinni, elkérte az iratait, én pedig csak a diákigazolványt akartam átadni, hiszen egy ilyen kapcsolattartásra nem is lett volna más iratra szükség. Utóbb az alperes azt állította, hogy moziba szeretett volna menni a gyermekkel. Megjegyzem, hogy a mozihoz is tökéletesen elegendő a diákigazolvány. Az alperes a találkozás során inkább rendőrt hívott az iratok miatt, és inkább tönkretette a délutáni programot, mivel a végeredmény az lett, hogy [kitakarva] sem uszodában, sem moziban nem volt.

Views: 3

Bill Eddy: Az érzelmi fertőzés szerepe a szülői elidegenítésben – Miért fordul a gyermek az egyik szülő ellen?

Bill Eddy: Overcoming the Contagious Emotions of Alienation

  • A szülői elidegenítés (parental alienation) elsősorben érzelmi folyamat, nem pusztán konkrét cselekedetek eredménye.
  • A gyermekek rendkívül könnyen átveszik a szüleik érzelmeit, különösen a haragot, a félelmet és a szorongást.
  • A válás során a gyermek fokozottan szorong, ezért még fogékonyabb a szülők érzelmi állapotára.
  • Az elidegenítés során nem egyetlen mondat vagy esemény okozza a problémát, hanem sok száz vagy ezer apró érzelmi hatás épül egymásra.
  • A gyermek gyakran azért kezd elutasítani egy szülőt, mert átveszi a másik szülő negatív érzelmeit, nem pedig saját tapasztalatai miatt.
  • Ez nem nemi kérdés: anya és apa egyaránt lehet elidegenítő vagy elidegenített szülő.

Az érzelmi fertőzés működése

  • Az intenzív érzelmek különösen “ragályosak”.
  • A gyermek agya automatikusan reagál a szülő arckifejezésére, hangjára és testbeszédére.
  • A folyamat nagyrészt tudattalan, a gyermek nem ismeri fel, hogy más érzelmeit veszi át.
  • Az amygdala és a tükörneuronok fontos szerepet játszanak ebben.

Miért alakul ki az elidegenítés?

  • A gyermek biztonságra vágyik, ezért ösztönösen ahhoz a szülőhöz igazodik, akinek az érzelmei a legerősebbek.
  • Ha az egyik szülő folyamatosan dühös vagy sértett, a gyermek megtanulja, hogy az ő oldalára kell állnia.
  • Idővel a gyermek azt is megtanulja, hogy a szülő csak akkor nyugszik meg, ha ő is elutasítja a másik szülőt.

Magas konfliktusú személyiségek szerepe

Bill Eddy szerint az elidegenítés gyakrabban fordul elő olyan embereknél, akik:

  • rosszul szabályozzák az érzelmeiket,
  • nem tartanak megfelelő érzelmi határokat,
  • uralkodó természetűek,
  • bosszúállóak,
  • tolakodóak,
  • hajlamosak mindenért másokat hibáztatni,
  • saját szerepüket nem ismerik fel a konfliktusokban.

Mi súlyosbítja az elidegenítést?

  • a gyermek elszigetelése az egyik szülőtől,
  • a bírósági konfliktusok folyamatos jelenléte,
  • a másik szülő rendszeres szidalmazása,
  • a gyermek bevonása a felnőttek konfliktusába,
  • a gyermek érzéseinek manipulálása.

Mit kellene tenni?

Bill Eddy négy alapvető életkészség tanítását javasolja:

  1. Érzelmek kezelése (Manage Emotions)
  2. Rugalmas gondolkodás (Flexible Thinking)
  3. Mértékletes viselkedés (Moderate Behavior)
  4. Önellenőrzés (Checking Yourself)

A gyermek felé javasolt hozzáállás

  • Nem szabad a másik szülőt szidni.
  • Nem szabad a bírósági ügyeket a gyermekkel megbeszélni.
  • A gyermeknek meg kell tanítani, hogy a szülők érzései nem kötelezően az ő érzései is.
  • A gyermeket támogatni kell abban, hogy mindkét szülővel kapcsolatban maradjon.

A szakemberek szerepe

  • A bíróknak, ügyvédeknek és terapeutáknak is kezelniük kell saját érzelmi reakcióikat.
  • A magas konfliktus könnyen “megfertőzi” a szakembereket is, ami rossz döntésekhez vezethet.

New Ways for Families program

Bill Eddy bemutatja saját módszerét, amelyben:

  • mindkét szülő ugyanazokat a készségeket tanulja,
  • külön tanácsadást kapnak,
  • később a gyermekkel közösen is gyakorolják a készségeket,
  • a bíróság számon kérheti ezek alkalmazását.

Példa sikeres újrakapcsolódásra

  • Egy 15 éves lány egy év után találkozott újra az apjával.
  • Az apa nem védekezett a vádak ellen, hanem meghallgatta a lányt és megköszönte, hogy őszintén beszél.
  • Ez áttörést hozott, és újra rendszeres kapcsolat alakult ki közöttük.

