És tovább az ideiglenes
kapcsolattartását alperes által kért szabályozását sem támasztja alá. A kapcsolattartás szabályozása körében előadott ideiglenes intézkedés iránti kérelmemet változatlanul fenntartom. Álláspontom szerint pontosan az alperes nincs abban a mentális egészségi állapotban, hogy ő maga a gyermekről gondoskodni tudjon. Ezt saját maga ismerte el akkor, amikor a gyermekhez egy alkalommal olyan gyógyszer hatása alatt érkezett, ami még a vezetésre sem tette alkalmassá, nemhogy egy kiskorú gyermek felügyeletére.
Az alperesi viselkedés az életközösség megszakadásakor, illetve azt követően a gyermekben hatalmas törést okozott. Az alperes oly mértékben agresszív magatartást tanúsított a gyermek előtt, hogy a gyermek jelenleg tart tőle. Nem ellenzem a jövőben az alperes által megjelölt folyamatos kapcsolattartás kialakítását, azonban a fokozatosság elvét mindenképpen be kell tartani. Időt kell engedni annak, hogy [KITAKARVA] az eseményeket feldolgozza. Az alperes minket történő elköltöztetését a gyermek úgy élte meg, hogy gyakorlatilag az édesapja őt magát is kidobta a házból, ami ha a tényeket nézzük, így is volt.
Én magam próbáltam megnyugtatni a gyermeket, hogy az alperes csupán egy ideig lesz ilyen dühös, hogy időt kell neki hagyni lenyugodni, de a gyermek érthető módon nehezen dolgozza fel ezt az eseményt. Ideiglenes intézkedés iránti kérelmemben pontosan ezért kérem a felügyelt kapcsolattartást, mert bízom abban, hogy a hatóság előtt az alperes már történetileg fogja magát, visszafogja az indulatait, amit négyszemközti helyzetben nem tapasztalok. Nyilvánvalóan a gyermeknek is az tenne jót, ha nyugodt körülmények között tudna az édesapjával kapcsolatot tartani.
Az alperes minden egyes megjelenésekor hangfelvételt készít, amihez én magam nem járultam hozzá, ahogy a korábbi hangfelvételek készítéséhez sem. Az alperes ezen cselekedete jogszabályba ütközik. Az alperes által becsatolt leirat hiányos, nem a valóságot tükrözi. Az alperes informatikus, így meg van a tudása ahhoz, hogy hangfelvételeket manipuláljon. A leiratban foglaltak sokszor zavarosak, nem a valóságot adják vissza. Az A/19. sorszámú leirat azért is hiányos, mert én akkor mondtam az alperesnek, hogy azért nem adom oda a gyermeket, mert egyrészt a gyermek beteg, másrészt az alperes nem volt olyan állapotban, hogy a gyermekkel találkozni tudjon. Az alperes ekkor kifejezetten agresszíven, támadólag érkezett, ilyen körülmények között nem tesz jót a gyermeknek, ha jelen van, miközben közöttünk vita folyik.
A csatolt leiratból az is kiderül, hogy az alperes a gyermek jelenlétében olyan filmet néz, ami nem az életkorának való. Nincsen öngyilkos hajlamom, és öngyilkos gondolataim sem. Nincs szociális fóbiám sem. A párterápiára menet egy alkalommal valóban összefutottam egy kolléganőmmel, aki kérdezett arról, hogy hova megyek, mintegy érdeklődő jelleggel. Én nem szerettem volna ebbe a dologba beavatni sem őt, sem más kollégámat, mivel nem gondolnám, hogy az én magánéleti problémáim bárkire a pedagógusi munkaközösség tagjai közül tartoznának, ezért hazudnom kellett neki a délutáni programomról. A következő alkalommal azért mentem külön busszal, mert ez a kolléganőm rendszeresen azzal a járattal utazott, én pedig nem akartam újból kitenni magam egy ilyen beszélgetésnek, és nem szerettem volna ismételten hazudni arról neki, ha esetleg megkérdezné, hogy merre megyek munka után. Véleményem szerint ettől nekem még nem lesz szociális fóbiám.
Az alperes azon magatartását azonban, hogy míg közöttünk fennállt a házastársi életközösség, a közöttünk folyt beszélgetésekről folyamatosan felvételeket készít, amihez én soha nem adtam a beleegyezésemet, sokkal inkább aggályosnak tartom. Jelen beadványból…
Views: 0
