Author: admin

Ideiglenes intézkedés elutasítása gyermekelhelyezési perben

Budai Központi Kerületi Bíróság

VÉGZÉS

[kitakart rész]

2024. április 18. napján /158. sorszámon benyújtott ideiglenes intézkedés iránti kérelmét
elutasítja.

A végzés ellen a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül fellebbezésnek van helye, melyet a Fővárosi Törvényszéknek címezve, de a jelen bíróságon lehet elektronikus úton vagy a nem elektronikusan kapcsolatot tartó fellebbező fél esetén papír alapon, 3 példányban benyújtani.

A másodfokú eljárásban a jogi képviselet a peres felek számára kötelező, ezért a részükről benyújtott fellebbezés esetén a fellebbezést benyújtó félnek jogi képviselőt szükséges meghatalmaznia; ha jogi képviselővel nem rendelkezik, a fellebbezést a bíróság hiánypótlási felhívás kiadása nélkül visszautasítja. A fellebbezést benyújtó fél pártfogó ügyvédi képviselet biztosítása iránti esetleges kérelmét a jogi segítségnyújtó szolgálatnál terjesztheti elő.

INDOKOLÁS

A peres felek között házasság felbontása iránti per van folyamatban, mely per folyamatban léte alatt a bíróság a felek ideiglenes intézkedés iránti kérelmeit elbírálva 2022. október 19. napján kelt, 16. sorszám alatti végzésével ideiglenes intézkedéssel a felperesnél jelölte ki a felek közös kiskorú gyermekének, a [kitakart rész] tartózkodási helyét, meghatározta a gyermek és az alperes közötti kapcsolattartás szabályait.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2022. december 5. napján kelt [ügyszám kitakart] számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését a kapcsolattartás vonatkozásában megváltoztatta, és akként rendelkezett, hogy az alperes a Ráckeve és Környéke Család- és Gyermekjóléti Központ kapcsolatügyeletén jogosult, egyben köteles a gyermekkel páros heteken péntek 16:00–17:00 óráig és páratlan hét szerdán 15:00–16:00 óráig felügyelt kapcsolattartásra.

A bíróság a felügyelt kapcsolattartást annak érdekében rendelte el, hogy a gyermek és az apa közti kapcsolattartás valóban és érdemben megvalósulhasson, ám arra a gyermek számára kiszámítható, biztonságos körülmények között kerülhet sor, egyben lehetőséget teremtve arra,
hogy az elmúlt időben diszharmonikussá vált apa-gyermek kapcsolat helyreálljon.

Az alperes 2023. január 4. napján 31. sorszám alatt ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő, melyben az elsőfokú bíróság által meghatározott 16. sz. végzésben foglalt kapcsolattartási rendnek megfelelő szabályozást kért. Érvényesíteni kívánt jogként a polgári  perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 103. § (1) bekezdésének a)–d) pontjait, a Pp. 103. § (2) bekezdését és a Pp. 104. § (2) bekezdését jelölte meg.

A bíróság /39. sorszám alatt meghozott, és 2023. március 2. napján jogerőre emelkedett végzésével az alperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy az alperesi kérelmet alátámasztó körülményváltozás nem történt az első ideiglenes intézkedés elbírálásához – illetve a másodfokú bíróság által elbírált tényálláshoz – képest, így azok felülmérlegelésére nincs lehetőség.

Views: 15

⚠️ Ezt a hibát minden nárcisztikus elköveti – Így fordíthatod a saját javadra

Elég általános, de ha időben olvasod, még segíthet.

Ugye a gyerek miatt senki nem fogja elengedni a háborút. Folyamatos védekezésre kényszerít, és ha ebbe beleállsz, gyakorlatilag elveszted a játszmát.

Én ebből úgy léptem ki, hogy megvártam, amíg a két igazságügyi szakértő kénytelen volt leírni, hogy a ráckeve környéki tanárnő ellennevelő magatartást folytat. Onnantól már csak kívülről reagáltam. Nem maradt semmi a kezében, mert kapcsolat már nem volt, új triggereket sem kapott, így ugyanazokat az állításokat ismételgette, bármi is volt a kérdés. Közben teljesen átállt védekezésbe, és képtelen volt belátni, hogy mit tesz a saját családjával együtt.

De ez tőlük várható volt.

Szóval a kulcs az, hogy időben felmérd a helyzetet, tudást szerezz róla, és sajnos a világ egyik legfájdalmasabb döntését is meg kell hozni: el kell engedned a gyermeket, ha másképp nem tudod megszakítani a romboló játszmát.

