peranyagok Archives - Page 56 of 69 - Meg kellene szakítani az apás kapcsolattartást.

A felperesi anya alkalmasabb a gyermek nevelésére, de a gyermek alperes elleni nevelését fokozatosan hagyja el — ehhez pszichológusi segítséget kellene kérnie.
A felperesnél mutatható ki ellennevelés az alperesi apával szemben, ez negatív hatással van a gyermekre, elbizonytalanítja, frusztrálja.

Apa ugye ünnepelt, és már írta is, hogy azért két igazságügyis ellen menni a gyejonak, a felperesnek és a bíróságnak már-már necces és gáz, szóval vissza a gyermeket, és majd megkapja anya is, ha rendbe tudja valaki hozni a fejében lévő problémát… és apa írta a blogba.

A fentieket meglátva a bírónőben valószínű, hogy a WTF keringett, míg kereste a telefonszámát az igazságügyisnek…

Aztán valami nagyon félremehetett a beszélgetésben. Szóval miután anya által is olvasta a bírónő, hogy ünneplem a két ellennevelés leírását a perben, az igazságügyisek által gyorsan írni kellett a szakértőnek még egy kiegészítést, mert hát ez így aggályos és érthetetlen, hogy akit eddig védett mindenki, akár hazugságok árán is, most még egyszer bukik egy nagyot…

Szóval újra nekifut a szakértő, és hát most már meg kell felelni a bírónőnek, legyen az bármit is, amit kért…
Közben semmi nem történik, apa nem találkozik a gyerekkel már majd 8 hónapja, de a gyerek már hazudik anyjának már saját elhatározásából állítólag, amit anya boldogan ír le a bíróságnak, mert hát a gyermek felkészítése és annak leírása, hogy a gyerek boldogan várja apát, pontosan azt jelenti, hogy apa szar, és hogy ezt már magától mondja a gyerek az utcán minden inger nélkül, csak úgy a nagyvilágba állítólag…

Na most, ha annyira akarna anyuka a kapcsolatot az apával és a gyermekkel, valahogy nem állna össze a kép egy normális embernek, és csöndben verné a falba fejét, miközben megírná, hogy jó-jó, köszönjük, ennyi elég volt, és tényleg megkapja a felügyelt KT-ét, míg le nem áll a baromságával, a kedves általános iskolás tanárnő…

“A perbeli gyermek alperes elleni nevelése nem volt bizonyítható, és bizonyítottság esetében az alperes és a gyermek viszonyát negatívan befolyásolta volna.”
“Az állítólagos ellennevelés sikertelen volt; az alpereshez gyermek kötődik, vele kapcsolatot akar tartani, de ennek feltétele az alperesi fotózás és videózás beszüntetése.”

És betesznek egy idézetet is, biztos ami biztos:
“Az alperes, amikor a nevelési elveire kérdeztek rá, minősíthetetlen, felháborodott hangnemben válaszolt, és nem fejtette ki a saját szempontjait.”

Na most azért, ha valaki tisztában lenne a peranyaggal, ezen hangosan felröhögne

Természetesen beadtuk a bármit elhiszünk, csak kérjük a felvételt… ha már… így másodszorra pont ezek jutottak eszébe… totál véletlenül… csak úgy… ezt még egy óvodás se hiszi el… És természetesen, ami eddig aggályos volt, így már használhatatlan szemétnek is lehetne titulálni, és nem hogy 400 ezret, de….

Szóval beadtuk a bizonyítási kérelmet, majd miután megtörtént, hasonlóan mint a másik igazságügyisnek, megírtam a levelet, hogy kérem a keletkező írásokat és hangfelvételt.
Majd visszajött, hogy tuti nem emlékszek arra, hogy nincs…
Majd hogy így még alkalmatlanabb vagyok gyereknevelésre. Hát inkább valami olyasmi lehet a háttérben, hogy a bírónő tájékoztatta, hogy kérjük a felvételt, és bedühödött kedves szakértő, és erőből, dühből írt valamit…

Tehát ott állunk, hogy nincs felvétel, és hát a perben mindig arról ment a téma, hogy hát a felvételek rosszak, fujj, mindig csak meghazudtolják szegény felperest… És hát most meg az az egyetlen bizonyíték, mint eddig is…

Vajon Csányi Beatrix kinek hisz most? Van két állítás, és nincs felvétel hivatalosan.
És most mit vár Csányi Beatrix, ismerve a pert és az alperest?

