Mit tartanak „normálisnak” a szakértők? – Az ellennevelés tagadása és következményei

Nézzük meg, mit engedélyezett
Gyalog Beáta igazságügyi gyermekpszichológus,
Baraczkai Krisztina igazságügyi pszichiáter,
Csányi Beatrix bíró,
valamint a Ráckeve környéki általános iskolai tanárnő és családja,

akik a két év elteltével is egyértelműen és nyíltan, írásban és szóban tagadják az ellennevelést.
Ők abban a hitben folytatják az alábbi viselkedést a gyermekkel szemben mint a társadalmi normák és következmények szószólói, és úgy vélik, hogy ezek teljesen normális dolgok, amelyekben semmi kivetnivaló nincs. Természetesen a fenti két szakértő ezt aláírta, és igazat adott nekik. Csányi Beatrix is így tett.

 

Esemény: Apa megjelenik anya házánál, előre egyeztetve. Majd anya kijön  a gyermekkel a kapuhoz, kézenfogva. Miután anya elmondja, hogy nem megy el a gyermek, a anya megszorítja a gyerek kezét, és erre a gyerek is eémondja. Majd visszamennek a házba.

1. A gyermek visszautasítása a kapcsolattartást:

Alperes: „Tehát akkor nem akarsz jönni és miért?”

  • Az alperes próbálja megérteni, miért utasítja vissza a gyermek a kapcsolattartást, kérdezve a gyermek érzéseiről. Ez az egyik példa arra, amikor az alperes igyekszik tiszteletteljesen kezelni a gyermeket, és nem erőlteti a találkozót, hanem arra koncentrál, hogy megértse a gyermek döntését.

Gyerekhang: „Nem akarok és?”

  • A gyermek válasza világosan kifejezi a visszautasítást, de a hangneme és a szavak használata arra utal, hogy a gyermek nem saját elhatározásból mondja ezt, hanem befolyásolva van.

2. A gyermek reakciója:

Gyerekhang: „Nem akarok és?”

  • A gyermek válasza egyértelműen jelezi, hogy a döntése nem önállóan, hanem  a szülői elvárások és nyomás hatására született. Ez a viselkedés arra utal, hogy a gyermek nem rendelkezik teljes mértékben szabad akaratával a kapcsolattartás kérdésében, és azt mondja, amit elvárnak tőle.

3. A helyzet pszichológiai hatásai:

Ez a beszélgetés és a gyermek visszautasítása jól illusztrálja azt, amit sok esetben „parentifikációval” és „ellenneveléssel” lehetne leírni. Az anya közvetlen hatása alatt a gyermek úgy tűnik, hogy visszautasítja az apával való találkozást, ami  a szülői manipuláció jele.

  • Parentifikáció: A gyermek szerepe gyakran felcserélődik a szülőével, amikor a gyermek kénytelen szülői helyzetben döntéseket hozni, például elmondani egy szülői elvárásnak megfelelő választ.
  • Ellennevelés: A gyermek pszichológiai manipulálása, amikor a gyermek szándékosan arra van kondicionálva, hogy egy bizonyos módon reagáljon, annak érdekében, hogy megfeleljen az egyik szülő elvárásainak, az ellennevelés gyakori jele.

Következtetés:

A felvétel és a gyermek reakciója a kapcsolattartás elutasítására komoly jelei annak, hogy a felperes befolyásolja a gyermek döntéseit.

Views: 53

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *