kell hozza gyomor de hat pappir sokmindent elvisel…
teljes sötétség és felelőség háritás mint eddig
bociszem bciszem bociszem 😀
A gyermek a mai napig pozitív érzelmeket társít az alpereshez, igényelné a kapcsolattartást, szeretne találkozni az alperessel, amihez képest az alperes az, aki ezt nem biztosítja a számára, ha történik érzelmi elidegenedés az erre vezethető vissza és nem az én magatartásomra.
Továbbra is azt állítom, hogy én magam nem idegenítettem el a gyermeket az alperestől. A gyermek szeretne menni a kapcsolattartásra, de egyenlőre csak felügyelet mellett. Amennyiben a felügyelet alatt az alperes azon dolgozott volna, hogy a kapcsolatát építse a gyermekkel, akkor azt gondolom, hogy már rég kész lenne a gyermek arra, hogy elvitellel tudjon megvalósulni a kapcsolattartás. Az alperes azon hétvégéken, amikor a gyermeket még elvitte magával
folyamatosan figyelmen kívül hagyta a gyermek kéréseit, kívánságait, a kapcsolattartások kezdetén is direkt olyan magatartást tanúsította, amivel a gyermeket felzaklatta. Ez vezetett el oda, hogy a gyermek nem akart az alperessel elvitellel találkozni, és nem az én ellennevelésem. Az alperes a szakemberek javaslata ellenére nem változtatott a magatartásán, az egyik
tárgyaláson saját maga nyilatkozta azt, hogy a kapcsolattartásokat csupán eszköznek tekinti a bizonyítékai beszerzésére, így a gyermek elzárkózása tőle a saj át magatartásának az eredménye. Az alperes figyelmen kívül hagyja a saját magatartását a jelenlegi helyzethez való jutás útján, úgy tesz, mintha az ő magatartása teljes mértékben helyénvaló lenne, a gyermek érdekét
szolgálná, holott ez egyáltalán nincs így. A gyermek reakcióit pedig minden alkalommal az én magatartásomra kívánja visszavezetni, a sajátját pedig figyelmen kívül hagyja.
A szakértő helyesen állapította azt meg, hogy mindaddig, amíg az alperes nem változtat a viselkedésén, addig a felügyelt kapcsolattartást javasolja.
Alperes megjegyzése értelmezhetetlen, mikor kifejti, hogy Dr. Tomyossy Mónika igazságügyi pszichológus szakértő javasolta elmeorvos bevonását a perbe. A perbevonás megtörtént, és a szakértő azt állapította meg, hogy alperes deviáns személyiség, akinek mentális zavara van.
Valóban szükséges volt elmeorvos szakértő perbe vezetése, de ezen bizonyíték pontosan az elsőfokú döntést alapozta meg.
Az alperes kitér édesapám tanúvallomására azzal kapcsolatban, hogy az ő viselkedése, mikor egy alkalommal messziről figyelte az visszahozatal eseményeit álláspontja szerint káros volt a gyermek biztonságérzete tekintetében. Részletesen kifejti, hogy édesapám egyszeri viselkedése, milyen negatív hatással van a gyermekre. Pontosan úgy fogalmaz, hogy egy ilyen helyzetben a gyermek zavartnak, félelemmel teltnek és bizonytalannak érzi magát. Ha azt látja,
hogy titokban az egyik szülő a másikat figyeli az növeli a gyermek szorongását és
bizalmatlanságát a családi helyzet iránti. A gyermekek nagyon érzékenyek a szüleik viselkedésére, és ha azt tapasztalják, hogy a szülők közötti interakció feszült, gyanakvó légkörben zajlanak, az hatással van az érzelmi biztonságukra. Egy ilyen helyzet összezavarja a gyermeket, és előidézi, hogy nem tudja kiben bízhat.
Az alperes ezen okfejtése pontosan megmutatja, hogy milyen magatartás az, amit az elmúlt években ő kifejtett a gyermeke ellen. Több alkalommal kijelentette, hogy elviszi a gyermeket és visszaviszi Budapestre, holott ő maga volt az, aki xxx hagyta a gyermeket, amikor onnan elment minden ingóságát Összepakolva. Folyamatosan hangfelvételeket készít
mindenkiről, és minden helyzetben. Nem törődve szabályokkal, személyiségi joggal, semmivel.
Ezeket a gyermek személyesen tapasztalta, amikor kezében a telefonj ával látványosan készített hangfelvételt, és videófelvételt. Ott van a futóversenyen történtek rögzítése is, amikor mindezt a magatartást ismét a gyermek előtt fejtette ki, és ilyen magatartás mellett még az alperes az, aki részletesen ki meri fejteni azt, hogy édesapám egyszeri magatartása milyen negatív hatást
gyakorol a gyermekre? Ezen nyilatkozatából pontosan az tűnik ki, hogy az alperes pontosan tisztában van azzal, hogy az általa tanúsított magatartás milyen károkat okoz, és azzal nem törődve tudatosan folytatja, kijelentve, hogy nem is kíván azon változtatni.
A kapcsolattartásnak nem gondolnám, hogy megzavarását jelentette volna az, hogy az iskolánál én megjelentem, hogy én magam tudjam a gyermeket átadni. Pontosan az alperes magatartása volt az, ami a kapcsolattartást ellehetetlenítette, amikor ott jelenetet rendezett.
Az alperes fellebbezésében előadottak ismételten csak azt bizonyítják, hogy teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a saját magatartását. A gyermek szeretne találkozni, és beszélni az alperessel, de az alperes ezt is figyelmen kívül hagyja. Az alperes deviáns magatartása az, ami miatt a gyermeknek jelenleg megfelel a felügyelt kapcsolattartás. A szakértő is azt javasolja, hogy amíg az alperes nem változtat a viselkedésén, addig maradjon a felügyelet. Az alperes
mentális zavara jelenleg alkalmatlanná teszik a kapcsolattartásokra is felügyelet nélkül, nemhogy a szülői felügyelet gyakorlására.
Views: 0