Vajon meg meri kérdezni, amit meg kell? es lekopi az egesz pert a kerdesevel?

Na nézzük Baraczkai Krisztinát. Mielőtt beszélnék róla, egy valamit megköszönnék neki, mert jól jön a CV-mbe.
Tisztelt Baraczkai Krisztina, köszönöm ezt a jellemzést, mert végletekig igaz rám, és a főnököm is csak bólogatott és ilyet meg ő se olvasott a CV-ben.
Talán ön az egyetlen, aki ebben a perben tudja, hogy mi a munkám egyik feladata, mert a volt feleségem 10 év után se tudta… Vajon ez nem valami narcisztikus beütés?

“Bizonyítási kényszere van.”

Még egyszer köszönöm 🙂

Sok minden kering róla, de jó nem…
Megy mindenki ellen, és elsöpör mindenkit, akár több igazságügyist is egyszerre, mert csak.
Van neki egy pszichológus társa, akivel együtt szokott lenni, de hála Istennek, őt most kidobtuk még az elején… Máskülönben belegondolni is meredek lett volna, mit alkottak volna ketten… Vagyis igen, lehet olvasgatni róluk, hogy ketten…
Szóval csak egyedül volt, de már itt is látszott, hogy ő aztán már az elején megmondja, hogy rá szükség volt, miközben mindenki tudja, hogy nem is…

A hölgyről tudni kell, hogy az öngyilkosság nagy szerelmese, szóval az esetünkben nem volt véletlen. Utána lehet olvasni, van net: link.

Hála Istennek, a hölgy tisztázta a kérdést, vagyis nem, de igen, na jó, állítólag meghallgatta, amit meg kellett, és elmondtam, amit el kellett, szóval a hölgy nyugtázta, hogy nincs igazam, bár tegyük hozzá, hogy az egyik igazságügyi szakértő, akivel összejárnak, mondta, hogy igen, ehhez elmeorvos kell, mert hát az egy dolog, hogy saját maga meg akar halni, de hogy a gyereket is bevonja… és a többi…
De a hölgy egyértelműen kijelentette, hogy nincs semmi, szóval lesz egy külön írás, mi az, ami után Baraczkai azt mondja, hogy semmi nem történt, nem kell félni.

Gyermek és Felperes Kapcsolata:

A felperes és a gyermek közötti kapcsolat mély és érzelmi: “Ennek ellenére a gyermek szorosan kötődik a felpereshez, kapcsolatuk mély, érzelmi kapcsolat.” Ez a kapcsolat tükrözi a patológiás összefonódás jellegzetességeit, ahol a gyermek elveszíti saját egyéniségét és képességét a független gondolkodásra.

Felperes Manipulatív Magatartása:

A felperes befolyásolja a gyermek érzelmeit és viselkedését, például a bírósági eljárások során a gyermeket az alperestől (apa) elzárva, ami negatívan befolyásolja az alperes és a gyermek kapcsolatát: “A felperes részéről a gyermek befolyásolása az alperes ellen kimutatható, és nevelési alkalmasságára ez negatív irányban hat.” Ez is a patológiás összefonódásra utal, amikor a gyermek saját érzéseit és vágyait az elidegenítő szülő manipulálja.

Ezek a részletek egyértelműen bemutatják, hogy a felperes, mint elidegenítő szülő, jelentős hatással van a gyermek pszichológiai fejlődésére és érzelmi állapotára, valamint az alperes (apa) és a gyermek közötti kapcsolatra. Az elidegenedési helyzet mélyreható pszichológiai következményeit ezek a megállapítások jól szemléltetik.