Fő üzenet

  • A szülői elidegenítés elsődlegesen érzelmi fertőzés, nem pedig egyszerű “agymosás”.
  • A gyermek azért utasítja el a másik szülőt, mert hosszú időn át átveszi az egyik szülő félelmét, haragját és sértettségét.
  • A megoldás kulcsa az érzelmek szabályozása, a rugalmas gondolkodás és az, hogy a gyermeket ne vonják be a szülők konfliktusába.

Views: 2

Az alperesi állítások tételes cáfolata – Manipulált bizonyítékok és ellennevelési vádak

… módon hangfelvételt készített róluk. Az interneten teljes mértékben azonosítható tartalmakat oszt meg az alperes, ami miatt [kitakarva] későbbiek során hátrány érheti. Ugyanez vonatkozik az alperes által emlegetett könyvére is, hiszen olyan, a gyermeket érintő magánjellegű tartalmakat kíván az alperes megosztani a nagy nyilvánossággal, ami nyilvánvalóan a gyermeket mások előtt negatívan érintheti.

Ezek lennének az alperes által állított, a gyermek érdekét figyelembe vevő magatartásai az alperesnek?

Az alperes által csatolt futóversenyen történt eseményekről készült videó valódiságát én soha nem vitattam, de azt állítom, hogy ez egy megvágott felvétel, maga a felvétel pár percig tart, amíg a felek közötti konfliktus egyáltalán nem zajlott el ilyen rövid idő alatt. Az alperes csupán azt a részt vágja ki, ami álláspontja szerint az én családomat negatív színben tud feltüntetni.

Édesanyám tanúként beszámolt arról, hogy én átadtam az alperes által követelt pénzt és aranynyakláncot a versenyen az alperes részére. Ezt az alperes nem videózta le, illetve ha le is videózta, azt nem csatolta. Ugyanígy nem készült felvétel, vagy ki lett vágva arról, amikor az alperes kijelenti, hogy ha el tudja vinni [kitakarva], akkor mi őt soha többé nem fogjuk látni. Azt is mondta az alperes, hogy ti senkik vagytok, és én vagyok az [kitakarva] apja. Az alperes tehát manipulálja a felvételeket oly módon, hogy a rá rossz fényt vető részeket abból kivágja. Ezt a nyilatkozatomat változatlanul fenntartom.

Vitatom alperes azon állítását, miszerint én a gyermeket bábunak tekinteném. Pontosan az alperes az, aki a gyermeket eszköznek tekinti, még a kapcsolattartások sem arról szóltak az alperes számára, hogy a gyermekével minőségi időt tudjon tölteni, hanem arról, hogy a jelen perhez bizonyítékokat tudjon gyűjteni. Pontosan ezzel a magatartásával igazolja az alperes azt, hogy a gyermek csupán eszköz számára. Az alperes a legutóbbi tárgyaláson azt sérelmezte, hogy nem tud a gyermekkel mesét nézni, mert a szolgálat munkatársai nem engedélyezik. Megjegyzem, hogy azt gondolom, hogy az alperes nem ismeri a gyermeket, nem tudja felmérni az igényeit, mivel [kitakarva] szolgálat előtti kapcsolattartások során nem arra van igénye, hogy mesét nézhessen az alperessel abban az egy óra időtartamban.

Vitatom az alperes azon állítását, miszerint én a gyermeket ellene neveltem volna 2022. augusztus és 2022. október között és később sem. Ezen időszakban azért nem adtam át a gyermeket, mert az alperes többször megfenyegetett azzal, hogy nem fogja visszahozni és elveszi tőlem. Én nem akartam kitenni a gyermeket annak, hogy ilyet át kelljen élnie, és ezért a kapcsolatot csak az én ingatlanomban kívántam engedni. Ezzel az alperes azonban nem kívánt élni. Amint a kapcsolattartás szabályozásra került, úgy azt én magam maximálisan betartottam, ami azonban az alperesről már nem mondható el. 5 hónap óta az alperes nem látogatja a gyermekét, holott lehetősége lett volna rá.

A futóverseny után egy héttel az alperes elvitte [kitakarva]. A gyermek az egy héttel ezelőtti események miatt volt riadt az alperes társaságában az autóban és nem az én felkészítésemnek a hiánya miatt. Nem várható el tőlem, hogy az alperes rendkívül erőszakos és agresszív magatartása okán a gyermekben tőle kialakult félelmet, amit a futóversenyen kifejtett magatartása okozott, egy hét alatt helyre tudjam hozni, sőt az sem várható el egyáltalán, hogy…

Views: 2

Hogyan rombolhatja le a családjogi rendszer az apa és fia kapcsolatát? – Mark Lewig szerint a megoldás az 50–50 szülői felügyelet

Az interjúban Mark Lewig, az Americans for Equal Shared Parenting szervezet ügyvezető igazgatója beszél arról, hogy a családjogi rendszer hogyan ronthatja a gyermek és az apa kapcsolatát, és miért tartja kulcsfontosságúnak az 50–50%-os megosztott szülői felügyelem vélelmét.

