Author: admin

Elidegenített gyerekből szószóló: így éli meg egy gyermek a szülői elidegenítést

A beszélgetés központi témája a szülői elidegenítés egy korábban elidegenített gyermek szemszögéből. Meagan saját gyerekkori tapasztalatairól beszél: hat testvér egyikeként nőtt fel, apjától hosszú időre elszakítva, majd később maga is felismerte, mi történt vele.

  • Gyerekként nem feltétlenül tudod, hogy elidegenítenek. Meagan szerint nála nem volt egyetlen „aha-pillanat”. Gyerekként és tinédzserként nem értette, hogy amit átél, az szülői elidegenítés. 16 évesen kezdett kételkedni, amikor kapcsolatba került az apjával, és személyesen megtapasztalta, hogy nem olyan, mint amilyennek korábban leírták. Magát az elidegenítést viszont csak kb. 25 éves korában ismerte fel.
  • Még felnőttként is nehéz kimondani, hogy elidegenítés történt. Meagan szerint azért is, mert ezzel a gyermek úgy érezheti, mintha a nevelő/gondozó szülő ellen fordulna. Ez erős lojalitáskonfliktust okozhat. Saját testvérei közül sem biztos, hogy mindenki ma azt mondaná magáról, hogy elidegenített gyermek volt.
  • Az elidegenített gyermek kívülről teljesen jól lehet. Meagan apai rokonai utólag azt mondták, hogy a gyerekeken nem látták, hogy baj lenne: normálisnak, ellátottnak tűntek. Szerinte ez az egyik legnagyobb tévedés: attól, hogy a gyermek nem mutat látványos szenvedést, belül még komoly konfliktusokat élhet át.
  • Ugyanaz az elidegenítés testvérenként teljesen más eredményt okozhat. Hat testvérként ugyanabban a családi közegben éltek, mégis különbözően alkalmazkodtak hozzá. Ezért Meagan szerint nincs egyetlen tipikus „elidegenített gyermek” profil.
  • A felismerés után hosszú zavarodottság következhet. Meagan számára nem egyszerűen arról volt szó, hogy rájött: az egyik szülő hazudott, a másiknak pedig igaza volt. Inkább azt kellett megtanulnia, hogy mindkét szülő narratívájától függetlenül saját véleményt alakíthat ki.
  • A gyermek önállósodása idővel megingathatja a korábbi történetet. Meagan szerint 18 éves kor után a fiatal egyre inkább elkezdheti összerakni a múlt darabjait. Hogy ez megtörténik-e, szerinte attól is függ, mennyire mélyen rögzült benne a korábbi narratíva, illetve van-e támogatása az elidegenítő szülőn kívül.
  • Meagan apjáról nagyon kevés személyes tapasztalata volt. Elmondása szerint 16 éves koráig összesen kevesebb mint tízszer találkozott vele. Amikor mégis újra kapcsolatba kerültek, azt tapasztalta, hogy az apa teljesen más, mint amit róla korábban elhitetettek vele: nem kellett félnie tőle, biztonságban érezte magát, és természetesen alakult ki közöttük a kötődés.
  • Még az „apa” szó használata is jelentős volt számára. Azt mondja, gyerekkorában gyakorlatilag nem használhatta az „apa” megnevezést, ezért amikor később vele élt, már önmagában az is gyógyító élmény volt számára, hogy kimondhatta: „Dad”.
  • Fontos különbséget tenni aközött, milyen valaki emberként és milyen szülőként. Meagan szerint az apja nem volt tökéletes ember vagy tökéletes szülő, de számára és testvérei számára megfelelő apa volt. Utólag az apai családot is megkérdezte, és az ő beszámolóik alapján is jó szülőnek tartja.
  • Az egyik legerősebb része az interjúnak a gyermek akaratáról szól. Meagan azt mondja, hogy 16 évesen, amikor valójában szüksége lett volna az apjára, ha egy tanár vagy szociális munkás megkérdezi tőle, akar-e az apjához menni, ő nemet mondott volna. Az apa gyakorlatilag idegen volt számára, és nem tudta, hogy az évek során mennyit próbált kapcsolatba kerülni vele.
  • Végül a nővére avatkozott közbe: elment érte és fizikailag elvitte az apjához. Meagan szerint, ha akkor kizárólag az ő választásán múlt volna, nemet mond. Utólag viszont úgy látja, hogy az akkori „nem” nem a saját legjobb érdekét szolgálta. Emiatt szerinte a gyermek véleményét meg kell hallgatni, de az nem lehet automatikusan és önmagában döntő arra nézve, hogy legyen-e kapcsolat a másik szülővel.
  • Az elidegenített szülő lehetőleg maradjon valamilyen módon jelen. Meagan azt javasolja, hogy ahol ez megengedett és biztonságos, a szülő próbáljon jelen lenni: levél, iskolai esemény, sportesemény stb. Nem konfrontációt javasol, hanem egyszerű, nyugodt jelenlétet. Szerinte ez idővel ütközhet azzal a történettel, amelyet a gyermek a szülőről hall.
  • Ugyanakkor számolni kell a hamis vádak kockázatával is. A beszélgetésben ezért felmerül a távolságtartási szabályok pontos betartása, dokumentálás és semleges harmadik személy jelenléte. Ezt ők saját tapasztalatként/véleményként mondják, nem jogi tanácsként.
  • Az elidegenített gyermeknek azt üzenné: vizsgáld meg, valóban a saját véleményed-e. A harag, szomorúság és sértettség szerinte valós érzések. De mielőtt valaki végleg kizárja az egyik szülőjét, érdemes feltennie magának a kérdést: ezt a saját élményeim alapján gondolom, vagy azért, mert ezt mondták nekem?
  • Nem kell rögtön találkozni a másik szülővel. Meagan szerint már az is fontos lehet, hogy a gyermek kérdezzen: például üzenetben kérdezze meg, mi történt, és legyen hajlandó meghallgatni a történet másik oldalát is.
  • Az évek óta kapcsolat nélkül élő szülőknek azt mondja: nincs feltétlenül túl késő. Akár 5, 10 vagy 15 év után is meg lehet próbálni nyitva hagyni az ajtót. Viszont fel kell készülni haragra, ellenségességre, félelemre és elutasításra.
  • Az elidegenítő szülőnek szóló üzenete nagyon kemény: szerinte az okozott kár nem áll meg az adott gyermeknél, hanem generációkon átvihető trauma lehet. A gyermek felnőttkorába magával viheti a gondozó szülő feldolgozatlan konfliktusait és sérüléseit.
  • A legerősebb személyes mondata talán az, hogy „16 évet nem lehet visszaadni”. Az elveszett gyerekkori idő későbbi kibéküléssel sem állítható helyre.

