Ezért mész mindenhova tanúval, és készítesz mindenről felvételt.
Igen, még egy tömegrendezvényre is. Igen.
Ha nem lett volna felvétel és tanú, akkor mindenki el is hitte volna.
De a felvétel is ki fog kerülni.
Views: 0
A videó a szülői elidegenítésről (parental alienation) szól, amely egy gyakori, de sokszor fel nem ismert pszichológiai bántalmazási forma.
A beszélő és Andrew Folklore is gyermekként ilyen manipuláción ment keresztül.
Andrew egy Substack-cikkben ír arról, hogyan lehet kommunikálni az elidegenített gyermekkel, aki nem akar beszélni a másik szülővel.
Az elidegenített gyermek:
nem hajlandó kommunikálni,
figyelmen kívül hagyja az üzeneteket,
akár le is tiltja a szülőt,
sértéseket és vádakat ismétel, amelyeket a manipuláló szülőtől hallott.
Gyakoriak a konfliktusok, veszekedések.
A gyermek provokálhatja a szülőt.
A cél sokszor az, hogy a célszülő (targeted parent) feladja a kapcsolatot.
Ha a szülő haraggal reagál, az megerősíti a gyermekben a negatív képet.
Nem szabad haragra haraggal reagálni.
Nyugodtnak, higgadtnak, érzelmileg kontrolláltnak kell maradni.
A logikai érvelés nem működik, mert a konfliktus érzelmi alapú.
Az elidegenített gyermek érzései számítanak, még ha torzítottak is.
Andrew az FBI túsztárgyalási technikáit hozza példaként.
Az elidegenítés olyan, mint egy túszhelyzet:
A gyermek egyszerre „túsz” és a bántalmazó védelmezője (Stockholm-szindróma).
A manipuláló szülő olyan, mint egy kiszámíthatatlan terrorista.
A cél: gyors bizalomépítés egy érzelmileg instabil helyzetben.
Nem szabad provokálni vagy támadni.
Andrew Chris Voss könyvére hivatkozik:
Never Split the Difference: Negotiating As If Your Life Depended On It
Két fő technika:
Empatikus megállapítás a másik érzéseiről.
Nem kérdés, hanem kijelentés.
Tipikus kezdések:
„Úgy tűnik…”
„Úgy hangzik…”
„Olyannak tűnik, mintha…”
Cél:
Érzelmek azonosítása,
A másik fél megerősítése vagy pontosítása,
Információgyűjtés támadás nélkül.
Példa:
„Úgy hangzik, mintha nagyon stresszes lennél.”
A másik fél utolsó 1–3 szavának visszaismétlése kérdő hangsúllyal.
Cél:
A másik fél beszédre ösztönzése,
Empátia kifejezése,
Bizalomépítés.
Példa:
Gyerek: „Bukom az óráimat.”
Szülő: „Bukod az óráidat?”
Ne kérjen bocsánatot olyasmiért, amit nem tett.
Ne vitatkozzon logikával az érzelmi vádakkal.
Ne reagáljon sértetten vagy dühösen.
Ne támadja vissza a manipuláló szülőt.
Ezek csak mélyítik a gyermek szenvedését.
Amikor a gyermek azt mondja:
„Utállak. Minden a te hibád.”
Lehetséges válasz:
„Úgy érzed, hogy ez az én hibám.”
„Úgy hangzik, mintha nagy nyomás alatt lennél.”
„Stresszes vagy?”
„Aggódsz amiatt, hogy cserben hagyod a csapatot?”
→ Nem a vádakra reagálunk, hanem az érzelmekre.
A gyermek gyakran csak akkor tud újra közeledni, amikor biztonságban érzi magát (pl. 18 évesen, amikor függetlenedik).
Ha a szülő empatikus emlékként marad meg benne, nagyobb az esély az újraegyesülésre.
A hatás nem azonnali, hanem idővel halmozódik.
A címkézést és tükrözést érdemes mindennapi helyzetekben gyakorolni.
Nemcsak elidegenítésnél, hanem bármilyen konfliktusos kommunikációban hasznos.
Az elidegenítés érzelmi manipuláció.
A logika helyett empátiára van szükség.
A kulcs: higgadtság, taktikai empátia, címkézés és tükrözés.
A cél nem a vita megnyerése, hanem a kapcsolat fenntartása és az érzelmi biztonság megteremtése.
