admin, Author at Meg kellene szakítani az apás kapcsolattartást.

Az apa a bizonyítékot kereste, nem a gyermek érdekét

és tovább….

Ez a példa pontosan jól mutatja azt, hogy mennyire képes az alperes a gyermek érdekeit előtérbe helyezni, és mennyire érdekli a gyermek jóléta. Bármit megtesz, hogy bizonyítékokra szert tegyen, és az sem zavarja, ha a gyermekének ezzel árt.
A levéllel véleményem szerint nemhogy nem tisztázta magát, hanem látámasztotta, hogy semmilyen szinten nem alkalmas a gyermek feletti szülői felügyelt gyakorlására. Az az apa, aki azért megtagadja a gyermeke pszichológusi kezelését, hogy nyilatkozatot esikarjon ki a szolgálatból egészen biztosan nem alkalmas a felügyelet ellátására.
Az alperes azt próbálja beadványában előadni, hogy édesapám arra kívánt utalni, hogy szexuálisan bántalmazta volna az alperes a gyermeket. Édesapám tanúvallomásában ilyet soha nem állított. Amennyiben az alperes úgy érezte, hogy erre kíván utalni, akkor jog képviselőj én keresztül miért nem kérdezett erre rá a tárgyaláson? Soha nem vádoltam sem én, sem a családom azzal az alperest, hogy szexuálisan bántalmazta volna a gyermekem.

Ugyanakkor volt olyan eset, hogy az alperes a kapcsolattartás kezdetén lelkileg bántalmazta a gyermeket. Például amikor a gyermekkel azzal a felkiáltással indult el Budapestre, hogy Irány xxx!
Holott egyáltalán nem volt tervében az, hogy xxa viszi a gyermeket. Ezen felkiáltásnak az egyedüli célja az volt, hogy a gyermeket megfélemlítse, és összezavarja. Ez sikerült is neki, hiszen én nem tudva arról, hogy az alperes xxxa akarja vinni a gyermeket, erre fel sem tudtam készíteni, és a gyermeket a kijelentés olyan váratlanul érte, hogy sírva is fakadt. Kérdem én, hogy milyen felelős apai magatartást tanúsít az a szülő, aki ilyen felkiáltásokkal direkt sokkolni akarja gyermekét minden indok, és valós alap nélkül?

Az apa saját maga tagadta meg a pszichológusi segítséget, majd másokra hárította a felelősséget

És csak tovább…. hazudj hazudj hazudj…

Az alperes által becsatolt levél ezt pontosan alátámasztja, amiben úgy nyilatkozik, hogy amíg nem látom a gyermek valódi állapotát, addig a hozzájárulásomat megvonom a pszichológus bevonásához.

Majd ezt követően az alperes tájékoztatást kér.

Ez a nyilatkozata az alperesnek egyértelmű. Méghozzá azt jelenti, hogy saját maga megtagadta a pszichológus bevonását. Megjegyzem, hogy az alperes ezen leveléből is látszik, hogy ismételten úgymond bizonyítékot kíván gyűjteni. Ennek érdekében pedig még attól sem retten vissza, hogy a gyermeke megsegítését megtagadja, csakhogy egy számára kedvező nyilatkozatot ki tudjon csikarni a családsegítő szolgálattól.

Ez a nyilatkozata az alperesnek egyértelmű. Méghozzá azt jelenti, hogy saj át maga megtagadta a pszichológus bevonását. Megjegyzem, hogy az alperes ezen leveléből is látszik, hogy ismételten úgymond bizonyítékot kíván gyűjteni. Ennek érdekében pedig még attól sem retten vissza, hogy a gyermeke megsegítését megtagadja, csakhogy egy számára kedvező nyilatkozatot ki tudj on csikarni a családsegítő szolgálattól.

A videó („Parental Alienation – The Effects on Children”) egy többórás előadás, amelyben a szerző személyes tapasztalatain és segítői munkáján keresztül mutatja be az ellennevelés (parental alienation) pszichológiai, jogi és társadalmi oldalát.
Az alábbi pontokban összefoglalom a tartalmát:

1. Bevezetés

A szerző saját élményeiből indul ki: 5 évig volt elidegenítve a gyermekeitől.
Célja, hogy valós képet adjon az ellennevelés hatásairól és a jogi rendszer hiányosságairól.
Szerinte a társadalom félreérti az apák szerepét, és nincsenek valódi szakemberek, akik segíteni tudnának.

2. Az apák fájdalma és a hős szerep újradefiniálása

Sok apa annyira szenved a gyermeke elvesztésétől, hogy öngyilkosságot fontolgat.
Ezek az apák mégis „hősök”, mert kitartanak a gyerekeik iránti szeretetből.
A társadalom gyakran lenézi vagy hibáztatja őket, pedig a valódi oka a rendszeres igazságtalanság és a társadalmi közöny.