A videó egyik legfontosabb tanulsága tehát: egy gyermek határozott „nem akarom látni apát/anyát” kijelentése önmagában még nem bizonyítja, hogy a kapcsolat valóban káros számára. Meagan saját példája éppen az, hogy 16 évesen nemet mondott volna az apjára, miközben felnőttként úgy értékeli, hogy akkor éppen szüksége volt rá, és a vele való újraegyesülés pozitív, gyógyító élmény lett.

Views: 1

Szemáncz Felicitás és Csányi Beatrix ügye – gyermekbántalmazás és a bírósági ítélet

Ügye Szemáncz már csak menteni tudta a Csanyi Beatrix  gyermekbántalmazást, mert ha belenyúlt volna, akkor a Kúriának olyan döntést kellett volna hoznia, amely után Szemánczot a gyermekbántalmazás támogatása miatt kellett volna elővenni. És mivel Szemáncz két kézzel könyörgött, hogy ne buktassam meg…

Sajnálom, de ki kell mondani: Szemáncz Felicitás gyermekbántalmazó. És ezen már nincs mit eltussolni.

Budai Központi Kerületi Bíróság

Ítélet

A bíróság megállapítja, hogy a felek életközössége 2012. október 20. napjától 2022. augusztus 3. napjáig állt fenn.

A bíróság a felek házasságából [kitakarva] utónevű gyermek feletti szülői felügyelet gyakorlására a felperesi édesanyát jogosítja fel.

Az alperes és [kitakarva] utónevű gyermeke közötti kapcsolattartást – 5 (öt) alkalom erejéig – az alábbiak szerint szabályozza:

Az alperes a Szigetszentmiklósi Család- és Gyermekjóléti Központ kapcsolati ügyeletén (2310 Szigetszentmiklós, Losonczi utca 9.) jogosult, egyben köteles a gyermekkel minden hónap első péntekjén 16:00–17:00 óráig felügyelt kapcsolattartásra.

A felügyelt kapcsolattartást biztosító intézmény döntésének függvényében a felügyelt kapcsolattartás helyszínén megvalósulhat a szakember jelenléte nélküli találkozás is a gyermek és a kapcsolattartásra jogosult között.

Felhívja a bíróság a feleket arra, hogy az ítélet kézbesítésétől számított 10 munkanapon belül vegyék fel a kapcsolatot a fenti gyermekjóléti központ kapcsolati ügyeleti munkatársával a felkészítő beszélgetéssel, valamint a feltételek, adminisztrációs kötelezettségek elfogadásával kapcsolatos egyeztetés és a megállapodás aláírása végett.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy – amennyiben a kapcsolattartási szolgáltatás feltételeit mindkét szülő elfogadta – ő vagy meghatalmazottja a gyermeket az esedékes kapcsolattartást megelőzően a kapcsolati ügyeleti mediátornak adja át, és annak befejeztével a gyermeket a központ által megjelölt időpontban vegye át.

A bíróság kötelezi a feleket, hogy a kapcsolattartást akadályozó körülményről egymást és a gyermekjóléti központ kapcsolati ügyeletét előzetesen, lehetőség szerint írásban vagy egyéb igazolható módon, de az akadály felmerülésekor késedelem nélkül tájékoztassák.

A kapcsolattartásra jogosultnak nem felróható okból esetlegesen elmaradt kapcsolattartást az elmaradthoz képest legközelebbi, a kapcsolati ügyelet által megjelölt időpontban kell pótolni, amennyiben azonban a felek vele kötött megállapodásában foglaltak a pótlás szabályait érintik, akkor az abban foglaltak szerint.

Az alperesi édesapa jogosult és köteles továbbá [kitakarva] utónevű gyermekkel a felperes jelenlétében minden héten kedden 18 és 19 óra között maximum 10 perc időtartamban telefonon, vagy egyéb, kép- és hangtovábbításra alkalmas elektronikai távközlő eszköz útján való kapcsolattartásra.

