Az alperes által csatolt „bizonyítékok” egyáltalán nem támasztják alá az ellennevelést, amit az alperes állít. Én magam kértem, hogy a szakértő pontosan nyilatkozzon, hogy ezen megállapítását mire alapozza, mert a szakvéleményből ez nem derült ki. A pszichológus szakértőnél is ugyanezt kértem, aki a kérdésre nem tudott elfogadható választ adni. Az a tény, hogy a gyermek szeretett volna kistestvért, és én is újabb gyermeket, ezzel megvalósulni látta az ellennevelést. Holott ez a közös kérésünk már nem állt fenn az életközösség megszakadását követően. Jelen szakvéleményből kizárólag az olvasható ki, hogy az ellennevelésem azért állapítható meg, mert én eltiltom a gyermeket az alperestől, ami azonban valótlan állítás, mivel én a kapcsolattartás minden szabályát betartom.
Megjegyzem, hogy azt én soha nem vitattam, hogy az életközösség alatt az alperes törődött a gyermekkel, vitte játszótérre, ahogy én is vittem, és én is gondoskodtam róla. A családi szerepek okán én nagyobb részt vettem ki a gyermek gondozásából, de például az alperes nem ismerte az elsőosztályos osztályfőnökét a gyermeknek, mivel vele soha nem találkozott. Az alperes a gyermek véleményét, kérését, kívánságait az életközösség megszakadását követően hagyja teljes mértékben figyelmen kívül. Arról sem kérdezte soha meg, hogy melyik szülővel szeretne élni, ha pedig a gyermek a véleményét mégis meg kell tudnia, akkor az alperes úgy tekinti, hogy a gyermek ellennevelt, és nem a saját véleményét mondja el. A per során számtalanszor az alperes kétségbe vonta a gyermek véleményét, ellennevelésre hivatkozik, ahelyett, hogy meghallaná a gyermek szavait.
2. A gyermeknek nem voltak betanítva a mondatok, amiket a családsegítő előtt nyilatkozott. Már csak azért sem lehetett betanított, mert én magam nem tudhattam, hogy mit fognak tőle kérdezni. Ismét az alperes az, aki inkább azt állítja, hogy a gyermeke hazudik, szerinte be van tanítva, minthogy elfogadná, hogy a mi a gyermek véleménye. Az alperes viselkedése okán fakadt álláspontom szerint sírva a gyermek és nem azért, mert betanított mondatokat kellett mondania.
Határozottan vitatom, hogy a gyermeket én vagy a családom bármire kényszerítenénk, amit ő maga nem akar. Rosszat sem szoktunk az alperesről mondani a gyermek előtt, ezen állításai az alperesnek fantáziálások.
Megjegyzem, hogy az alperes karácsonykor még azt állította a gyermeknek, hogy januárban találkoznak, ezt követően a családsegítő felé történt bizalomvesztéssel indokolta az alperes a távolmaradását, és kérte, hogy másik családsegítő szolgálat kerüljön kijelölésre a kapcsolattartás folytatására. Amennyiben az alperes valóban a 2. pontban leírtak miatt nem kíván már találkozni a gyermekkel, az a teljesen lényegtelen, hogy mely családsegítő előtt történik, így a kérelme a mostani indokolásával ellentétes. Az alperes jelen beadványában piedesztálra kívánja magát emelni, azon magatartása miatt, mivel szerinte ő a gyermek érdekét a sajátja elé helyezi, holott a gyermek érdeke az lenne, hogy az alperessel kiegyensúlyozott kapcsolatot tartson fenn vele. Az alperes ezt könnyedén elérhette volna, például ha a kapcsolattartásokat arra használja, amire azok valók, méghozzá, hogy a gyermekkel minőségi időt töltsön együtt. Az alperes kijelentette már korábban is, hogy a felügyelt kapcsolattartást bizonyítékszerzésre kívánja használni, és nem kapcsolattartásra, most pedig a kapcsolattartás lemondása körében próbál magából szentet avatni.
Views: 2