Amikor a gyermek elutasítása már nem magyarázat, hanem kérdés

Ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy az alperes a saját magatartásának köszönheti azt, hogy a gyermek kijelentette, hogy nem akar vele lenni és nem az én, vagy a családsegítő szolgálat magatartásának.

Kérdésként merül fel, hogy amennyiben az alperes azt állítja, hogy a gyermek teljes mértékben szembefordult vele, akkor mégis hogyan képzeli el azt, hogy a gyermek az ő gondozásába kerüljön? Vajon az a gyermek érdekét szolgálná, amennyiben azzal a szülővel kellene élnie életvitelszerűen, aki ellen a gyermek tiltakozik. De ismételten hangsúlyozom, hogy a gyermeknek hiányzik az alperes, és szükséges lenne a felügyelt kapcsolattartások folytatása, aminek reményeim szerint az lenne az eredménye, hogy a gyermek kapcsolata javul az alperessel, ami a későbbiek során lehetővé tenné a kapcsolattartások felügyeletének megszüntetését. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy az alperes változtasson a magatartásán. Előadom, hogy a szakértői véleményben foglaltakat megfogadva keresek jelenleg egy pszichológust, aki tud engem fogadni, és aki segítségemre tud lenni abban, hogy a gyermek és az alperes kapcsolatának javítása körében hogyan tudnék közreműködni oly módon, ami a gyermek érdekeit maximálisan szem előtt tartja.

Alperes beadványában ismételten kiemeli, hogy [kitakarva] túl jól teljesít az iskolában. Megjegyzem, hogy az előző iskolájában is kiemelkedően teljesített, ebben változás nem történt. Egészen bizonyos, hogy ha a gyermek az új iskolában rosszabbul teljesítene, akkor az alperes nyilvánvalóan ezt kifogásolná, és ezzel látná megalapozottnak a követelése teljesíthetőségét. [Kitakarva] jól tanul, mindig is jól tanult, mindig is igyekezett a legtöbbet kihozni saját magából, amire én rendkívül büszke vagyok, és nem tünetet vélek felfedezni benne, mint az alperes. De hangsúlyozom, amennyiben a gyermek gyengébben teljesítene, akkor az alperes számára valószínűleg az lenne a tünet.

Érdekes momentum, hogy miután kifejti az alperes, hogy a gyermek hős gyermek magatartását tanúsítja azzal, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújt, a következő mondatában pedig negatívan minősíti a gyermek iskoláját, és a gyermek teljesítményét igyekszik negatívan feltüntetni. Számomra nem az a lényeges, hogy a gyermek 12., 1. vagy 179. helyezést ért el a versenyen. Számomra az a lényeges, hogy a gyermek elindult a versenyen, nem félt megmérettetni magát, amivel már eleve az ilyen stressz helyzeteket is gyakorolta. Nem gondolom, hogy a 4. osztályos gyermek továbbtanulása, és sikeres pályaképe azon múlna, hogy hányadik helyen végzett a matematika versenyen. Én büszke voltam rá, és ezt el is mondtam neki. Az alperes jelen beadványában leírtak arra engednek következtetni, hogy pontosan az alperes lenne az, aki a gyermeket folyamatos teljesítménykényszer alá helyezné, ami az egészséges lelki fejlődésének egészen biztosan nem tenne jót. Az alperes ezen okfejtése pontosan a Családsegítő szolgálat által állított kritikai hozzáállást igazolja, amit az alperes a gyermek felé közvetített minden egyes találkozáskor. Az alperes nem képes megdicsérni a gyermeket azért, mert megmérettette magát egy versenyen, hanem kritizálja azért, vagy a gyermeket, vagy az iskolát, mert a gyermek „csak” 179. helyezést ért el.

Az alperes beadványában hol azt állítja, és kifogásolja, hogy a gyermek mindent tud, (amely állítás valótlan), vagy azt kifogásolja, hogy a gyermek palackba van zárva, és nem segítek neki a helyzet feldolgozásában azzal, hogy nem beszélek vele a történésekről. Ez a nyilatkozata az

Views: 2

Új együttélési törvények jönnek: vagyonmegosztás házasság nélkül

Phil Kedge azzal kezdi: a brit kormány új együttélési törvényeket vezet be, amelyek alapjaiban változtatják meg a házasság nélkül együtt élő párok pénzügyi helyzetét.

Azok az emberek, akik tudatosan nem házasodtak össze, külön kezelték a pénzügyeiket, és így akarták megőrizni a vagyoni függetlenségüket, többé nem kerülhetik el a kapcsolat felbomlásának súlyos pénzügyi következményeit.