Views: 1

Szülői elidegenítés: 3 jel, hogy lassan feladod önmagad

A fő gondolatok pontokban

  • Az elidegenítés túlélő üzemmódba kapcsolhat. A folyamatos kudarcok után kialakulhat az érzés: „nekem ez jutott, az én életem már ilyen marad.”
  • A veszélyes fordulat az, amikor a helyzetből identitás lesz. Nem azt gondolod többé, hogy „most rossz időszakban vagyok”, hanem azt, hogy „én vagyok az, akivel mindig rossz dolgok történnek.”
  • Ennek következménye lehet a passzív kivonulás az életből: munkahelyi lehetőségek visszautasítása, barátoktól való eltávolodás, társasági élet megszüntetése, és végül akár a gyerekkel való kapcsolatért tett próbálkozások csökkentése is.

1. jel: „Mi értelme?” bénultság

  • Már előre úgy gondolod, hogy úgysem fog sikerülni.
  • Nem próbálsz ki új dolgokat.
  • Elengeded a karrier- vagy pénzkereseti lehetőségeket.
  • Elkezded kerülni a barátokat és azokat a családokat, amelyek emlékeztetnek arra, amit elvesztettél.
  • Úgy érzed, másokat csak terhelnél a problémáiddal.
  • A videó szerint ezzel valójában nem az energiádat véded, hanem egy átmeneti krízisből lassan tartós elszigeteltséget csinálsz.

2. jel: visszavonulás a gyerektől

Ez az egyik legfontosabb része a videónak.

  • A visszautasítás annyira fáj, hogy az ember agya elkezdi úgy értelmezni a visszavonulást, mintha az a gyerek iránti tisztelet lenne.
  • „Nem írok neki, mert teret adok.”
  • „Nem küldöm el a születésnapi lapot, mert úgyis elutasítja.”
  • „Nem megyek el az eseményére, mert csak kellemetlen helyzetbe hoznám.”
  • „Ha nem erőltetem, talán megszűnik a konfliktus.”

A szerző szerint viszont óriási különbség van aközött, hogy teret adsz a gyereknek, illetve aközött, hogy teljesen feladod a helyedet szülőként.

Ráadásul kialakul egy csapda:

  • ha megjelensz → azt mondhatják, hogy önző vagy és nem tartod tiszteletben a gyerek kívánságát;
  • ha nem jelensz meg → azt mondhatják a gyereknek: „Látod? Már nem is törődik veled.”

Vagyis az elidegenített szülő könnyen „ha teszem, azért rossz; ha nem teszem, azért rossz” helyzetbe kerül.

A videó állítása szerint ezért a visszautasítást és a teljes önkéntes eltűnést nem szabad összekeverni.

3. jel: „sátorverés a vihar közepén”

Ez azt jelenti, hogy a trauma lesz az egész életed értelmezési kerete.

  • Defekt → „persze, velem mindig ez történik.”
  • Rossz nap a munkahelyen → „nekem semmi nem sikerül.”
  • Elmaradt találkozás a gyerekkel → „megint bebizonyosodott, hogy nekem ennyi jutott.”
  • Minden újabb probléma bizonyítékká válik arra, hogy „az élet ellenem van.”
  • Egy idő után a szenvedés kiszámíthatósága furcsa módon ismerőssé, ezért „biztonságossá” válhat.
  • A trauma pedig kifogássá válhat arra, hogy az ember ne építsen új életet.

A legfontosabb üzenet

A videó szerint az elidegenített szülőnek nem mártírrá kell válnia.

Nem az a megoldás, hogy:

„Ha elvesztettem a gyerekemet, akkor nekem sincs jogom normális életet élni.”

Hanem éppen fordítva: stabil, értelmes, működő életet kell felépíteni az elidegenítés káoszától függetlenül.

A szerző erre használja a világítótorony hasonlatot: a gyereknek nem egy, a család romjai között maradt mártírra van szüksége, hanem egy olyan szülőre, aki képes stabil életet felépíteni, hogy ha egyszer „kitisztul a köd”, legyen hová visszatérnie.

Egy mondatban:
👉 Ne engedd, hogy az, hogy jelenleg elidegenítettek a gyerekedtől, azt jelentse, hogy önként eltűnsz a gyereked életéből és közben a saját életedből is.

Views: 2

Szülői elidegenítés a bírósági iratokban – az ellennevelés tagadása és az apa hibáztatása

  1. oldal tetején alperes azt állítja 2023. januári dolgokkal kapcsolatosan, hogy [kitakarva] tájékoztatva lett tárgyalási jegyzőkönyvről, és be lettek neki tanítva mondatok, egyik sem igaz, ez mind az alperes képzelgése. Sosem tanítottam be [kitakarva] mondatokat.

A 7. oldal közepén alperes váltott gondoskodást emleget. Felhívom a tisztelt Bíróság figyelmét, hogy alperes péntek délutántól vasárnap estig, két és fél nap alatt milyen romboló hatással volt a gyermekünkre. A 2022. október közepe december közepe közötti időszakban megvalósult 5 apás hétvégéről kaptam vissza katasztrofális állapotban a gyermekünket.

