Bociszem és mehet is
Az, hogy úgy látod, mintha ugyanazt olvasnád sokszor, nem a véletlen műve. Így lehet szépen belevinni abba a spirálba, hogy ő a legjobb mindenben, és amit ő tett, az a legjobb.
Az alperes elsődlegesen és másodlagosan előterjesztett fellebbezését is elutasítani kérem, és kérem az elsőfokú ítélet helyben hagyását.
Megjegyzem, hogy az alperes fellebbezési kérelmében az I. fokú bíróság döntését arra az esetre, ha a szülői felügyelet tárgyában a II. fokú bíróság nem változtatja meg az ítéletét csupán a gyermektartásdíj összegét támadta meg, a kapcsolattartás bíróság által meghatározott módját elfogadta.
Az alperes fellebbezésének indokolására az alábbi észrevételeket teszem:
Nem valós az az alperesi állítás, miszerint én magam olyan elidegenítő és ellennevelő magatartást tanúsítanék, amely súlyosan káros hatással lenne a gyermek érzelmi és erkölcsi fejlődésére. A gyermekkel kizárólag olyan kérdéseket osztottam meg, amik természetükből kifolyólag szükséges volt megosztani vele, például azt, hogy miként, és hol fog a gyermek és az alperes közötti kapcsolattartás zajlani. A gyermek már elég nagy ahhoz, hogy ezen téma
kapcsán kérdések fogalmazódnak meg benne, és felelős szülőként ezekről tájékoztatnom is kell, fel kell készítenem a gyermekem a kapcsolattartásra. A szakértő által felhozott azonosulási kérdés pedig olyan témában vetődött fel, ami még jóval az alperessel való életközösségem alatt fogalmazódott meg bennem, tehát azt, hogy én magam szerettem volna még gyermeket szülni.
Ez a kérdés A gyermekben is megfogalmazódott, hiszen ő kistestvért szeretett volna, ami azt gondolom továbbra is, hogy minden korabeli egyke gyermek vágya, hogy testvére legyen. Ez a vágyam nyilvánvalóan megszűnt az életközösségünk megszakadásával, és a gyermek is kénytelen volt elfogadni azt a tényt, hogy neki már édestestvére nem lehet.
Ezen magatartás részemről azt gondolom, hogy nem valósít meg elidegenítést és ellennevelést sem. A gyermek Önálló vágya az volt, hogy legyen testvére, ami életkorából kifolyólag természetes dolog. Az alperesi állítással szemben soha nem állítottam olyat a gyermeknek, hogy az alperestől félnie kell, és hogy az alperes meg akarná ölni őt. Ilyen állítás megjegyzem, hogy az alperes részéről sem hangzott el az elsőfokú elj árás során. A gyermek alperestől való félelmének
alapja az alperes korábbitól gyökeresen eltérő, agresszív, a gyermeket leuraló, a kéréseit, óhajait teljes mértékben negligáló magatartása volt, és nem az én ellennevelésem. Az alperes volt olyan alkalom, hogy a családsegítő szolgálat előtt velem kapcsolatban közölte, hogy vascsővel kíván engem agyonverni. Ezt az állítását az elj árás során nem is tagadta, hanem bagatellizálni kívánta,
közölte, hogy az csak hiperventilláció volt a részéről. A gyermek ezt az esetet sem tudja, soha nem osztottam meg vele az alperes kijelentését.
Views: 2