- A szülői elidegenítés lényege a műsor szerint az, amikor a gyermeket bevonják a szülők konfliktusába: bizalmassá, közvetítővé teszik, a másik szülőről negatív dolgokat mondanak neki, vagy olyan információkat osztanak meg vele, amelyek nem rá tartoznak. [Interview] Parental Alienation…
- A beszélgetés egyik központi állítása, hogy a gyermeknek joga és igénye van mindkét szülőt szeretni, és nem az ő feladata a szülők konfliktusának kezelése, üzenetek továbbítása vagy valamelyik fél támogatása. [Interview] Parental Alienation…
- Kisebb gyermekeknél figyelmeztető jelek lehetnek:
- fokozott ragaszkodás,
- alvási problémák,
- szorongás a két otthon közötti átadáskor,
- gyakoribb ellenőrzés, hogy a szülő jól van-e,
- annak érzése, hogy neki kell „megjavítania” vagy megvigasztalnia a szülőt,
- korábbi érdeklődés, barátok vagy sport elutasítása. [Interview] Parental Alienation…
- Nagyobb gyerekeknél és kamaszoknál megjelenhet:
- hirtelen érzelmi hidegség,
- távolságtartás,
- tiszteletlenség,
- durva vagy ellenséges beszéd,
- a másik szülő szóhasználatának, nézeteinek visszamondása,
- visszahúzódás. [Interview] Parental Alienation…
- Fontos különbséget tesznek aközött, hogy a gyermek természetes módon próbálja kijátszani egymás ellen a két szülőt, illetve aközött, amikor valamelyik szülő ezt támogatja vagy tudatosan kihasználja. A példában a gyermek ahhoz a szülőhöz szeretne menni, ahol nincs képernyőidő-, lefekvési vagy más szabály. [Interview] Parental Alienation…
- A műsor szerint az elidegenítő viselkedés nem mindig tudatos. Válás közben az erős érzelmek és az önszabályozás hiánya miatt egy szülő úgy is mondhat káros dolgokat, hogy nem célja tudatosan a másik szülőtől való eltávolítás. [Interview] Parental Alienation…
- Ha egy szülő a gyermek előtt negatívan beszél a másikról, a javaslat az, hogy vállalja a hibát és korrigálja: mondja el a gyermeknek, hogy dühös volt, nem kellett volna ezt mondania, és tiszteletben tartja, hogy a gyermek szereti a másik szülőt. [Interview] Parental Alienation…
- A beszélgetés szerint vannak olyan esetek is, amikor a szülőnek érzelmi megerősítést ad, hogy a gyermek „őt választja”. Ezt a műsor nárcisztikus jellegű működésként írja le, mert a szülő saját szükségletét helyezi a gyermek érdeke elé. [Interview] Parental Alienation…
- Különösen érdekes a bírósági rész: azt mondják, hogy a „parental alienation” és a „narcissist” kifejezéseket annyira túlhasználják, hogy a bíróságok sokszor szkeptikusan reagálnak rájuk. Ezért szerintük nem a címkéket kell ismételgetni, hanem konkrét eseményeket dokumentálni és azokból felépíteni a képet. [Interview] Parental Alienation…
- Vagyis a tanácsuk lényegében:
ne azt mondd, hogy „a másik szülő elidegenít”, hanem mutasd be pontosan, mit mondott, mit tett, mikor történt, hogyan változott a gyermek viselkedése és milyen következménye lett. [Interview] Parental Alienation… - Ha felmerül az elidegenítés, első lépésként azt javasolják, hogy – amennyiben lehetséges – ne támadó vagy vádló módon szembesítsék a másik szülőt, hanem a gyermek állapotából induljanak ki: „azt látom, hogy a gyerekek nehezen viselik ezt, beszéljünk arról, hogyan tudnánk segíteni nekik.” [Interview] Parental Alienation…
- Ha az együttműködés lehetetlen, javasolják:
- gyermekterapeuta bevonását,
- iskola tájékoztatását és megfigyeléseinek bevonását,
- más, gyermeket jól ismerő felnőttek bevonását,
- az érzésekről való beszélgetés normalizálását,
- dokumentálást,
- konfliktusos esetben dokumentált kommunikációs csatorna használatát. [Interview] Parental Alienation…
- A műsor szerint az ilyen helyzet nem pusztán pillanatnyi kapcsolattartási probléma: hosszabb távon befolyásolhatja a gyermek önértékelését, párkapcsolatait, kötődését és érzelmi elérhetőségét is. [Interview] Parental Alienation…
- A végső üzenetük, hogy a szülőknek akkor is törekedniük kell arra, hogy a gyermek kérdéseiben legalább minimális közös alapot találjanak, ha egyébként egymással súlyos konfliktusban állnak. [Interview] Parental Alienation…
Views: 2