Budai Központi Kerületi Bíróság
[Kitakart ügyszám]
18
követően a gyermek a felperesi édesanya háztartásában nevelkedett tovább, erre utal az is, hogy az alperesi édesapa kapcsolattartását rendezték.
[98] A kirendelt igazságügyi pszichológus szakértő megállapításai szerint mindkét szülő szülői nevelési alkalmassága az átlagosnál gyengébb. Nem tehető különbség a felek között a nevelési alkalmasság tekintetében: kiegyenlítetlen feszültségháztartásuk, indulatosságuk, sekélyesebb kötődéseik, alacsonyabb szintű morális bázisuk rontja nevelési alkalmasságukat. A felperes esetében megjelent az alkalmazkodás megfelelő szintje, képes a gyermek igényeit, kívánságait, érdekeit felmérni, s aszerint cselekedni, míg az alperes a gyermek kívánságait nem ismeri és kéréseit nem teljesíti, ellentmondást nem tűr. Dominanciára törekszik a házasságban és a gyermekkel szemben is. Labilis, ezért védekezési kényszert érez, a környezet jelzéseit tévesen értékeli, vagy figyelmen kívül hagyja, nárcisztikusan sértődékeny. Nála pszichiátriai betegség nem volt kimutatható, de deviáns személyiség, mentális zavara van.
[99] A bíróság a szülői felügyelet gyakorlására mindezek alapján a felperest jogosította fel, tekintettel arra, hogy a szakértő a szakértő véleményben akként foglalt állást, hogy a felperes gyermeknevelési alkalmassága az átlagosnál gyengébb, az alperes nevelési alkalmassága az átlagosnál lényegesen gyengébb.
[100] Külön súllyal értékelte a bíróság a gyermek explorációjában, hogy a szülők nevelési elvei fokozott feszültséget, félelmet, bűntudatot keltenek a gyermeki pszichében; elősegítik a gyermek saját igényeinek, gondolatainak háttérbe szorítását. A szülők indulatkezelési nehézsége, az anyai befolyásolás bizonytalanságot, alacsony önértékelést okozhat. Személyiségében fokozott feszültség, szorongás, bűntudat tárható fel. Ezek a feszültségek befelé fordulnak, a karaktert rombolják, kifelé irányuló agresszió nem jelent meg. Trauma jegyek azonban nem jelentkeztek a gyermeknél.
[101] Felhívja a bíróság a felek figyelmét arra, hogy a Ptk. 4:173.§. úgy rendelkezik, hogy a szülői felügyeletet gyakorló szülőnek és a gyermekétől külön élő szülőnek a gyermek kiegyensúlyozott fejlődése érdekében együtt kell működni. A szülői felügyeletet a szülő a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének érdekében a másik szülővel együttműködve köteles gyakorolni. Az édesanya szakértő által is bizonyítottan megvalósított ellennevelését a bíróság a kapcsolattartás szabályozása körében értékelte.
[102] A kapcsolattartás szabályozásáról
A Ptk. 4:178. § (1)-(2) bekezdése alapján a gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. A gyermekétől különélő szülő – ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik – jogosult és köteles gyermekével kapcsolatot tartani.
A Ptk. 4:180. § szerint a kapcsolattartási jog magában foglalja a gyermekkel való személyes találkozást, a gyermeknek a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről rendszeresen, meghatározott időtartamra történő elvitelét, a gyermekkel időszakonként, elsősorban az oktatási szünetek és a többnapos ünnepek időszakában való huzamos együttlétet, és kiterjed a kapcsolat személyes találkozás nélküli fenntartására.
A Ptk. 4:181. § (1) bekezdése értelmében a kapcsolattartásról a házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a szülők egyezségének hiányában – kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból – a bíróság dönt. A döntés előtt az érdekelteket és az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket meg kell hallgatni.
Views: 0