ellenevelés, elidegenítés válás

bociszem bociszem és mehet is be.

Hányinger, de hát Ráckeve környékén ez a norma.

Nem valós azon állítás, miszerint én folyamatosan túlzottan bevontam volna a gyermeket a közöttünk folyt jogi eljárásba. A gyermeknek kizárólag azt mondom el a jelen elj árás kapcsán, ami az életkorának megfelelő, és őt közvetlenül érinti, tehát hogy mikor és miként találkozhat az alperessel. A gyermek a mai napig hiányolja az alperest, ami pontosan azt igazolja, hogy a gyermeket nem nevelem az alperes ellen, hanem alperes az, aki a gyermeket oly módon traumatizálja, aminek eredményeként 2023 augusztusa óta a kapcsolattartás nem tud
megvalósulni.

Lelkileg, érzelmileg a felperes édesanyánál kiegyensúlyozott a gyermek. a gyermeknél akkor volt tapasztalható érzelmi zavar, amikor 2022 őszén az elvitellel is járó 5 apás hétvége is zajlott. Felperes mindig A gyermek szükségleteit helyezi a sajátja elé és a jövőben is így teszi. Az alperes apa saját döntése következtében szakította meg a kapcsolattartást a lányával. 2022. október
közepe-december közepe között az édesapa elvihette a gyermek kéthetente budapesti hétvégékre. Majd 2022. december 30-tól felügyelet mellett láthatta Ráckevén. Az utolsó ilyen felügyelt kapcsolattartás 2023. augusztus 2-án volt. Alperes ezeken az alkalmakon sorozatosan megsértette a házirendet, emiatt 2023. december 31-ig az elsőfokú bíróság szüneteltette a kapcsolattartást. 2024. január l-től alperes nem jelent meg a ráckevei kapcsolattartásokon, pedig 2023 karácsonyán említette a gyermekének, hogy hamarosan találkozni fognak. A 2024. szeptember 10-i elsőfokú ítélet után sem tartja a kapcsolattartási alkalmakat, például keddenként 18-19 óra között nem keresi telefonon gyermekét. a gyermek többször hívta telefonon ebben az időszakban az édesapját, de egyszer sem fogadta az apa a hívását. Ilyen keddi napra esett alperes születésnapja, illetve december 25-e, karácsony napja, de akkor sem vette fel alperes a gyermek telefonhívását. Alperes a saját döntése miatt nem tart kapcsolatot gyermekével 2024. január 1. óta, azaz tizennégy hónapja, nem tartva be a korábbi bírói végzést, ítéletet.
Alperes saját magát idegeníti el a gyermekétől.

Az alperes beadványában addig is elmegy, hogy konkrétan leírj a azt, hogy álláspontja szerint hogyan szólna egy szakértői vélemény, amely a gyermek érdekeit szem előtt tartva elfogulatlan lenne. Ilyen szakértői vélemény a perben nem született, és azért nem, mert az alperes által folyamatosan ellenem felhozott lelki bántalmazás, és elidegenítés nem valósul meg.

A 3. oldalon újabb valótlan állítás az, hogy alperes szerint azt nyilatkozta a felperes, hogy a társadalmi normának tekintett ellennevelés és elidegenítés azóta is természetes jelenléttel bír a gyermek életében.” A ,,társadalmi norma”, ,,ellennevelés”, ,,elidegenítés” szavak mind az alperes sajátjai. Alperes úgy gondolja, ha egyfolytában ezeket a jelzőket akasztja felperesre, akkor előbb-utóbb valaki elhiszi neki, vagyis sikeres lesz alperes manipulációja. A gyermek nem tudja a válás részleteit, nincs ellennevelve, elidegenítve. A gyermekben emiatt sokkal pozitívabb kép van az alperesről, mint amilyen az alperes a valóságban.

bociszem bociszem és teljes tudatlanság
használd…

Írhatnák rájuk, de már írtam, és amúgy is ezeknek az a lényegük, hogy elmenjen a kedved is, hogy válaszolj rá, mert látod, mekkora tudatlanság, és teljesen értelmetlen a szintjére lemenni. De mivel a ráckeve környéki tanárnő és családja ezt a minőséget vállalja a társadalmi nomák zászlaja alatt… hát tanulj belőle.

Kifejezetten vitatom az alperes azon állítását, miszerint én a szakértők és a bíróság befolyásolására törekedtem volna valaha is.

A gyermek alpereshez való kötődése a szakértői vélemény alapján is fennállt, azonban a gyermek már az alperesi magatartás folytán fél az alperestől. Az alperes továbbra is maximálisan figyelmen kívül hagyja a saját magatartását a gyermekkel való viszonya elemzésekor, és azt próbálja meg elhitetni a bírósággal, hogy kizárólag mindenért én magam vagyok a felelős. A saját felelősségét, a saját felróható, a gyermek érdekeivel teljes mértékben
ellentétes magatartását úgy kezeli, mintha az nem is létezne.

