Családsegítő Szolgálat kizárása és jogsértő hangfelvételek

betartatni az alperessel a házirendjét, amit az alperes sorozatosan és súlyosan megsértett, nem törődve a Szolgálat alkalmazottainak személyiségi jogaival sem. Ezen magatartását az alperes nem tagadta, és oly módon nyilatkozott, hogy ő maga a felügyelt kapcsolattartásokat továbbra is hasonló módon, a bizonyítékok beszerzésére kívánja felhasználni. A fentiek okán álláspontom szerint amennyiben bizalomvesztésről beszélhetünk egyáltalán, az kizárólag az alperesi magatartásra vezethető vissza, amire tekintettel, a saját felróható magatartására hivatkozva álláspontom szerint az alperes nem kérheti a Családsegítő Szolgálat kizárását, Amennyiben a T. Bíróság a szolgálat kizárására vonatkozó kérelemnek helyt adna, úgy a gyermekemet másik illetékességi területű szolgálatra kellene vinnem a kapcsolattartások céljából. Ez költséggel, és rengeteg plusz utazási idővel is járna a részemről, így álláspontom szerint a gyermeknek egyáltalán nem érdeke az, hogy a felügyelt kapcsolattartások más illetékességgel rendelkező Szolgálathoz kerüljenek át. Tudomásom szerint a legközelebbi ilyen szolgálaton, Szigetszentmiklóson ráadásul a Szolgálat leterheltsége okán legfeljebb havonta egy alkalommal, egy órára tudnák biztosítani ezt a szolgáltatást. Vitatom az alperes azon állítását, miszerint én a Szolgálat bármely tagjával közvetlen baráti, vagy bármilyen más összeférhetetlenséget megalapozó viszonyban lennék. Amennyiben az alperest ezt állítja, úgy azt neki kell bizonyítania, de ebben a körben kifejezetten tényállítást sem tesz. Az alperes által csatolt hangfelvételeket kérem kirekeszteni a bizonyítékok köréből a Pp. 269. § (1) c, d, pontja, valamint (2) bekezdése alapján. A hangfelvételeket egyértelműen az alperes jogsértő módon, személyiségi jogot sértve szerezte meg, és tárta azokat a T. Bíróság elé. Tekintettel arra, hogy a bizonyítási eszközök, melyeket az alperes sorozatosan becsatol a Bíróság felé nyilvánvalóan jogsértőek, azok jogsértő jellegét a jelen eljárás során az alperes saját maga is beismerte, amire tekintettel a bizonyítási eszközök jogsértő voltát a T. Bíróságnak hivatalból figyelembe kell vennie, amiről a feleket tájékoztatnia is kell, Az alperes korábbi ítéletekre hivatkozik akkor, amikor el kívánja fogadtatni a személyiségi jogokat sértő hangfelvételeit bizonyítékként. Az alperes azonban elfeledkezik arról, hogy egyrészt az általa hivatkozott peres eljárások, a személyiségi jogok megsértése miatt indult eljárások voltak, és nem azok az alapperek, amelyekben a bizonyítási eszközök felhasználásra kerültek. Másrészt a hivatkozott döntések is kiemelik azt, hogy abban az esetben használhatóak fel ezen eszközök, amennyiben azok az igazság bizonyításának célját szolgálják, csak erre a célra használják azokat fel, illetve az igazság bizonyítására vagy nincs más lehetőség, vagy a lehetséges hagyományos bizonyítási eszközök az eljárásban nem vezettek eredményre, A fenti feltételek nem valósulnak meg jelen eljárásban. Az alperes jóformán hagyományos bizonyítási eszközöket nem is kíván igénybe venni, így nem hivatkozhat arra, hogy teljesült volna a harmadik feltétel, miszerint akkor használhatóak fel a jogsértő bizonyítási eszközök, amennyiben a hagyományos bizonyítási eszközök az eljárásban nem vezettek eredményre. Az a feltétel sem valósul meg, miszerint a bizonyítási eszközöket csak a bírósági eljárásban bizonyítás céljából használná fel az alperes. Az alperes saját maga sem vitatta azt, hogy egy

Views: 4

Szülői elidegenítés és családjogi rendszer – Parental Alienation Awareness Day 2026 összefoglaló

