Category: PAS/ellennevelés videók

Phil Kedge azzal kezdi: a brit kormány új együttélési törvényeket vezet be, amelyek alapjaiban változtatják meg a házasság nélkül együtt élő párok pénzügyi helyzetét.

Azok az emberek, akik tudatosan nem házasodtak össze, külön kezelték a pénzügyeiket, és így akarták megőrizni a vagyoni függetlenségüket, többé nem kerülhetik el a kapcsolat felbomlásának súlyos pénzügyi következményeit.

Ha egy pár legalább három éve együtt él, a szakítás után bírósági eljárás indulhat a vagyon megosztása és pénzügyi kompenzáció megállapítása érdekében. Ha pedig gyermekük van, vagy velük él valamelyikük korábbi kapcsolatából származó gyermeke, még a hároméves együttélés sem szükséges. A pénzügyi követelés joga azonnal létrejön.

A kapcsolat megszűnésekor a férfinak gondoskodnia kellhet volt párja és a vele élő gyermekek lakhatásáról, valamint további pénzügyi támogatást is fizethet. A kompenzáció összegének meghatározásakor figyelembe veszik:

• a felek jövedelmét és keresőképességét;
• pénzügyi forrásaikat és vagyonukat;
• testi vagy mentális állapotukat;
• életkorukat;
• az együttélés időtartamát.

Mindez azokra is vonatkozik majd, akik éppen azért nem kötöttek házasságot, mert nem akarták vállalni a házassággal járó vagyoni kötelezettségeket. Az állam tehát a korábbi döntésüktől függetlenül pénzügyi kapcsolatot hoz létre közöttük.

A szabályozás ennél is tovább megy. Ha a szakításkor családon belüli erőszakra vagy kényszerítő, kontrolláló magatartásra hivatkoznak, további pénzügyi kompenzáció járhat. Ennek következtében a családjogi eljárásokban tömegesen jelennek majd meg a bántalmazásról és kontrolláló viselkedésről szóló vádak, mert ezekkel nagyobb összeget lehet követelni a korábbi partnertől.

Phil ezért arra szólítja fel az együtt élő férfiakat, hogy azonnal tájékozódjanak, és vegyenek részt a kormány „A Fairer End to Relationships” című konzultációjában. Követelni kell legalább egy kilépési lehetőséget, amelynek segítségével a felek kizárhatják magukat a rendszerből.

A helyes megoldás azonban az lenne, ha a törvény nem automatikusan vonatkozna mindenkire. Csak azok kerülhetnének a hatálya alá, akik előzetesen, közös döntéssel vállalják ezt. Enélkül a házasság nélküli együttélés elveszíti eddigi vagyoni függetlenségét, és a szakítás ugyanolyan súlyos pénzügyi elszámolással végződhet, mintha a felek házasságot kötöttek volna.