3. A gyermek szenvedése

Az ellennevelés legnagyobb áldozatai a gyerekek:
- Arra nevelik őket, hogy gyűlöljék az egyik szülőt.
- Elhitetik velük, hogy az egyik szülő „veszélyes” vagy „rossz ember”.
- Ez identitás- és bizalomvesztéshez vezet, és felnőttként gyakran személyiségzavarokhoz (BPD, NPD).
A gyermek újraírt emlékekkel és hamis félelemmel él.

4. A jelenség három megközelítése

Társadalmi: a köznyelvben ismert, de gyakran félreértett fogalom.
Jogi: a legtöbb bíróságon nincs pontos definíció, így nehéz bizonyítani.
Pszichológiai: nem szerepel a DSM-ben, de létező, súlyos pszichés bántalmazási forma.

5. Az ellennevelés működése

A gyermek szeretetének feltételekhez kötése („csak akkor szeretlek, ha gyűlölöd apát/anyát”).
A szeretet félelemmé és függőséggé alakul.
A gyerek megtanulja, hogy érzelmi túlélése hazugságon múlik.

6. A szülő feladata, aki elidegenített

Ne próbálja logikával megmagyarázni az igazságot.
A gyerek a saját „túlélési rendszerét” védi.
Az elidegenített szülő szerepe: a „biztonságos szülő”.
- Mindig jelen lenni.
- Soha nem támadni a másik szülőt.
- Következetesen, higgadtan reagálni.
A kapcsolat helyreállása hosszú évek alatt történhet, gyakran csak felnőttkorban.

7. A bírósági valóság

Az „ellennevelés” szót nem érdemes használni, mert sok bíróság nem ismeri el.
Ehelyett: pszichológiai bántalmazás, szülői befolyásolás, kapcsolattartás akadályozása kifejezéseket kell alkalmazni.
A bizonyítás kulcsa:
- minták, idővonalak, dokumentáció.
- Ne az érzelemre, hanem a funkcionális bizonyítékokra építsen az eljárás.
A bíróság az érzelmi kitörést bünteti, nem a manipulációt.

8. Terápiás és önsegítő javaslatok

A szerző támogató csoportokat vezet, ahol férfiak segítik egymást.
Szükség van hozzáértő terapeutákra, de ők ritkák.
A cél: visszanyerni a gondolkodási és érzelmi stabilitást, hogy a szülő ne rombolja tovább saját ügyét.

9. Reunifikáció (újraegyesítés)

A bíróság gyakran rendel el „reunifikációs terápiát”.
Ez sokszor újabb manipulációs tér az elidegenítő szülő számára.
Az első hónapokban a terapeuta rendszerint semleges, majd később látja meg a valódi mintákat.
A folyamat hónapokig, akár évekig is eltarthat.

10. Társadalmi felelősség

A modern kultúra – különösen a közösségi média és a „politikai korrektség” – kedvez az ellennevelésnek.
A társadalom narcisztikus és hatalmi mintákat jutalmaz, miközben a családi kapcsolatok sérülnek.
A megoldás: tudatosság, empátia, és közösségi összefogás a gyerekek érdekében.

tovább….

A gyermeknek a felügyelt kapcsolattartások során bőven lett tapasztalata arról, hogy az alperes milyen mértékben deviáns módon viselkedik. A családsegítő munkatársai előtt a társadalmi normákat teljes mértékben figyelmen kívül hagyó viselkedést folytatott a gyermek előtt. A gyermek pedig ezeket az eseményeket láthatóan felnőtt módjára kezelte, látható, hogy ezekhez ténylegesen hozzá volt szokva, ami különösen aggasztó jelen esetben.
Az alperes a jelen beadványában oly módon kíván engem beállítani, mintha kóros hazudozó lennék. Ezen állítását az alperesnek vitatom. Álláspontom szerint pontosan az alperes az, aki minden egyes tényt teljes mértékben kiforgatva, folyamatosan valótlant állít a bíróságok előtt. Az alperes azonban ezen a ponton sem áll meg, mivel mindenki személyiségi jogain átgázolva, nyilvánosságra hozza a teljesen eltorzult világszemléletét, bármilyen állítás, vagy lépés történik a részemről azt torzítva fordítja ellenem. Ha nem beszélek a gyermekkel az alperesről, akkor álláspontja szerint azzal valósítok meg ellennevelést, ha pedig tájékoztatom a gyermeket bármiről is, akkor pedig azzal. Ha pszichológushoz akarom vinni a gyermeket akkor azzal veszélyeztetem, ha nem viszem mert azt állítom, hogy jól van, akkor pedig azzal. Előbb megadja az alperes a pszichológushoz a hozzájárulást, aztán később megtagadja.