Gyermek reakciói:

“A felperes megjegyzi, hogy az apai láthatások után a gyermek frusztrált volt, és nehezen nyugodott meg.” Ez a megfigyelés tükrözi, hogy a gyermek érzelmi reakciói jelentős mértékben függnek az anya által közvetített információktól és érzelmektől, ami a patológiás összefonódás egy másik jele.

Az elidegenedési helyzet analógiája:

Az elidegenedési helyzetek gyakran hasonlíthatók azokhoz a szituációkhoz, ahol a gyermek az erőszakos vagy manipulatív szülő mellé áll, ami hasonlít a Stockholm-szindrómához. A gyermek, akinek érzelmi kötődése az elidegenítő szülőhöz erős, ellenáll a változásnak és a kiszabadulásnak. Ez ellentmondásosnak tűnhet, mivel a külső szemlélő számára a gyermek és az anya közötti kapcsolat meleg és szeretetteljes lehet, miközben valójában egészségtelen dinamikák rejlenek mögötte.

A patológiás összefonódás típusai:

Az infantilizálás és az adultifikáció példái a gyermek életében, amikor a gyermeket arra kényszerítik, hogy döntéseket hozzon felnőttként, például dönteni arról, hogy akarja-e látni az apját. Ezek a helyzetek tovább erősítik a patológiás összefonódást, mivel a gyermeket helytelenül terhelik felnőttszerepekkel, ami megerősíti a gyermek és az anya közötti egészségtelen kötődést.

Alperes viselkedése a kapcsolattartás során:

Az alperes több alkalommal is felvételt készített, hogy bizonyítsa állításait és védelmezze magát a gyermekjóléti szolgálattal szembeni elfogultság ellen. “Alperesi jogi képviselő szerint az alperesnek alkotmányos joga felvételt készíteni, amennyiben mással nem bizonyítható az alperes igaza a gyámhivatallal szemben.” Ez a folyamatos dokumentálás és védekezés mutatja az alperes pszichológiai nyomását.

Alperes reakciója a bírósági eljárásokra:

Az alperes pszichológiai állapotát és stresszét hangsúlyozza, hogy szorong és védekezési állapotban van, helyzetértékelése szenzitív paranoid. Az alperes rigidsége, érzékenysége a helyzetek félreértelmezésére vagy figyelmen kívül hagyására is utal. Ez az állapot az elidegenedési folyamatok jellegzetes velejárója.

Alperes kapcsolata a gyermekkel:

Az alperes próbálja fenntartani a kapcsolatot gyermekével, amit a felperes befolyásol, frusztrációt és bizonytalanságot okozva a gyermekben. “A felperes elleneveli a gyermeket, ez a gyermeket frusztrálja, és elbizonytalaníthatja.“

Ezek az információk világosan bemutatják, hogy az alperes mint célzott szülő jelentős pszichológiai és érzelmi stresszt él át az elidegenítési folyamat során. Az alperesnek gyakran szembe kell néznie a manipulatív magatartással, amelyet a felperes alkalmaz, miközben igyekszik megvédeni a gyermekével való kapcsolatát. Az alperes idegessége, feszültsége és a védekező magatartás rávilágítanak arra, milyen kihívásokkal kell szembenéznie a célzott szülőknek az elidegenedési helyzetekben.

na nézzük eloszor csanyi Beatrixot:

Az alapvető attribúciós hiba azt jelenti, hogy viselkedést látunk, és azt gondoljuk, hogy ez az illető általános jellemvonása. Ha például egy mérges embert látunk, azt gondoljuk, hogy ő egy mérges ember, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy talán épp most lopták el az autóját vagy a pénztárcáját. Mi alapvetően úgy vagyunk beprogramozva, hogy azt mondjuk, ó, távol maradok ettől az embertől, mert mérgesnek tűnik. Tehát ha a düh helyzetfüggő, akkor ez egy hiba.

