na nézzük eloszor csanyi Beatrixot:

Az alapvető attribúciós hiba azt jelenti, hogy viselkedést látunk, és azt gondoljuk, hogy ez az illető általános jellemvonása. Ha például egy mérges embert látunk, azt gondoljuk, hogy ő egy mérges ember, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy talán épp most lopták el az autóját vagy a pénztárcáját. Mi alapvetően úgy vagyunk beprogramozva, hogy azt mondjuk, ó, távol maradok ettől az embertől, mert mérgesnek tűnik. Tehát ha a düh helyzetfüggő, akkor ez egy hiba.

Ennek relevanciája számunkra abban rejlik, hogy amikor egy interjúztató súlyos elidegenedési esetet lát, az elidegenítő szülő nyugodt, higgadt és összeszedett. Valószínűleg borderline személyiségzavaros, szociopata vagy nárcisztikus, mindhárom esetben mesteri manipulátor, aki megtanulta meggyőzően utánozni a normális viselkedést, és nagyon jól mutat. “Ó, igen, én támogatom a gyermek kapcsolatát az apjával vagy az anyjával.” Ezzel szemben a célzott szülő PTSD-ben szenved, talán évek óta nem látta a gyermekét, és azt mondták neki, hogy ő a probléma, vagy ő az, aki bajt okoz. Így a célzott szülő idegesen, dühösen és feszült állapotban érkezik.

Személyesen részt vettem egy teljes tanfolyamon egy AFCC-találkozón, ahol a tanfolyamot vezető személy azt mondta a csoportnak, hogy megbízhatnak abban, amit látnak. Ha a szülő szorongónak és feszültnek mutatkozik, biztosak lehetnek abban, hogy ez a szülői stílusa. Nem, ez egy elemi hiba a klinikai érvelésben és döntéshozatalban, ha figyelmen kívül hagyjuk az alapvető attribúciós hibát.

az altala feltett kerdes amire futotta… ami valamiert epp ezzel fugg ossze:
Így a célzott szülő idegesen, dühösen és feszült állapotban érkezik.

3. Az alperes azon magatartása, hogy sorozatos kérés, tájékoztatások ellenére magatartásán nem
változtat, utal e pszichés megbetegedésre, ezáltal nevelési alkalmasságot lerontó tényezőre (rendszeresen rögzíti a történteket, gyermekkel a kapcsolattartásást, bírósági tárgyalásokat, rendszeresen, tárgyalásonként több ízben rendre kell utasítani testbeszéde, beszélgetése miatt,interneten megjeleníti a történteket, könyvet, blogot ír a történtekről…)

 

 

Ez nem csupán tévedés, hanem súlyosan szakmaiatlan, és egyértelműen arra utal, hogy a bíró nem rendelkezik a feladatához szükséges szakértelemmel és ítélőképességgel. Egy ilyen döntés mélyen aláássa a bíróságba vetett bizalmat, és komoly kétségeket ébreszt a bírói tisztség betöltésének alkalmasságával kapcsolatban.

Öt konkrét pont emeli ki ezt a rendkívüli hibát:

