Első oldalak…
Kell hozzá egy bizonyos „családi támogatás” is, gondolom – de hát az megvan…
Ne szegyelld magad, meg azt se, hogy teljes hazugságot irsz, és a gyermekbántalmazást épp tagadod. De hát ez volt várható: a társadalmi normák élharcosától.
A következő perben majd nehéz lesz megmagyarázni, hogy „a csúnya ügyvéd vitt félre”… vagy a családom… vagy nem is én voltam…
ha megfigyeled még itt is visszaköszön Gyalog Beáta mentése…
sajnos nem gondolt arra hogy mi lesz ebböl a fajta mentéséböl. de hát ez már az ő baja lesz..
Továbbra is csak egy dolog marad:
Hazudj. Hazudj. Hazudj. Hazudj. Hazudj. Hazudj.
sorszámú eljárásban az alábbi ellenkérelmet terjesztem elő:
Kérem az elsőfokú ítélet helyben hagyását és alperes perköltség megfizetésére történő kötelezését a 32/2003. lm rendelet 2. § (1) bekezdés a, pontja alapj án a mellékelt megállapodás szerint azzal, hogy jogi képviselőm Áfa-alanyi mentes.
Az alperes elsődlegesen és másodlagosan előterjesztett fellebbezését is elutasítani kérem, és kérem az elsőfokú ítélet helyben hagyását.
Megjegyzem, hogy az alperes fellebbezési kérelmében az I. fokú bíróság döntését arra az esetre, ha a szülői felügyelet tárgyában a II. fokú bíróság nem változtatja meg az ítéletét csupán a gyermektartásdíj összegét támadta meg, a kapcsolattartás bíróság által meghatározott módját elfogadta.
Az alperes fellebbezésének indokolására az alábbi észrevételeket teszem:
Nem valós az az alperesi állítás, miszerint én magam olyan elidegenítő és ellennevelő magatartást tanúsítanék, amely súlyosan káros hatással lenne a gyermek érzelmi és erkölcsi fejlődésére. A gyermekkel kizárólag olyan kérdéseket osztottam meg, amik természetükből kifolyólag szükséges volt megosztani vele, például azt, hogy miként, és hol fog a gyermek és
az alperes közötti kapcsolattartás zajlani. A gyermek már elég nagy ahhoz, hogy ezen téma kapcsán kérdések fogalmazódnak meg benne, és felelős szülőként ezekről tájékoztatnom is kell, fel kell készítenem a gyermekem a kapcsolattartásra. A szakértő által felhozott azonosulási
kérdés pedig olyan témában vetődött fel, ami még jóval az alperessel való életközösségem alatt fogalmazódott meg bennem, tehát azt, hogy én magam szerettem volna még gyermeket szülni.
Ez a kérdés a gyermekben is megfogalmazódott, hiszen ő kistestvért szeretett volna, ami azt gondolom továbbra is, hogy minden korabeli egyke gyermek vágya, hogy testvére legyen. Ez a vágyam nyilvánvalóan megszűnt az életközösségünk megszakadásával, és a gyermek is kénytelen
volt elfogadni azt a tényt, hogy neki már édestestvére nem lehet.
Ezen magatartás részemről azt gondolom, hogy nem valósít meg elidegenítést és ellennevelést sem. A gyermek önálló vágya az volt, hogy legyen testvére, ami életkorából kifolyólag természetes dolog. Az alperesi állítással szemben soha nem állítottam olyat a gyermeknek, hogy az alperestől félnie kell, és hogy az alperes meg akarná ölni őt. Ilyen állítás megjegyzem, hogy az alperes részéről sem hangzott el az elsőfokú eljárás során. a gyermek alperestől való félelmének
alapja az alperes korábbitól gyökeresen eltérő, agresszív, a gyermeket leuraló, a kéréseit, óhajait teljes mértékben negligáló magatartása volt, és nem az én ellennevelésem. Az alperes volt olyan alkalom, hogy a családsegítő szolgálat előtt velem kapcsolatban közölte, hogy vascsővel kíván engem agyonverni. Ezt az állítását az eljárás során nem is tagadta, hanem bagatellizálni kívánta,
közölte, hogy az csak hiperventilláció volt a részéről. A gyermek ezt az esetet sem tudja, soha nem osztottam meg vele az alperes kijelentését.