Views: 1

• A videó fő kérdése: miért nem veszi észre a gyermek, hogy elidegenítés történik vele?
• A szülő számára ez nagyon fájdalmas lehet, mert utólag egyértelműnek tűnhet:
  • a távolodás,
  • a narratíva változása,
  • az érzelmi visszahúzódás,
  • a kapcsolattartás akadályozása,
  • a másik szülő negatív keretezése.
• A gyermek viszont nem felnőttként látja a helyzetet.
• Nem kívülálló elemzőként figyeli a családi rendszert, hanem benne él.
• A gyermek elsődleges célja nem az igazság feltárása, hanem:
  • kötődés megőrzése,
  • biztonság,
  • elfogadás,
  • stabilitás,
  • túlélés a családi rendszerben.
• A gyerek nem így gondolkodik:
  • „ez manipuláció”,
  • „ez pszichológiai befolyásolás”,
  • „ez narratívaépítés”,
  • „ez ellennevelés”.
• Ehelyett érzelmi jelekből tanul:
  • ki lesz ideges,
  • ki vonul vissza,
  • ki ad szeretetet,
  • ki büntet hidegséggel,
  • mi okoz feszültséget,
  • mi hoz nyugalmat.
• Ha a gyermek azt tapasztalja, hogy az egyik szülő nézőpontjához való igazodásért melegség jár, a másik szülőhöz való kötődésért pedig feszültség, akkor alkalmazkodni fog.
• Ez nem tudatos döntés.
• Nem gonoszság.
• Nem árulás.
• Hanem gyermeki alkalmazkodás.
• A gyerekek erősen bíznak abban a környezetben, amelyben élnek.
• Ha sokszor hallanak egy történetet, egy magyarázatot vagy egy célzást, idővel azt kezdik valóságnak érezni.
• A videó szerint a gyermek nem „igazságkereső vitapartner”.
• Inkább kötődést megőrző tanuló.
• A lojalitáskonfliktus nagyon erős:
  • ha szeretem apát, anya megsértődik;
  • ha kérdezek, baj lesz;
  • ha semleges vagyok, az is árulásnak tűnhet;
  • ha kapcsolódnék a másik szülőhöz, feszültség keletkezik.
• A gyerek ilyenkor sokszor azt választja, ami csökkenti az érzelmi veszélyt.
• Fontos gondolat: a gyermek nem látja az egész rendszert.
• Nem látja a háttérben zajló felnőtt motivációkat.
• Nem látja a kihagyásokat, torzításokat, privát üzeneteket, manipulációkat.
• Olyan, mintha ködben állna:
  • belülről nem látja a köd alakját;
  • csak később, távolabbról válhat világossá, mi történt.
• A memória sem tökéletes felvétel.
• Az emlékeket befolyásolja:
  • ismétlés,
  • érzelmi nyomás,
  • utólagos magyarázat,
  • a családi narratíva,
  • a környezet visszajelzése.
• Ha a gyerek évekig ugyanazt a verziót hallja, az emlékei is ahhoz igazodhatnak.
• Nem feltétlenül hazudik, hanem a saját érzékelése alakul át.
• A videó egyik legerősebb állítása:
  az elidegenítés gyakran nem programozásnak érződik a gyermeknek, hanem valóságnak.
• A gyermek ritkán gondolja azt:
  • „engem manipulálnak”.
• Inkább azt érzi:
  • „ez igaznak tűnik”,
  • „ez így történt”,
  • „ez illik ahhoz, amit mindig hallottam”.
• A szülő számára nagyon fájdalmas kérdések:
  • „hogy nem látta?”
  • „miért nem kérdezett?”
  • „miért nem hitt nekem?”
  • „ha nem látta, akkor lehet, hogy nem is volt valós?”
• A videó válasza:
  attól, hogy a gyerek nem látta, az elidegenítés még lehetett valós.
• A láthatatlanság nem bizonyíték arra, hogy nem történt semmi.
• Inkább arra utalhat, hogy a gyermek:
  • fejlődésileg sérülékeny,
  • érzelmileg függő helyzetben van,
  • alkalmazkodni próbál,
  • túlélési stratégiát használ.
• A gyermek nem azért nem látja, mert rossz.
• Hanem mert gyerek.
• Függ a környezetétől.
• Nincs felnőtt autonómiája.
• Nincs rálátása a teljes rendszerre.
• A videó végső üzenete:
  két dolog egyszerre lehet igaz:
  • az elidegenítés valós volt;
  • a gyermek ezt nem látta annak.
• Ez nem menti fel az elidegenítő magatartást.
• De segíthet az érintett szülőnek nem úgy értelmezni a gyermek viselkedését, mint személyes árulást.
• Röviden:
  a gyermek nem azért nem veszi észre az elidegenítést, mert nem történt meg, hanem mert gyermekként a biztonság, kötődés és érzelmi túlélés fontosabb számára, mint a felnőtt szintű igazságkeresés.

