Se szeri se száma azoknak az eseteknek, amikor a különélő, válófélben lévő feleség tönkre akarja tenni közös gyermekük édesapját.

Jól ismerjük azokat az apákat, akik hasonló történetek áldozatai lettek. „Ha túléled is testileg, belül a lelkedben már véged van. Nincs emberi méltóságod, nincs szíved, önbecsülésed, nincs semmid.” –írja az egyik.

A sebek, amelyeket ezek a nők az apákon ütnek, – sajnos sok esetben gyógyíthatatlan. Megfosztják őket emberi méltóságuktól. Megalázzák őket, elrabolják az emberségüket, az önbecsülésüket és ők nem tehetnek semmit. Tűrniük kell, hogy az anya és a Hatalom mosogatórongyot csináljon belőlük.

Az esetek döntő részében jól tetten érhető két szindróma, a PAS és a DRMMS. Előbbi a Szülői Elidegenedés/Elidegenítés Szindróma (PAS), utóbbi a Válással összefüggő rosszindulatú anya szindróma (DRMMS)

A média rendre elkerüli annak a háborúnak a bemutatását, amelyet a nők egy sajátos csoportja visel tartásdíjat fizető, törvénytisztelő apák ellen. Ügyvédek, terapeuták nap mint nap szembesülnek olyan rémtörténetekkel, melyek szerint az anyák ezen sajátos csoportja kifejezetten gonosz, deviáns magatartást tanúsít ártatlan apák és ártatlan gyermekeik irányában.

A válófélben lévő férjeket komoly támadások érik, mely cselekmények messze meghaladják a gyermekek puszta manipulálását. Egyes anyák készek szándékosan áthágni a társadalmi törvényeket.

Végül vannak olyan anyák, akik – azzal a céllal, hogy elidegenítsék utódaikat az apjuktól – kitartóan rosszindulatú magatartást tanúsítanak még akkor is, amikor képtelennek bizonyulnak a sikeres elidegenítésre.

„A szülői elidegenítési tünet együtteshez tartozó cselekmény sérti a gyermek egészséges családi élethez fűződő alapjogát, megvalósítja a gyermek lelki bántalmazását, csakúgy, mint a szülői felügyeletből fakadó kötelezettségek megsértését.”

„Igazolni kell, hogy a szakértő szakmai vagy tudományos munkássága alapján jogosult arra, hogy a PAS tünet együttest vizsgálja.”

A sértett, bosszúszomjas anya kész a legrosszabbat is elhinni volt szerelméről, gyermeke édesapjáról és túldimenzionálja vagy félreérti a gyermek viselkedését vagy egy megjegyzését. Így azután szép lassan kreálódik egy történet, amelyet azután már csak a hatóság elé kell vinni.

A gyermek pedig kiszolgáltatott a vele élő szülőnek. Természetesen szereti, meg akar neki felelni, így azután szép engedelmesen elmondja, amit hallani akarnak tőle, az „elfogulatlan” pszichológusok pedig ezt sok esetben alátámasztják. A legkártékonyabb, a bíróságokon többnyire következmények nélkül maradó eset, amikor az anya quasi koalícióba vonja a gyermeket, azaz a másik szülővel kapcsolatos negatív érzelmeit nem képes függetleníteni a gyermek másik szülőhöz való viszonyulásától.

Mindezek mögött gyakran húzódik meg valamely személyiségbeli probléma, leggyakrabban személyiségzavar, amely több esetben feltáratlan marad, vagy pedig a bíróságot nem érdekli és a gyermeket az anyának ítéli akkor is, amikor még egy laikus számára is nyilvánvaló, hogy ezzel tönkre teszik a gyermeket.

Dr. Tomasovszky László – PAS: SZÜLŐI ELIDEGENÍTÉSI Szindróma (Megjelent: Családi Jog XII. évfolyam, 1. számában, 2014. márciusában.)