Mi az a bizonytalan veszteség (ambiguous loss)? – Dr. Sue Cornbluth magyarázata a szülői elidegenítés lelki fájdalmáról

🔹 Téma

Dr. Sue Cornbluth nemzetközi szakértő a magas konfliktusú válások és szülői elidegenítés (parental alienation) területén.
Ebben az előadásban az „ambiguous loss” – azaz „bizonytalan vagy kétértelmű veszteség” – fogalmát magyarázza el, és azt, hogy ez hogyan érinti az elidegenített szülőket és nagyszülőket, illetve milyen módszerekkel lehet feldolgozni az ürességet és fájdalmat.

🔹 Mi az az ambiguous loss?

Olyan veszteség, amelynek nincs lezárása, nincs világos befejezése.
Eredetileg a háborúban eltűnt katonák hozzátartozóinak szenvedésére használták (a test nincs meg, de a remény él).
A szülői elidegenítés esetében ez azt jelenti, hogy a gyermek fizikailag él, de pszichológiailag eltűnt a szülő életéből.
Ez tartós, feloldatlan gyászt okoz: a szülő reménykedik a kapcsolat helyreállításában, mégis nap mint nap fájdalmat él át.

🔹 A bizonytalan veszteség tünetei

állandó szorongás, depresszió, reménytelenség
döntésképtelenség, „pszichés bénultság” érzése
tanult tehetetlenség („semmit sem tudok megváltoztatni”)
bűntudat, szégyen, önvád
a gyász nem kap társadalmi elismerést – a környezet sokszor nem érti, miért fáj, ha „a gyerek él”

🔹 Feldolgozás és megküzdés

Dr. Cornbluth szerint három fő lépés vezet a gyógyulás felé:

A fájdalom megélése, nem elnyomása
– sírás, írás, beszélgetés segít kiadni az érzéseket.
– a tagadás csak elnyújtja a szenvedést.
Önmagunkhoz való együttérzés (self-compassion)
– a „játékszabályt megváltoztató tényező”.
– tanuljuk meg önmagunkat megnyugtatni, szeretettel beszélni magunkhoz.
– ez áthuzalozza az agyat, csökkenti a fájdalmat, és belső erőt ad.
Remény fenntartása és új szerepek kialakítása
– a változás először bennünk történik, és ez teremti meg a lehetőséget a későbbi újrakapcsolódásra.
– a cél nem mindig azonnali újraegyesülés, hanem belső béke és érzelmi stabilitás.

🔹 Konkrét technikák

RAIN-módszer (Kristin Neff):
- Recognize – ismerd fel az érzést
- Accept – fogadd el, hogy most ezt érzed
- Investigate – vizsgáld meg gyengéden, miért jött
- Nurture – gondoskodj magadról, légy kedves magadhoz
Ön-ölelés (self-holding): tedd a kezed a szívedre, lélegezz mélyeket, érezd, hogy biztonságban vagy.
Pozitív önbeszéd: a „nem vagyok elég jó” helyett „megteszem, amit tudok, és ez elég”.
Naplóírás: írd le a fájdalmad, hogy elengedd és átlásd.
Támogató kapcsolatok: csak olyan emberrel oszd meg a fájdalmat, akiben megbízol.

🔹 Üzenet a végén

A reményt soha nem vehetik el tőled – csak te magad adhatod fel.
A gyógyulás útja az önszeretet és az önelfogadás felől indul.
Ha megtanulsz önmagaddal együttérzően bánni, visszanyered az erőt és a reményt, hogy egyszer újra kapcsolatba kerülhetsz a gyermekeddel.

A 7. pont lesz az, amit a bíróságon látni fogsz.

És tovább….

Az alperes szóhasználatával élve nyilatkoztam oly módon, hogy az alperes bizonyítékot gyűjt, ami semmiképpen sem tekinthető elismerő nyilatkozatnak a részemről abban a körben, hogy lenne mire bizonyítékot gyűjteni. Az viszont tény, hogy az alperes a kapcsolattartásokat nem arra használta, amire azok valójában hivatottak, méghozzá a gyermekével való időtöltésre, a kapcsolatuk helyreállítására. Az alperes ezt az egyik tárgyaláson meg is erősítette, hogy a jövőben sem áll szándékában ezt másképp csinálni, ekkor került szüneteltetésre az alperes kapcsolattartási joga.
Vitatom az alperes azon állítását, hogy ellennevelés valósulna meg, ahogy azt is, hogy az alperes által állítotthoz képest sokkal szélesebb körben valósulna az meg. Amennyiben így lenne, abban az esetben a gyermek nem hiányolná az alperest, nem igényelné a kapcsolattartást. Főleg ennyi idő elteltével. Az alperes feladata az lett volna, hogy helyreállítja azt a bizalmi kapcsolatot amit a saját agatartásával lerombolt. Erre lehetősége volt, de ezzel az alperes nem élt, hanem minden áron bűnbakot keresve, a gyermeket a folyamatosan felvételekkel terrorizálva a kapcsolattartást saj át maga szakította meg 2024 januárjától kezdődően.