Views: 2

1. A fő állítás
   • A gyermek jóllétéhez nem elég az egyik szülő.
   • A beszélő szerint a gyermeknek alapvető érdeke, hogy mindkét szülővel valódi, minőségi kapcsolata legyen.
   • A szülői elidegenítés/ellennevelés nemcsak a célszülőt sérti, hanem közvetlenül a gyermeket károsítja. The Impact of Parental Alienation Upon the Child – Chris Smith [English (auto-generated)] [DownloadYoutubeSubtitles.com].txt
2. Mi az elidegenítés lényege
   • Az egyik szülő tudatosan vagy akár nem tudatosan úgy hat a gyermekre, hogy az:
     • elutasítsa a másik szülőt,
     • féljen tőle,
     • negatív képet alakítson ki róla,
     • vagy megszakítsa vele a kapcsolatot.
   • Ez gyakran magas konfliktusú válásokban jelenik meg.
3. Tipikus jelek
   • A másik szülő rendszeres szidása, lejáratása a gyermek előtt.
   • Hamis vagy túlzó állítások terjesztése.
   • A kapcsolattartás korlátozása, programok manipulálása.
   • A gyermek olyan kifejezéseket használ, amelyek nem illenek az életkorához.
   • A gyermek hirtelen elutasítja nemcsak a szülőt, hanem annak családját is.
   • A gyermek indokolatlan ellenségességet vagy empátiahiányt mutat a célszülővel szemben.
4. A gyermekre gyakorolt hatás
   • Érzelmi zavar.
   • Zavartság, belső konfliktus.
   • Alacsony önértékelés.
   • Depresszió, szorongás.
   • Nehézség későbbi egészséges kapcsolatok kialakításában.
   • Rosszabb iskolai teljesítmény.
   • Magatartási problémák.
   • Hosszabb távon párkapcsolati, munkahelyi és társadalmi beilleszkedési nehézségek.
5. A beszélő szerint ez gyermekbántalmazás
   • Kifejezetten azt állítja, hogy a szülői elidegenítés a gyermekbántalmazás egyik formája.
   • Indoka: a gyermek érzelmi, pszichés, fejlődési és tanulmányi működésére is káros hatással van.
6. Az apai kapcsolat külön hangsúlyt kap
   • A beszélő szerint az elidegenítési ügyekben gyakran az apa a célszülő.
   • Azt állítja, hogy az apával való szoros kapcsolat összefügg:
     • jobb iskolai eredményekkel,
     • jobb társas készségekkel,
     • magasabb önbizalommal,
     • kevesebb viselkedési problémával,
     • alacsonyabb bűnözési, droghasználati és öngyilkossági kockázattal.
7. Lánygyermekek esetében
   • A beszélő külön kiemeli, hogy téves az a gondolat, hogy „a lánynak az anyánál a helye”.
   • Szerinte az apa-lánya kapcsolat fontos:
     • az identitásfejlődéshez,
     • az önértékeléshez,
     • a férfiakkal való későbbi kapcsolatokhoz,
     • a depresszió kockázatának csökkentéséhez.
8. Fiúgyermekek esetében
   • Az apa hiánya szerinte összefügghet:
     • gyengébb önkontrollal,
     • motivációs problémákkal,
     • alvási és viselkedési nehézségekkel,
     • rosszabb alkalmazkodással.
9. Nem csak a szülő okozhat elidegenítést
   • A beszélő szerint nemcsak az egyik szülő lehet elidegenítő.
   • Maga a rendszer is okozhat elidegenítést, például rossz bírósági döntésekkel vagy túl szűk kapcsolattartással.
10. A kevés kapcsolattartás önmagában is káros lehet

• A beszélő szerint a „kéthetente hétvége” típusú kapcsolattartás sokszor nem elég.
• Az igazi kapcsolat nemcsak programokból áll, hanem hétköznapi rutinokból:
  • reggeli készítés,
  • iskolába vitel,
  • házi feladat,
  • vacsora,
  • fürdés,
  • lefekvés,
  • meseolvasás,
  • fegyelmezés,
  • szabályok megtanítása.