Főbb megállapítások

  • A kutatások szerint a gyermekeknek általában az a legjobb, ha mindkét szülő aktívan jelen van az életükben, amennyiben mindketten alkalmasak a nevelésre.
  • A cél nem az, hogy az apa vagy az anya “nyerjen”, hanem hogy a gyermek ne veszítse el egyik szülőjét sem. Lewig hangsúlyozza, hogy ő sem kizárólagos felügyeletet szeretett volna, hanem kiegyensúlyozott kapcsolatot a gyermekével.

Az “every other weekend” probléma

Lewig 12 évig csak minden második hétvégén láthatta a fiát.

Szerinte ez azért káros, mert:

  • kimaradnak a hétköznapi közös élmények (iskolába készülés, reggeli, házi feladat);
  • elmaradnak a legfontosabb beszélgetések, például a hazafelé vezető autóutakon;
  • az apa “vendégszülővé” válik (“Disneyland dad”), nem valódi nevelővé.

Mit tanul meg ebből a gyermek?

A gyermek könnyen azt a következtetést vonja le, hogy:

  • az egyik szülő az “igazi” szülő,
  • a másik kevésbé fontos,
  • az egyiknek mindig engedélyt kell kérnie a kapcsolattartásra.

Lewig saját fia hatévesen ezt mondta neki:

„Te nem vagy az igazi szülőm. Anyukám az igazi, mert vele élek.”

Ez szerinte jól mutatja, hogyan alakítja a rendszer a gyermek gondolkodását.

A családjogi rendszer kritikája

Lewig szerint sok államban a bírósági rendszer:

  • alapértelmezetten az egyik szülőnek adja a fő felügyeletet;
  • versengő (“adversarial”) helyzetet teremt;
  • arra ösztönzi a feleket, hogy egymás ellen bizonyítékokat gyűjtsenek;
  • ezzel fokozza a konfliktust.

Állítása szerint sok szülő csak az első ügyvédi konzultáció után kezd igazán haragudni a másik félre, mert azt tanácsolják neki, hogy bizonyítsa be, miért ő a “jobb szülő”.

Miért támogatja az 50–50 vélelmet?

Szerinte a kiindulópontnak annak kellene lennie, hogy:

  • mindkét szülő alkalmas,
  • mindkettő egyenlő időt kap,
  • ettől csak bizonyított ok alapján lehessen eltérni (pl. bántalmazás, nagy távolság, speciális szükségletek).

Ez nem automatikus 50–50, hanem egy megdönthető vélelem.

Mi történt nála, amikor közel 50–50 lett?

Miután a fia édesanyja újraházasodott, Lewig sokkal több időt tölthetett a fiával.

Tapasztalata szerint:

  • jelentősen csökkentek a viták;
  • már nem számított minden apró késés;
  • nem figyelte állandóan, hogy a másik szülő hibázik-e;
  • a hangsúly ismét a gyermekre került.

Hosszú távú következmények

Lewig szerint ha a gyermek évekig azt látja, hogy az apa másodlagos szereplő, akkor:

  • kevésbé fogad szót neki,
  • csökken az apai tekintély,
  • serdülőkorban viselkedési problémák jelentkezhetnek.

A gyermekek gyakran nem tudják megfogalmazni érzéseiket, hanem elfojtják őket, ami később különböző problémákban jelenhet meg.

Hogyan kell reagálnia a szülőnek?

Lewig szerint a legfontosabb szabály:

  • soha ne a gyermek előtt támadd a másik szülőt.

Ha a gyermek azt mondja:

„Anya ezt mondta rólad…”

akkor ne visszatámadj, hanem kérdezd meg:

  • „Te erről mit gondolsz?”

Így a gyermek elmondhatja saját érzéseit anélkül, hogy közvetítő szerepbe kerülne.

Jogalkotási munkája

Lewig több amerikai államban dolgozott olyan törvényeken, amelyek:

  • bevezetik az 50–50 megdönthető vélelmét;
  • kötelezik a bírót arra, hogy írásban indokolja, miért tér el ettől;
  • ezzel átláthatóbbá teszik a döntéseket és könnyebbé az esetleges fellebbezést.

Tanács elvált szülőknek

Ha a kapcsolat már menthetetlen:

  • próbáljanak együttműködni;
  • ne a másik szülő legyőzése legyen a cél;
  • mindig a gyermek érdeke legyen az első.

Lewig egyik legfontosabb üzenete:

„Ne a másik szülő ellen próbálj nyerni, hanem a gyermekedért.”

A videó fő üzenete

Az interjú központi állítása, hogy a családjogi rendszer sok esetben akaratlanul is gyengíti a gyermek és az apa kapcsolatát, amikor egyik szülőt elsődlegesnek, a másikat másodlagosnak kezeli. Mark Lewig szerint a gyermekek érdeke általában az, hogy – bizonyított kizáró ok hiányában – mindkét szülő egyenrangú szerepet töltsön be az életükben, mert ez csökkenti a konfliktusokat, erősíti a szülő-gyermek kapcsolatot, és hosszú távon kedvezőbb fejlődést biztosít.

Views: 2