Ha egy pár legalább három éve együtt él, a szakítás után bírósági eljárás indulhat a vagyon megosztása és pénzügyi kompenzáció megállapítása érdekében. Ha pedig gyermekük van, vagy velük él valamelyikük korábbi kapcsolatából származó gyermeke, még a hároméves együttélés sem szükséges. A pénzügyi követelés joga azonnal létrejön.

A kapcsolat megszűnésekor a férfinak gondoskodnia kellhet volt párja és a vele élő gyermekek lakhatásáról, valamint további pénzügyi támogatást is fizethet. A kompenzáció összegének meghatározásakor figyelembe veszik:

  • a felek jövedelmét és keresőképességét;
  • pénzügyi forrásaikat és vagyonukat;
  • testi vagy mentális állapotukat;
  • életkorukat;
  • az együttélés időtartamát.

Mindez azokra is vonatkozik majd, akik éppen azért nem kötöttek házasságot, mert nem akarták vállalni a házassággal járó vagyoni kötelezettségeket. Az állam tehát a korábbi döntésüktől függetlenül pénzügyi kapcsolatot hoz létre közöttük.

A szabályozás ennél is tovább megy. Ha a szakításkor családon belüli erőszakra vagy kényszerítő, kontrolláló magatartásra hivatkoznak, további pénzügyi kompenzáció járhat. Ennek következtében a családjogi eljárásokban tömegesen jelennek majd meg a bántalmazásról és kontrolláló viselkedésről szóló vádak, mert ezekkel nagyobb összeget lehet követelni a korábbi partnertől.

Phil ezért arra szólítja fel az együtt élő férfiakat, hogy azonnal tájékozódjanak, és vegyenek részt a kormány „A Fairer End to Relationships” című konzultációjában. Követelni kell legalább egy kilépési lehetőséget, amelynek segítségével a felek kizárhatják magukat a rendszerből.

A helyes megoldás azonban az lenne, ha a törvény nem automatikusan vonatkozna mindenkire. Csak azok kerülhetnének a hatálya alá, akik előzetesen, közös döntéssel vállalják ezt. Enélkül a házasság nélküli együttélés elveszíti eddigi vagyoni függetlenségét, és a szakítás ugyanolyan súlyos pénzügyi elszámolással végződhet, mintha a felek házasságot kötöttek volna.

Views: 1

Anyai állítások és apai kapcsolattartás vitája a bírósági iratban

4

magatartása teljes mértékben ellentétes volt a megszokott társadalmi normáktól, és megjegyzem attól is, amit a gyermek az alperestől megszokott még az életközösségünk ideje alatt. Az alperesre egyáltalán nem volt jellemző az a fajta élelmiszer pazarlás, amit a családsegítő szolgálat előtt folytatott. Ez még a szolgálat munkatársait is megdöbbentette, de [kitakarva] is.

A gyermek félelme az alperestől kizárólag arra vezethető vissza, hogy a gyermek által megszokott apai viselkedést az alperes már egyáltalán nem tanúsítja. A gyermek biztonság érzetének csökkenése nem az én magatartásomra, hanem pontosan a fentiekre vezethető vissza.

Vitatom, hogy az alperesnek ne lenne lehetősége helyrehozni a kapcsolatát a gyermekkel. Ehhez azonban el kellene jönnie kapcsolattartásokra, és magatartásán maximálisan változtatnia kellene, ahogy azt a szakértő is megállapította szakvéleményében.

Az alperes mind a szakértői vélemény, mind az eddigi egész eljárás során tanúsított magatartásával azt támasztotta alá, hogy ő maga egyáltalán nem alkalmas a gyermek nevelésére. Mentális zavara, deviáns személyisége erre maximálisan alkalmatlanná teszi.

Nem felel meg a valóságnak, hogy én a gyermeket a válás teljes folyamatába bevontam volna. A jelen eljárás elején még valóban nem voltam tisztában azzal, hogy mit oszthatok meg a gyermekkel és mit nem, de ebben megfelelő tájékoztatást, segítséget kaptam a családsegítő szolgálattól, akiknek a tanácsát megfogadva most már tényleg csupán annyit osztok meg a gyermekkel, ami őt is érinti. Méghozzá azt, ha jönnie kell a bíróságra meghallgatásra, vagy a szakértőhöz vizsgálatra, vagy az alperessel való kapcsolattartásra. Az alperes ismételten olyan állításokat tesz, amit ő maga nem tud semmivel alátámasztani, ugyanakkor állításait igyekszik tényként feltüntetni. Hangsúlyozom, hogy a gyermeknek nincs tudomása a jelen eljárás folyamatáról, kizárólag azokról a kérdésekről tájékoztatom, melyekről mindenképpen szükséges, hogy tudjon.