11. A minőségi kapcsolat lényege

• Nem pusztán az óraszám számít.
• Az számít, hogy a szülő részt tud-e venni a gyermek hétköznapi életében.
• A kapcsolat akkor valódi, ha a szülő nemcsak „vendégként” jelenik meg, hanem szülőként működik.

12. A bíróságok kritikája

• A beszélő szerint a bíróságok gyakran nem veszik elég komolyan az empirikus kutatásokat.
• Szerinte a rendszer túl sokszor akadályt állít a célszülő és a gyermek közé.
• Azt állítja, hogy a rossz döntések hosszú távon a gyermekre nézve károsak.

13. Gyakorlati kérdés: kinek az érdeke?

• A beszélő szerint minden döntésnél ezt kellene megkérdezni:
• „Kinek az igényeit szolgálja ez?”
• Ha az intézkedés valójában az egyik szülő érdekét szolgálja, és nem a gyermekét, akkor az problémás.

14. Mit kellene tenni?

• Az elidegenítő viselkedést korán fel kell ismerni.
• Nem szabad hagyni, hogy évek alatt rögzüljön.
• A gyermeket segíteni kell visszavezetni mindkét szülőhöz.
• A bíróságoknak, szakértőknek és ügyvédeknek a gyermek hosszú távú érdekeit kellene nézniük, nem csak a pillanatnyi konfliktust.

15. A végső üzenet

• Ez nem „apai jogok” vagy „anyai jogok” kérdése.
• A beszélő szerint ez elsősorban a gyermek joga ahhoz, hogy mindkét szülőjével kapcsolata legyen.
• Az elidegenítés következménye nemcsak egy elveszett kapcsolat, hanem egy sérült gyermeki fejlődési pálya.

Views: 4

• A beszélő egy FEAR-modellt használ:
  • F – Focus / fókusz
  • E – Emotion / érzelem
  • A – Agitation / felkavarás, nyugtalanság fenntartása
  • R – Repetition / ismétlés
• Fókusz: ha a gyermek előtt állandóan az apa hibái, késései, mulasztásai, önzősége vagy „nemtörődömsége” kerül szóba, akkor a gyermek figyelme fokozatosan az apával kapcsolatos konfliktusokra áll rá.
• Nem feltétlenül kell nyíltan azt mondani, hogy „apa rossz”, elég az állandó utalgatás:
  • „Apa megint késett.”
  • „Apa megint nem hívott.”
  • „Apa nem ért meg téged.”
  • „Apa nem törődik veled.”
• Érzelem: a gyermek nem elsősorban tényeket jegyez meg, hanem érzéseket. Ha az apa telefonhívása vagy kapcsolattartása után az anya hidegebb, szomorúbb, sír, feszült vagy szenvedőnek mutatkozik, a gyermekben kialakulhat az érzés:
  amikor apa jelen van, anya szenved.
• A gyermek nem érti a felnőttek konfliktusát, de érzékeli az érzelmi mintát. Emiatt az apához nem logikai, hanem érzelmi alapon kezdhet negatív érzést társítani.
• Felkavarás: az elidegenítő szülő nem engedi, hogy a helyzet megnyugodjon. A gyermek nem élheti meg egyszerűen azt, hogy két szülője van, hanem bevonódik a konfliktusba.
• A gyermek szerepe torzulhat:
  • „terapeuta” lesz,
  • bizalmas lesz,
  • üzenetvivő lesz,
  • kémkedésre használt személy lesz,
  • megkérdezik tőle, mit mondott apa, kivel találkozott, említette-e a bíróságot.
• Ez parentifikációs jellegű helyzetet is teremt: a gyermek olyan felnőtt terheket visz, amelyeket nem neki kellene hordoznia.
• Ismétlés: a videó szerint az „agymosás” nem egyetlen nagy beszélgetésből áll, hanem rengeteg apró, ismétlődő mondatból. Az ismétlés miatt a gyermek egy idő után már nem tudja, honnan ered a meggyőződése, csak azt érzi, hogy „ez igaz”.
• A manipulációhoz a videó szerint nem különleges intelligencia kell, hanem következetesség. Ha ugyanaz az üzenet újra és újra visszatér, az beépülhet a gyermek valóságérzékelésébe.
• Fontos állítás: az elidegenítő szülő akár őszintén hiheti is, hogy védi a gyermeket, miközben valójában mérgezi a gyermek kapcsolatát a másik szülővel.
• A gyermek gyakran valóban hiszi, amit mond. Nem azért, mert önállóan jutott erre, hanem mert a meggyőződés sokszor el lett ismételve és begyakorlott belső igazsággá vált.
• A videó hangsúlyozza, hogy ezt nem csak anyák, hanem apák is elkövethetik. Nem nemi kérdés, hanem emberi és szülői magatartási probléma.
• A legnagyobb veszély az, amikor a szülő saját sérelme, haragja vagy „győzni akarása” fontosabbá válik, mint a gyermek lelki biztonsága.
• A gyermek így egy olyan háború részesévé válik, amelyet nem ő választott, és amelynek következményeit sokszor csak évekkel vagy évtizedekkel később érti meg.
• A videó zárógondolata: a szülőknek nagyon óvatosnak kell lenniük azzal, milyen történeteket mondanak a gyermeknek a másik szülőről, mert ezek a történetek idővel a gyermek valóságává, sőt akár börtönévé válhatnak.