Az alperes ítélethozatalt követő, és azt megelőző magatartása súlyosan veszélyezteti a gyermek érzelmi fejlődését, miközben ő maga úgy próbál beállítani engem, mintha én magam tenném ezt, holott a valóság ezzel pontosan ellentétben áll. Az alperes már a peres eljárás alatt teljesen megszakította a gyermekkel a kapcsolatot, ami ismételten ellentétes a gyermek kérésével,
igényeivel. A felügyelt kapcsolattartásra az alperes nem hajlandó eljönni, a gyermekkel bár több alkalommal megjelentünk a kapcsolattartások céljából, de az alperes azt elutasította. Az alperes a gyermek által küldött ajándékot nem vette át. Az ítélethozatalt követően bár telefonos kapcsolattartás is szabályozásra került, ezzel a lehetőséggel, hova tovább kötelezettségével az alperes nem él, a hívásainkat nem fogadja. A peres eljárás alatt én magam szerettem volna
a gyermeket pszichológushoz vinni, hogy a jelen helyzet feldolgozásában szakember tudja segíteni.
Az alperes elsődlegesen és másodlagosan előterjesztett fellebbezését is elutasítani kérem, és kérem az elsőfokú ítélet helyben hagyását.
Megjegyzem, hogy az alperes fellebbezési kérelmében az I. fokú bíróság döntését arra az esetre, ha a szülői felügyelet tárgyában a II. fokú bíróság nem változtatja meg az ítéletét csupán a gyermektartásdíj Összegét támadta meg, a kapcsolattartás bíróság által meghatározott módját elfogadta.
Az alperes fellebbezésének indokolására az alábbi észrevételeket teszem:
Nem valós az az alperesi állítás, miszerint én magam olyan elidegenítő és ellennevelő magatartást tanúsítanék, amely súlyosan káros hatással lenne a gyermek érzelmi és erkölcsi fejlődésére. A gyermekkel kizárólag olyan kérdéseket osztottam meg, amik természetükből kifolyólag szükséges volt megosztani vele, például azt, hogy miként, és hol fog a gyermek és
az alperes közötti kapcsolattartás zajlani. A gyermek már elég nagy ahhoz, hogy ezen téma kapcsán kérdések fogalmazódnak meg benne, és felelős szülőként ezekről tájékoztatnom is kell, fel kell készítenem a gyermekem a apcsolattartásra. A szakértő által felhozott azonosulási kérdés pedig olyan témában vetődött fel, ami még jóval az alperessel való életközösségem alatt
fogalmazódott meg bennem, tehát azt, hogy én magam szerettem volna még gyermeket szülni.
Ez a kérdés a gyermekben is megfogalmazódott, hiszen ő kistestvért szeretett volna, ami azt gondolom továbbra is, hogy minden korabeli egyke gyermek vágya, hogy testvére legyen. Ez a vágyam nyilvánvalóan megszűnt az életközösségünk megszakadásával, és a gyermek is kénytelen
volt elfogadni azt a tényt, hogy neki már édestestvére nem lehet.
Ezen magatartás részemről azt gondolom, hogy nem valósít meg elidegenítést és ellennevelést sem. A gyermek Önálló vágya az volt, hogy legyen testvére, ami életkorából kifolyólag természetes dolog. Az alperesi állítással szemben soha nem állítottam olyat a gyermeknek, hogy az alperestől félnie kell, és hogy az alperes meg akarná ölni őt. Ilyen állítás megjegyzem, hogy az alperes részéről sem hangzott el az elsőfokú elj árás során. a gyermek alperestől való félelmének
alapja az alperes korábbitól gyökeresen eltérő, agresszív, a gyermeket leuraló, a kéréseit, óhajait teljes mértékben negligáló magatartása volt, és nem az én ellennevelésem. Az alperes volt olyan alkalom, hogy a családsegítő szolgálat előtt velem kapcsolatban közölte, hogy vascsővel kíván engem agyonverni. Ezt az állítását az elj árás során nem is tagadta, hanem bagatellizálni kívánta,
közölte, hogy az csak hiperventilláció volt a részéről. A gyermek ezt az esetet sem tudja, soha nem osztottam meg vele az alperes kijelentését.