Nem igaz, hogy én teljes mértékben megfosztottam volna az alperest a kapcsolattartástól 2022. augusztus és október közötti időszakban. Az alperesnek lehetősége lett volna [kitakarva] az én otthonomban kapcsolatot tartani, azonban ezen lehetőséggel az alperes nem kívánt élni. Az alperes saját magát fosztotta meg attól, hogy a gyermekével kapcsolatot tudjon tartani, ahogy jelenleg is ezt teszi.

A gyermeknek vannak pozitív emlékei az alperesről, például a kerékpározás, evezés, horgászat, amiket egyáltalán nem felejtett el, sőt, én magam is igyekszem ezeket a pozitív emlékeket erősíteni benne. A gyermekek számos fényképe van ezekről az eseményekről az édesapjával, tehát ismételten csak hamis állítása az alperesnek az, hogy csak rossz emlékére tud emlékezni a gyermek vele kapcsolatban.

Az alperes azon kérelme, miszerint a rá terhelő bizonyítékokat a T. Bíróság kezelje fenntartással teljes mértékben elfogadhatatlan. A szolgálat munkatársai kívülállóként, objektíven tudják megítélni azt, hogy mi folyt a kapcsolattartások alkalmával, erre tekintettel kiemelten fontos szolgálat jelentéseinek a figyelembe vétele.

Views: 1

Miért nem veszi észre a gyermek a szülői elidegenítést?

  • A videó fő kérdése: miért nem veszi észre a gyermek, hogy elidegenítés történik vele?
  • A szülő számára ez nagyon fájdalmas lehet, mert utólag egyértelműnek tűnhet:
    • a távolodás,
    • a narratíva változása,
    • az érzelmi visszahúzódás,
    • a kapcsolattartás akadályozása,
    • a másik szülő negatív keretezése.
  • A gyermek viszont nem felnőttként látja a helyzetet.
  • Nem kívülálló elemzőként figyeli a családi rendszert, hanem benne él.
  • A gyermek elsődleges célja nem az igazság feltárása, hanem:
    • kötődés megőrzése,
    • biztonság,
    • elfogadás,
    • stabilitás,
    • túlélés a családi rendszerben.
  • A gyerek nem így gondolkodik:
    • „ez manipuláció”,
    • „ez pszichológiai befolyásolás”,
    • „ez narratívaépítés”,
    • „ez ellennevelés”.
  • Ehelyett érzelmi jelekből tanul:
    • ki lesz ideges,
    • ki vonul vissza,
    • ki ad szeretetet,
    • ki büntet hidegséggel,
    • mi okoz feszültséget,
    • mi hoz nyugalmat.
  • Ha a gyermek azt tapasztalja, hogy az egyik szülő nézőpontjához való igazodásért melegség jár, a másik szülőhöz való kötődésért pedig feszültség, akkor alkalmazkodni fog.
  • Ez nem tudatos döntés.
  • Nem gonoszság.
  • Nem árulás.
  • Hanem gyermeki alkalmazkodás.
  • A gyerekek erősen bíznak abban a környezetben, amelyben élnek.
  • Ha sokszor hallanak egy történetet, egy magyarázatot vagy egy célzást, idővel azt kezdik valóságnak érezni.
  • A videó szerint a gyermek nem „igazságkereső vitapartner”.
  • Inkább kötődést megőrző tanuló.
  • A lojalitáskonfliktus nagyon erős:
    • ha szeretem apát, anya megsértődik;
    • ha kérdezek, baj lesz;
    • ha semleges vagyok, az is árulásnak tűnhet;
    • ha kapcsolódnék a másik szülőhöz, feszültség keletkezik.
  • A gyerek ilyenkor sokszor azt választja, ami csökkenti az érzelmi veszélyt.
  • Fontos gondolat: a gyermek nem látja az egész rendszert.
  • Nem látja a háttérben zajló felnőtt motivációkat.
  • Nem látja a kihagyásokat, torzításokat, privát üzeneteket, manipulációkat.
  • Olyan, mintha ködben állna:
    • belülről nem látja a köd alakját;
    • csak később, távolabbról válhat világossá, mi történt.
  • A memória sem tökéletes felvétel.
  • Az emlékeket befolyásolja:
    • ismétlés,
    • érzelmi nyomás,
    • utólagos magyarázat,
    • a családi narratíva,
    • a környezet visszajelzése.
  • Ha a gyerek évekig ugyanazt a verziót hallja, az emlékei is ahhoz igazodhatnak.
  • Nem feltétlenül hazudik, hanem a saját érzékelése alakul át.
  • A videó egyik legerősebb állítása:
    az elidegenítés gyakran nem programozásnak érződik a gyermeknek, hanem valóságnak.
  • A gyermek ritkán gondolja azt:
    • „engem manipulálnak”.
  • Inkább azt érzi:
    • „ez igaznak tűnik”,
    • „ez így történt”,
    • „ez illik ahhoz, amit mindig hallottam”.
  • A szülő számára nagyon fájdalmas kérdések:
    • „hogy nem látta?”
    • „miért nem kérdezett?”
    • „miért nem hitt nekem?”
    • „ha nem látta, akkor lehet, hogy nem is volt valós?”
  • A videó válasza:
    attól, hogy a gyerek nem látta, az elidegenítés még lehetett valós.
  • A láthatatlanság nem bizonyíték arra, hogy nem történt semmi.
  • Inkább arra utalhat, hogy a gyermek:
    • fejlődésileg sérülékeny,
    • érzelmileg függő helyzetben van,
    • alkalmazkodni próbál,
    • túlélési stratégiát használ.
  • A gyermek nem azért nem látja, mert rossz.
  • Hanem mert gyerek.
  • Függ a környezetétől.
  • Nincs felnőtt autonómiája.
  • Nincs rálátása a teljes rendszerre.
  • A videó végső üzenete:
    két dolog egyszerre lehet igaz:

