- A videó fő kérdése: miért nem veszi észre a gyermek, hogy elidegenítés történik vele?
- A szülő számára ez nagyon fájdalmas lehet, mert utólag egyértelműnek tűnhet:
- a távolodás,
- a narratíva változása,
- az érzelmi visszahúzódás,
- a kapcsolattartás akadályozása,
- a másik szülő negatív keretezése.
- A gyermek viszont nem felnőttként látja a helyzetet.
- Nem kívülálló elemzőként figyeli a családi rendszert, hanem benne él.
- A gyermek elsődleges célja nem az igazság feltárása, hanem:
- kötődés megőrzése,
- biztonság,
- elfogadás,
- stabilitás,
- túlélés a családi rendszerben.
- A gyerek nem így gondolkodik:
- „ez manipuláció”,
- „ez pszichológiai befolyásolás”,
- „ez narratívaépítés”,
- „ez ellennevelés”.
- Ehelyett érzelmi jelekből tanul:
- ki lesz ideges,
- ki vonul vissza,
- ki ad szeretetet,
- ki büntet hidegséggel,
- mi okoz feszültséget,
- mi hoz nyugalmat.
- Ha a gyermek azt tapasztalja, hogy az egyik szülő nézőpontjához való igazodásért melegség jár, a másik szülőhöz való kötődésért pedig feszültség, akkor alkalmazkodni fog.
- Ez nem tudatos döntés.
- Nem gonoszság.
- Nem árulás.
- Hanem gyermeki alkalmazkodás.
- A gyerekek erősen bíznak abban a környezetben, amelyben élnek.
- Ha sokszor hallanak egy történetet, egy magyarázatot vagy egy célzást, idővel azt kezdik valóságnak érezni.
- A videó szerint a gyermek nem „igazságkereső vitapartner”.
- Inkább kötődést megőrző tanuló.
- A lojalitáskonfliktus nagyon erős:
- ha szeretem apát, anya megsértődik;
- ha kérdezek, baj lesz;
- ha semleges vagyok, az is árulásnak tűnhet;
- ha kapcsolódnék a másik szülőhöz, feszültség keletkezik.
- A gyerek ilyenkor sokszor azt választja, ami csökkenti az érzelmi veszélyt.
- Fontos gondolat: a gyermek nem látja az egész rendszert.
- Nem látja a háttérben zajló felnőtt motivációkat.
- Nem látja a kihagyásokat, torzításokat, privát üzeneteket, manipulációkat.
- Olyan, mintha ködben állna:
- belülről nem látja a köd alakját;
- csak később, távolabbról válhat világossá, mi történt.
- A memória sem tökéletes felvétel.
- Az emlékeket befolyásolja:
- ismétlés,
- érzelmi nyomás,
- utólagos magyarázat,
- a családi narratíva,
- a környezet visszajelzése.
- Ha a gyerek évekig ugyanazt a verziót hallja, az emlékei is ahhoz igazodhatnak.
- Nem feltétlenül hazudik, hanem a saját érzékelése alakul át.
- A videó egyik legerősebb állítása:
az elidegenítés gyakran nem programozásnak érződik a gyermeknek, hanem valóságnak. - A gyermek ritkán gondolja azt:
- „engem manipulálnak”.
- Inkább azt érzi:
- „ez igaznak tűnik”,
- „ez így történt”,
- „ez illik ahhoz, amit mindig hallottam”.
- A szülő számára nagyon fájdalmas kérdések:
- „hogy nem látta?”
- „miért nem kérdezett?”
- „miért nem hitt nekem?”
- „ha nem látta, akkor lehet, hogy nem is volt valós?”
- A videó válasza:
attól, hogy a gyerek nem látta, az elidegenítés még lehetett valós. - A láthatatlanság nem bizonyíték arra, hogy nem történt semmi.
- Inkább arra utalhat, hogy a gyermek:
- fejlődésileg sérülékeny,
- érzelmileg függő helyzetben van,
- alkalmazkodni próbál,
- túlélési stratégiát használ.
- A gyermek nem azért nem látja, mert rossz.
- Hanem mert gyerek.
- Függ a környezetétől.
- Nincs felnőtt autonómiája.
- Nincs rálátása a teljes rendszerre.
- A videó végső üzenete:
két dolog egyszerre lehet igaz:- az elidegenítés valós volt;
- a gyermek ezt nem látta annak.
- Ez nem menti fel az elidegenítő magatartást.
- De segíthet az érintett szülőnek nem úgy értelmezni a gyermek viselkedését, mint személyes árulást.
- Röviden:
a gyermek nem azért nem veszi észre az elidegenítést, mert nem történt meg, hanem mert gyermekként a biztonság, kötődés és érzelmi túlélés fontosabb számára, mint a felnőtt szintű igazságkeresés.
Views: 0