Ennek relevanciája számunkra abban rejlik, hogy amikor egy interjúztató súlyos elidegenedési esetet lát, az elidegenítő szülő nyugodt, higgadt és összeszedett. Valószínűleg borderline személyiségzavaros, szociopata vagy nárcisztikus, mindhárom esetben mesteri manipulátor, aki megtanulta meggyőzően utánozni a normális viselkedést, és nagyon jól mutat. “Ó, igen, én támogatom a gyermek kapcsolatát az apjával vagy az anyjával.” Ezzel szemben a célzott szülő PTSD-ben szenved, talán évek óta nem látta a gyermekét, és azt mondták neki, hogy ő a probléma, vagy ő az, aki bajt okoz. Így a célzott szülő idegesen, dühösen és feszült állapotban érkezik.

Személyesen részt vettem egy teljes tanfolyamon egy AFCC-találkozón, ahol a tanfolyamot vezető személy azt mondta a csoportnak, hogy megbízhatnak abban, amit látnak. Ha a szülő szorongónak és feszültnek mutatkozik, biztosak lehetnek abban, hogy ez a szülői stílusa. Nem, ez egy elemi hiba a klinikai érvelésben és döntéshozatalban, ha figyelmen kívül hagyjuk az alapvető attribúciós hibát.

az altala feltett kerdes amire futotta… ami valamiert epp ezzel fugg ossze:
Így a célzott szülő idegesen, dühösen és feszült állapotban érkezik.

3. Az alperes azon magatartása, hogy sorozatos kérés, tájékoztatások ellenére magatartásán nem
változtat, utal e pszichés megbetegedésre, ezáltal nevelési alkalmasságot lerontó tényezőre (rendszeresen rögzíti a történteket, gyermekkel a kapcsolattartásást, bírósági tárgyalásokat, rendszeresen, tárgyalásonként több ízben rendre kell utasítani testbeszéde, beszélgetése miatt,interneten megjeleníti a történteket, könyvet, blogot ír a történtekről…)

Ez nem csupán tévedés, hanem súlyosan szakmaiatlan, és egyértelműen arra utal, hogy a bíró nem rendelkezik a feladatához szükséges szakértelemmel és ítélőképességgel. Egy ilyen döntés mélyen aláássa a bíróságba vetett bizalmat, és komoly kétségeket ébreszt a bírói tisztség betöltésének alkalmasságával kapcsolatban.

Öt konkrét pont emeli ki ezt a rendkívüli hibát:

„Az alperes azon magatartása, hogy sorozatos kérés, tájékoztatások ellenére magatartásán nem változtat, utal-e pszichés megbetegedésre, ezáltal nevelési alkalmasságot lerontó tényezőre?”
Ez a kérdés abszurd és mélységesen téves feltételezéseken alapul. Az alperes viselkedése nem pszichés megbetegedésből fakad, hanem abból, hogy évek óta folyamatosan támadásoknak van kitéve egy mesteri manipulátor részéről. A bíróság teljes mértékben eltévesztette a lényeget: nem az alperes viselkedése kérdőjelezendő meg, hanem az, hogy a bíróság hogyan képes egy nyilvánvalóan manipuláló, hazug szülő színjátékát valóságként elfogadni. Ez egyértelműen a bíró szakmai alkalmatlanságát és erkölcsi integritásának hiányát tükrözi, ami súlyosan aláássa a bíró hitelességét és az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat.
„Rendszeresen rögzíti a történteket, gyermekkel a kapcsolattartást, bírósági tárgyalásokat…”
Az, hogy az alperes dokumentálja a történteket, nemhogy nem jelez pszichés zavart, hanem épp ellenkezőleg, a felelősségteljes szülő viselkedésének jele. Az alperes pontosan azért rögzíti a történéseket, mert az elidegenítő szülő módszeresen hazudik és torzítja a valóságot. Hogy a bíróság ezt a viselkedést pszichés betegség jeleként értékeli, az nem csupán félreértés, hanem az igazságszolgáltatás megcsúfolása. Ez a döntés kizárólag azt bizonyítja, hogy a bíróság vakon követi az elidegenítő szülő manipulációit.
„Interneten megjeleníti a történteket, könyvet, blogot ír a történtekről…”
Az alperes nyilvános megnyilvánulásai nem az elkeseredettség vagy a mentális problémák jelei, hanem a társadalmi felelősségvállalás megnyilvánulásai. Az alperes feladatának érzi, hogy másokat is figyelmeztessen az ilyen manipulációk veszélyeire, és hogy megvédje gyermekét, a társadalmi normákat, amelyek az igazságra, a tisztességre és a jogra épülnek. Az, hogy a bíróság ezt támadási alapként használja, nemcsak szakmaiatlan, hanem egyenesen aljas próbálkozás arra, hogy elhallgattassa azt, aki az igazságért és a nyilvánosságért, és a gyermekéért kiáll.