    • az elidegenítés valós volt;
    • a gyermek ezt nem látta annak.
  • Ez nem menti fel az elidegenítő magatartást.
  • De segíthet az érintett szülőnek nem úgy értelmezni a gyermek viselkedését, mint személyes árulást.
  • Röviden:
    a gyermek nem azért nem veszi észre az elidegenítést, mert nem történt meg, hanem mert gyermekként a biztonság, kötődés és érzelmi túlélés fontosabb számára, mint a felnőtt szintű igazságkeresés.

Views: 1

Amikor a gyermekvédelem helyett az apa hibáztatása marad

minőségi időt együtt tölteni, ugyanakkor jelen beadványában engem pontosan erre kíván szorítani, nem törődve azzal, hogy a gyermekének ezzel mekkora traumát okoz, mivel a gyermek véleményét ismételten figyelmen kívül hagyja.

A pszichés károkat jelen eljárás során nem én, hanem az alperes okozza a gyermeknek. A 2023. augusztus 2.-án tanúsított viselkedése az alperesnek egyértelműen a gyermek érdekeivel messzemenőkig ellentétes volt. Én magam pedig a családsegítő szolgálat jelentéséből tudtam csak kiindulni, az ő javaslatuk alapján kértem a kapcsolattartás szüneteltetését. A kérelmem előterjesztését követő tárgyaláson ismételten kértem az alperest, hogy nyilatkozzon, hogy hajlandó-e betartani a szabályokat, melyeket a szolgálat szab neki, amire határozott nemel válaszolt. Figyelemmel arra, hogy az alperesi nyilatkozattól tettem függővé a szüneteltetésre vonatkozó kérelmem fenntartását, kénytelen voltam a kérelmemet fenntartani, mivel az alperes nem kívánt változtatni a magatartásán. Az alperes által támadott szakértői véleményre kívánja alapítani a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelmét, ugyanakkor azt az alperes teljes mértékben figyelmen kívül hagyja, hogy az általa hivatkozott szakértői vélemény felügyelt kapcsolattartást javasol mindaddig, amíg az alperes nem tanúsítja az elvárható, konvencionális viselkedési normáknak megfelelő magatartást. Ugyanezen szakértői vélemény, melyre az alperes igényét alapítani kívánja megállapítja azt is, hogy az alperes rigid, énes, dominanciára törekvő személyiség, környezetének jelzéseit tévesen értelmezi, vagy figyelmen kívül hagyja (álláspontom szerint különösen súlyos tény az, hogy a gyermekkel szemben is ezen magatartása egyértelmű az alperesnek). Szorong, védekezési állapotban van, helyzetértékelése szenzitív paranoid. Az alperes személyiségéből adódik a merevsége, alkalmazkodásra való képtelensége, dominanciára való törekvése, nárcizmusa, a társadalmi normák figyelmen kívül hagyása. Az alperes önbizonytalanságát túlkompenzálja, folyamatosan opponál, és verbálisan agresszív. Bizonyítási kényszere van. Nevelési alkalmasságát ez jelentősen lerontja.