Álláspontom szerint mindaddig, amíg az alperes a jelenlegi kapcsolattartás szabályait sem tartja be önkényesen, nem hajlandó a gyermekünkkel találkozni, hivatkozva arra, hogy a családsegítő szolgálatban ő maga nem bízik, holott csak a szabályokat kellene betartania, addig a kapcsolattartás bővítése sem engedhető meg, nemhogy az, hogy a továbbiakban a gyermeket az alperes nevelje. Az alperes saját magatartása vezetett oda, hogy a gyermek tőle fél, a bizalomvesztése az erőszakos, agresszív fellépésének köszönhető, és nem az én ellennevelésemnek, mivel ilyen a részemről nem történt.

Fentiek alapján álláspontom szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállás alapján, helyes jogi következtetést vont le, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján pedig teljes mértékben helytállóan mérlegelt akkor, amikor az ideiglenes intézkedés iránti kérelmét az alperesnek elutasította.

Views: 1

Szülői elidegenítés: hogyan fordíthatják a gyermeket a másik szülő ellen?

Fő állítások

  • A beszélgetésben a szülői elidegenítést úgy határozzák meg, hogy az egyik szülő a gyermeket a másik szülő ellen befolyásolja, és a saját sérelmeit, konfliktusait, narratíváját részben a gyermekre helyezi át. A gyermek így olyan felnőtt konfliktusba kerül, amelynek kezelésére nincs megfelelő érzelmi és kognitív eszköze.
  • Különösen károsnak tartják azt a helyzetet, amikor a gyermek úgy érzi, hogy választania kell apa és anya között: „ha szeretem apát, akkor anyát kell gyűlölnöm”, vagy fordítva. Ebből szerintük lojalitáskonfliktus, düh, frusztráció, bizonytalanság és állandó megfelelési kényszer alakulhat ki.
  • Az egyik jel az lehet, amikor a gyermek nem a saját életkorának megfelelő nyelven beszél a másik szülőről, hanem mintha a vele élő szülő narratíváját ismételné. A videó szerint az elidegenítő magatartásra jellemző lehet a másik szülő folyamatos leértékelése és negatív történet kialakítása róla.
  • Az érintett apa saját példája szerint a gyermeke az átadáskor azt mutatta, hogy nem akar vele lenni, viszont amikor már kettesben voltak, rövid idő után felszabadult, nevetett és jól érezte magát. Videóhíváskor viszont ismét elutasítóbbnak tűnt. Ő ezt utólag úgy értelmezi, hogy a gyermek nem merte a másik szülő jelenlétében kimutatni iránta a szeretetét.

A gyermekre gyakorolt hatások

A pszichológus szerint a tartós konfliktus és befolyásolás folyamatos stresszhelyzetet teremthet. Ennek lehetséges jeleiként említi:

  • alvászavart,
  • romló iskolai teljesítményt,
  • társas visszahúzódást,
  • ingerlékenységet és dühöt,
  • agresszív reakciókat,
  • érzelmi szabályozási problémákat,
  • illetve éppen ellenkezőleg: feltűnő csendességet és bezárkózást.

Súlyos és támogatás nélkül maradó helyzetben önsértés veszélyét is felvetik, de a pszichológus hangsúlyozza, hogy ez nem kizárólag a szülői elidegenítés sajátossága; más súlyos pszichés terhelések esetén is kialakulhat.

Hosszú távú következmények

A beszélgetés szerint felnőttkorban megjelenhet:

  • alacsony önértékelés,
  • érzelmi függőség,
  • bizonytalan vagy „fragmentált” identitás,
  • kapcsolati problémák,
  • erős jóváhagyáskeresés,
  • alacsony frusztrációtűrés,
  • impulzív, reaktív viselkedés.

A pszichológus azt is állítja, hogy a gyermek később megismételheti a családban látott elidegenítő mintát, mert ezt tanulta meg konfliktuskezelési modellként.

Jogi rész – ami különösen érdekes

Az ügyvéd szerint Argentínában a szülői elidegenítés önálló jogi kategóriaként nincs elismerve. Ő ezért inkább családi diszfunkcióként kezeli, nem betegségként vagy szindrómaként.

Ugyanakkor az argentin családjogi szabályozásban fontos szempont, hogy amikor a bíróság arról dönt, kinél éljen a gyermek, vizsgálja, melyik szülő segíti jobban a gyermek kapcsolatát a másik szülővel.

A videó szerint az akadályozás kezdetben sokszor egészen jelentéktelennek tűnhet:

„Ma nem akar menni”, „beteg”, „programja van”, „egy barátjához akar menni”.

Az ügyvéd álláspontja szerint a gyermekkel élő szülő feladata nem egyszerűen elfogadni, hogy a gyermek „nem akar menni”, hanem elősegíteni a másik szülővel való kapcsolatot.

Súlyosabb esetként olyan büntető- vagy családon belüli erőszakkal kapcsolatos feljelentésekről beszélnek, amelyeket szerintük kapcsolattartás megszakítására is fel lehet használni. Az érintett apa azt hangsúlyozza: egy súlyos bejelentés után érthető lehet az azonnali ideiglenes védelem, de ugyanolyan gyorsan kellene kivizsgálni a tényeket, mert ha a vád nem igaz, maga az elhúzódó eljárás is károsíthatja a gyermek-szülő kapcsolatot.