Views: 1
Az árulás = bizalom megsértése olyan személy által, akire érzelmileg támaszkodtunk.
Nem idegentől a legfájdalmasabb, hanem attól, akiben a legjobban bíztunk. Betrayal in Parent Estrangement…
Ez kötődési trauma, nem puszta konfliktus.
A videó több tipikus szülői értelmezési sémát sorol fel:
kapcsolat megszakítása → elutasításként értelmezve
partnerrel való szövetség → lojalitássértésként megélve
múlt újraértelmezése → identitástámadásként érzékelve
negatív címkézés → karaktergyilkosság élménye
hallgatás → büntetésként értelmezve
gyermek passzivitása → árulásként átkeretezve
👉 Pszichológiai értelmezés:
ezek nem objektív áruláskategóriák, hanem szubjektív narratív keretek, amelyekkel az érintett a fájdalmat értelmezi.
A videó szerint az okok:
sérül a szülő-gyermek kötődés
meginog a „jó szülő vagyok” identitás
önértékelési válság indul
rumináció (folyamatos gondolkodási ciklus) jelenik meg
társas izoláció fokozódik
👉 Klinikai szemmel:
ez klasszikus veszteség + identitásvesztés + kontrollvesztés triász.
A szöveg indirekten több torzítást is jelez:
személyre vonatkoztatás („mit rontottam el?”)
mindent vagy semmit gondolkodás
ok-okozati túláltalánosítás
szándéktulajdonítás („direkt csinálja”)
👉 Ezek a traumatikus elutasításnál gyakori automatikus gondolatminták.
A legerősebb fájdalompont:
nemcsak a kapcsolat sérül,
hanem a szülő önképe mint „szerető szülő”.
Ez pszichológiában:
➡ szerepidentitás-összeomlás
A videó kiemeli:
mások hibáztathatják a szülőt
kevesen értik a helyzetet
nő az izoláció
👉 Ez a jelenség:
másodlagos trauma = nemcsak az esemény fáj, hanem a társadalmi reakció is.
A tanács, hogy:
nevezd meg az árulást
írd le
ne bagatellizáld
építs új bizalmat önmagadban
👉 Pszichológiai funkció:
ez egy narratív újraszervezési technika, ami:
csökkenti a káoszérzést
növeli a kontrollélményt
stabilizálja az énképet
A videó egy implicit állítást is hordoz:
a gyermek viselkedése választás, és külső manipuláció eredménye
Ez egy attribúciós keret, amely:
csökkenti a szülő felelősségérzetét
növeli az önvédelmet
stabilizálja az önképet
A teljes narratíva mögötti dinamika:
veszteség → identitásfenyegetés → értelmezési kényszer → árulásnarratíva → érzelmi stabilizáció
Views: 2
Views: 0
Views: 0
Ja, mielőtt azt hinnéd, a ráckeve környéki tanárnő abbahagyta… ja, persze… Nem.
2023 január…
És erre a párbeszédre már a saját igazságügyisem is azt mondta, hogy itt már tényleg nem egy 8 éves volt a beszélgetésben, hanem egy felnőtt. És képzeld el, amikor már a hazudozó gyejos is kénytelen leírni, és a ráckeve környéki tanárnő meg a családja a társadalmi normák mögé bújva rángatja a vállát, hogy hát ez teljesen normális… El lehet képzelni, hogy szegény gyermek mit kaphatott otthon, hiszen nem volt senki kettőjükön kívül, csak az iskola.
Képzeld el, ha nem lépek hátra, hanem tovább kell hagyni a szerencsétlen gyermeket, hogy gyepálják otthon csak azért az egyetlen óráért… belegondolni is szörnyű, mi lenne egy hétvégéért neki a büntetés.
Ebbe nem megyünk bele. Elég volt látni, hogy bukik ki szegény hétről hétre.
Ha nem lett volna saját igazságügyisem, még mindig nem érteném, mi történik sem vele, sem velem. Nem tudom, hányan élik meg úgy, hogy az ő hibájuk egy ilyen történet, pedig nem az.
De ehhez kell valaki, aki ezt el tudja mondani.
Hál’ Istennek nekem volt — így nem fognak játszani sem a gyermekkel, sem velem.
A beilleszkedett az az, hogy totál káosz állapotban találták meg az iskolában, és előrehaladott parentifikáció jeleit mutatta… végül mégis beilleszkedett. Amikor az általános iskolai tanár, a családja, valamint az általános iskola tanárnője és igazgatója épp eltörlik a gyermeket a társadalmi normák keretein belül. A szegény gyermek még küzd az életben maradásáért, és mivel a hős gyermek szerepét vette fel, így mindenki ezt látja….