Azt gondolom, hogy amikor az alperesről a peres eljárásban születik egy ilyen jellegű szakértői vélemény, akkor az alperesi ideiglenes intézkedésnek nem adható helyt, hiszen az egyértelműen és súlyosan veszélyeztetné a gyermeket.

Az alperes a jelenlegi kapcsolattartási rendre hivatkozik, ami véleménye szerint teret enged az elidegenítésre, ugyanakkor az alperes figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy ő maga ismételten a szabályok és a gyermeke érdekével szembe megy, amikor a jelenlegi kapcsolattartási rendet sem tartja be. A felügyelt kapcsolattartásnak pontosan az lenne a célja, hogy ellenőrizhető legyen, hogy az alperes a gyermekhez tud-e a gyermek érdekeinek megfelelően kapcsolódni. Figyelembe képes-e venni a gyermek kívánságait, kéréseit, tud-e úgy kapcsolatot tartani vele, hogy a kapcsolattartás ténylegesen arról szóljon, amire való.

Az, hogy jelenleg nincs kapcsolattartás a gyermek és az alperes között egyértelműen és határozottan az alperesi magatartásra vezethető vissza. Ő maga jelentette be a bíróságon, hogy a továbbiakban nem kíván élni a kapcsolattartási lehetőséggel, holott a kapcsolattartást mind a szolgálat, mind pedig én készek lettünk volna folytatni.

A gyermek szereti az alperest, és hiányzik is neki. Várta már a januári kapcsolattartást, amire az alperes nem ment el. Az alperes édességekkel és játékokkal kapcsolatos egészen furcsa viselkedését, hogy a gyermek nem élte meg pozitívan annak egyedül az az oka, hogy az alperes

Views: 2

A szülői elidegenítés hatása a gyermekre – amikor az ellennevelés lelki bántalmazássá válik