Views: 6

Views: 0

• A szerző szerint a szülői elidegenítés (parental alienation) gyakran generációkon át öröklődő trauma következménye.
• Dr. Craig Childress elmélete szerint az érintett szülő fejében egy séma aktiválódik:
  • „áldozat gyermek”
  • „védelmező szülő”
  • „bántalmazó másik szülő”.
• A válás nem maga okozza az elidegenítést, hanem felerősíti a már meglévő személyiség- és kötődési problémákat.
• A folyamat három szinten értelmezhető:
  1. családrendszer (family systems),
  2. személyiségzavarok,
  3. kötődési rendszer (attachment system).
• Központi fogalom a „cross-generational coalition” (keresztgenerációs koalíció), amikor a gyermek az egyik szülő szövetségese lesz a másik szülővel szemben.
• Ilyenkor felborul a családi hierarchia:
  • a gyermek „szülői” szerepbe kerül,
  • a célpont szülő leértékelődik.
• A gyermeket „szabályozó eszközként” (regulatory object) használják a szülő érzelmi szükségleteinek kielégítésére.
• A szerző szerint a gyermek eredeti identitását fokozatosan felváltja a befolyásoló szülő nézőpontja és világlátása.
• A gyermek természetes válás miatti szomorúságát a befolyásoló szülő a másik szülő iránti haraggá alakítja át.
• A családrendszer-elmélet szerint a gyermek viselkedése sokszor nem önálló probléma, hanem a családi rendszer tünete.
• Fontos fogalom a „trianguláció”:
  • a két szülő konfliktusába bevonják a gyermeket,
  • a gyermek a házastársi konfliktus harmadik szereplőjévé válik.
• A leirat nagy hangsúlyt helyez a nárcisztikus és borderline személyiségszerveződésre:
  • alapvető elégtelenségérzés,
  • elhagyatástól való félelem.
• A borderline működésnél:
  • erős érzelmi instabilitás,
  • túlzott összeolvadási igény,
  • a gyermek érzelmi támaszként való használata jelenik meg.
• A nárcisztikus működésnél:
  • grandiozitás,
  • mások leértékelése,
  • saját hiányosságok kivetítése másokra jelenik meg.
• Childress szerint a szülői elidegenítés diagnosztikai jelei:
  1. a gyermek elutasít egy alapvetően normálisan működő, szeretetteljes szülőt,
  2. nárcisztikus vagy irracionális ellenségesség jelenik meg,
  3. a gyermek hamis, bizonyítékokkal nem alátámasztott meggyőződéseket alakít ki a célpont szülőről.
• A szülői érzelmi jelzések (emotional signaling) kulcsszerepet játszanak:
  • a gyermek a szülő félelmeit és szorongását átveheti,
  • akár közvetlen utasítás nélkül is.
• A gyermek átadásakor elhangzó mondatok („csak pár órát kell kibírnod”, „ha baj van, hívj fel”) a szerző szerint közvetett üzenetként működhetnek a másik szülő veszélyességéről.
• A videó végkövetkeztetése szerint a jelenség elsődlegesen trauma-, kötődés- és családrendszeri probléma, nem pusztán rossz szülői viselkedés vagy rosszindulat kérdése.