A videó egyik legerősebb állítása: az idő

Az ügyvéd szerint az érintett szülő egyik legnagyobb hibája lehet, ha hagyja telni az időt. A bírósági eljárások lassúak, miközben a kapcsolat hónapok vagy évek alatt leépülhet. Emiatt azt javasolja, hogy kapcsolattartási probléma esetén gyorsan kérjenek jogi segítséget és bírósági rendezést.

Az elidegenedés ráadásul szerintük gyakran nemcsak az egyik szülőt érinti, hanem annak teljes családi ágát: nagyszülőket, nagybácsikat/nagynéniket, unokatestvéreket is.

A gyermek akaratáról

Érdekes jogi megállapításuk, hogy szerintük gyakori hiba:

„meghallgatni a gyermeket” ≠ „azt tenni, amit a gyermek mond”.

Az ügyvéd szerint a gyermek véleményét természetesen figyelembe kell venni, de különösen elidegenítési helyzetben problémás, ha a bíróság automatikusan a gyermek aktuálisan kifejezett kívánságát tekinti döntőnek, miközben éppen az a kérdés, hogy ezt a kívánságot mennyiben befolyásolta valamelyik szülő.

Mit tanácsolnak az elidegenített szülőnek?

A személyes történetet elmondó apa 6 éve és 2 hónapja nem látta a gyermekét. Azt tanácsolja más érintett szülőknek, hogy próbálják magukat fizikailag és lelkileg rendben tartani, tanuljanak a problémáról, szükség esetén járjanak terápiára, és ne reagáljanak impulzívan a provokációkra. Az elképzelése az, hogy amikor egyszer újra találkoznak a gyermekkel, a gyermek egy stabil, megerősödött szülőt találjon, aki biztonságot jelent számára.

Az ügyvéd hasonlóan azt mondja: nem szabad feladni akkor sem, ha évek telnek el. Érvelése szerint az idő mindenképpen eltelik, és később fontos lehet a gyermek számára annak tudata, hogy az elválasztott szülő végig próbálta fenntartani vagy helyreállítani a kapcsolatot.

A pszichológus ennél tovább megy: szerinte felnőttként a gyermekben megjelenhet az igény az elveszett kapcsolat helyreállítására, és akár az a kérdés is, hogy „Hol voltál? Miért nem harcoltál értem, amikor szükségem volt rád?”

A videó központi üzenete tehát: a párkapcsolat megszűnhet, de a szülő-gyermek kapcsolatot nem szabad a párkapcsolati konfliktus részévé tenni. A gyermek feladata nem az, hogy eldöntse, melyik szülőnek van igaza, hanem az lenne, hogy mindkét szülőjéhez biztonságosan kötődhessen.

Views: 5

Szülői elidegenítés és ellennevelés – súlyos állítások egy családjogi perben tagadj tagadj tagadj bármit.

bociszem, és tagadás. Bármit, bárhogy: tagadj, tagadj, tagadj, tagadj.
Mindenki hazudik.
Leírták, hogy igenis van parentifikáció? Te hülye vagy.
Tagadás, tagadás, tagadás, tagadás. És bociszem, meg áldozati szerep.

először budapesti apás hétvégére. Alperes egy hónap alatt sok mindent elmondhatott a gyermekünknek.

Gyermekünk, úszóedzőjével készített törvénytelen módon rögzített hangfelvételt elmondásából tudom, hogy lejátszotta gyermekünknek, vagyis befolyásolta. Dr. Szegedyné dr. Baraczka Krisztina is említ egy másik hasonló esetet, hogy alperes felvételt játszott le a gyermeknek, ami ellennevelés az alperes részéről és nem az én irányomból.

A 4. oldal közepén a peranyagban „ismételten alperes áll ki [KITAKARVA] érdekei mellett”, ami valóban, hiszen amit tett a közel elmúlt 2 évben, az mind a gyermek ellen irányult. A családsegítőket és a felperesi szülőket is ellenneveléssel rágalmazza, rossz színben tünteti fel.

A következő bekezdésben alperes a 2022. október 14-i futóversenyre utal, ahol inzultálta [KITAKARVA] előtt az anyai nagyszülőket és még csodálkozik alperes, hogy utána a gyermek a saját apja elől menekül, amit még le is videózott engedély nélkül, személyiségi jogokat megsértve alperes tanúja.

Szintén a 4. oldalon támadom alperes azon állítását, hogy „A felperes korábban kijelentette, hogy elmondja a ventillációmat [KITAKARVA] és nem csak majd akkor, amikor dr. Szegedyné dr. Baraczka Krisztina javasolta neki, azaz 18 évesen, hanem már most.” Ilyet én nem mondtam, pontosan tudom, hogy [KITAKARVA] még ezt nem tudná 9 évesen feldolgozni. Dr. Szegedyné dr. Baraczka Krisztina a szakvéleménye kiegészítésében leírta, hogy alperes nem tudja a ventilláció szó jelentését. Alperes azt nevezi ventillációnak, hogy engem vascsővel agyon akar verni, ezt a szándékát nem tudta eltitkolni Patai Krisztina előtt, hanem hangosan kimondta neki. Mivel erre, a per egyik legsúlyosabb kijelentésére Patai Krisztina a környezető a tanú, a mai napig azért támadja alperes a ráckevei családsegítőket, mert ezt le merték írni, ki merték mondani az alperesről, hogy mi az igazság, mik járnak alperes gondolataiban. 4. oldal legalján említve van, hogy [KITAKARVA] miután a családsegítők megkérdezték, hogy a felügyelt kapcsolattartáson akar-e kettesben lenni az édesapjával, [KITAKARVA] nemmel válaszolt. Ez egyértelműen nem a nemlétező ellennevelés eredménye, hanem az alperes saját magatartásának, gyermeke előtti viselkedésének a következménye. Az 5. oldal tetején alperes megint téves következtetéseket von le, kiragad egy-egy mondatot, melyeknek semmi köze egymáshoz, ha az eredeti szövegkörnyezetben lenne.