  1. A fő állítás
    • A gyermek jóllétéhez nem elég az egyik szülő.
    • A beszélő szerint a gyermeknek alapvető érdeke, hogy mindkét szülővel valódi, minőségi kapcsolata legyen.
    • A szülői elidegenítés/ellennevelés nemcsak a célszülőt sérti, hanem közvetlenül a gyermeket károsítja.
  2. Mi az elidegenítés lényege
    • Az egyik szülő tudatosan vagy akár nem tudatosan úgy hat a gyermekre, hogy az:
      • elutasítsa a másik szülőt,
      • féljen tőle,
      • negatív képet alakítson ki róla,
      • vagy megszakítsa vele a kapcsolatot.
    • Ez gyakran magas konfliktusú válásokban jelenik meg.
  3. Tipikus jelek
    • A másik szülő rendszeres szidása, lejáratása a gyermek előtt.
    • Hamis vagy túlzó állítások terjesztése.
    • A kapcsolattartás korlátozása, programok manipulálása.
    • A gyermek olyan kifejezéseket használ, amelyek nem illenek az életkorához.
    • A gyermek hirtelen elutasítja nemcsak a szülőt, hanem annak családját is.
    • A gyermek indokolatlan ellenségességet vagy empátiahiányt mutat a célszülővel szemben.
  4. A gyermekre gyakorolt hatás
    • Érzelmi zavar.
    • Zavartság, belső konfliktus.
    • Alacsony önértékelés.
    • Depresszió, szorongás.
    • Nehézség későbbi egészséges kapcsolatok kialakításában.
    • Rosszabb iskolai teljesítmény.
    • Magatartási problémák.
    • Hosszabb távon párkapcsolati, munkahelyi és társadalmi beilleszkedési nehézségek.
  5. A beszélő szerint ez gyermekbántalmazás
    • Kifejezetten azt állítja, hogy a szülői elidegenítés a gyermekbántalmazás egyik formája.
    • Indoka: a gyermek érzelmi, pszichés, fejlődési és tanulmányi működésére is káros hatással van.
  6. Az apai kapcsolat külön hangsúlyt kap
    • A beszélő szerint az elidegenítési ügyekben gyakran az apa a célszülő.
    • Azt állítja, hogy az apával való szoros kapcsolat összefügg:
      • jobb iskolai eredményekkel,
      • jobb társas készségekkel,
      • magasabb önbizalommal,
      • kevesebb viselkedési problémával,
      • alacsonyabb bűnözési, droghasználati és öngyilkossági kockázattal.
  7. Lánygyermekek esetében
    • A beszélő külön kiemeli, hogy téves az a gondolat, hogy „a lánynak az anyánál a helye”.
    • Szerinte az apa-lánya kapcsolat fontos:
      • az identitásfejlődéshez,
      • az önértékeléshez,
      • a férfiakkal való későbbi kapcsolatokhoz,
      • a depresszió kockázatának csökkentéséhez.
  8. Fiúgyermekek esetében
    • Az apa hiánya szerinte összefügghet:
      • gyengébb önkontrollal,
      • motivációs problémákkal,
      • alvási és viselkedési nehézségekkel,
      • rosszabb alkalmazkodással.
  9. Nem csak a szülő okozhat elidegenítést
    • A beszélő szerint nemcsak az egyik szülő lehet elidegenítő.
    • Maga a rendszer is okozhat elidegenítést, például rossz bírósági döntésekkel vagy túl szűk kapcsolattartással.
  10. A kevés kapcsolattartás önmagában is káros lehet
  • A beszélő szerint a „kéthetente hétvége” típusú kapcsolattartás sokszor nem elég.
  • Az igazi kapcsolat nemcsak programokból áll, hanem hétköznapi rutinokból:
    • reggeli készítés,
    • iskolába vitel,
    • házi feladat,
    • vacsora,
    • fürdés,
    • lefekvés,
    • meseolvasás,
    • fegyelmezés,
    • szabályok megtanítása.
  1. A minőségi kapcsolat lényege
  • Nem pusztán az óraszám számít.
  • Az számít, hogy a szülő részt tud-e venni a gyermek hétköznapi életében.
  • A kapcsolat akkor valódi, ha a szülő nemcsak „vendégként” jelenik meg, hanem szülőként működik.
  1. A bíróságok kritikája
  • A beszélő szerint a bíróságok gyakran nem veszik elég komolyan az empirikus kutatásokat.
  • Szerinte a rendszer túl sokszor akadályt állít a célszülő és a gyermek közé.
  • Azt állítja, hogy a rossz döntések hosszú távon a gyermekre nézve károsak.
  1. Gyakorlati kérdés: kinek az érdeke?
  • A beszélő szerint minden döntésnél ezt kellene megkérdezni:
  • „Kinek az igényeit szolgálja ez?”
  • Ha az intézkedés valójában az egyik szülő érdekét szolgálja, és nem a gyermekét, akkor az problémás.
  1. Mit kellene tenni?
  • Az elidegenítő viselkedést korán fel kell ismerni.
  • Nem szabad hagyni, hogy évek alatt rögzüljön.
  • A gyermeket segíteni kell visszavezetni mindkét szülőhöz.
  • A bíróságoknak, szakértőknek és ügyvédeknek a gyermek hosszú távú érdekeit kellene nézniük, nem csak a pillanatnyi konfliktust.
  1. A végső üzenet
  • Ez nem „apai jogok” vagy „anyai jogok” kérdése.
  • A beszélő szerint ez elsősorban a gyermek joga ahhoz, hogy mindkét szülőjével kapcsolata legyen.
  • Az elidegenítés következménye nemcsak egy elveszett kapcsolat, hanem egy sérült gyermeki fejlődési pálya.

Views: 1

MISZK fegyelmi eljárás Baraczka Krisztina szakértő ügyében – bírósági adatkérés 2026 márciusában

és Gyalog Beáta….

MAGYAR IGAZSÁGÜGYI SZAKÉRTŐI KAMARA
FEGYELMI BIZOTTSÁGA
Levél: 1068 Budapest, Benczúr u. 47., Tel.: +36-1-898-0336
email: [kitakarva]

Ügyszám: [kitakarva]

Budai Központi Kerületi Bíróság
Fővárosi Törvényszéken keresztül
/hivatali kapu/

Tisztelt Budai Központi Kerületi Bíróság!

Dr. Szegedyné dr. Baraczka Krisztina Éva igazságügyi szakértővel szemben [kitakarva] bejelentő kezdeményezésére a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara Fegyelmi Bizottsága fegyelmi eljárást indított.

Az eljárás alá vont igazságügyi szakértő a Budai Központi Kerületi Bíróság [kitakarva] számú ügyben terjesztette elő a panaszolt szakértői véleményt.

