Ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy az alperes a saját magatartásának köszönheti azt, hogy a gyermek kijelentette, hogy nem akar vele lenni és nem az én, vagy a családsegítő szolgálat magatartásának.
Kérdésként merül fel, hogy amennyiben az alperes azt állítja, hogy a gyermek teljes mértékben szembefordult vele, akkor mégis hogyan képzeli el azt, hogy a gyermek az ő gondozásába kerüljön? Vajon az a gyermek érdekét szolgálná, amennyiben azzal a szülővel kellene élnie életvitelszerűen, aki ellen a gyermek tiltakozik. De ismételten hangsúlyozom, hogy a gyermeknek hiányzik az alperes, és szükséges lenne a felügyelt kapcsolattartások folytatása, aminek reményeim szerint az lenne az eredménye, hogy a gyermek kapcsolata javul az alperessel, ami a későbbiek során lehetővé tenné a kapcsolattartások felügyeletének megszüntetését. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy az alperes változtasson a magatartásán. Előadom, hogy a szakértői véleményben foglaltakat megfogadva keresek jelenleg egy pszichológust, aki tud engem fogadni, és aki segítségemre tud lenni abban, hogy a gyermek és az alperes kapcsolatának javítása körében hogyan tudnék közreműködni oly módon, ami a gyermek érdekeit maximálisan szem előtt tartja.
Alperes beadványában ismételten kiemeli, hogy [kitakarva] túl jól teljesít az iskolában. Megjegyzem, hogy az előző iskolájában is kiemelkedően teljesített, ebben változás nem történt. Egészen bizonyos, hogy ha a gyermek az új iskolában rosszabbul teljesítene, akkor az alperes nyilvánvalóan ezt kifogásolná, és ezzel látná megalapozottnak a követelése teljesíthetőségét. [Kitakarva] jól tanul, mindig is jól tanult, mindig is igyekezett a legtöbbet kihozni saját magából, amire én rendkívül büszke vagyok, és nem tünetet vélek felfedezni benne, mint az alperes. De hangsúlyozom, amennyiben a gyermek gyengébben teljesítene, akkor az alperes számára valószínűleg az lenne a tünet.
Érdekes momentum, hogy miután kifejti az alperes, hogy a gyermek hős gyermek magatartását tanúsítja azzal, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújt, a következő mondatában pedig negatívan minősíti a gyermek iskoláját, és a gyermek teljesítményét igyekszik negatívan feltüntetni. Számomra nem az a lényeges, hogy a gyermek 12., 1. vagy 179. helyezést ért el a versenyen. Számomra az a lényeges, hogy a gyermek elindult a versenyen, nem félt megmérettetni magát, amivel már eleve az ilyen stressz helyzeteket is gyakorolta. Nem gondolom, hogy a 4. osztályos gyermek továbbtanulása, és sikeres pályaképe azon múlna, hogy hányadik helyen végzett a matematika versenyen. Én büszke voltam rá, és ezt el is mondtam neki. Az alperes jelen beadványában leírtak arra engednek következtetni, hogy pontosan az alperes lenne az, aki a gyermeket folyamatos teljesítménykényszer alá helyezné, ami az egészséges lelki fejlődésének egészen biztosan nem tenne jót. Az alperes ezen okfejtése pontosan a Családsegítő szolgálat által állított kritikai hozzáállást igazolja, amit az alperes a gyermek felé közvetített minden egyes találkozáskor. Az alperes nem képes megdicsérni a gyermeket azért, mert megmérettette magát egy versenyen, hanem kritizálja azért, vagy a gyermeket, vagy az iskolát, mert a gyermek „csak” 179. helyezést ért el.
Az alperes beadványában hol azt állítja, és kifogásolja, hogy a gyermek mindent tud, (amely állítás valótlan), vagy azt kifogásolja, hogy a gyermek palackba van zárva, és nem segítek neki a helyzet feldolgozásában azzal, hogy nem beszélek vele a történésekről. Ez a nyilatkozata az
Views: 2