A leirat lényege egy mondatban:
A Childress-féle modell szerint a szülői elidegenítés egy családrendszeri és kötődési trauma újrajátszása, amelyben a gyermeket bevonják a szülők konfliktusába, és fokozatosan a másik szülő elutasítására hangolják.

Views: 2

• A szülői elidegenítés egyik fontos pszichológiai mechanizmusa az úgynevezett „kizárólagos szövetség” (exclusive alliance).
• Egészséges családokban a gyermek mindkét szülőt szeretheti, és nem érzi úgy, hogy választania kell közöttük.
• Elidegenítés esetén a gyermek érzelmileg az egyik szülőhöz igazodik, miközben a másik szülőt fokozatosan kizárja.
• A célzott (elidegenített) szülő gyakran azt tapasztalja, hogy:
  • a gyermek az elidegenítő szülő véleményét ismétli,
  • akkor is védi őt, amikor nyilvánvalóan nincs igaza,
  • a másik szülő korrekciós kísérleteire ellenségesen reagál.
• Gyakori jel, hogy a gyermek:
  • felnőttes szófordulatokat használ,
  • olyan vádakat ismétel, amelyek meghaladják az életkorának megfelelő gondolkodást,
  • az elidegenítő szülő nyelvezetét és hangnemét veszi át.
• Az elidegenítő szülő sokszor egy „mi kontra ő” helyzetet alakít ki, amelyben a gyermeknek úgy tűnik, hogy támogatnia vagy védenie kell őt.
• A nyomás lehet:
  • közvetlen,
  • vagy nagyon finom, burkolt formájú.
• Idővel a gyermek úgy érzi, hogy neki kell fenntartania ezt a szövetséget az elidegenítő szülővel.
• Ha az elidegenítő szülő áldozatként mutatja be magát, a gyermek természetes késztetést érezhet arra, hogy megvédje őt.
• Ennek következtében a gyermek a másik szülőt nem egyszerűen szülőként látja, hanem olyasvalakiként, aki veszélyezteti az általa védett szülő érzelmi biztonságát.
• A gyermek számára az elidegenítő szülő melletti kiállás erkölcsileg helyes cselekedetnek tűnhet.
• A kizárólagos szövetség hatására:
  • az egyik szülő válik az elsődleges érzelmi partnerévé,
  • a másik szülő kívülállóvá válik.
• Emiatt a kapcsolat helyreállítása rendkívül nehézzé válhat, mert a gyermek úgy érezheti, hogy a másik szülőhöz való közeledés árulás lenne az elidegenítő szülővel szemben.
• A célzott szülő számára ez különösen fájdalmas, mert emlékszik arra az időszakra, amikor a gyermek bízott benne és szoros kapcsolatban volt vele.
• A videó hangsúlyozza, hogy a gyermek viselkedése gyakran érzelmi nyomás és pszichológiai befolyás eredménye, nem pedig feltétlenül a korábbi szülő-gyermek kapcsolat valódi megszűnésének bizonyítéka.
• Az ilyen pszichológiai folyamatok megértése segíthet a szülőknek értelmezni a helyzetet és eligazodni egy rendkívül nehéz családi konfliktusban.

A videó központi üzenete

A szülői elidegenítés során gyakran kialakul egy lojalitási konfliktus, amelyben a gyermek úgy érzi, hogy az egyik szülőhöz való hűség csak a másik szülő elutasításával tartható fenn. A gyermek ilyenkor nem feltétlenül saját, független véleménye alapján utasítja el a másik szülőt, hanem egy érzelmi szövetség és védelmi szerep hatására.