Az alperes ítélethozatalt követő, és azt megelőző magatartása súlyosan veszélyezteti a gyermek érzelmi fejlődését, miközben ő maga úgy próbál beállítani engem, mintha én magam tenném ezt, holott a valóság ezzel pontosan ellentétben áll. Az alperes már a peres eljárás alatt teljesen megszakította a gyermekkel a kapcsolatot, ami ismételten ellentétes a gyermek kérésével,
igényeivel. A felügyelt kapcsolattartásra az alperes nem hajlandó eljönni, a gyermekkel bár több alkalommal megjelentünk a kapcsolattartások célj ából, de az alperes azt elutasította. Az alperes a gyermek által küldött ajándékot nem vette át. Az ítélethozatalt követően bár telefonos kapcsolattartás is szabályozásra került, ezzel a lehetőséggel, hova tovább kötelezettségével az alperes nem él, a hívásainkat nem fogadja. A peres eljárás alatt én magam szerettem volna
a gyermeket pszichológushoz vinni, hogy a jelen helyzet feldolgozásában szakember tudja segíteni.
Az alperes először hozzájárult a pszichológushoz, majd a hozzájárulását visszavonta. Ezen magatartásával pont az alperes az, aki súlyosan veszélyezteti a gyermek érzelmi fejlődését. Az alperes mind emellett a gyermeket érintő, közöttünk folyamatban volt eljárás részleteit, anonimizálás nélkül közzétette az interneten. Ezen magatartása is egyértelműen a gyermeket veszélyezteti, hiszen akár az osztálytársai, akár ő maga találkozhat az ő magánéletét is érintő
alperesi bejegyzésekkel, ami nyilvánvalóan nem áll az érdekében. Én magam természetesen erről a gyermeket nem tájékoztattam, de ahogy nő a gyermek nyilvánvalóan az interneten közzétett tartalmakhoz egyre jobban hozzá fog tudni férni, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a gyermek lelki egyensúlyát felborítsák, már csak azért is, mivel a magánéletét az alperes
közszemlére tette. Az alperes azon állítása, miszerint az a célja, hogy hosszú távon a gyermek számára érzelmi biztonságot és valódi kötődést alakítson ki szöges ellentétben áll a jelenlegi és a teljes per alatt kifejtett magatartásával.
Az alperesi gondos magatartás pontosan az alperesi viselkedés okán kizárt, hiszen jelenleg sem képes a saját gyermeke érdekeit szem előtt tartva, ennek megfelelően viselkedni. Az alperestől a jelen peradatok alapján ilyen magatartás nem várható, még abban az esetben sem, ha a gyermek feletti szülői felügyeletet ő maga kizárólagosan gyakorolná.
Az alperes valótlant állít akkor, amikor azt állítja, hogy elkötelezett a gyermek pszichés megsegítése mellett, hiszen ő maga volt az, aki a gyermek pszichológiai megsegítéséhez tett hozzájárulását a per alatt visszavonta. Emiatt nem tudtam pszichológushoz járatni a gyermeket, miközben az alperes maga azt állította, bár állítását soha nem igazolta, hogy pszichológushoz jár, a gyermekét ezen lehetőségtől pedig megfosztotta.
Vitatom azon alperesi álláspontot, miszerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat egyoldalúan mérlegelte volna. A kirendelt szakértő maga is úgy nyilatkozott, hogy a felügyelt kapcsolattartás fenntartása indokolt. Az alperes állításait nem tudta igazolni tanúkkal, mindössze egy tanút tudott állítani a bíróság elé, aki alátámasztotta az alperes agresszív magatartását, és azt is igazolta, hogy ezen magatartást a gyermek egyértelmű érdekeivel szemben, azzal teljesen ellentétesen fejtette ki az alperes.
Egyetértek az alperes azon okfejtésével, hogy a bíróságnak gondosan vizsgálnia kell, hogy a szülőket az egyéniségük, az életmódjuk, erkölcsi tulajdonságaik alkalmassá teszik-e a gyermek nevelésére. Figyelembe kell venni a gyermekhez való ragaszkodás őszinteségét, a gyermeknek a szülő iránt táplált érzelmeit, a gyermeknek az egyik vagy másik szülőhöz való kötődését, a szülő nevelési képességét, az iskoláztatás lehetőségét. Vizsgálni kell a felek anyagi és
lakáshelyzetének alakulását, az, hogy a gyermek tartása, gondozása, egészségügyi ellátottsága melyik szülő környezetében biztosított. Álláspontom szerint az elsőfokú bíróság ezen körülményeket mind-mind figyelembe vette döntése meghozatalakor.
Views: 0