4. Képzetlenség és szakmai hiányosságok a bírósági tárgyalásokon
Sajnálatos, hogy Csányi Beatrix, a bíró, nemcsak az alapvető jogi és pszichológiai normákkal van adós, hanem azzal is, hogy helytelenül kezeli a társadalmi normák védelmét. Miközben a bíróság és a felperes állítólag a társadalmi normákat képviseli, és arra törekszik, hogy azok szerint döntsön, Csányi Beatrix olyan módon jár el, hogy a nyilvánosság elé került információkat és eseményeket problémaként kezeli. Az alperes nyilvánosságra hozott írásai, amelyek célja a társadalmi normák és az igazság védelme, nemcsak, hogy nem találkoznak megfelelő megértéssel, hanem még ellenséges reakciókat is kiváltanak. Ez az ellentmondás nemcsak hogy rámutat a bíró szakmai hiányosságaira, hanem komoly kérdéseket vet fel a bírósági eljárások integritása és a társadalmi igazságosság melletti valódi elkötelezettség kapcsán.

5. A bírónak fel kellett volna ismernie a manipuláció mintázatát, de nem tette
“Tehát csak hogy bepillantást nyújtsak a mintába: amikor kifogásokat látsz, mint például “nem szeretik őt, nem akarják látni, és nem fogom őket kényszeríteni”, akkor fel kell ülnöd a székedben.”

Csányi Beatrix bíró a gyermektől és a Ráckevei Gyermekjóléti Szolgálattól folyamatosan hallotta a következő kifogásokat: “Apa túl sokat fényképez,” “Nem akartam apával lenni a nyáron,” “Nekem jó az egy óra felügyelve,” “Nem akarok apával kettesben együtt lenni, hazudas apa ellen, penz lopas apatol..” Ezek a mondatok egyértelműen a manipuláció és az elidegenítés klasszikus jelei, amelyek figyelmeztetniük kellett volna a bírót. Mindezek után a felperes előadta, hogy ő mindent megtett, hogy felkészítse a gyermeket és támogassa a kapcsolatot, miközben követelte a kapcsolattartás korlátozását, majd a teljes megszüntetését is. A felperes azt állította, hogy ő támogatta a gyermek és az apa kapcsolatát, de ugyanakkor kérte annak megszakítását, és végül még tovább ment: a kapcsolat teljes megszüntetését kérte.
Ennek ellenére, miután mindezt elolvasta, Csányi Beatrix fejében akkora sötétség uralkodott, hogy semmi nem esett le neki. Nem ismerte fel a manipuláció és a hazugság nyilvánvaló mintázatát, és teljesen alkalmatlannak bizonyult a helyzet objektív értékelésére, ezzel komoly kérdéseket vetve fel az ítélőképességével kapcsolatban.

Ezt fogom szétszedni Csányi Beatrix és Baraczkai Krisztina tekintetében, valamint egy általános iskolás tanárnő tekintetében, és a ráckevei családsegítő tekintetében.

Amit szükséged van, az egy szubspecialista az elidegenedés területén és egy olyan szakember, aki ezt gyakran látja, nem pedig a világ legjobb pszichológusa, aki ritkán találkozik vele, és akkor is csak nagyon röviden. Röviden válaszolva arra a kérdésre, hogyan történik ez: ez a terület rendkívül ellentmondásos bárki számára, akinek nincs kiterjedt képzése és tapasztalata ezzel kapcsolatban. A legtöbb ember általában tévesen értelmezi, és amikor emberekről beszélek, akkor ügyvédekre, pszichológusokra és más mentális egészségügyi szakemberekre gondolok. A legtöbb esetben nemcsak hogy rosszul értékelik az esetet és adnak rossz ajánlásokat, de gyakran teljesen fordítva értelmezik.

