Összefoglaló – Szülői elidegenítés (parental alienation)
A szöveg szerint a szülői elidegenítés nem egyszerű konfliktus vagy „rosszindulatú viselkedés”, hanem súlyos pszichológiai probléma az elidegenítő szülő oldalán.
Alapmodell (kötődéselméleti megközelítés):
-
A jelenség az ún. patogén nevelés egyik formája.
-
Az elidegenítő szülő saját feldolgozatlan gyermekkori traumáit vetíti rá a gyermekre.
-
Gyakori háttér:
-
dezorganizált kötődés,
-
narcisztikus vagy borderline személyiségvonások.
-
Pszichológiai dinamika:
-
A szülő tudattalanul újrajátssza saját gyermekkori „forgatókönyvét”:
-
ő = védelmező szülő
-
másik szülő = bántalmazó
-
gyermek = áldozat
-
-
A jelen valósága helyett belső, torz narratíva irányít.
A gyermeknél megjelenő tünetek:
-
Indokolatlan, szélsőséges elutasítás az egyik szülő felé.
-
Életkorhoz nem illő, „felnőttes” vádak és kifejezések.
-
Rögzült, bizonyíték nélküli hit arról, hogy a másik szülő veszélyes vagy rossz.
-
Ezek a hiedelmek kvázi téveszmévé válnak, amelyeket a szülő „átültet” a gyermekbe.
Szerepcsere (parentifikáció):
-
A gyermek érzelmi eszközzé válik:
-
a szülő szorongását, félelmeit, elhagyatástól való rettegését csillapítja.
-
-
A szülő a gyermekből merít megerősítést és lojalitást.
Kiváltó szorongások az elidegenítő szülőnél:
-
Narcisztikus szorongás (lelepleződéstől való félelem)
-
Elhagyatástól való félelem (borderline dinamika)
-
Traumatikus szorongás (régi kötődési félelmek aktiválódása)
Következtetés:
-
Ez nem „magas konfliktusú együttnevelés”, hanem
-
érzelmi bántalmazás,
-
a gyermek kötődési rendszerének súlyos sérülése.
-
-
A gyermek identitása és érzelmi fejlődése is károsodik.
Rendszerszintű üzenet:
-
A bíróságoknak, gyámhatóságoknak, szakértőknek, pedagógusoknak és egészségügyi szereplőknek
fel kell ismerniük ezt a mintázatot. -
A cél:
-
a gyermek egészséges kötődésének védelme,
-
az elidegenítő szülő megfelelő pszichológiai kezelése,
-
a megelőzhető érzelmi károk elkerülése.
-
Views: 0