Views: 4

Mi a megerősítési torzítás (confirmation bias)?

• A döntéshozó (bíró, szakértő, pszichológus, gyámügyes stb.) kialakít egy elméletet a problémáról.
• Ezután csak azokat a tényeket keresi, amelyek ezt az elméletet támasztják alá.
• Az ellentmondó bizonyítékokat figyelmen kívül hagyja vagy félreértelmezi.
• Lényegében elhamarkodott következtetéshez vezet.

Miért gyakori a családjogban?

• A családjogi bírák évente akár több ezer ügyet kezelnek.
• Gyors döntési kényszer alatt dolgoznak.
• Sokszor az elsőként előadott vád alapján alakítják ki véleményüket.
• Ezután már azt vizsgálják, mit kell tenni, nem pedig azt, hogy valóban mi történt.

Elidegenítés (alienation) és bántalmazás összekeverése

• Sok ügy első ránézésre bántalmazási ügynek tűnik.
• Valójában előfordulhat, hogy szülői elidegenítés áll a háttérben.
• Ha a szakember eleve bántalmazást feltételez, minden információt ezen a szűrőn keresztül értelmez.

Tipikus jelek, amelyek elidegenítésre utalhatnak

• A gyermek mindenben a másik szülőt hibáztatja.
• A gyermek csak negatív dolgokat tud mondani az elutasított szülőről.
• A felhozott sérelmek aránytalanul jelentéktelenek:
  • „Nem tetszik a haja.”
  • „Nem engedett el egy drága utazásra.”
  • „Egyszer meghúzta a hajam hajvágás közben.”
• A gyermek olyan felnőttes kifejezéseket használ, amelyek valószínűleg a másik szülőtől származnak (pl. „kontrolláló”).

A gyermekinterjúk veszélyei

• A gyermekek gyakran azt mondják, amit szerintük a felnőttek hallani akarnak.
• A vezető kérdések hamis válaszokat eredményezhetnek.
• Az interjúztató saját előfeltevése torzíthatja a vallomást.
• Ez különösen igaz szexuális bántalmazási vádaknál.

Az 1990-es évek tanulsága

• Több gyermekgondozó és pedagógus került börtönbe hamis szexuális visszaélési vádak alapján.
• Később kiderült, hogy az ügyekben erős megerősítési torzítás működött.
• A kihallgatások módszertana hibás volt.

A három kötelező elmélet

Bill Eddy szerint minden magas konfliktusú ügyben három lehetőséget kell egyformán vizsgálni:

1. A vád igaz.
   • Tényleges bántalmazás.
   • Családon belüli erőszak.
   • Szexuális visszaélés.
   • Függőség stb.
2. A vád hamis.
   • Hamis vádaskodás.
   • Szülői elidegenítés.
   • Manipuláció.
3. Mindkét fél problémás.
   • Kölcsönös konfliktus.
   • Mindkét szülő hozzájárul a helyzethez.

A tudományos megközelítés

• Nem elég bizonyítékot keresni egy elmélet mellett.
• Meg kell próbálni cáfolni is azt.
• A tudomány a „bizonyítás cáfolási kísérleten keresztül” elvet követi.
• A családjogban is ezt kellene alkalmazni.

A bírók egyik gyakori hibája

• Egyetlen reflektorfénybe helyezett szülőt vizsgálnak.
• A másik szülő viselkedése háttérben marad.
• Ha az első vád összeomlik, sokszor nem vizsgálják meg, hogy ki és miért tette a hamis vádat.

Hamis vádak típusai

• Őszintén hitt, de téves vád.
• Tudatosan hamis vád.
• Félreértésből eredő vád.
• Kivetítés (a saját viselkedés másikra vetítése).

