A videóban Dr. Alan Blotcky klinikai és igazságügyi pszichológus beszél a szülői elidegenítés és a hamis bántalmazási vádak kapcsolatáról. Több mint 15 éve foglalkozik válási és gyermekelhelyezési ügyekkel, az utóbbi években pedig kifejezetten a szülői elidegenítésre és a hamis bántalmazási vádakra koncentrál.
Főbb állításai pontokban
- A szülői elidegenítés lehet enyhe, közepes vagy súlyos. A hamis bántalmazási vádak szerinte elsősorban a közepes és súlyos esetekben jelennek meg, amelyek gyakran bíróság elé is kerülnek.
- A sok szakember önmagában is akadály lehet. Bírók, ügyvédek, gyermekvédelmi szereplők, mediátorok, terapeuták és szakértők dolgozhatnak ugyanazon az ügyön; már egy-két olyan szakember is komoly akadályt okozhat, aki teljesen másként értelmezi a helyzetet.
- A hamis bántalmazási vád rendkívül erős „útakadály”. Egy ilyen vád szerinte akár teljesen megbéníthat egy gyermekelhelyezési ügyet: senki nem tudja, kinek higgyen, milyen intézkedést tegyen, és az eljárás hetekre, hónapokra vagy akár évekre elakadhat.
- Ugyanakkor minden bántalmazási állítást komolyan kell venni és ki kell vizsgálni. Kifejezetten hangsúlyozza, hogy egyetlen ilyen állítást sem szabad eleve félresöpörni.
- Az előadásban hivatkozott 2023-as kutatás szerint a vizsgált szülői elidegenítési ügyek kb. 48%-ában merült fel bántalmazási vád az elidegenítő szülő részéről a másik szülő ellen; ezeknek pedig kb. 90%-a nem volt igazolt, vagy az eredmény nem volt egyértelmű.
- Blotcky szerint a szülői elidegenítés nem nemhez kötött jelenség: anya és apa egyaránt lehet elidegenítő vagy elidegenített szülő.
- A gyermekek és serdülők befolyásolhatók, különösen a szülők és más tekintélyszemélyek által. Az előadó szerint ezért önmagában abból nem lehet kiindulni, hogy egy gyermek biztosan nem mondana valótlant egy bántalmazási ügyben.
- A gyermek befolyásolásának lehetséges módszerei között említi a nyomásgyakorlást, coachingot, manipulációt, hamis emlékek kialakítását, sugalmazást és indoktrinációt. A gyermek lehet tudatos vagy nem tudatos résztvevője a hamis állításnak.
- Az elidegenítő szülőknél szerinte gyakran megfigyelhetők bizonyos személyiségzavarra utaló vonások, de hangsúlyozza: ilyen diagnózis nem feltétele a szülői elidegenítés megállapításának. A viselkedést tartja fontosabbnak a diagnózisnál.
- Az elidegenítő magatartás lehetséges motivációi között említi a bosszúvágyat, félelmet, elhagyatottságérzést és túlzott védelmezést.
- Szerinte az elidegenítő szülő nemcsak a gyermeket, hanem a környezetét és a szakembereket is manipulálhatja: családtagokat, barátokat, orvosokat, tanárokat, értékelő szakembereket stb.
- Külön kiemeli a projekciót: az elidegenítő szülő saját viselkedését vagy érzéseit a másik félnek tulajdoníthatja, önmagát áldozatként, a másik szülőt pedig agresszorként bemutatva.
- Az elidegenítő szülő szerinte szabotálhatja az újraegyesítési/reunifikációs terápiát: nem viszi el a gyermeket, támadja a terapeutát, akadályozza az időpontokat, vagy újabb bántalmazási váddal áll elő.
- Blotcky szerint a hamis bántalmazási vád akár „18. elidegenítő viselkedésként” is felfogható Amy Baker ismert 17 viselkedési formája mellett, bár ez hivatalosan nem része annak a listának.
Különösen fontos: az idővonal
- Az előadó szerint az egyik legfontosabb eszköz az események pontos időrendjének elkészítése.
- A hamis vádak szerinte gyakran egy konkrét „trigger event”, vagyis kiváltó esemény után jelennek meg.
- Ilyen lehet például:
- válás bejelentése;
- válókereset beadása;
- kizárólagos/elsődleges felügyelet kérése;
- új partner megjelenése;
- költözési kérelem;
- a kapcsolattartás vagy terápia változása.
- Ha egy bántalmazási vád napokkal vagy hetekkel egy ilyen esemény után bukkan fel, Blotcky szerint ez figyelmeztető jel lehet, ezért az idővonalat dokumentumokkal együtt érdemes bemutatni.
Mit tart még gyanús mintázatnak?
- A vád megjelenése után az elidegenítő szülő szerinte gyakran azonnal ügyvédhez vagy hatósághoz fordul.
- Gyakori lehet, hogy a gyermeket terapeutához viszik, hogy dokumentálják és legitimálják a történetet. Ha az első terapeuta nem megfelelően reagál, akár második, harmadik vagy negyedik szakembert is kereshetnek.
- Ha egy vád nem hozza meg a kívánt eredményt, szerinte újabb és újabb vádak követhetik. Egy saját esetét említi, amelyben 16 különböző bántalmazási állítás született.
Az egyik legfontosabb része az előadásnak: állítás ≠ bizonyíték
- Blotcky külön hangsúlyozza, hogy a gyermek közlése önmagában nem a közlés bizonyítéka.
- Ha ugyanazt az állítást négyszer vagy ötször elmondják, az szerinte továbbra is ismételt közlés, nem pedig külső megerősítés.
- A megerősítéshez külső bizonyítékokat tart szükségesnek: például e-maileket, üzeneteket, felvételeket, fényképeket, orvosi adatokat, DNS-bizonyítékot vagy más független információt.
Mit javasol a megcáfoláshoz?
- Mindent dokumentálni: e-mail, üzenet, hangfelvétel, fénykép, orvosi irat, gyermekvédelmi vizsgálat, pszichológiai értékelés, terápiás dokumentum, tanúnyilatkozat stb.
- Ezekből részletes idővonalat készíteni, amelyen a vádak és az előttük történt kiváltó események egymás mellett láthatók.
- Olyan ügyvédet választani, aki tényleges tapasztalattal rendelkezik szülői elidegenítési és hamis bántalmazási vádakkal kapcsolatos ügyekben.
- Szerinte sok ügyben külön szülői elidegenítéssel foglalkozó szakértő bevonása is fontos lehet.
A végső üzenete
Blotcky szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy jó szakemberek is félreérthetik az elidegenítési ügyeket, ha nincs speciális tapasztalatuk ezen a területen. Egy terapeuta, pszichológus, ügyvéd vagy bíró rossz értelmezése akár tovább ronthatja és évekre elakaszthatja az ügyet.
És még egy érdekes állítása: a közös/szinte 50–50-es szülői gondoskodást jó kiindulópontnak tartja, amely csökkentheti az elidegenítés kialakulásának esélyét, bár közepes vagy súlyos, már kialakult elidegenítés esetén önmagában nem tekinti megoldásnak.
Views: 3