  • Több résztvevő szerint a családjogi rendszer teljesítményét főleg az ügyek gyorsasága alapján mérik, nem pedig az alapján, hogy valóban javítja-e a gyermekek életét.
  • Elhangzik több statisztika arról, hogy a két szülő kapcsolatának hiánya milyen negatív hatással lehet a gyermekekre:
    • nagyobb esély droghasználatra,
    • iskolaelhagyásra,
    • érzelmi és viselkedési problémákra,
    • fiatalkori terhességre,
    • öngyilkosságokra.
  • A dokumentumfilmben hangsúlyozzák, hogy a váltott, egyenlő szülői időt sok felnőtt gyermek tartja a legjobb megoldásnak válás után.
  • Felmerül egy reformjavaslat:
    • alapértelmezett 50/50 felügyelet,
    • ha ettől eltér a bíróság, azt írásban kelljen indokolnia.
  • Több szülő személyes történetet oszt meg arról, hogy:
    • hónapok vagy évek óta nem látták gyermekeiket,
    • a bírósági folyamatok rendkívül lassúak,
    • a kapcsolattartási döntéseket nem hajtják végre megfelelően,
    • a gyermekkel való kapcsolat idővel leépül.
  • A PAPA nevű szervezet (Parental Alienation awareness csoport) rendezvényt szervez Portsmouthban:
    • a Spinnaker Towert zöldre világítják,
    • figyelemfelkeltő eseményeket tartanak,
    • önkéntesek ereszkednek le az épületről,
    • cél a társadalmi figyelem felkeltése.
  • A résztvevők szerint:
    • sok szerető apa és anya van, akik indokolatlanul nem láthatják gyermekeiket,
    • a rendszer nem védi megfelelően a gyermek-szülő kapcsolatot,
    • a családjogi ügyekben nincs valódi sürgősségérzet.
  • Több megszólaló kritizálja:
    • a CAFCASS működését,
    • a bírósági várakozási időket,
    • a bizonyíték nélküli vádak kezelését,
    • az ítéletek végrehajtásának hiányát.
  • Egy pszichológus és igazságügyi szakértő arról beszél, hogy:
    • a szülői elidegenítés valós pszichológiai jelenség,
    • a tudományos megközelítést próbálják kiszorítani a bíróságokról,
    • a gyermekek traumáját gyakran figyelmen kívül hagyják.
  • Többen beszélnek arról, hogy:
    • a hamis vádak hosszú időre megszakíthatják a kapcsolatot,
    • a gyermekek időközben felnőnek,
    • az elveszett idő nem pótolható.
  • A dokumentumfilm visszatérő témája:
    • a rendszer lassúsága,
    • az érzelmi és anyagi teher,
    • az izoláció érzése,
    • valamint az, hogy a szülők sokszor teljesen magukra maradnak.
  • Több résztvevő szerint:
    • a bíróságok inkább konfliktust konzerválnak,
    • a szülők együttműködését kellene támogatni,
    • a gyermekeknek alapvetően mindkét szülőre szükségük van.
  • A videó végén a mozgalom üzenete:
    • a gyermekek érdekében társadalmi és jogi változás kell,
    • folyamatos nyomást kell gyakorolni a rendszerre,
    • a cél az, hogy minden gyermeknek lehetősége legyen mindkét szülő szeretetét megélni.

Views: 4

felügyelt kapcsolattartás és családsegítői együttműködés

Eredeti dokumentumkép megtekintése

A csúnyaválás.hu oldalát az alperes nem szüntette meg, azt továbbra is folyamatos bejegyzésekkel fenntartja.

Álláspontom szerint az alperes a családsegítő felé nem tett egyértelmű nyilatkozatot arra, hogy a továbbiakban ő maga nem kíván megjelenni a kapcsolattartások alkalmain. Csupán annyit írt le, hogy „gondolom az már mindenkinek világos, hogy további együttműködésünk nem vállalható egyik részről sem…” Kérem ezt is jelezzék a bíróság felé önök is. Kérem jelezzék a bíróság felé, hogy a bizalmunk elveszett a kapcsolatunkban.

A családsegítő szolgálat egyértelműen azt nyilatkozta, hogy készek biztosítani az alperes részére a felügyelt kapcsolattartást. Az alperes a levelében úgy állítja be, mintha egyik fél sem kívánna a másikkal együttműködni, de ez nem valós, mivel kizárólag az alperes az, aki nem kíván együttműködni a családsegítő szolgálattal.

Az alperes homályos megfogalmazása miatt a családsegítő szolgálat is azon a véleményen volt, hogy amíg az alperes egyértelműen nem nyilatkozik arról, hogy nem kívánja igénybe venni a szolgáltatást (egyébként a gyermeknek ezzel teljes mértékben ellentétesen nyilatkozott), addig én magam jelenjek meg a gyermekkel a kapcsolattartás alkalmával, aminek megfelelően én így is cselekedtem. Próbáltam e-mail útján megkérdezni az alperest arról, hogy fog-e jönni kapcsolattartásra vagy sem, de nekem sem volt hajlandó válaszolni a feltett kérdésre.

Miután két alkalommal sem jelent meg alperes a kapcsolattartáson, így a családsegítő szolgálat jelezte felém e-mailen, hogy ne menjünk a továbbiakban a kapcsolattartásokra, csak ha ezzel ellentétes felszólítást kapok tőlük. Ezt a tájékoztatást január 15-én kaptam meg a családsegítőtől.

Az alperes étellista követelésére vonatkozó nyilatkozata teljes mértékben azt mutatja, hogy az alperes kezd elrugaszkodni a valóságtól. Mindenkinek minden nyilatkozatát szándékosan félreérti. Patai Krisztina példaként említette, hogy az édességek esetén sem veszi figyelembe az alperes a gyermek kérését, igényeit. Az alperes eltúlzott mértékben vitt édességet a gyermeknek, demonstratív ételpazarlása is tetten érhető volt. Most pedig olyan életszerűtlen kéréssel fordul mindenki felé, hogy [gyermek neve kitakarva] ne lásson olyan ételt, amit ő nem szeret.

A családsegítő szolgálat jelentései álláspontom szerint a jelen perben elengedhetetlenül figyelembe veendő bizonyítékok az alperes magatartására és arra, hogy a kapcsolattartás a gyermek és az alperes között nem valósulhat meg felügyelet nélkül, mivel a gyermek érdekeivel ez ellentétes lenne. Az alperes irreális okfejtései, és az a tény, hogy az étellista mellőzéséből kívánja levezetni azt, hogy a családsegítővel nem lehet együttműködni, teljes mértékben azt támasztják alá, hogy az alperes nem alkalmas a szülői felügyeletre.

Views: 2

A legnagyobb válási hibák, amelyek hosszú távon károsítják a gyermeket

  • A videó készítője, Michelle Smith saját tapasztalatból beszél válásról: gyermekkorában is átélte, kétszer elvált, mozaikcsaládban is élt, valamint válási coach és gyermekeknek szóló váláskönyv szerzője.
  • Elismeri, hogy sok hibát követett el a válásai során, és ezek hosszú távú hatással voltak a gyermekeire.
  • A „high conflict divorce” (magas konfliktusú válás) során:
    • sok volt a harag és vita,
    • állandó túlélő üzemmódban élt,
    • nem tudta megfelelően szabályozni az érzelmeit,
    • a gyerekek emiatt bizonytalannak és veszélyben érezhették magukat.
  • Kiemeli:
    • a szülő önszabályozásának hiánya,
    • a folyamatos stressz,
    • az érzelmi instabilitás
      mély nyomot hagyhat a gyermekekben még felnőttkorban is.
  • Utólag úgy látja, hogy:
    • több terápiára lett volna szüksége,
    • jobban kellett volna kezelnie a saját érzelmeit,
    • többet kellett volna beszélgetnie a gyerekeivel az érzéseikről.
  • Szerinte hiba volt:
    • úgy tenni, mintha minden normális lenne,
    • csak a „szép új szobákra” és a két otthon pozitív oldalára koncentrálni,
    • miközben a gyerekek belül válságként élték meg a változást.
  • Fontosnak tartja:
    • rendszeresen megnyugtatni a gyerekeket,
    • hangsúlyozni, hogy a válás nem az ő hibájuk,
    • segíteni nekik megnyílni és beszélni az érzéseikről.
  • A gyerekeknek coping (megküzdési) technikákat kell tanítani:
    • naplóírás,
    • séta,
    • érzelemszabályozás,
    • stresszkezelés.
  • Nagy hibának tartja a túl bonyolult váltott elhelyezési rendszert („2-2-3” napos rendszer), mert:
    • kiszámíthatatlanná tette a gyerekek életét,
    • növelte a bizonytalanságot,
    • túl sok átmenetet és logisztikai zavart okozott.
  • Szerinte a gyerekeknek stabilitásra és kiszámítható rutinokra van szükségük:
    • következetes napirend,
    • jól látható naptárak,
    • előre tervezhető időbeosztás.
  • Erősen elítéli a szülői elidegenítést (parental alienation).
  • Egyetemi tanára gondolatát idézi:
    • „Ha a másik szülőt megszégyeníted, a gyermeket szégyeníted meg.”
  • Szerinte:
    • nem szabad a másik szülőt szidni a gyerek előtt,
    • nem szabad a gyereket a konfliktusba bevonni,
    • mert ez hosszú távon súlyos érzelmi károkat okozhat.
  • Külön hangsúlyozza:
    • a gyerekeknek joguk van mindkét szülőt szeretni bűntudat nélkül,
    • a szülőnek örülnie kell annak, ha a gyerek jól érzi magát a másik szülőnél is.
  • A válás során SOHA nem szabad:
    • a gyereket hibáztatni,
    • kémként vagy hírvivőként használni,
    • oldalválasztásra kényszeríteni,
    • érzelmi támaszként használni,
    • ráterhelni a felnőtt konfliktusokat.
  • Fontosnak tartja a gyermekterápiát:
    • a gyerek beszélhessen egy független szakemberrel,
    • olyan dolgokról is, amit a szülőnek még nem mer elmondani.
  • A szülők viselkedése szerinte nagyobb hatással van a gyermek hosszú távú alkalmazkodására, mint maga a válás ténye.
  • Fontos figyelni a gyermekek figyelmeztető jeleire:
    • túlzott sírás,
    • dühkitörések,
    • visszahúzódás,
    • alvászavar,
    • étvágyváltozás,
    • tanulmányi romlás,
    • regresszív viselkedés (pl. ágybavizelés).
  • A könyve („It’s Never Your Fault”) fő üzenete:
    • a válás nem a gyermek hibája,
    • a gyermek érzései valósak,
    • a szülőknek minimalizálniuk kell a károkat,
    • és reményt kell adniuk a gyerekeknek.
  • A videó végén összegzi saját fő hibáit:
    • nem vigyázott eléggé saját mentális állapotára,
    • nem beszélt eleget a gyerekeivel,
    • rosszul közölték a válást,
    • de büszke arra, hogy próbálta minimalizálni a konfliktust és kerülni a szülői elidegenítést.

Views: 4

A szülői elidegenítés mítosza: a gyermek valóban nem törődik a szülővel?

  • A videó fő állítása szerint az elidegenített gyermek viselkedése nem bizonyítja azt, hogy ne szeretné vagy ne törődne az elutasított szülővel.
  • Ryan Thomas saját tapasztalata alapján beszél, mint olyan felnőtt, aki gyermekként szülői elidegenítés áldozata volt, később felismerte a manipulációt és újra kapcsolatba lépett az elutasított szülővel.
  • Szerinte a gyermek sokszor nem saját érzései alapján utasítja el a szülőt, hanem nyomás, félelem és megfelelési kényszer miatt.
  • Az elidegenítő szülő célja, hogy a gyermek mellett a másik szülőt is meggyőzze arról, hogy a kapcsolat „meghalt”, és a gyermek már nem akarja őt látni.
  • A videó szerint az elidegenített gyermek gyakran „engedelmességből” ismétli az elidegenítő narratíváját, hogy elkerülje a konfliktust, a büntetést vagy az érzelmi nyomást.
  • A gyermek ilyenkor elfojtja valódi érzéseit és szeretetét, mert a túléléshez egyszerűbb alkalmazkodni a domináns szülő elvárásaihoz.
  • A videó hangsúlyozza, hogy a gyermek belső konfliktusban él: egyszerre szereti az elutasított szülőt, miközben arra kényszerül, hogy ezt tagadja vagy támadja.
  • A beszélő szerint a gyermek számára rendkívül megterhelő, amikor neki kell kimondania, hogy nem akarja látni a másik szülőt, vagy vissza kell utasítania a kapcsolatot.
  • A videó a gyermek viselkedését túlélési mechanizmusként írja le, nem pedig valódi érzelmi leválásként.
  • Ryan Thomas szerint normális családi helyzetben a gyermek és a szülő konfliktusait megbeszéléssel, megbocsátással és kapcsolatjavítással kezelik.
  • Az elidegenítő szülő ezzel szemben végleges szakításként értelmez kisebb sérelmeket vagy hibákat is, és arra ösztönzi a gyermeket, hogy szakítsa meg a kapcsolatot.
  • A videó példát hoz arra, hogy egy ártalmatlan közös filmnézésből hogyan lett mesterségesen „bizonyíték” arra, hogy az apa rossz szülő.
  • A beszélő szerint az elutasított szülő gyakran értetlenül áll az események előtt, mert a reakció aránytalan az eredeti helyzethez képest.
  • A videó végkövetkeztetése az, hogy ha a szülő elhiszi, hogy a gyermeke valóban gyűlöli őt, akkor az elidegenítés „győz”.
  • Ryan Thomas arra bátorítja az érintett szülőket, hogy próbáljanak a gyermek viselkedése mögé nézni, és megérteni a belső nyomást, félelmet és lojalitáskonfliktust.