Szexuális bántalmazási ügyekben legalább 5 lehetőség van

• Valódi bántalmazás a házasság alatt.
• Valódi bántalmazás a különválás után.
• Jóhiszemű, de téves vád.
• Tudatosan hamis vád.
• Más elkövető, mint akit megvádolnak.

Családon belüli erőszaknál is több lehetőség van

• Valódi kontrolláló erőszak.
• Védekező reakció.
• Kölcsönös konfliktus.
• Különválás körüli egyszeri incidens.
• Hamis vád.

Bill Eddy fő üzenete

• Az elidegenítést mindig valós alternatív magyarázatként kell vizsgálni.
• A családjogi eljárásokban nem szabad egyetlen elméletre építeni.
• A bíróság csak akkor közelítheti meg az igazságot, ha minden ésszerű magyarázatot egyformán megvizsgál.
• Ha az elidegenítés lehetőségét eleve kizárják, az maga a megerősítési torzítás.

Views: 4

 

A videó fő üzenete pontokban

• A szülői elidegenítés (parental alienation) olyan folyamat, amikor az egyik szülő pszichológiai manipulációval és gyakorlati akadályozással eltávolítja a gyermeket a másik szülőtől.

Az elidegenítés tipikus módszerei

• A másik szülő folyamatos szidalmazása, lejáratása.
• Hazugságok terjesztése róla.
• A kapcsolat megszakításáért vagy a családi problémákért való hibáztatás.
• Telefonos, internetes és egyéb kommunikáció blokkolása.
• A gyermek elköltöztetése vagy elrejtése a másik szülő elől.
• Félelemkeltés: a gyermeket meggyőzik arról, hogy a másik szülő veszélyes.

A gyermekre gyakorolt hatások

• Állandó félelem a célszeméllyé tett szülőtől.
• Ellenséges érzelmek kialakulása.
• Bűntudat hiánya a kizárt szülővel szemben.
• A tágabb családi kapcsolatok (nagyszülők, testvérek, rokonok) sérülése.

A videó készítőjének véleménye a brit rendszerről

• Állítása szerint a „parental alienation” fogalma nem önálló jogi kategória az Egyesült Királyság családjogában.
• Szerinte a bírók és a családjogi szereplők nem szívesen használják ezt a kifejezést.
• Úgy véli, hogy az elidegenített szülők eleve hátrányból indulnak a rendszerben.

Mit javasol az elidegenített szülőnek?

• Elsőként próbáljon együttműködni a másik szülővel.
• Maradjon udvarias és nyugodt.
• Minden kommunikációt dokumentáljon.
• Ha van bármilyen kapcsolattartási lehetőség, azt ragadja meg.
• Kerülje a konfliktusok eszkalálását.

Mit ne tegyen?

• Ne vigye el önkényesen a gyermeket.
• Ne jelenjen meg fenyegetően az iskola vagy a másik szülő lakóhelye körül.
• Ne adjon okot arra, hogy agresszívnak vagy veszélyesnek állítsák be.

A családjogi eljárásról szóló részek

• A szerző szerint a mediáció gyakran nem oldja meg a konfliktust.
• Hosszú bírósági folyamatokra kell felkészülni.
• A kapcsolattartási végzések megszegése szerinte gyakran nem jár valódi következményekkel.
• Állítása szerint sok szülő évekig újra és újra bíróságra kényszerül.

Hogyan lehet túlélni lelkileg?

• Tartsd közel magadhoz a családodat és a barátaidat.
• Kérj segítséget, amikor szükséges.
• Találj hobbit vagy elfoglaltságot.
• Dolgozz, sportolj, foglald le az elmédet.
• Ne szigetelődj el.
• A gyermek reménye és a jövőbe vetett hit segíthet átvészelni a nehéz időszakot.

A videó végső üzenete

• A szülői elidegenítés rendkívül súlyos érzelmi megterhelés.
• A szerző szerint a legfontosabb a kitartás, a támogatói kör megtartása és az, hogy az érintett szülő ne adja fel a kapcsolat helyreállításának reményét.

Views: 1