1. „Az alperes azon magatartása, hogy sorozatos kérés, tájékoztatások ellenére magatartásán nem változtat, utal-e pszichés megbetegedésre, ezáltal nevelési alkalmasságot lerontó tényezőre?”
   Ez a kérdés abszurd és mélységesen téves feltételezéseken alapul. Az alperes viselkedése nem pszichés megbetegedésből fakad, hanem abból, hogy évek óta folyamatosan támadásoknak van kitéve egy mesteri manipulátor részéről. A bíróság teljes mértékben eltévesztette a lényeget: nem az alperes viselkedése kérdőjelezendő meg, hanem az, hogy a bíróság hogyan képes egy nyilvánvalóan manipuláló, hazug szülő színjátékát valóságként elfogadni. Ez egyértelműen a bíró szakmai alkalmatlanságát és erkölcsi integritásának hiányát tükrözi, ami súlyosan aláássa a bíró hitelességét és az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat.
2. „Rendszeresen rögzíti a történteket, gyermekkel a kapcsolattartást, bírósági tárgyalásokat…”
   Az, hogy az alperes dokumentálja a történteket, nemhogy nem jelez pszichés zavart, hanem épp ellenkezőleg, a felelősségteljes szülő viselkedésének jele. Az alperes pontosan azért rögzíti a történéseket, mert az elidegenítő szülő módszeresen hazudik és torzítja a valóságot. Hogy a bíróság ezt a viselkedést pszichés betegség jeleként értékeli, az nem csupán félreértés, hanem az igazságszolgáltatás megcsúfolása. Ez a döntés kizárólag azt bizonyítja, hogy a bíróság vakon követi az elidegenítő szülő manipulációit.
3. „Interneten megjeleníti a történteket, könyvet, blogot ír a történtekről…”
   Az alperes nyilvános megnyilvánulásai nem az elkeseredettség vagy a mentális problémák jelei, hanem a társadalmi felelősségvállalás megnyilvánulásai. Az alperes feladatának érzi, hogy másokat is figyelmeztessen az ilyen manipulációk veszélyeire, és hogy megvédje gyermekét, a társadalmi normákat, amelyek az igazságra, a tisztességre és a jogra épülnek. Az, hogy a bíróság ezt támadási alapként használja, nemcsak szakmaiatlan, hanem egyenesen aljas próbálkozás arra, hogy elhallgattassa azt, aki az igazságért és a nyilvánosságért, és a gyermekéért kiáll.

4. Képzetlenség és szakmai hiányosságok a bírósági tárgyalásokon
Sajnálatos, hogy Csányi Beatrix, a bíró, nemcsak az alapvető jogi és pszichológiai normákkal van adós, hanem azzal is, hogy helytelenül kezeli a társadalmi normák védelmét. Miközben a bíróság és a felperes állítólag a társadalmi normákat képviseli, és arra törekszik, hogy azok szerint döntsön, Csányi Beatrix olyan módon jár el, hogy a nyilvánosság elé került információkat és eseményeket problémaként kezeli. Az alperes nyilvánosságra hozott írásai, amelyek célja a társadalmi normák és az igazság védelme, nemcsak, hogy nem találkoznak megfelelő megértéssel, hanem még ellenséges reakciókat is kiváltanak. Ez az ellentmondás nemcsak hogy rámutat a bíró szakmai hiányosságaira, hanem komoly kérdéseket vet fel a bírósági eljárások integritása és a társadalmi igazságosság melletti valódi elkötelezettség kapcsán.

5. A bírónak fel kellett volna ismernie a manipuláció mintázatát, de nem tette
“Tehát csak hogy bepillantást nyújtsak a mintába: amikor kifogásokat látsz, mint például “nem szeretik őt, nem akarják látni, és nem fogom őket kényszeríteni”, akkor fel kell ülnöd a székedben.”

Csányi Beatrix bíró a gyermektől és a Ráckevei Gyermekjóléti Szolgálattól folyamatosan hallotta a következő kifogásokat: “Apa túl sokat fényképez,” “Nem akartam apával lenni a nyáron,” “Nekem jó az egy óra felügyelve,” “Nem akarok apával kettesben együtt lenni, hazudas apa ellen, penz lopas apatol..” Ezek a mondatok egyértelműen a manipuláció és az elidegenítés klasszikus jelei, amelyek figyelmeztetniük kellett volna a bírót. Mindezek után a felperes előadta, hogy ő mindent megtett, hogy felkészítse a gyermeket és támogassa a kapcsolatot, miközben követelte a kapcsolattartás korlátozását, majd a teljes megszüntetését is. A felperes azt állította, hogy ő támogatta a gyermek és az apa kapcsolatát, de ugyanakkor kérte annak megszakítását,  és végül még tovább ment: a kapcsolat teljes megszüntetését kérte.
Ennek ellenére, miután mindezt elolvasta, Csányi Beatrix fejében akkora sötétség uralkodott, hogy semmi nem esett le neki. Nem ismerte fel a manipuláció és a hazugság nyilvánvaló mintázatát, és teljesen alkalmatlannak bizonyult a helyzet objektív értékelésére, ezzel komoly kérdéseket vetve fel az ítélőképességével kapcsolatban.

 

 

Views: 3