A videó fő üzenete az, hogy a nárcisztikus embereknek van egy visszatérő, személyiségükből fakadó hibájuk: a túlzott magabiztosság. Azt hiszik, hogy mindig pontosan tudják, hogyan fog reagálni a másik fél, ezért ugyanazokat a manipulációs mintákat ismétlik újra és újra.

A videó főbb gondolatai

  • A legtöbben azért “veszítenek” egy nárcisztikussal szemben, mert rossz játékot játszanak: meg akarják győzni, bizonyítani akarják az igazukat.
  • A nárcisztikus számára nem az igazság a fontos, hanem az, hogy:
    • vitát generáljon,
    • érzelmi reakciót váltson ki,
    • védekezésre és magyarázkodásra kényszerítse a másikat.

A legnagyobb hibája

A videó szerint a nárcisztikus:

  • meg van győződve arról, hogy mindenkit tud manipulálni;
  • előre “lejátsza” fejben a másik reakcióját;
  • nem veszi észre, hogy a másik már átlát rajta;
  • emiatt ugyanazokat a trükköket alkalmazza újra és újra.

Hogyan lehet ezt “kihasználni”?

Nem visszatámadással, hanem azzal, hogy nem játszol bele a játszmába.

A videó szerint ilyenkor érdemes:

  • nyugodtnak maradni;
  • nem vitatkozni;
  • nem bizonygatni az igazadat;
  • nem adni érzelmi reakciót;
  • szükség esetén egyszerűen kilépni a helyzetből.

Amikor a várt düh, sértettség vagy magyarázkodás elmarad, a nárcisztikus kizökken a saját forgatókönyvéből.

Miért ismétli ugyanazt?

A videó szerint azért, mert:

  • nem képes belátni, hogy hibázott;
  • mindig másokat hibáztat;
  • sérti az egóját, ha kiderül, hogy a módszere nem működik;
  • ezért ugyanazzal próbálkozik újra és újra.

Ismétlődő minták

A videó felhívja a figyelmet arra is, hogy sok ilyen embernél ugyanaz a konfliktus ismétlődik:

  • minden munkahelyen,
  • minden párkapcsolatban,
  • minden baráti kapcsolatban,

csak a szereplők változnak. A közös pont mindig ugyanaz a személy.

A videó végkövetkeztetése

A legfontosabb tanács:

  • ne akarj “győzni”;
  • ne várj tőle igazságot, bocsánatkérést vagy belátást;
  • engedd el azt az igényt, hogy elismerje az igazadat;
  • így tudod visszaszerezni a saját lelki nyugalmadat.

Ez a videó inkább a nárcisztikus kommunikációs mintáira és a velük szembeni viselkedési stratégiára koncentrál, mintsem klinikai pszichológiai magyarázatot adna a nárcisztikus személyiségzavarról.

Views: 3

Az anya vitatja az ellennevelést, mégis szakemberhez fordult a gyermek érdekében

…alperesnek ismét azt igazolja, hogy teljesen mindegy, hogy én mit teszek, az egészen biztosan jó nem lehet. Ha beszélek vele, az a baj, ha nem beszélek vele, akkor az a baj. Az alperes mindent fekete-fehérben lát, és nem fogadja el, hogy a tényleges helyzet valahol a kettő között helyezkedik el. A családsegítő szolgálat az első esetkonferencián felhívta a figyelmemet arra, hogy a gyermeket nem vonhatom be a jelen eljárásba, aminek én maximálisan igyekszem is eleget tenni. A szolgálat vissza is jelezte, hogy együttműködő vagyok, és már nem tapasztalják azt, hogy olyan dolgokról tudna, ami nem neki való. Az alperes természetesen ezt azzal magyarázza, hogy a gyermeket pszichés nyomás alá helyeztem, de ez egyértelműen nem valós állítás. Ahogy édesanyám is jelezte a tanúként történő meghallgatásakor, a gyermek nem beszél a jelen eljárásról, és nem is tud róla semmit, mivel ha tudna, akkor biztos, hogy beszélt volna róla, hiszen elég cserfes kislány. Álláspontom szerint a hivatkozott tanúvallomás pontosan azt támasztja alá, hogy én magam nem nevelem a gyermeket az alperes ellen. A szakértői véleményben foglalt ellennevelést én vitatom továbbra is, de természetesen úgy gondolom, hogy a gyermeknevelést mindig lehet jobban csinálni, hiszen minden szülő követ el hibákat. Annak érdekében, hogy minél jobban, a gyermek érdekeinek megfelelően tudjam kezelni a helyzetet, szakértőhöz fordultam, akinek a tanácsait igyekezni fogok messzemenőkig betartani.

