Eredeti dokumentumkép megtekintése
23. Továbbra is azt állítom, hogy nem volt öngyilkossági szándékom, pláne nem oly módon, hogy a gyermeket magammal vigyem. A szakértő depresszióra vonatkozó véleményéről pedig már fent kifejtettem az álláspontomat.
24. Az alperes ezen pontban felhozott észrevételét kifejezetten vitatom. A felperes minden alap nélkül jut arra a következtetésre, miszerint a gyermek felém való kötődése álláspontja szerint csupán kényszer, és nem valódi kötődés. Helyesen állapította meg a szakértő, hogy a gyermek felém való kötődése erősebb, mint az alperes felé. Ez mindig is így volt, hiszen mindig is én voltam számára az a szülő, aki az alapvető szükségleteit kielégítettem. Mindig rám számíthatott igazán. A gyermek és közöttem létrejött kötelék valódi, őszinte szereteten alapul, és nem csupán kényszeren, ahogy azt az alperes állítja.
Az alperes ismételten a váltott elhelyezést hangsúlyozza. Az elképzelése az lenne, hogy a gyermek egy hetet vele, egy hetet pedig velem töltsön el. A gyermeket vissza akarja íratni a korábbi iskolájába, ami kapcsán nem igazán értem, hogy mi az elképzelése. A gyermeknek vajon jót tenne az, hogy egy hetet az alperestől jár iskolába, egy hetet pedig [kitakart címről]? A váltott elhelyezés kivitelezhetetlen a fizikai távolság miatt is, és amiatt is, hogy a jelen perben azt gondolom, hogy egyértelműen kiderült, hogy az alperes és közöttem az együttműködés nem tud egyáltalán működni.
Az alperes még egy olyan egyszerű kérést sem tud teljesíteni, hogy hagyjon fel a videók és a hangfelvételek készítésével. Viselkedése maximálisan kényszeres és paranoid. Helyesen állapította meg a szakértő azt, hogy én magam alkalmasabb vagyok a gyermek nevelésére, mint az alperes.
25. Az alperes ismételten kiemeli a novemberi tárgyaláson tett kijelentésemet, miszerint vitatom, hogy én magam ellennevelő szülő lennék, és sokkal inkább tartom annak az alperest. A jelen eljárás során az alperes minden egyes tárgyaláson bebizonyítja, hogy a mentális állapotával komoly problémák vannak. A bíróság figyelmeztetéseit, az alapvető bírósági, de még a társadalmi viselkedési szabályokat sem tartja be.
Azon kijelentését, miszerint engem vascsővel kíván agyonverni, csupán ventillálásnak titulálja, miközben az én kijelentésemet a bíróságon igyekszik megbocsáthatatlan bűnként beállítani, holott nem fenyegettem az alperest azzal, hogy az életére török, hanem csupán annyit jelentettem ki, hogy az alperes az, aki ellennevelő szülő, és nem én. Hangsúlyozza, hogy én magam nem vagyok tisztában a tetteim súlyosságával, miközben ő a saját magatartásával lassan mindenki személyiségi jogát megsértette már, aki az üggyel kapcsolatba került.
Az alperes beadványa utolsó részében felsorolja azt, hogy rá, mint alperesi állítása szerint elidegenített szülőre, milyen hatást gyakorolt az általa állított elidegenítés. Az alperes tulajdonképpen elismeri, hogy a depresszió, a szorongás, az alacsony önértékelés, a kényszeres viselkedés, de még a deviáns magatartás is rá jellemzőek.
Views: 2