Először is gondolj bele, milyen ellentmondásos ez: elidegenedési helyzetben a legtöbb gyermek az erőszakos szülő mellé áll. Ez olyan, mint azok a gyerekek, akik évekig éltek az elrablóikkal, majd ellenállnak a kiszabadításnak, vagy mint a Stockholm-szindróma – nagyon ellentmondásos. Másodszor, amit patológiás összefonódásnak neveznénk, röviden megmagyarázom: ez azt jelenti, hogy az elidegenítő szülőnek egészségtelen összefonódása van a gyermekkel olyan mértékben, hogy a gyermek elvesztette az egyéniségét, súlyosan csökkent a kritikai gondolkodási képessége, megsérti a határokat (például együtt alszik a másik szülővel vagy legalábbis az ő utasításait követi), és nem megfelelő módon oszt meg információkat, amit minden ügyvéd hallott már. A patológiás összefonódás egy nagyon súlyos pszichiátriai probléma, és egy nem szakértő számára pontosan úgy néz ki, mint egy meleg, szoros, szeretetteljes, egészséges kapcsolat. A nem szakértő talán egy PhD-val vagy MD-vel rendelkezik pszichiátria vagy pszichológia területén, és amit lát, az például az anya és az apa, csak az egyszerűség kedvéért említve, és a két kislány szorosan kötődik az anyához. Ó, szeretlek, szeretlek, szeretlek. Az apára néznek, és azt mondják, nem akarom látni, ő egy rossz ember. Az anya tökéletes, az apa pedig pocsék. A nem szakértő azt mondja, “Hű, nézd meg ezt a nagyszerű kapcsolatot.” Ők nem tudják, hogyan vizsgálják meg, hogy patológiás összefonódás van-e jelen.

Három típusa van a patológiás összefonódásnak: infantilizálás, adultifikáció (amikor kis felnőttekké teszik őket), például amikor azt mondják a gyereknek, hogy döntse el, akarja-e látni az apját. Ez máris adultifikáció és patológiás összefonódás. Tehát megismétlem: a patológiás összefonódás egy nem szubspecialistának vagy egy tapasztalt igazságügyi pszichiáternek pontosan úgy tűnik, mint egy meleg, egészséges kapcsolat.

A súlyos esetek alapvetően különböznek a mérsékelt esetektől. Egy mérsékelt esetben ésszerű lehet megpróbálni oktatni a szülőt, hogy együttműködőbb legyen. De egy súlyos esetben, ahol egy megszállott elidegenítő van jelen, az a személy szinte 100%-os bizonyossággal súlyos személyiségzavarban szenved. Normális emberek egyszerűen nem teszik ezt a gyerekeikkel. Egy jel lehet az, ha évekig akadályozzák a kapcsolattartást jelentéktelen, nevetséges indokok miatt, ami miatt soha nem akadályoznád a kapcsolattartást a gyermekeiddel. Egy másik jel lehet a bírósági végzések ismételt megszegése, amit egy normális ember soha nem tenne. Tehát csak hogy bepillantást nyújtsak a mintába: amikor kifogásokat látsz, mint például “nem szeretik őt, nem akarják látni, és nem fogom őket kényszeríteni”, akkor fel kell ülnöd a székedben. A normális pszichoterápia ezeket az eseteket súlyosbítja. Tehát ha egy képzett pszichoterapeuta azt hiszi, hogy bejöhet és diadikus terápiát végezhet, például “miért nem találsz valamit, amiért bocsánatot kérhetnél, Johnny, hogy érezte ezt”, az katasztrófa. Ne próbáld meg ezt még közepes esetekben sem, mert szinte mindig katasztrofálisan rosszabbá válnak. Tehát össze kell hangolnod a terapeutát a gyerekkel, ez a válaszom. Két hely van, egyik Kanadában, Kathleen Ray vezetésével, a másik Texasban, Richard Warshack vezetésével. Adj nekik négy napot a gyerekkel, és a gyerek boldogan tér vissza az elutasított szülőhöz, mint a kagyló, hogy újra egyesültek. De ehhez szükséges a felügyelet változása és 90 napos kapcsolattartás tilalma az elidegenítő szülővel. Ezen kívül egy súlyos esetben nincs remény, ne is próbálkozz hagyományos terápiával.