Views: 4

Hangfelvétel, családsegítői tájékoztatás és elmaradt kapcsolattartás

Eredeti dokumentumkép megtekintése

Fentiek alapján a hangfelvétel bizonyítékként nem vehető figyelembe. Tanúvallomást személyesen tehet a tanú, a bíróság előtt, ahol biztosítani kell mindkét fél számára azt, hogy a kérdéseit fel tudja tenni. A kiskorú tanú meghallgatásának pedig speciális szabályai vannak.

Kérem, hogy a T. Bíróság hívja fel a figyelmét arra az alperesnek, hogy ne állítson olyan tényállításokat be tényként, melyek szakértői kompetenciába tartoznak.

Az alperes által megemlített acting out-ként emlegetett nyilatkozatomat a novemberi tárgyaláson is elferdítve állítja be az alperes. A hangomban legfeljebb felháborodás és határozottság hallatszódott, és nem gyűlölet és agresszivitás, mint ahogy azt az alperes állítja.

Nem szidalmaztam az alperest, hanem határozottan visszautasítottam azt a vádját velem szemben, hogy én ellennevelő szülő lennék. Gyakorlatilag ezen állítását folyamatosan hangoztatja velem szemben az alperes akár a bíróságon, akár az interneten, akár bármilyen más fórumon. Természetes, hogy ez a helyzet engem felháborít, aminek hangot adtam.

Ezzel szemben az alperes a családsegítő felé tett olyan nyilatkozatot, miszerint ő engem vascsővel kíván agyonverni. Azt gondolom, hogy az alperesnek ez a megnyilvánulása az, ami gyűlöletet, haragot és agresszivitást tükröz, nem pedig az én tárgyaláson tett nyilatkozatom.

A Családsegítő szolgálat által tett tájékoztatásra az alábbiakat adom elő:

Döbbenet számomra, hogy az alperes ténylegesen ennyit szűrt le Patai Krisztina tanúvallomásából, mint ami a levelében szerepel, amit a családsegítőnek küldött meg az alperes.

Ez a levél is jól példázza az alperes szűk látókörét, cinizmusát, amellyel a hivatal és úgy egyébiránt mindenki felé fordul. Az édességek kapcsán nyilvánvalóan egy példát szeretett volna a tanú felhozni arra, hogy az alperes mikor nem vette figyelembe a gyermek kérését, véleményét. Itt jegyzem meg, hogy [gyermek neve kitakarva] alapvetően nem nagyon szokott nassolni, olyan mértékben egészen biztosan nem, mint ami a családsegítő szolgálatnál zajlott. Ebből is látszik, hogy az alperes vagy nem is ismeri a gyermekét, vagy nem érdekli, hogy a gyermek mit szeret és mit nem.

Az alperes Szent este felhívta a gyermeket. A hívás mindössze 22 másodpercig tartott, mert az alperes elköszönt a gyermektől, lezárta a beszélgetést. Az alperes azt mondta a gyermeknek, hogy találkozni fognak, és akkor majd visz neki karácsonyi ajándékot is. Postán egyébként az alperes küldött a gyermeknek édességet Karácsonyra, névnapra és Mikulásra is. A találkozó azonban nem jött létre, mert a családsegítő szolgálat előtt az alperes nem jelent meg, a távollétéről nem tájékoztatott sem engem, sem a gyermeket.

A családsegítő szolgálat tájékoztatása megfelel a valóságnak.