Az alperes volt az, aki a gyermekkel való kapcsolatát szisztematikusan rombolta, amit alá is támasztanak a családsegítő szolgálat jelentései. Látható a jelentésekből, hogy az alperes által kifejtett magatartás okán hogyan távolodik egymástól egyre jobban a gyermek és az alperes.

Az alperes ismételten arra hivatkozik, hogy szakmai támogatással kívánja helyreállítani a gyermekkel kapcsolatát, ugyanakkor ahhoz nem járult hozzá, hogy a gyermek pszichológusi megsegítésben részesüljön, és a szakmai támogatást, amit a családsegítő szolgálat tudott volna nyújtani, határozottan visszautasította. Az alperes által emlegetett pszichológusi támogatás
talán soha nem fog kiderülni, hogy mit is jelent pontosan. Az alperes bár a jelen ügyben számtalan nyilatkozatot tett, folyamatosan azt állította, hogy pszichológusi segítséget vesz igénybe, azonban a pszichológus címét, elérhetőségét, írásos szakértői véleményét, de még csak a nevét sem volt, a több mint két éve tartó peres eljárás során megosztani a bírósággal. Ilyen körülmények között kérdéses, hogy valóban járt-e az alperes pszichológushoz az eljárás során, vagy csak azt állította. Jelen beadványában is csak úgy hivatkozik az alperes, hogy kapcsolatban áll olyan szakemberekkel, aki valódi segítséget tudnak nyújtani a gyermeknek, de ezeknek a szakembereknek a nevét ismét nem adja meg.

Az alperes azt sem méri fel, hogy ennyi kapcsolattartás kihagyása után, ami az alperesi magatartásra vezethető vissza, nincs arra mód, és lehetőség, hogy a gyermeket egyszer csak kiszakítsák a megszokott környezetéből, és áthelyezzék az alpereshez. Ez egészen biztosan súlyosan traumatizálná a gyermeket, amit az alperes fel sem képes mérni, ahogy azt sem méri fel, hogy az eddigi magatartása is milyen komoly sérüléseket okozott már eddig is a gyermeknek.

Az alperes teljes mértékben deviáns magatartást tanúsít, amit úgy kíván beállítani, mintha az igaza bizonyítása miatt szükséges magatartás lenne, és a gyermek érdekét szolgálná. Kérdem én, hogy mivel magyarázza az alperes ebben az esetben azon magatartását, amikor az interneten személyiségi jogokat sértő módon közzéteszi a teljes peranyagot, a szakembereket név szerint említve kritizálja, a bíróságot fenyegeti. Ezen magatartása az alperesnek vajon milyen módon szolgálja a gyermek érdekét?

Az alperesi magatartását híven tükrözi, hogy elővesz egy olyan eseményt, ami a jelen per legelején történt, majd társítja hozzá egy olyan nyilatkozatomat, amit a per későbbi szakaszában tettem. A családsegítő szolgálat valóban úgy érzékelte, hogy a gyermek többet tud a perről, mint amit az életkora indokolna. Erre fel is hívták a figyelmemet, hogy javítsak ezen. Ezt a figyelmeztetést én tudomásul is vettem, és csak azt osztottam meg a gyermekkel, ami őt közvetlenül érinti, tehát hogy mikor és milyen módon fog az alperessel találkozni. Az én nyilatkozatom ebben a körben soha nem volt ellentmondásos, hiszen a teljes eljárás során így
nyilatkoztam.

menjünk tovább a törvényszéken

bociszem, bociszem és teljes tudatlanság..
használd.

észrevételeket teszem:
Az alperes beadványában ismételten arra hivatkozik, hogy én magam olyan szándékos, tudatos és ismételt törekvést tanúsítok, aminek a célja az alperes és a gyermek kapcsolattartásának teljes megszüntetése. Ezen kijelentése az alperesnek ismét minden valóság alapot nélkülöz, hiszen
pontosan az alperes volt az, aki közölte, hogy nem hajlandó a családsegítő szolgálat magatartási szabályait betartani, pontosan az alperes volt az, aki megtagadta 2024 januárjától a felügyelt kapcsolattartást, de ezen felül még arra sem hajlandó, hogy a gyermeke hívását fogadja. Az alperes ezen magatartása vezetett addig, hogy jelenleg a gyermek több mint egy éve nem találkozott az alperessel, és nem az én magatartásom, hiszen én magam a szabályozott
kapcsolattartást minden esetben maradéktalanul betartottam.

Az alperes előadja, hogy az én állítólagos azon kijelentésem, miszerint meg kellene szakítani az apás kapcsolattartást, önmagában bizonyítja az elidegenítési szándékot a részemről.
Álláspontom szerint az általam kifejtett azon magatartás azonban, miszerint a szabályozott kapcsolattartást mindig betartottam, amikor elvitellel valósult meg a kapcsolattartás, akkor is mindig átadtam a gyermeket, illetve a felügyelet kapcsolattartáson is biztosítottam a részvételét, pontosan azt igazolja, hogy egyetlen mondat nem igazol semmiféle elidegenítő magatartást.