Vajon milyen általános iskolás tanárnő az, aki nyíltan hazudik a bíróságnak a családsegítő nevében, az apa és a gyermeke kapcsolatának szétverése érdekében, majd, mikor kiderül, még egy elnézést sem kér, mert szerinte ez teljesen normális, és már a rengeteg más hazugsága mellett talán fel sem tűnik neki… És ő tanít másokat, meg a családja…

Jó, hát miért ne, Baraczkai szerint egy kis hazudozás még belefér. Meg Csányi és Szemensz szerint is. Csak hát épp az apa ellen hazudott.

Király iskola lehet…

Ja, és persze a bíróság boldogan megy vele…

Általános iskolás tanárnő a „hazudjunk más nevében” tanítást adhatja át a gyermekeknek, és a sajátjának, aki, ahogy látjuk, már meg is tette ugyancsak az apa ellen…

Szánalmas…

Majd bejön a családsegítő vezetője, és bejelenti: „Ó, anya mindenben megfogadta a tanácsunkat.”

Tehát ők voltak, akik adtak neki a tanácsot, hogy hazudjon, aztán elkezdtek ők is hazudni…

Magyarország, Pest megye…

Majd, mikor másban is bukás van, akkor: „Ahhh, lebuktunk a felvétel miatt! Ah, micsoda társadalmi normák elleni tett a felvétel, mert hát anyuka azt hitte, hogy szabadon lehet hazudozni…”

De ő hazudhat most már az Isten tudja kinek a nevében, az a társadalmi norma a tanárnő és Baraczkai és Csányi szerint. 😀

Következő héten meglesz a videó elemzése a perünk kapcsán.

Dr. Császár P. Emőke, Dr. Szemán Felicitász, Dr. Kárpátiné dr. Elsner Andrea, Csányi Beatrix, Patai Krisztina, Baraczkai Krisztina és egy általános iskolás tanárnő

Támogatja, ha szidja az anya az apát a gyermeke előtt.

Modjuk az „apák szégyene” az egyik kedvencük.

„Amikor egy tanárnő kijelenti, hogy nem járult hozzá a felvételéhez, majd minősíthetetlenül elkezdi szidni az apát a gyermek előtt, majd kijelenti a bíróságon, hogy nem mondott semmit.

Nos…

Milyen, amikor egy tanárnő hazudik a bíróságon, a gyámügyön és mindenkinek másnak?

Mire taníthatták a szülei?

Milyen szülő lehet?

Milyen tanár lehet, aki simán beszámol a gyerekek egymásközti beszélgetéséről?

Általános iskolás tanárnő hazugságai a bíróságon és a gyámügy nevében

Amikor az általános iskolás tanárnő hazudik a ráckevei gyámügy vezetőjének nevében, és még a bíróságon is azt tartja, hogy ezeket a gyámügy vezetője mondta neki.

Persze, a ráckevei gyámügy vezetője tudja, mi az a KT zavarás, de pl. Csányi Beatrix bíró nem. És Baraczkai Krisztina sem, pedig neki is tudni kellene… Ez az, amikor a hazug megvezeti a bíróságot és mindenki mást, és a tenyeréből esznek… Aztán kiderül, hogy egy bírósági titkár is többet tud náluk…

Vajon az általános iskolás tanárnő hol és kinek a nevében hazudozik éppen?

Ki tudja, hiszen egy általános iskolás tanárnő kizárt, hogy hazudjon… Szegény gyerekek, milyen példát kaphatnak? És a saját gyermekének milyen példát mutathat? A családja miért büszke rá? Mert ez a norma náluk…

És természetesen ez a társadalmi norma az általános iskolás tanárnő szerint.

Tanulságos könyv lesz..