Titkos hangfelvétel a hangversenyen és tanúmeghallgatás

Alulírott felperes a [kitakarva] számú perben az alperesi beadványra az alábbi észrevételeket teszem:

Az alperes által leírtak éppen a saját magatartásának tökéletes jellemzői. Az alperes leírja azt, hogy „aki elidegenítést művel, az nem fogja a gyermeket ténylegesen gyermekként kezelni, hanem eszközként tekint rá, akit maga előtt pajzsként tarhat, és felhasználhat, és ezzel együtt [kitakarva] érzelmeit teljes mértékben ignorálja.”

Az alperes valóban megjelent a hangversenyen, ahol a gyermeke lépett fel, de ő ahelyett, hogy a gyermeket figyelte volna fellépés közben azzal volt elfoglalva, hogy ismét mások személyiségi jogait teljes mértékben figyelmen kívül hagyva, köztük egy kiskorúét is, titokban hangfelvételt készített. A hangfelvételen nem hallatszik az, hogy tájékoztatta volna a felvett személyeket arról, hogy ő maga hangfelvételt készít, azt sem hallatszik, hogy ehhez engedélyt kért volna tőlük. Az viszont egyértelmű a hang minőségéből, hogy valószínűleg a zsebében, vagy a táskájában volt a felvevő készülék, hiszen a hang elmosódott, alig hallható, hogy ki mit mond. A felvétel bizonyítékként való felhasználása ellen kifejezetten tiltakozom, egyrészt annak jogszabályellenes megszerzési módjára tekintettel, másrészt mivel gyakorlatilag az alperes, a tanú meghallgatást kívánja ilyen tiltott felvételekkel kiváltani. Az alperes jelölje meg azon személyek körét, akik a gyermek iskolai hogyléte tekintetében nyilatkozni tudnak. Hangfelvétel és írásbeli tanúvallomás nem helyettesítheti a tanúk bíróság előtt történő meghallgatását. Nem tudható, hogy ezek a felvételek manipuláltak-e, azt se tudhatjuk, hogy a kislány a hangfelvétel további részén nem-e esetleg azt meséli-e el az alperesnek, hogy [kitakarva] milyen jól szokta általánosságban érezni magát az iskolában. Sem a bíróság, sem a felperes nem tud kérdéseket feltenni a meghallgatni kívánt tanú számára, kizárólag az alperes. Az alperes pedig eleve irányított kérdést tesz fel a gyermeknek, akiről azt sem tudjuk, hogy kicsoda. Az alperes azt kérdezi, hogy [kitakarva] elvonul-e valamikor úgy, hogy nem látjátok? Esetleg úgy elvonul, hogy elsírja magát?

A családsegítő szolgálat is jelentette azt, hogy volt olyan eset, hogy [kitakarva] elsírta magát az iskolában, ami pontosan az alperes magatartására volt visszavezethető. Nem derül ki a hangfelvételből, hogy a gyermek ezt az esetet említette-e. Ez akkor volt, november 12-én, tehát a gyermek megkérdezését megelőzően kb. egy hónapon belül, amikor az alperes nem volt hajlandó az őt felköszönteni kívánó gyermekével pár mondatot telefonon beszélni.

Az alperes egy-egy kiragadott eseményből ismételten olyan következtetést von le, ami rendkívül távol áll a valóságtól. A gyermek szomorúságát az én állítólagos elidegenítésemnek tudja be, figyelmen kívül hagyva a saját magatartását.

A háttérben egyébként a Jingle Bells hangzik el, amit [kitakarva] játszott együtt egy másik kislánnyal. A koncerten a gyermek összesen kétszer lépett fel, az alperes csak az első fellépését hallgatta meg, a második fellépés során már fontosabb volt számára, hogy bizonyítékokat szerezzen be, természetesen ismételten jogellenes módon, és ezen a ponton felel meg az alperes a saját maga által leírt elidegenítő szülő definíciójának.

Views: 1

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *