“I Was Lied To About My Parent. The Truth About Parental Alienation and Healing”

A videó a szülői elidegenítés (parental alienation) témáját dolgozza fel, különösen annak hosszú távú hatásait a felnőtt gyerekekre, akik egy szülő befolyására elutasították a másikat. Fő pontjai:

  1. A szülői elidegenítés felismerése:

    • Az egyik szülő manipulálja a gyermeket, hogy megszakítsa a kapcsolatot a másik szülővel.

    • Ez mentális feszültséget, bűntudatot és identitásválságot okozhat, mert a gyermek önmaga egy részét is elutasítja.

  2. Felnőttkori következmények:

    • Nehézségek a bizalom, intimitás és kapcsolatteremtés terén.

    • Belső konfliktusok, önutálat, szégyenérzet.

  3. Gyógyulás folyamata:

    • Az első lépés az igazság felismerése és a múlt eseményeinek újraértékelése.

    • Elengedni a szülőkhöz kötődő egyoldalú narratívát, és elfogadni mindkét szülő hibáit és értékeit.

    • Szükség van belső munkára (terápia, támogató közösség, önreflexió).

  4. A kapcsolat helyreállítása a “kirekesztett” szülővel:

    • Empatikus megközelítést és fokozatosságot igényel.

    • Az újrakezdés minden fél részéről gyógyulási folyamatot igényel.

  5. Önmagunk meggyógyítása:

    • A szülőkkel való megbocsátás nem egyenlő a bántalmazás elfogadásával, hanem a múlt terheinek elengedésével.

    • Szükséges önmagunk szeretete és belső részeink integrálása.

  6. Generációs minták áttörése:

    • A gyógyulás és felismerés révén lehetőség nyílik arra, hogy a saját gyermekeinkkel már egészségesebb kapcsolatot építsünk.

  7. Üzenet a végén:

    • A legnagyobb fájdalom is adhat célt és erőt.

    • A gyógyulás spirális folyamat, türelmet, önszeretetet és közösségi támogatást igényel.

Views: 2

„A nárci tombol, de senki sem hiszi el?” – Újabb vádak, titkos felvételek és gyermektartás a válóperben

hát használd…
többekközt amikor a nárci a 4 fal közt tombol senki nem fogja elhinni neked…

 

 

Az alperes ismét valótlant állít, amikor azt nyilatkozza, hogy eltávolításra kerülnek a gyermek emlékei. A gyermeknek vannak fényképei az alperessel töltött időről, azok mind a rendelkezésére állnak. Az alperes csupán feltételez akkor, amikor a beadványában rögzített állítást teszi.
Az alperes hosszú évek óta csinált mindenkiről és minden helyzetben felvételeket, amelyek ellen én mindig is tiltakoztam, amit az alperes természetesen akkor is, és most is figyelmen kívül hagy. a gyermek ezt az életközösség alatt is tapasztalhatta.
Az alperes felvétel készítése és annak mértéke, már ami már kóros, paranoid, és teljes mértékben természetellenes. Ezen magatartása pedig azt gondolja, hogy nincs hatással a gyermekére, holott nyilvánvalóan van.
Az alperes annak ellenére készített mindenről felvételt, hogy én kifejeztem azt, hogy ehhez nem járulok hozzá. Még ezt is ellenem fordítja, holott kizárólag az alperesi magatartás miatt kényszerültem arra, hogy a beszélgetések előtt ilyen nyilatkozatot tegyek. Sajnálatos módon az alperes ahogy a gyermek kéréseit, nyilatkozatait, úgy az én nyilatkozataimat és kéréseimet is mindig figyelmen kívül hagyta, majd ezt is ellenem kívánja fordítani.
Az alperes által leírt gyermektartásdíj kiszámításának és kezelésének helyes módszere minden korábbi bírói gyakorlattal teljes mértékben ellentétes, teljes mértékben irreális, és mindemellett logikátlan is. Ahogy az is, hogy az szja mentesség okán az alperesnek ne kellene hozzájárulni a saj át gyermeke tartásához.