  1. oldal közepén alperes azt állítja rólam, hogy „nyíltan vállalom, hogy bevonom a gyermekem a válásba”. Ez újból hamis állítások sorozata, hiszen a gyermekünket nem vonom be a válásba, így nem is vállalhatom nyíltan, alperes újra valótlan dolgot állít rólam. Utána azzal folytatja alperes, hogy én minden perbeli információt átadok a gyermeknek, felnőttként kezelem. Ezek egyike sem igaz, nincs parentifikáció, megvannak azok a felnőttek körülöttem, akikkel meg tudom beszélni a dolgaimat.

Alperes szavaival élve, akinek „bábu”, „eszköz” illetve „fegyver” a gyermek az nem én vagyok, hanem az alperes kezeli tárgyként a gyermekünket. Én, mint édesanya a kiegyensúlyozott, testi-lelki-szellemi egészséget próbálom gyermekünknek biztosítani, amit az alperes minden igyekezetével tudatosan próbál lerombolni.

Views: 2

Szülői elidegenítés: a célszülő rejtett traumája

A videó fő mondanivalója:

A szülői elidegenítés nem egyszerűen kapcsolattartási vagy gyermekelhelyezési konfliktus. A célszülő számára tartós traumatikus élmény lehet, amely az érzelmekre, gondolkodásra, testi állapotra, kapcsolatokra, identitásra és biztonságérzetre is kihat.

  • A veszteség lezáratlan. A gyermek él, a szeretet és a kapcsolat lehetősége továbbra is létezik, mégis megszakad a tényleges kapcsolat. Emiatt a gyász nem tud úgy lezárulni, mint egy végleges veszteségnél.
  • Különösen súlyos a tehetetlenség érzése. A szülő aggódhat a gyermekért, miközben nem tud beszélni vele, tanácsot adni vagy közbelépni. Ez folyamatos készenléti állapotot idézhet elő.
  • A szerző párhuzamot von a nárcisztikus bántalmazással. Nem állítja, hogy minden elidegenítési ügyben nárcisztikus személy áll a háttérben; azt mondja, hogy a célszülő által megélt pszichológiai mechanizmusok sokszor hasonlóak.
  • Gaslighting: a célszülő idővel megkérdőjelezheti saját emlékeit és észlelését. Például éveken át gondoskodott a gyermekről, később mégis azt hallja, hogy „soha nem törődtél velem” vagy „te okoztad a problémákat”.
  • Trianguláció: a gyermek olyan mondatokat, felnőtt konfliktusokat, pénzügyi vagy bírósági részleteket kezdhet visszamondani, amelyek a szerző szerint nem feltétlenül tőle erednek. A gyermek így közvetítővé és a konfliktus „csataterévé” válhat.
  • A célszülő csapdahelyzetbe kerülhet: ha védekezik, védekezőnek tűnhet; ha cáfolja a történetet, bevonhatja a gyermeket a konfliktusba; ha hallgat, a hamisnak tartott narratíva megválaszolatlan marad.
  • Lejárató kampány is kialakulhat. Barátok, családtagok vagy szakemberek másként kezdhetnek tekinteni a szülőre, majd akár a gyermek is ezt a róla kialakított történetet ismételheti.
  • Kognitív disszonancia: egyszerre létezik a szülő fejében a korábbi szeretetteljes kapcsolat emléke és a jelenlegi elutasítás. Az agy újra és újra próbál magyarázatot találni arra, hogyan változhatott meg ennyire a kapcsolat.

A videó szerint az 5 legfontosabb következmény

  1. Kényszeres/állandó gondolkodás: beszélgetések, üzenetek, bírósági események újrajátszása, annak keresése, hogy „hol romlott el minden”. A szerző ezt traumareakcióként értelmezi.
  2. Hipervigilancia – állandó készenlét: telefonfigyelés, várakozás, alvási és koncentrációs problémák; az idegrendszer folyamatosan azt figyeli, mi történik következőként.
  3. „Identity void” – identitásűr: a szülői szerep a személy identitásának jelentős része volt, ezért a kapcsolat megszakadásakor felmerülhet: „Ki vagyok én most?”
  4. „Emotional hostage loop” – érzelmi túszhurok: remény → csalódás → önvád → alkalmazkodás → újabb remény. A szülő hangulatát egyre inkább a gyermek következő üzenete, hallgatása vagy elutasítása határozza meg.
  5. A belső biztonságérzet elvesztése: a szülő még nyugodt időszakokban is a következő telefonra, e-mailre, tárgyalásra vagy csalódásra várhat.