Amennyiben az alperes ezt valóban így gondolj a, abban az esetben kérdés számomra, hogy az ő azon kij elentéséhez, amit a családsegítő szolgálat munkatársa előtt tett, miszerint vascsővel fog engem agyonverni, pont ugyanolyan bizonyító erőt társít-e, mint az én mondataimhoz.

Álláspontom szerint pontosan az alperes az, aki a gyermeket lelkileg bántalmazza, például akkor, amikor telefonon megígéri neki, hogy találkoznak karácsony után, de ígéretével szemben a felügyelt kapcsolattartáson nem jelent meg.

Az apa az, aki akkor is lelkileg bántalmazta gyermekét, amikor családsegítő szolgálat előtt a felügyelt kapcsolattartások megvalósultak. A gyermek kívánságait, az igényeit egyáltalán nem vette figyelembe, a gyermeket befolyásolni kívánta, és amikor a családsegítő szolgálat munkatársai felhívták a figyelmét a szabályok betartására, akkor az alperesi viselkedés okán addig fajult a helyzet, hogy a gyermek sírva fakadt, és szolgálat munkatársainak közbe kellett
avatkoznia. Ezek a lelki bántalmazások, és nem az, amit az alperes előad velem szemben.

Szerencsétlen Pest vármegyei gyámügy L2 még mindig hezitál…
Ha nem csinál semmit, az is baj, ha meg igen, akkor még nagyobb.
Ez az, amikor már összeérnek a hülyeségek, és bármit lép, már csak rosszabb lesz.

Közben még a szigetszentmiklósi családsegítő sem tudja — többszöri kérés ellenére — kiadni a történtekről szóló írásos anyagot… Szóval most valószínűleg megy a bőszen az egyeztetés arról, hogy mit is írjanak le.
De sok lehetőségük nincs — így lassan Gyalog Beáta is megkapja a kellemetlen hangvételű levelet.

hasznald…

Az alperes kapcsolattartása a per alatt felügyelt kapcsolattartásként került rögzítésre túlnyomó részben. Ez Önmagában azt is jelenti, hogy az alperes kapcsolatot a gyermekkel csak ilyen módon tarthat, és más módon nem. A futóverseny kapcsán az alperes provokáló, jelenetet rendező magatartást tanúsított, ami félő volt, hogy a jövőben is megismétlődik. Ehhez képest
én magam soha nem tiltakoztam az ellen, hogy az alperes megjelenjen az iskolai eseményeken. Nyilvánvalóan nem szerettem volna, ha ismét jelenetet rendez az alperes, de megjegyzem, hogy az alperes a kapcsolattartás szabályozása okán ezeken az eseményeken meg sem jelenhetett volna. Megjegyzem, hogy az alperes ezeken az eseményeken sem azért jelent meg, hogy a gyermeke fellépéseit figyelemmel kísérhesse.
Ezt nagyon jól példázza az a karácsonyi ünnepség, ahol az alperes egy kiskorú gyermekről készített titokban, engedély nélkül hangfelvételt, miközben épp saját gyermeke előadása zajlott. Az alperes folyamatosan tartotta a kapcsolatot az iskolával, így minden programról tudomással bírt.
Amennyiben az alperes részt is vett a pozitív nevelési programon, amit megjegyzem, hogy egy számla befizetés még nem igazol, attól még nem jelenti ez azt, hogy a nevelési képessége javult volna. Az alperes nem képes a gyermeke igényeinek megfelelő magatartást tanúsítani, nem hinném, hogy ezen program során azt tanították volna az alperesnek, hogy ne vegye fel a telefont, ha a gyermeke hívja, vagy ne jelenjen meg a kapcsolattartási időpontokon, mert nem
képes betartani a szolgálat szabályzatát. Még ha részt is vett az alperes ilyen programon, láthatóan nem épültek be számára az ott elhangzottak, a nevelési képessége álláspontom szerint, a jelenlegi magatartása alapján nem javultak az alperesnek, és az átlagosnál lényegesen gyengébb. Az alperes gyermekhez való kötődése, a gyermekkel szemben tanúsított magatartása, a kapcsolattartások elutasítása, az alperes jelenlegi pszichés státusza alapvetően nem teszi őt alkalmassá a szülői felügyelet gyakorlására.
Az alperes tanúbizonyítási indítványt csak nagyon szűk körben tett a bíróságon. Egyedül kollégája meghallgatását kérte, ami meg is történt. Az alperes édesanyja állítólagos nyilatkozatait úgy kívánja beállítani fellebbezésében, mintha azok bizonyítékok lettek volna. Az alperes édesanyját a bíróság nem hallgatta meg, az alperes ebben a körben tett nyilatkozatai csupán állítások, amelyeket az alperes nem igazolt. Az alperesnek lehetősége lett volna tanúkat bejelenteni, de ezt érthetetlen módon nem tette meg.