Az alperes jelen beadványában állítja, hogy én a gyermek előtt, és a családom is folyamatosan degradáljuk őt a gyermek előtt. Ez azonban nem valós állítás, amit az alperes nem is igazolt a jelen eljárás során, amivel szemben az alperes degradáló magatartása igazolást nyert már.

Összegezve kérem az alperesi ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítását. A jelenlegi peranyag alapján egyértelműen megállapítható, hogy az alperes alkalmatlan a gyermek nevelésére, de még a felügyelet nélküli kapcsolattartásra is jelenleg. Habár bízom abban, hogy a jövőben ebben pozitív változás következik be, de sajnos a jelenlegi helyzet az, hogy az alperes saját döntése alapján immár 9 hónapja nem tart kapcsolatot a gyermekkel. Én magam javaslom a felügyelt kapcsolattartás folytatását a családsegítő szolgálat útján, de amíg az alperes ezt a lehetőséget megtagadja, addig nem lesz mód arra, hogy az alperessel a gyermek felügyelet nélkül kapcsolatot tudjon tartani, hiszen az eltelt hosszú időre is tekintettel mindenképpen szükséges a fokozatosság elvét betartani. Az pedig az első lépés hiányában nem fog tudni sajnos megvalósulni. Ezt az első lépést pedig az alperesnek kell megtennie.

Views: 3

Szülői elidegenítés válás után: hogyan sérül a gyerek?

lightos, de legalább valaki beszél róla.

A 2-es pontot aláírom: tökéletesen hozta a ráckeve környéki tanárnő. Így ők is ész nélkül tolták a „minden rendben” előadást, mert hát a család az család, nem szégyenlik, mit tesznek. Így viszont nagyon szépen látszik, hogy náluk tényleg társadalmi normának számít az, amit csinálnak.
Kedves család olyan előadást tolt a meghallgatásukon, hogy öröm volt hallgatni… Szépen lehetett látni, hogy összezártak, és azt is, hogyan volt jelen a gyűlölet a családban.

1. Nem az a fő kérdés, hogy „ki a hibás”, hanem hogy mi történik a családi rendszerben.
A családterápiás rendszerszemlélet szerint a felek kölcsönösen hatnak egymásra. Mindkét szülő gyakran úgy érzi, hogy ő védi a gyereket, a másik pedig veszélyes vagy bántó. Ettől könnyen kialakul egy ördögi kör.

2. Az elidegenítő szülő gyakran összeolvadt családi mintából jön.
A videó szerint az ilyen családokban erős a „mi a külvilág ellen” érzés, kevés az egyéni határ, a családtagok érzelmei összemosódnak. Az önállósodást, különvéleményt vagy leválást könnyen árulásnak élik meg.

3. Váláskor ez a minta a gyerekre is rákerülhet.
Ha a szülő dühös, csalódott vagy fél az exétől, akkor azt várhatja, hogy a gyerek is ugyanezt érezze. Ha a gyerek szereti a másik szülőt, azt árulásként élheti meg. Így a gyerek megtanulhatja, hogy azt mondja, amitől az adott szülő megnyugszik.

4. A gyerek sokszor a szülő érzelmi állapotához igazodik.
Ha azt mondja, hogy jó volt a másik szülőnél, az egyik szülő feszült lesz. Ha azt mondja, hogy nem akar menni, a szülő megnyugszik. Ebből a gyerek megtanulhatja, milyen válasz „jó” a szülőnek.

5. A másik szülő teljes kizárása nagyon mély veszteség lehet a gyereknek.
A beszélő szerint ha nincs valódi veszélyeztetés, akkor a másik szülő teljes kiiktatása a gyerek életéből komoly lelki sérülést okozhat. Egy nem tökéletes szülővel felnőni sokszor kisebb teher, mint az egyik szülő teljes hiányával.

6. Ha valódi veszély van, nem önhatalmúan kell dönteni.
A videó külön kiemeli: ha a gyerek testi-lelki biztonsága tényleg veszélyben van, akkor szakmai, jogi, gyermekvédelmi úton kell segítséget kérni, nem önhatalmúan megszüntetni a kapcsolattartást.

7. Az elidegenített szülőnek nagyon tudatosan kell reagálnia.
A tanács: az exszel való kommunikációt minimumra kell csökkenteni, tárgyilagosan válaszolni, nem belemenni a hosszú érzelmi vitákba. Ha nincs konkrét kérdés, elég egy rövid „rendben”.