Mit javasol a szerző?

A felépülést négy pillérre építi:

  • belső biztonság visszaépítése,
  • önmagunkba vetett bizalom visszaszerzése,
  • saját identitás visszaszerzése,
  • „egészséges remény” kialakítása.

Az egyik legerősebb gondolata, hogy a megértés és a felépülés nem ugyanaz. Valaki pontosan értheti, mi történt vele, miközben érzelmileg és idegrendszeri szinten továbbra is a történtek körül forog az élete.

Az „egészséges remény” pedig nem azt jelenti, hogy a szülő lemond a gyermekéről. Továbbra is szeretheti, nyitva hagyhatja az ajtót és remélheti a kapcsolat helyreállását, de közben nem állítja le a saját életét arra várva, hogy ez mikor következik be.

A videó végső üzenete: az elidegenítés sok mindent elvehet egy szülőtől, de nem szabad hagynia, hogy önmagát is elveszítse. A saját életének stabilizálása ráadásul felkészültebbé teheti arra az esetre is, ha később lehetőség nyílik a gyermekkel való újrakapcsolódásra.

Views: 2

Szülői elidegenítés és ellennevelés – súlyos vádak egy gyermekelhelyezési perben

alperes folyamatosan bead, az távol áll a valóságtól, az igazságtól.

Gyermekünk a mai napig időnként kérdezi, hogy mikor láthatja az apját, mikor találkozhat vele. Tehát nincs ellennevelés, nincs beavatva a per részleteibe, mert akkor nem keresné az apját. Alperes apa 2024. január 1-től minden héten láthatná a gyermekét felügyelten, de ezzel a lehetőséggel nem kíván élni, ezzel bebizonyította, hogy nem érdekli a saját gyermeke. Ezt tudva erősen megkérdőjelezhető azon szándéka, hogyan gondolja alperes, hogy gyermekünket magához kívánja venni Budapestre gondozásra.

Ha valaki el akarta szakítani a másik szülőtől a gyermeket az nem más, mint az alperes. Ezt 2022. október 14-én a ráckevei futóversenyen is mondta a szüleimnek, hogy ha ő (az alperes) elviszi innen a gyermeket, mi soha többet nem látjuk. Alperes nem nevelni akarja a gyermeket, neki egy célja van tőlem elszakítani. Ennek érdekében mindent megtett a budapesti nála töltött apás hétvégéken, ahonnan mindig lelkileg instabil állapotban kaptam vissza a kislányunk. Alperesnek az volt a célja, hogy a gyermeket kikészítse lelkileg, érzelmileg. Egy olyan ronda ügybe is belerángatta, hogy [KITAKART NÉV] állítólag papírpénzt vett ki alperes hátizsákjából és átrakta a sajátjába. [KITAKART NÉV] soha semmit nem vett el másoktól, sem kisebb korábban, sem az említett eset óta. Ugyanekkor alperes a budapesti lakásban töltött hétvégén olyanokról is beszélt a gyermekkel, hogy akkor ki a gazdagabb, anya, vagy apa, kinek van szüksége pénzre. Egyértelmű, hogy rossz irányba befolyásolta a gyermeket, továbbá azzal fenyegette, ha az iskolában valami eltűnik, akkor majd őt kell gyanúsítani. Ezt a pénzelvételt a 2022. november 17-i esetkonferencián az iskola igazgatója előtt meg is említette, tehát alperes a saját gyermekét lejáratta, rossz színben tüntette fel szándékosan, előre megfontoltan. Ha ezek az elvitellel és ottalvással járó hétvégét folytatódtak volna, feltételezhetően még sok ehhez hasonló aljas dologba rángatta volna bele a gyermeket.

Édesanyám tanúként 2024. március 14-én bírói kérdésre a következőket mondta: „A felperessel és a gyermekkel heti rendszerességgel találkozunk, legalább egyszer, de van, hogy kétszer is. Akkor, amikor felperesnek esetleg munkahelyi, iskolai elfoglaltsága van, szülői értekezlet, vagy iskolában kell maradnia, akkor a férjemmel mi szoktunk elmenni az [KITAKART NÉV] az iskolába és akkor addig nálunk van.” Az alperes legújabb kérelmében ugyanerre a tanúvallomásra alapozva már a következőket írta a 7. oldalon: „A Felperes édesanyja heti minimum 2 napot tölt [KITAKART NÉV] a Felperes elfoglaltsága miatt.” Mindebből jól látható, hogy alperes hogyan ferdíti el a tényeket. [KITAKART NÉV] az anyai nagyszülőknél nem teljes napot tölt, hanem esetleg heti egy-két alkalommal van ott a napközi után. A tanú olyat nem nyilatkozott, hogy [KITAKART NÉV] mindent elmond” és a palackba zárt történet is alperes kitalációja, nem derül ki, hogy alperes honnan idézi.