Tehát egy másodikos kislányból úgy ömlik az, hogy jogilag mi történik, mihez van joga apának, mihez vagyok anyának, mikor fog lezajlani a per, hogyha ez lesz a döntés, így lesz, hogy mennyire volt jogszerű az, hogy én bekerült a mártoni általános iskolába, vagy nem. Tehát ez rohadtul nem egy másodikos kislányra tartozik, és közben a kislány az így zizegett, mászkált, felált, igyjárt a keze……… és én összeszedtem.
És azzal kezdte, hogy tudod, mi van?
És kérdezni se kellet
Ömlik belőle minden mindenki irányába, hogy tudsz róla, hogy válnak a szüleim?
— tehát én nem úgy kezdtem, hogy hallottam, hogy anyával, apával probléma van, hanem úgy kezdtem veled, hallottam, hogy te uj diák vagy az iskolában, mese’lj arról, hogy érzed
magad az osztályban. Azt lezárta körülbelül egy mondattal, hogy tökjó az osztály, osztályfőnök,
aranyos, nincsen semmi gond. DE TUDOD MI VAN? És akkor innen, kezdve kérdezem
onannttól, hogy én egy bármilyenfe’le ke’rde’st feltettem volna, a kislánytól, ömlött a szó arról,
hogy Önöknek a kapcsolata milyen és milyen. és a meghalt ikrektöl kezdve a minden át.
— így van.
— így van.
— Tehát anne’ku’l, hogy rákérdeztem volna, a kislánytól tudtam meg, hogy meghalt ikrekről. Tehát hogy mindent olyan részletességgel, ami szerintem egy másodikos csak ugy önmagától nem fog elmondani, vagy nem tudna róla. Azt, csak akkor ha ez annyira napi szintű te’ma, otthon bármelyikukne’l.
—Én nem lehetek, mert augusztus 3. óta nálam nem volt a gyerek, és csak max telefonon beszélhettem vele, illetve rendőrifelügyelettel ötpereet tudtam vele beszélni.
— És annyirafelnőttes szavakat is használ.
— Tehát a perfogalma. Minden, amit tudott, az egy másodikos nem is tudhat
Igen, tehát hogy olyan szavakkal dobálózott, amiket egy másodikos gyerek önmagától nem
tudhat.
Views: 1
A videó a szülői elidegenítés és a gyermek agyi fejlődése közötti kapcsolatot vizsgálja neurológiai és pszichológiai szempontból. A beszélgetés fő üzenete, hogy a családi kapcsolati minták mélyen befolyásolják a gyermek idegrendszeri fejlődését és későbbi viselkedését.
Fő pontok
1. Kötődés szerepe
A gyermek agya csak stabil érzelmi kapcsolatok mellett fejlődik optimálisan.
Ha a szülő érzelmileg elérhető és szabályozott, a fejlődés egészséges.
Ha nem, az agy fejlődése lelassul vagy torzul.
2. Túlélési alkalmazkodások
A gyermek viselkedési stratégiákat alakít ki a stresszes környezet túlélésére.
Ezek rövid távon segítenek, hosszú távon viszont káros mintákká válhatnak.
3. Kognitív disszonancia
A gyermek két ellentmondó valóság között rekedhet (pl. két szülő eltérő narratívája).
Az agy végül az egyiket „kitörli”, hogy stabilitást teremtsen.
A folyamat ismétlődése idegrendszeri terhelést okoz.
4. A hazugság idegrendszeri hatása
Ha a gyermeknek hazudnia kell vagy hazugságban kell részt vennie, az idegrendszeri stresszt okoz.
A hazugsáshoz való alkalmazkodás idővel automatikussá válhat.
5. Szerepcsere a szabályozásban
Egészséges helyzetben a szülő szabályozza a gyermek érzelmeit.
Diszfunkcionális helyzetben a gyermek kezdi szabályozni a szülőt, ami túl nagy terhet jelent neki.
✅ Alapüzenet:
A gyermek viselkedése gyakran nem rosszindulatból fakad, hanem idegrendszeri alkalmazkodás eredménye. A jelenségek megértése empátiát és gyógyulási lehetőséget adhat a családtagoknak.
Views: 0