lightos, de legalább valaki beszél róla.
A 2-es pontot aláírom: tökéletesen hozta a ráckeve környéki tanárnő. Így ők is ész nélkül tolták a „minden rendben” előadást, mert hát a család az család, nem szégyenlik, mit tesznek. Így viszont nagyon szépen látszik, hogy náluk tényleg társadalmi normának számít az, amit csinálnak.
Kedves család olyan előadást tolt a meghallgatásukon, hogy öröm volt hallgatni… Szépen lehetett látni, hogy összezártak, és azt is, hogyan volt jelen a gyűlölet a családban.
1. Nem az a fő kérdés, hogy „ki a hibás”, hanem hogy mi történik a családi rendszerben.
A családterápiás rendszerszemlélet szerint a felek kölcsönösen hatnak egymásra. Mindkét szülő gyakran úgy érzi, hogy ő védi a gyereket, a másik pedig veszélyes vagy bántó. Ettől könnyen kialakul egy ördögi kör.
2. Az elidegenítő szülő gyakran összeolvadt családi mintából jön.
A videó szerint az ilyen családokban erős a „mi a külvilág ellen” érzés, kevés az egyéni határ, a családtagok érzelmei összemosódnak. Az önállósodást, különvéleményt vagy leválást könnyen árulásnak élik meg.
3. Váláskor ez a minta a gyerekre is rákerülhet.
Ha a szülő dühös, csalódott vagy fél az exétől, akkor azt várhatja, hogy a gyerek is ugyanezt érezze. Ha a gyerek szereti a másik szülőt, azt árulásként élheti meg. Így a gyerek megtanulhatja, hogy azt mondja, amitől az adott szülő megnyugszik.
4. A gyerek sokszor a szülő érzelmi állapotához igazodik.
Ha azt mondja, hogy jó volt a másik szülőnél, az egyik szülő feszült lesz. Ha azt mondja, hogy nem akar menni, a szülő megnyugszik. Ebből a gyerek megtanulhatja, milyen válasz „jó” a szülőnek.
5. A másik szülő teljes kizárása nagyon mély veszteség lehet a gyereknek.
A beszélő szerint ha nincs valódi veszélyeztetés, akkor a másik szülő teljes kiiktatása a gyerek életéből komoly lelki sérülést okozhat. Egy nem tökéletes szülővel felnőni sokszor kisebb teher, mint az egyik szülő teljes hiányával.
6. Ha valódi veszély van, nem önhatalmúan kell dönteni.
A videó külön kiemeli: ha a gyerek testi-lelki biztonsága tényleg veszélyben van, akkor szakmai, jogi, gyermekvédelmi úton kell segítséget kérni, nem önhatalmúan megszüntetni a kapcsolattartást.
7. Az elidegenített szülőnek nagyon tudatosan kell reagálnia.
A tanács: az exszel való kommunikációt minimumra kell csökkenteni, tárgyilagosan válaszolni, nem belemenni a hosszú érzelmi vitákba. Ha nincs konkrét kérdés, elég egy rövid „rendben”.
8. A gyerekkel szemben nem szabad robbanni.
Ha a gyerek azt mondja, hogy a másik szülő rosszat mondott rólad, nem érdemes dühösen reagálni. A javasolt válasz például:
„Értem, hogy ő így gondolja, én nem így gondolom.”
Aztán át kell vinni a fókuszt közös, nyugodt kapcsolódásra.
9. A gyerek biztonságérzetét nem az dönti el, mit mond rólad a másik szülő, hanem hogy melletted nyugalmat érez-e.
A videó egyik legerősebb üzenete: az elidegenített szülő akkor tud a legtöbbet tenni, ha nem hagyja, hogy a másik szülő kibillentse, és a gyerek mellette érzelmi biztonságban tudjon lenni.
Röviden:
A videó szerint a szülői elidegenítés nem pusztán „rosszindulat”, hanem sokszor mély családi mintákból, félelemből, összemosódott érzelmi határokból és válási sérülésekből táplálkozik. Ez nem menti fel az elidegenítő szülőt, de segít megérteni a működést. Az elidegenített szülő legfontosabb feladata: nem beleállni az érzelmi háborúba, hanem stabil, nyugodt, biztonságos kapcsolódási pont maradni a gyerek számára.
Views: 1