Views: 0

Dr. Jennifer Harman előadása,  egy új, empirikusan megalapozott tanulmányt mutat be a szülői elidegenítés (Parental Alienation, PA) és az azt előidéző viselkedések (alienating behaviors) összefüggéseiről. Az előadás tudományos igényességgel mutatja be:


Főbb tartalmi pontok:

1. Bevezetés: a szülői hatás természete

  • A szülők erősen formálják a gyermek viselkedését és értékeit, többek között az étkezési szokásoktól a politikai nézetekig.

  • A szülői elidegenítő viselkedések (pl. rosszindulatú megjegyzések, kapcsolattartás akadályozása, bűntudatkeltés) a pszichológiai erőszak kategóriájába tartoznak.

  • Több mint 50 tanulmány bizonyítja, hogy ezek a viselkedések pszichológiai abúzust jelentenek, és súlyosan károsíthatják a gyermekeket.

2. Fontos megkülönböztetés: ok és következmény

  • Elidegenítő viselkedés ≠ szülői elidegenítés.

    • Az elidegenítő viselkedés (pl. manipuláció, kapcsolattartás akadályozása) az ok.

    • A szülői elidegenítés (amikor a gyermek saját maga utasítja el az egyik szülőt) az eredmény.

  • Fontos ezeket külön kezelni a jogban, terápiában, kutatásban.

3. A „boomerang effektus” vitája

  • Kritikusok (pl. Rowan & Emery) azt állítják: ha egy szülő manipulálja a gyereket, az a szülővel szemben fordulhat vissza – azaz a „boomerang” hatás lép fel, és a gyerek inkább az áldozatként beállított szülőt fogja támogatni.

  • Harman és kutatótársai szerint ezek az eredmények módszertanilag hibásak, alacsony elemszámúak, nem megfelelő mintán alapulnak (pl. felnőtt főiskolások visszaemlékezései).

4. Az új kutatás: módszertan és eredmények

  • 600+ főiskolai hallgató vizsgálata – szüleik elváltak kiskorukban.

  • Új kérdőív készült, amely a teljes spektrumát méri a szülői elidegenítő viselkedéseknek: hűségkényszer, kapcsolattartás akadályozása, „bevásárlólista” gyártása a másik szülőről, stb.

  • Három családtípus azonosítása:

    1. Parental Alienation – amikor az egyik szülőt teljesen elutasítja a gyerek.

    2. Loyalty conflict – erős szülői konfliktus, de nincs teljes elutasítás.

    3. Nincs jelentős konfliktus.

5. Fő megállapítások

  • Az elidegenítő viselkedés működik – gyakrabban eredményez elidegenítést, nem „fordul vissza” az elkövetőre.

  • Az anya gyakrabban elkövető, a apák gyakrabban célpontjai az elidegenítésnek – de fordítva is előfordul.

  • A gyermekek gyakran „összefonódnak” az elidegenítő szülővel (érzelmileg enmeshed), és ez a kapcsolat erősíti a manipulációt.

  • Az elidegenített gyerekeknél magasabb depresszió, „negatív affektivitás” és pszichotikus jellemzők jelentkeztek.

6. Következtetések

  • Nem igaz, hogy a szülői elidegenítés ritka vagy kitalált jelenség – a hatása súlyos és pszichológiailag kimutatható.

  • A kutatás erősíti: kapcsolattartás akadályozása és más elidegenítő viselkedés jelentős kockázati tényező.

  • Nem indokolt a „boomerang-hatás” hangoztatása: ez nem általános, és nem igaz a manipulatív, kontrolláló szülőkre (akik gyakran „kultikus” dinamika szerint működnek).

 

Views: 5

Amikor a nyilatkozat tény lesz, a bizonyíték pedig „nem megfelelő” – családjogi per abszurditásai

És tovább.