Az alperes továbbra is közzé tesz információkat a jelen eljárással kapcsolatban az interneten. A T. bírónőt, Patai Krisztinát, Wulz Ritát és engem is név szerint említ. Egy könyvet emleget, amit ő ír a válással kapcsolatban, és amit szintén nyilvánosságra kíván hozni. Nincs okom feltételezni, hogy az alperes a továbbiakban hajlandó lenne bárki személyiségi jogait tiszteletben tartani, hiszen ezt eddig sem tette. Itt jegyzem meg, hogy degradáló módon nyilatkozik az alperes a bíróságról is ezen internetes tartalomban.

Views: 3

Szülői elidegenítés bizonyítása: milyen jeleket és bizonyítékokat vizsgál a bíróság?

  • A videó a szülői elidegenítésről (parental alienation) szól, különösen arról, hogyan jelenik meg ez a bíróságokon Észak-Karolinában.
  • A videó szerint a „parental alienation syndrome” (PAS) kifejezést ma már sok bíróság szkeptikusan kezeli, mert nem elfogadott DSM-diagnózis. Helyette inkább az „alienating behaviors” (elidegenítő viselkedések) fogalmát használják.
  • A hangsúly nem egy pszichológiai címkén van, hanem konkrét viselkedéseken:
    • a másik szülő veszélyesnek beállítása,
    • telefonhívások akadályozása,
    • kapcsolattartás szabotálása,
    • a gyermek befolyásolása vagy betanítása.
  • Az elidegenítő viselkedés definíciója:
    • az egyik szülő tudatosan rombolja a gyermek kapcsolatát a másik szülővel manipulációval, érzelmi nyomással, akadályozással vagy hamis vádakkal,
    • aminek hatására a gyermek ellenállóvá vagy elutasítóvá válik a másik szülő felé.
  • Tipikus jelek:
    • a gyermek felnőttes jogi vagy konfliktusos szóhasználatot ismétel („elhagytál minket”, „nem fizettél tartásdíjat”),
    • rendszeres kapcsolattartási akadályozás,
    • a gyermek „jelent” a másik szülőnek,
    • a gyermek nem tud konkrét okot mondani az elutasításra, csak általános negatív érzéseket ismétel.
  • A videó kiemeli:
    • nem minden kapcsolattartási ellenállás jelent elidegenítést,
    • lehet valódi oka is a gyermek távolságtartásának,
    • a bíróság a szülő saját viselkedését és a gyermek tényleges élményeit is vizsgálja.
  • A bizonyítás alapja nem az érzés vagy a vélemény, hanem egy dokumentált mintázat („factual matrix”).
  • Fontos bizonyítékok:
    • üzenetek, e-mailek, kommunikációs naplók,
    • kapcsolattartási szabálysértések dokumentálása,
    • a gyermek szó szerinti kijelentéseinek feljegyzése,
    • tanúk (tanárok, orvosok, családtagok),
    • digitális bizonyítékok (pl. helyadatok, alkalmazások, online nyomok).
  • A videó szerint a bíróság több dolgot is tehet:
    • megváltoztathatja a felügyeleti vagy kapcsolattartási rendet,
    • szankcionálhatja a szabályszegő szülőt,
    • elrendelhet reunifikációs terápiát,
    • gyermek érdekét képviselő ügyvédet vagy szakembert rendelhet ki.
  • A videó hangsúlyozza:
    • a bíróság önmagában egy szülő állításaira nem fog drasztikus döntést alapozni,
    • hosszú, részletes dokumentáció szükséges,
    • érzelmi reakciók és indulatos üzenetek ronthatják az ügyet.
  • A végső tanácsok:
    • mindent dokumentálni kell,
    • nem szabad a gyermeket bevonni a konfliktusba,
    • nem szabad érzelmi alapon reagálni írásban,
    • időben kell szakértő ügyvédhez fordulni.

Views: 5

Titkos hangfelvétel a hangversenyen és tanúmeghallgatás

Alulírott felperes a [kitakarva] számú perben az alperesi beadványra az alábbi észrevételeket teszem:

Az alperes által leírtak éppen a saját magatartásának tökéletes jellemzői. Az alperes leírja azt, hogy „aki elidegenítést művel, az nem fogja a gyermeket ténylegesen gyermekként kezelni, hanem eszközként tekint rá, akit maga előtt pajzsként tarhat, és felhasználhat, és ezzel együtt [kitakarva] érzelmeit teljes mértékben ignorálja.”