Az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. számú törvény /továbbiakban Szaktv./ 112. §-ban foglaltak szerint „Ha a cselekmény — amely miatt a kezdeményező szerint fegyelmi vétség elkövetésével gyanúsítható a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi szakértő — folyamatban lévő bírósági vagy más hatósági eljárást érint, vagy a fegyelmi eljárás kezdeményezésére a 21. § (6) bekezdés a) pontja alapján került sor, a fegyelmi tanács a fegyelmi eljárást annak megindításával egyidejűleg határozattal felfüggeszti a bíróság, más hatóság, vagy a minőségbiztosítási bizottság határozatának jogerőre emelkedéséig vagy véglegessé válásáig.”

Mindezek alapján kérem a tisztelt Törvényszéket, szíveskedjék tájékoztatni, hogy a hivatkozott per folyamatban van-e, vagy jogerősen lezárult. Amennyiben jogerősen lezárult, kérem, a jogerős végzés másolatát a fegyelmi bizottság részére ügyszámunkra hivatkozással megküldeni szíveskedjék, valamint szíveskedjék tájékoztatni, hogy a bírósági eljárás során az érintett szakértői véleményt a tisztelt Bíróság felhasználta, vagy az kizárásra került.

Szíves együttműködésüket előre is köszönöm szépen.

Kelt: Budapest, 2026. március 11.

Tisztelettel:

Views: 1

Az anya tagadja az elidegenítést, miközben az apát hibáztatja a megszakadt kapcsolattartásért

Az alperes ideiglenes intézkedés iránti kérelme alapjául azt a körülményt jelölte meg, hogy álláspontja szerint elveszítheti gyermeke iránta meglévő szoros kötődését. Álláspontja szerint a gyermek egészséges testi, lelki fejlődése az én gondozásom alatt veszélyeztetve van.

Vitatom az alperes fent kifejtett álláspontját.

A gyermek jelenleg is kötődik az alpereshez, amit a jelen eljárás során már többször jeleztem is. Nem áll fenn a részemről elidegenítés, én magam pedig kértem a szakértői vélemény kiegészítését abban a körben, hogy a szakértő fejtse ki, hogy miből állapította meg az én részemről az elidegenítést. Gyalog Beáta magyarázata mindössze abban merült ki, hogy kifogásolta azt, hogy a gyermek szeretett volna testvért, velem együtt, amit az alperesnek jelzett is még az életközösségünk alatt. Álláspontom szerint ez önmagában semmiképpen nem igazol elidegenítést az én oldalamról, hiszen az teljesen természetes egy [kitakart rész] korabeli gyermeknél, hogy vágyik arra, hogy testvére legyen. Én magam is szerettem volna még gyermeket az életközösségünk alatt, és az a tény, hogy a kettőnk kívánsága ebben a kérdésben egybeesett még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a gyermeket elidegeníteném az alperestől. Különös figyelemmel arra, hogy ez a közös kívánság a gyermekkel az életközösségünk idejére tehető, annak megszakadását követően nyilvánvalóan az én oldalamról ez teljes mértékben megszűnt.

Dr. Szegedyné dr. Baraczka Krisztina szakértő állítását egyáltalán nem támasztotta alá az elidegenítés körében. A szakértői véleményből egyáltalán nem derül ki, hogy ezen megállapítását a szakértő mire alapozza.

Az alperes beadványában ismételten torzítja a szakértői véleményben foglaltakat, mivel azt egyik szakértő sem állította, hogy súlyosan ellennevelő magatartást tanúsítanék.

Egyáltalán nem idegenítem el az alperestől a gyermeket, hova tovább az alperes az, aki egyoldalú döntésével a kapcsolattartást teljes mértékben megszakította. A kapcsolattartás szünetelését követően én magam kész voltam a korábbi ideiglenes intézkedés szerint a kapcsolattartást biztosítani az alperes számára, megjegyzem a szakértő vélemény is pontosan ezt a fajta kapcsolattartást javasolja, figyelemmel az alperes mentális zavarára, és konvencióellenes, súlyosan jogsértő viselkedésére. Az alperes volt az, aki úgy döntött, hogy a továbbiakban nem kíván részt venni a kapcsolattartásokon, mivel ahogy eddig sem, úgy továbbra sem kívánta betartani a családsegítő szolgálat szabályait. Nem kívánta a kapcsolattartást felügyelet mellett, annak valódi célja érdekében folytatni. Annak ellenére sem, hogy jeleztem, hogy a gyermek ezeket a találkozásokat várja, az alperes meg is ígérte neki, hogy karácsony után találkoznak, azonban az ígéretét megszegte megbántva ezzel a gyermekét. Ezen magatartása önmagában elég ahhoz, hogy a gyermeket saját magától elidegenítse, de az alperes szokásához híven ebben a szituációban is, engem kíván hibáztatni, figyelmen kívül hagyva a saját magatartását. A gyermek, ahogy jeleztem az alperes születésnapján fel kívánta az alperest köszönteni, aki nem volt hajlandó fogadni a gyermeke hívását, amivel ismételten megbántotta [kitakart név]. Ilyen és sok hasonló magatartást követően érthetetlen, hogy miért gondolja az alperes azt, hogy ő maga a gyermek gondozására sokkal alkalmasabb lenne nálam.