Ez a nyerő…
az igazság meg valahol máshol pityereg magában…
Bociszem, bociszem, és már mehet is — hisz ezt akarják hallani a bíróságon.
Aztán amikor már érezzük, hogy úgyis nyerünk, szépen elárulja szemtől szembe, hogy “kit érdekel, hát átadtam az anyagot a gyermeknek”.
Vagyis mindenki folyamatosan azt írta, hogy igen, át van adva, de hát a bíróság nem azt akarja olvasni, hogy “jaja, átadtam”…

 

Mindig felkészítettem a gyermeket a kapcsolattartásokra, nem kezelem a gyermeket felnőttként.
Tisztában vagyok azzal, hogy az én feladatom a gyermeket felkészíteni a kapcsolattartásra, de arra már nincs ráhatásom, hogy az alperes milyen módon viselkedik a gyermekkel és az mit vált ki a gyermekből. Pontosan az alperes az, aki minden felelősséget kizárólag rám kíván hárítani, és a saj át magatartása következményeiért is engem tesz felelőssé.

 

Továbbra is fenntartom azon álláspontomat, hogy az alperes édesanyjának meg lett volna a lehetősége arra, hogy tanúként nyilatkozatot tegyen. Amennyiben ezt megteszi, a nyilatkozata nyilvánvalóan bizonyíték a jelen eljárásban. Alperes azonban soha nem jelentette be tanúként édesanyját, csupán hivatkozik állítólagos nyilatkozataira. Az alperesi nyilatkozat a perben mindig csak nyilatkozat, és nem tény, mindaddig, amíg állítását alá nem támasztja valamely bizonyítási eszközzel. Kézenfekvő, hogy ha az alperes az édesanyja  nyilatkozatára hivatkozik, akkor tanúként bejelenti, de az alperes nem élt ezen lehetőséggel. Az alperes millió beadványára a jelen perben a fentiek tulajdonképpen elmondhatóak.

 

Az alperes számtalan nyilatkozatot tesz, ugyanakkor állításait nem támasztja alá bizonyítékkal.
A csatolt hangfelvételek bizonyítási eszközként nem vehetőek figyelembe, ahogy az utólagos bizonyítási indítványa sem, mivel nem felel meg a Pp. követelményeinek. Az alperes jogi képviselővel járt el jelen eljárásban, amihez képest a felajánlott bizonyítási indítványok túlnyomó részben teljes mértékben szabálytalanok.

Views: 2

Megjött az értesítés a Gyalog Beáta elleni fegyelmi kérelem elfogadásáról, valamint az 50.000 Ft-os eljárási díjról.

Persze, gondolkodás nélkül meg fogják őt is menteni, de hát  szigetszentmiklós már elintézte, hogy a bíróságon ne tudjon mást mondani.

.

Views: 4

A hamis vád visszafordul: amikor a másik fél lát bele olyat a nyilatkozatokba, ami el sem hangzott