Az alperes valóban megjelent a hangversenyen, ahol a gyermeke lépett fel, de ő ahelyett, hogy a gyermeket figyelte volna fellépés közben azzal volt elfoglalva, hogy ismét mások személyiségi jogait teljes mértékben figyelmen kívül hagyva, köztük egy kiskorúét is, titokban hangfelvételt készített. A hangfelvételen nem hallatszik az, hogy tájékoztatta volna a felvett személyeket arról, hogy ő maga hangfelvételt készít, azt sem hallatszik, hogy ehhez engedélyt kért volna tőlük. Az viszont egyértelmű a hang minőségéből, hogy valószínűleg a zsebében, vagy a táskájában volt a felvevő készülék, hiszen a hang elmosódott, alig hallható, hogy ki mit mond. A felvétel bizonyítékként való felhasználása ellen kifejezetten tiltakozom, egyrészt annak jogszabályellenes megszerzési módjára tekintettel, másrészt mivel gyakorlatilag az alperes, a tanú meghallgatást kívánja ilyen tiltott felvételekkel kiváltani. Az alperes jelölje meg azon személyek körét, akik a gyermek iskolai hogyléte tekintetében nyilatkozni tudnak. Hangfelvétel és írásbeli tanúvallomás nem helyettesítheti a tanúk bíróság előtt történő meghallgatását. Nem tudható, hogy ezek a felvételek manipuláltak-e, azt se tudhatjuk, hogy a kislány a hangfelvétel további részén nem-e esetleg azt meséli-e el az alperesnek, hogy [kitakarva] milyen jól szokta általánosságban érezni magát az iskolában. Sem a bíróság, sem a felperes nem tud kérdéseket feltenni a meghallgatni kívánt tanú számára, kizárólag az alperes. Az alperes pedig eleve irányított kérdést tesz fel a gyermeknek, akiről azt sem tudjuk, hogy kicsoda. Az alperes azt kérdezi, hogy [kitakarva] elvonul-e valamikor úgy, hogy nem látjátok? Esetleg úgy elvonul, hogy elsírja magát?

A családsegítő szolgálat is jelentette azt, hogy volt olyan eset, hogy [kitakarva] elsírta magát az iskolában, ami pontosan az alperes magatartására volt visszavezethető. Nem derül ki a hangfelvételből, hogy a gyermek ezt az esetet említette-e. Ez akkor volt, november 12-én, tehát a gyermek megkérdezését megelőzően kb. egy hónapon belül, amikor az alperes nem volt hajlandó az őt felköszönteni kívánó gyermekével pár mondatot telefonon beszélni.

Az alperes egy-egy kiragadott eseményből ismételten olyan következtetést von le, ami rendkívül távol áll a valóságtól. A gyermek szomorúságát az én állítólagos elidegenítésemnek tudja be, figyelmen kívül hagyva a saját magatartását.

A háttérben egyébként a Jingle Bells hangzik el, amit [kitakarva] játszott együtt egy másik kislánnyal. A koncerten a gyermek összesen kétszer lépett fel, az alperes csak az első fellépését hallgatta meg, a második fellépés során már fontosabb volt számára, hogy bizonyítékokat szerezzen be, természetesen ismételten jogellenes módon, és ezen a ponton felel meg az alperes a saját maga által leírt elidegenítő szülő definíciójának.

Views: 3

A szülői elidegenítés nem jogi, hanem mentális egészségügyi probléma

Főbb gondolatok:

  • A gyermek pszichológiai bántalmazása nem csak válás vagy családjogi per esetén történhet meg, hanem ép családokban is jelen lehet.
  • A megszólaló szerint ha egy szülő bántalmazó a partnerével szemben (DV – domestic violence), akkor nagy eséllyel a gyermekkel szemben is bántalmazó mintázatot fog mutatni. Emiatt kötelező pszichológiai szűrést javasol a gyermekek számára ilyen helyzetekben.
  • Úgy véli, hogy magas konfliktusú kapcsolattartási és gyermekelhelyezési ügyek mögött gyakran személyiségzavaros szülő áll, ezért ezekben az ügyekben is kötelező, mélyreható, standardizált pszichológiai vizsgálat kellene a gyermek számára.
  • Kiemeli, hogy a gyermek pszichológiai bántalmazásának hosszú távú következményei rendkívül súlyosak lehetnek:
    • mentális betegségek,
    • függőségek,
    • önpusztító viselkedés,
    • öngyilkossági hajlam,
    • kötődési problémák,
    • identitás- és önértékelési zavarok.
  • A videó egyik központi gondolata, hogy a pszichológiai bántalmazást ugyanúgy kellene kezelni és kivizsgálni, mint például a szexuális bántalmazás gyanúját. Ha ismert egy veszélyes vagy deviáns szülői működés, akkor automatikusan meg kellene vizsgálni a gyermekeket is.
  • Szerinte a probléma soha nem fog teljesen megszűnni, mert mindig lesznek személyiségzavaros emberek, ezért a hangsúly a korai felismerésen és a gyermekek védelmén kellene legyen.
  • Fontosnak tartja a kötelező képzést minden gyermekekkel foglalkozó szakember számára:
    • tanárok,
    • terapeuták,
    • családsegítők,
    • iskolai tanácsadók,
    • pszichológusok.
      A cél az lenne, hogy felismerjék a pszichológiai bántalmazás jeleit és megfelelően reagáljanak rá.
  • A videó személyes részeiben arról beszél, hogy gyermekkorában ő maga is ilyen helyzetben élt, és utólag úgy látja, hogy ha egy terapeuta, tanár vagy más szakember felismerte volna a jeleket, akkor talán meg lehetett volna védeni.
  • A végkövetkeztetése az, hogy a jogi reformok hasznosak, de önmagukban nem elegendők. A valódi megoldás a mentális egészségügyi rendszer, a korai felismerés és a gyermekek pszichológiai védelmének megerősítése lenne.

Views: 4

Ellennevelés, parentifikáció és a válóper anyagainak közzététele

Az alperes folyamatosan azt hangoztatja, hogy én a gyermeket az alperes ellen nevelem, ugyanakkor a gyermek meghallgatásából egyértelműen kiderül, hogy mindkét szülője fontos személy a számára, Egyértelműen nyilatkozik abban a körben, hogy az alperessel miért nem szeretne hosszabb időre kapcsolattartásra menni, Egyáltalán nem állapítható meg, hogy a gyermek el lenne idegenítve az alperestől, és hogy részleteibe menően tudomással bírna a jelen eljárásról. Tekintettel arra, hogy a gyermek mindennapjait érintik a jelen eljárásban hozott döntések úgy gondolom, hogy természetes az, hogy a szükséges mértékben ezekről tájékoztatva van. Például, hogy felügyelettel valósul meg a kapcsolattartás, vagy ha megszüntetik a kapcsolattartást, akkor az ezzel kapcsolatos kérdésekre válaszolnom kell. Itt jegyzem meg, hogy pontosan az alperes volt az, aki felügyelt kapcsolattartás alkalmával a gyermek előtt olyan vitát folytatott le a családsegítő szolgálat munkatársaival, ami nem a gyermekre tartozott volna. Az alperes elvárja azt, hogy a gyermek elől eltitkoljam az ő által kifejtett erősen megkérdőjelezhető magatartásokat, amelyeket azzal támaszt alá, hogy ő ellenem kénytelen bizonyítékot gyűjteni. De kérdezem én, hogy mely pontig várható el, hogy a gyermekem előtt titkoljam az alperes valódi jellemét, ami a jelen eljárásban erősen kirajzolódik. Vajon a gyermek érdekét az szolgálja, ha az interneten közzétett poncskondiázást, amit az alperes nyilvánosságra hoz a gyermek magától találja meg, vagy arra esetleg én készítsem fel, hogy ne érje váratlanul, amikor azzal szembesülni kénytelen. Amit egyszer az interneten közzétesz valaki, az már onnan el nem tüntethető, egyszer egészen biztos, hogy a gyermek ezt meg fogja találni. Kérdésem az, hogy mennyire szolgálja ez a gyermek érdekét, és mennyire igazolja ez az alperes alkalmatlanságát a gyermek nevelésére. A gyermek nem tud arról, hogy az alperes a válóper anyagát közzétette az interneten, amennyiben tudna róla, úgy egészen biztosan változna az alperesről kialakult kép benne. Jelenleg a gyermekben sokkal pozitívabb a kép az alperesről, mint ami a tettei alapján kialakult volna benne. Ez is ezt igazolja, hogy nem kezelem a gyermeket felnöttként, és nem valósul meg az alperes által folyamatosan hangoztatott Parentifikáció sem.

Views: 3