  1. augusztus 2-án emlékeim szerint alperes valami olyat kérdezett [KITAKART NÉV] a felügyelt kapcsolattartáson a leírt szerint, hogy [KITAKART NÉV] vele töltené-e a nyári szünet második felét. Eleve ilyet nem is kérdezhetett volna, hiszen akkor éppen nem élhetett a gyermek elvitelével és ottalvással, vagyis egyértelműen összeveszíteni kívánta vele a gyermeket. Szintén alperes fellebbezésének 4. oldalán a gyermek szülői befolyásolása 2022. november 17-én, az esetkonferencia napján betudható alperesnek, hiszen 2022. október 21-én, pénteken vitte

Views: 2

Lojalitási kötés (Loyalty Bind): Amikor a gyermeket választásra kényszerítik a szülei között

  • A lojalitási kötés akkor alakul ki, amikor egy gyermek úgy érzi, hogy választania kell két szeretett ember – jellemzően a két szülő – között.
  • A gyermeknek ezt sokszor soha nem mondják ki nyíltan, de az érzelmi nyomást tökéletesen érzékeli.

Hogyan alakul ki?

  • Az egyik szülő azt sugallja, hogy a másik szeretete árulás.
  • A gyermek úgy érzi, hogy neki kell kezelnie a szülő érzelmeit.
  • A szülő bűntudatot kelt, megsértődik vagy csalódottságot mutat, amikor a gyermek jól érzi magát a másik szülővel.
  • Gyakori a másik szülő és annak családjának folyamatos lejáratása.
  • A gyermek fokozatosan megtanulja elrejteni a pozitív élményeit a másik szülővel kapcsolatban.

Mit él át a gyermek?

  • Állandó szorongás.
  • Bűntudat.
  • Identitászavar.
  • Érzelmi zavarodottság.
  • Úgy érzi, hogy ő felel a szülő boldogságáért.
  • Nem meri kimutatni valódi érzéseit.
  • Folyamatosan figyeli a szülő hangulatát (hipervigilancia).
  • “Tojáshéjon jár”, hogy elkerülje a konfliktust.
  • Gyakoriak a testi tünetek (hasfájás, gyomorproblémák).

A gyermek tipikus viselkedése

  • Nem beszél a másik szülőről.
  • Letagadja, hogy jól érezte magát nála.
  • Mindig ahhoz igazítja a mondanivalóját, hogy éppen melyik szülővel van.
  • Megpróbálja “megvédeni” a preferált szülőt.
  • Fokozatosan elutasíthatja a másik szülőt.

Egészséges lojalitás vs. lojalitási kötés

Egészséges lojalitás

  • A gyermek mindkét szülőt szeretheti.
  • Szabadon beszélhet mindkettejükről.
  • Nem kell választania.
  • Biztonságban érzi magát.
  • Mindkét szülő támogatja a másikkal való kapcsolatot.

Lojalitási kötés

  • A szeretet feltételessé válik.
  • A gyermek választásra kényszerül.
  • A másik szülő szeretete bűntudatot okoz.
  • Az egyik szülő kizárólagos kötődést vár el.
  • A gyermek attól fél, hogy elveszíti a preferált szülő szeretetét.

Milyen módszerekkel tartják fenn?

  • Bűntudatkeltés.
  • A másik szülő folyamatos rossz színben való feltüntetése.
  • Érzelmi manipuláció.
  • Hallgatás vagy elhallgattatás.
  • Feltételes szeretet.
  • Jutalmazás és büntetés.
  • Anyagi vagy érzelmi függőség fenntartása.
  • A gyermek bevonása a felnőttek konfliktusaiba.
  • Trianguláció (“állj az én oldalamra”).

Szülői elidegenítésben (Parental Alienation)

A videó szerint a lojalitási kötés a szülői elidegenítés egyik legfontosabb pszichológiai mechanizmusa.

Ennek során:

  • a gyermek azt hiszi, hogy a másik szülő szeretete veszélyes,
  • úgy érzi, csak az egyik szülő mellett lehet biztonságban,
  • a másik szülőt egyre inkább ellenségként kezdi látni,
  • a kapcsolat megszakítása sokszor nem saját döntése, hanem hosszú érzelmi kondicionálás eredménye.

Felnőttkorban jelentkező következmények

  • Kóros megfelelési kényszer.
  • Nehéz határokat húzni.
  • Konfliktuskerülés.
  • Folyamatos bűntudat.
  • Mások érzelmeinek túlzott felelősségvállalása.
  • Saját igények háttérbe szorítása.
  • People pleasing.
  • Egészségtelen párkapcsolati minták.
  • Alacsony önértékelés.
  • Identitásproblémák.

A családjogi rendszerrel kapcsolatos üzenetek

A beszélgetés résztvevői szerint:

  • a családjogi szakembereknek fel kellene ismerniük a lojalitási kötéseket,
  • az erős gyermek–szülő kapcsolat nem mindig egészséges kötődést jelent, lehet enmeshment (túlzott érzelmi összefonódás),
  • fontos lenne megkülönböztetni az egészséges kötődést a manipuláció eredményeként kialakult kapcsolattól,
  • ennek felismerése sok gyermek későbbi mentális problémáját előzhetné meg.

A videó fő üzenete

  • A gyermeknek soha nem kellene választania a szülei között.
  • A gyermek nem felelős egyik szülő érzelmeiért sem.
  • Az egészséges fejlődés alapja, hogy biztonságosan szerethesse mindkét szülőjét.
  • A lojalitási kötés hosszú távon súlyosan károsíthatja a gyermek önazonosságát, kapcsolatait és mentális egészségét.

Views: 4