Használd

Tehát a felperes már azzal vádol, hogy én őt a bíróság előtt hamisan bűncselekmény elkövetésével vádolnám. Ilyen kijelentést én soha nem tettem, még csak soha nem is utaltam arra, hogy az alperes szexuálisan bántalmazná a gyermekünket. Pontosan az alperes az, aki ezt a kérdést folyamatosan feszegeti. Az édesapám sem tett ilyen kijelentést, és még csak nem is utalt rá. Az az ijesztő, hogy az alperes édesapám nyilatkozatából erre a következtetésre jutott.
Holott csúnyaság a szexuális bántalmazáson kívül elég sok minden lehet. Csúnyaság az is, ha az alperes a gyermeknek folyamatosan szidalmaz engem a hazáig tartó úton. De még csak ilyen kijelentést sem tett édesapám, hanem pontosan azt mondta, hogy ,,nem tudni, hogy mi történt a kocsiban és mi hangzott el”.
Nem állítottam olyat az elj árás során, hogy a gyermek ne szeretne találkozni az alperessel. Sőt!
Korábbi beadványaimban mindig azt nyilatkoztam, hogy a gyermek igényelné az apai kapcsolattartást, de ahogy a családsegítő előtt is nyilatkozott szeretne felügyelet mellett találkozni az alperessel. A bíróság előtt is oly módon nyilatkozott, hogy a kapcsolattartás jelenlegi módja megfelelő a számára.
A gyermekünk teljes mértékben normális módon nyilatkozik azok után, ahogy az alperes viselkedett vele a kapcsolattartások során, és a felügyelt kapcsolattartások alatt. Nem a gyermekünk viselkedik életkorának nem megfelelő módon, hanem az alperes az, aki nem felelős apaként viselkedik, és viselkedésének az az eredménye, hogy a gyermeke jelenleg csak
felügyelet mellett szeretne vele találkozni

Views: 0

Hamis szexuális bántalmazási vádakat tulajdonít nekem az alperes a perben

És tovább

 

Itt jegyzem meg, hogy az alperes által idézett tanúvallomás a 190. jegyzőkönyv 7. oldal tetején szerepel. Amihez képest az alperes által idézett szöveg nem egyezik a jegyzőkönyvi szöveggel szó szerint, csupán tartalmában. A két szöveg eltérését csak azzal lehet magyarázni, hogy az alperes a kifejezett bírói tiltás ellenére ismételten felvette a tárgyalást hangfelvételre, és azt leiratozva adja most elő. Megjegyzem, hogy sem a bírósági jegyzőkönyvben, sem a leiratban nem vádolta senki az alperest azzal, hogy szexuálisan az alperes bántalmazta volna a kislányt.
Édesapám csupán arról számolt be, hogy a gyermek milyen állapotban tért haza a kapcsolattartásról. Ez is álláspontom szerint azt igazolja, hogy az alperesnek egyáltalán nem áll szándékában a szabályok betartása, hiszen többszöri figyelmeztetés ellenére felveszi a tárgyalásokat hangfelvételen. Továbbra is azt állítom, hogy az alperes előtt ott volt a lehetőség, hogy ha úgy érzi, hogy szexuális bántalmazásra utal a tanú, akkor arra rákérdezhetett volna, de ott és akkor nem tette. A másodfokú elj árás során pedig azt állítja, hogy én magam manipulálni akarom a bíróságot, holott ezt folyamatosan kísérli meg. A tanú egyébiránt pontosan azt igazolja, hogy az alperes állításával szemben én és a családom kifejezetten figyelünk arra, hogy a gyermek semmi olyan információhoz ne tudj on jutni, ami számára káros lenne, vagy ami a perrel kapcsolatos.

Az alperes beadványában már addig megy el, hogy a 15. oldalon kijelenti, hogy ,,A felperes alaptalan és rágalmazó kijelentései, miszerint az alperes szexuális bántalmazást követhetett el a gyermekkel szemben, rendkívül súlyosak, és a bíróságnak különös figyelemmel kell kezelnie az ilyen szándékos, rosszhiszemű vádakat.

Views: 4

Szülői elidegenítés mint gyermekbántalmazás – Shawn Wygant kutatása az amerikai bíróságokon

Shawn Wygant kutatásának előadása arról, hogyan kezelik az Egyesült Államok bíróságai a szülői elidegenítést. Az alábbiakban pontokba szedve összefoglalom a lényeget:


1. A kutatás célja

  • Meghatározni, mikor igényel a szülői elidegenítés gyermekvédelmi beavatkozást.

  • 18 hónapon át tartó kutatás, az összes 50 állam és Washington D.C. bírósági ügyeinek elemzésével (1 259 eset).


2. Alapfogalmak és különbségek

  • Parental Alienation (PA) = a szülői viselkedés, amely károsítja a gyermek kapcsolatát a másik szülővel → ez gyermekpszichológiai bántalmazás.