Az alperes minden korábbi beadványában kifejtette azt, hogy ő maga nem látja értelmét a felügyelt kapcsolattartásnak, mivel úgy gondolja, hogy ezen formájában a gyermekkel nem tud

Views: 1

Hogyan mossa át az egyik szülő a gyermek agyát a másik szülő ellen?

  • A beszélő egy FEAR-modellt használ:
    • F – Focus / fókusz
    • E – Emotion / érzelem
    • A – Agitation / felkavarás, nyugtalanság fenntartása
    • R – Repetition / ismétlés
  • Fókusz: ha a gyermek előtt állandóan az apa hibái, késései, mulasztásai, önzősége vagy „nemtörődömsége” kerül szóba, akkor a gyermek figyelme fokozatosan az apával kapcsolatos konfliktusokra áll rá.
  • Nem feltétlenül kell nyíltan azt mondani, hogy „apa rossz”, elég az állandó utalgatás:
    • „Apa megint késett.”
    • „Apa megint nem hívott.”
    • „Apa nem ért meg téged.”
    • „Apa nem törődik veled.”
  • Érzelem: a gyermek nem elsősorban tényeket jegyez meg, hanem érzéseket. Ha az apa telefonhívása vagy kapcsolattartása után az anya hidegebb, szomorúbb, sír, feszült vagy szenvedőnek mutatkozik, a gyermekben kialakulhat az érzés:
    amikor apa jelen van, anya szenved.
  • A gyermek nem érti a felnőttek konfliktusát, de érzékeli az érzelmi mintát. Emiatt az apához nem logikai, hanem érzelmi alapon kezdhet negatív érzést társítani.
  • Felkavarás: az elidegenítő szülő nem engedi, hogy a helyzet megnyugodjon. A gyermek nem élheti meg egyszerűen azt, hogy két szülője van, hanem bevonódik a konfliktusba.
  • A gyermek szerepe torzulhat:
    • „terapeuta” lesz,
    • bizalmas lesz,
    • üzenetvivő lesz,
    • kémkedésre használt személy lesz,
    • megkérdezik tőle, mit mondott apa, kivel találkozott, említette-e a bíróságot.
  • Ez parentifikációs jellegű helyzetet is teremt: a gyermek olyan felnőtt terheket visz, amelyeket nem neki kellene hordoznia.
  • Ismétlés: a videó szerint az „agymosás” nem egyetlen nagy beszélgetésből áll, hanem rengeteg apró, ismétlődő mondatból. Az ismétlés miatt a gyermek egy idő után már nem tudja, honnan ered a meggyőződése, csak azt érzi, hogy „ez igaz”.
  • A manipulációhoz a videó szerint nem különleges intelligencia kell, hanem következetesség. Ha ugyanaz az üzenet újra és újra visszatér, az beépülhet a gyermek valóságérzékelésébe.
  • Fontos állítás: az elidegenítő szülő akár őszintén hiheti is, hogy védi a gyermeket, miközben valójában mérgezi a gyermek kapcsolatát a másik szülővel.
  • A gyermek gyakran valóban hiszi, amit mond. Nem azért, mert önállóan jutott erre, hanem mert a meggyőződés sokszor el lett ismételve és begyakorlott belső igazsággá vált.
  • A videó hangsúlyozza, hogy ezt nem csak anyák, hanem apák is elkövethetik. Nem nemi kérdés, hanem emberi és szülői magatartási probléma.
  • A legnagyobb veszély az, amikor a szülő saját sérelme, haragja vagy „győzni akarása” fontosabbá válik, mint a gyermek lelki biztonsága.
  • A gyermek így egy olyan háború részesévé válik, amelyet nem ő választott, és amelynek következményeit sokszor csak évekkel vagy évtizedekkel később érti meg.
  • A videó zárógondolata: a szülőknek nagyon óvatosnak kell lenniük azzal, milyen történeteket mondanak a gyermeknek a másik szülőről, mert ezek a történetek idővel a gyermek valóságává, sőt akár börtönévé válhatnak.

Views: 3