irányában, aki a gyermekkel kapcsolatba kerül. Érthetetlen, hogy ez az alperesi magatartás, hogyan nem kerül értékelésre, és kimutatásra a szakértői véleményben.
Az alperes tekintetében az eddigi magatartása során a gyermek véleményének maximális figyelmen kívül hagyásával kellett szembesülni. A futóversenyen, a felügyelt kapcsolattartásokon számos ilyen eset történt. Ehhez képest a szakértő azt állapítja meg, hogy mindketten egyformán képesek vagyunk a gyermek problémáit, szükségleteit kezelni, helyzetét reálisan felmérni. A gyermek az alperes felé egyértelműen jelezte még az elvitellel megvalósuló kapcsolattartások során, hogy pihenni szeretne, de az alperes ennek ellenére állandóan programokra viszi. Álláspontom szerint ez igenis lehetséges jelenség. Amennyiben
az alperes ugyanolyan impulzív, felpörgött magatartást tanúsított a gyermekkel a kapcsolattartásos hétvégén, mint amit tanúsított a családsegítő szolgálatnál, úgy ezt egy egész hétvégén már megelégelhette a gyermek, és kérhette azt, hogy most már pihenjenek is. Ezt a tempót lehet, hogy a gyermek is már elutasította, és valóban nem szeretne ezért az alpereshez menni kapcsolattartásra. Különös figyelemmel arra, hogy az alperes határozottan úgy nyilatkozott, hogy nem kívánja az álláspontja szerint „elidegenített gyermek” véleményét figyelembe venni.
Itt jegyzem meg, hogy amennyiben én magam a gyermeket elidegenítettem volna az alperestől, úgy nem nyilatkozott volna úgy, hogy mindkét szülőjét szereti.
A gyermek tekintetében a szakértő azt állapítja meg, hogy kortársaihoz hasonló a pszichés stabilitása, trauma jegyek nem jelentkeznek, mindkét szülőjét fontos családtagnak tekinti.
A szakértő azt is megállapítja, hogy a gyermek önértékelése alacsony. Kérem, hogy a szakértő nyilatkozzon abban a körben, hogy mi okozhatja ezt az alacsony önértékelést. Az alperesi magatartás, amit a családsegítő szolgálat is feltárt, miszerint az alperes a felügyelt kapcsolattartások alkalmával folyamatosan kritizálja a gyermeket állhat-e ennek az alacsony önértékelésnek a hátterében?
A szakértő azon megállapítása, miszerint a felek nehezítetten, de képesek együttműködni teljes mértékben iratellenes. A megállapítását a szakértő nem indokolja meg, csak az együttműködés nehezítettségének okait, amit túlnyomórészt az alperes dominanciaigényében jelöl meg. A szakértői vélemény ezen a ponton egészen biztosan téves. Az alperessel az együttműködés jelenleg sem megoldott, az alperesi agresszív, énközpontú viselkedés okán. Az én oldalamról azt gondolom, hogy maximálisan tanúsítottam az együttműködést. A bíróság ideiglenes intézkedésben foglaltakat mindig betartottam. Az alperes ugyan hivatkozik arra, hogy volt alkalom, ami miattam maradt el, de ez nem felel meg a valóságnak. Mindig felkészítettem a gyermeket a kapcsolattartásra, és mindig átadtam a részére. Az alperesi oldalon azonban egyértelműen látható, hogy az alperes a kapcsolattartási szabályokat maximálisan figyelmen kívül hagyja, ahogy a Családsegítő Szolgálat házirendjét, és még a bíróság házirendjét is. Azzal fenyegetőzik, hogy ha elveszti a pert, akkor mindent nyilvánosságra hoz, közzétesz az interneten, nem törődve azzal, hogy ez milyen hatással lehet a gyermekére, Vitatom, hogy a szakértő azon megállapítása, miszerint az alperes képes az együttműködésre helytálló lenne, és azt is, hogy ezen magatartása alapján bármilyen szinten alkalmas lenne a szülői felügyelet ellátására.
Views: 1