  • Parental Alienation Syndrome (PAS) = a gyermeknél megjelenő tünetegyüttes, amely az elidegenítő hatás következménye (pl. kampányszerű szülőgyűlölet, bűntudathiány, “splitting”, stb.).

  • A kettőt nem szabad összemosni:

    • PA = cselekedet (maltreatment)

    • PAS = következmény (harm indicator)


3. A fő tétel (Wygant-modell)

A szülői elidegenítés önmagában, még a tünetek megjelenése előtt is gyermekbántalmazás, ezért gyermekvédelmi beavatkozást igényel.

Ez az ún. „Parental Alienation Child Abuse Model”, amely a DSM-5 definíciójával is összhangban van:

Minden olyan szülői viselkedés, amely valószínűsíthetően pszichológiai kárt okoz, bántalmazásnak minősül.


4. Leggyakoribb elidegenítő viselkedések

  • A másik szülő rossz színben feltüntetése („veszélyes”, „nem szeret téged”)

  • Kapcsolattartás korlátozása indokolatlanul

  • A gyermek beavatása párkapcsolati konfliktusba

  • A gyermek kényszerítése választásra a szülők között

  • Szeretet megvonása, ha a gyermek pozitívan beszél a másik szülőről

  • Hamis bántalmazási vádak kitalálása

  • A másik szülő „megtagadása” – fotók kivágása, nevük elhallgatása

  • Valóságátírás, „agymosás”: a gyermek elbizonytalanítása a saját emlékeiben


5. Bírósági esetek példái

  • Colorado, Michigan: a bíróság már a viselkedés alapján is elidegenítést állapított meg, még tünetek nélkül is → védelmi lépés (felügyeleti jog módosítása).

  • Texas és Minnesota: súlyos következmények, amikor nem avatkoztak be időben (pl. gyermek gyilkosságot követett el az anya hatására; gyerekek évekre elrejtve az apától).

  • Több államban viszont a bíróság csak akkor lépett, ha már tüneteket látott → ez „type II error” (téves negatív), azaz késői beavatkozás, mulasztás.


6. Statisztikai eredmények

  • 1 259 elemzett ügyből:

    • 689 esetben a bíróság megállapította a szülői elidegenítést (≈55%)

    • 570 esetben nem találták (≈45%)

  • A megállapított ügyekből:

    • 72% a gyermek tüneteire épített (PAS-modell)

    • 28% az elidegenítő viselkedésre (PA-child abuse-modell)

  • A nem megállapított ügyek kb. 22%-ában a bíróság tévesen hagyta figyelmen kívül az elidegenítést („type II error”).


7. Leggyakoribb bírósági tévedések

  1. Csak akkor ismerik el a PA-t, ha a gyermek már tüneteket mutat.

  2. Úgy vélik, a gyermek nagyobb kárt szenvedne a szétválasztástól, mint az elidegenítő szülő mellett maradva („too alienated to protect” tévhit).

  3. Mindkét szülőt azonosan hibáztatják, noha az elidegenítés egyoldalú viselkedés.

  4. „Óvatosságból” a vádaskodó szülőnek adnak ideiglenes felügyeletet („error on the side of caution”), ami súlyosbítja a helyzetet.


8. Következtetések

  • A szülői elidegenítés pszichológiai bántalmazás akkor is, ha a gyermek még nem mutatja a PAS tüneteit.

  • Korai beavatkozás szükséges, mert ha a folyamat elhatalmasodik, gyakran visszafordíthatatlan.

  • Az igazságszolgáltatásnak a viselkedésre kell fókuszálnia, nem csak a tünetekre.

  • A PA-child abuse-modell alkalmazása csökkenti a hibás (késlekedő) bírósági döntéseket, és hatékonyabb gyermekvédelmet eredményez.


Views: 2