8. A gyerekkel szemben nem szabad robbanni.
Ha a gyerek azt mondja, hogy a másik szülő rosszat mondott rólad, nem érdemes dühösen reagálni. A javasolt válasz például:
„Értem, hogy ő így gondolja, én nem így gondolom.”
Aztán át kell vinni a fókuszt közös, nyugodt kapcsolódásra.

9. A gyerek biztonságérzetét nem az dönti el, mit mond rólad a másik szülő, hanem hogy melletted nyugalmat érez-e.
A videó egyik legerősebb üzenete: az elidegenített szülő akkor tud a legtöbbet tenni, ha nem hagyja, hogy a másik szülő kibillentse, és a gyerek mellette érzelmi biztonságban tudjon lenni.

Röviden:
A videó szerint a szülői elidegenítés nem pusztán „rosszindulat”, hanem sokszor mély családi mintákból, félelemből, összemosódott érzelmi határokból és válási sérülésekből táplálkozik. Ez nem menti fel az elidegenítő szülőt, de segít megérteni a működést. Az elidegenített szülő legfontosabb feladata: nem beleállni az érzelmi háborúba, hanem stabil, nyugodt, biztonságos kapcsolódási pont maradni a gyerek számára.

Views: 3

Amikor a gyermek elutasítása már nem magyarázat, hanem kérdés

Ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy az alperes a saját magatartásának köszönheti azt, hogy a gyermek kijelentette, hogy nem akar vele lenni és nem az én, vagy a családsegítő szolgálat magatartásának.

Kérdésként merül fel, hogy amennyiben az alperes azt állítja, hogy a gyermek teljes mértékben szembefordult vele, akkor mégis hogyan képzeli el azt, hogy a gyermek az ő gondozásába kerüljön? Vajon az a gyermek érdekét szolgálná, amennyiben azzal a szülővel kellene élnie életvitelszerűen, aki ellen a gyermek tiltakozik. De ismételten hangsúlyozom, hogy a gyermeknek hiányzik az alperes, és szükséges lenne a felügyelt kapcsolattartások folytatása, aminek reményeim szerint az lenne az eredménye, hogy a gyermek kapcsolata javul az alperessel, ami a későbbiek során lehetővé tenné a kapcsolattartások felügyeletének megszüntetését. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy az alperes változtasson a magatartásán. Előadom, hogy a szakértői véleményben foglaltakat megfogadva keresek jelenleg egy pszichológust, aki tud engem fogadni, és aki segítségemre tud lenni abban, hogy a gyermek és az alperes kapcsolatának javítása körében hogyan tudnék közreműködni oly módon, ami a gyermek érdekeit maximálisan szem előtt tartja.

Alperes beadványában ismételten kiemeli, hogy [kitakarva] túl jól teljesít az iskolában. Megjegyzem, hogy az előző iskolájában is kiemelkedően teljesített, ebben változás nem történt. Egészen bizonyos, hogy ha a gyermek az új iskolában rosszabbul teljesítene, akkor az alperes nyilvánvalóan ezt kifogásolná, és ezzel látná megalapozottnak a követelése teljesíthetőségét. [Kitakarva] jól tanul, mindig is jól tanult, mindig is igyekezett a legtöbbet kihozni saját magából, amire én rendkívül büszke vagyok, és nem tünetet vélek felfedezni benne, mint az alperes. De hangsúlyozom, amennyiben a gyermek gyengébben teljesítene, akkor az alperes számára valószínűleg az lenne a tünet.

Érdekes momentum, hogy miután kifejti az alperes, hogy a gyermek hős gyermek magatartását tanúsítja azzal, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújt, a következő mondatában pedig negatívan minősíti a gyermek iskoláját, és a gyermek teljesítményét igyekszik negatívan feltüntetni. Számomra nem az a lényeges, hogy a gyermek 12., 1. vagy 179. helyezést ért el a versenyen. Számomra az a lényeges, hogy a gyermek elindult a versenyen, nem félt megmérettetni magát, amivel már eleve az ilyen stressz helyzeteket is gyakorolta. Nem gondolom, hogy a 4. osztályos gyermek továbbtanulása, és sikeres pályaképe azon múlna, hogy hányadik helyen végzett a matematika versenyen. Én büszke voltam rá, és ezt el is mondtam neki. Az alperes jelen beadványában leírtak arra engednek következtetni, hogy pontosan az alperes lenne az, aki a gyermeket folyamatos teljesítménykényszer alá helyezné, ami az egészséges lelki fejlődésének egészen biztosan nem tenne jót. Az alperes ezen okfejtése pontosan a Családsegítő szolgálat által állított kritikai hozzáállást igazolja, amit az alperes a gyermek felé közvetített minden egyes találkozáskor. Az alperes nem képes megdicsérni a gyermeket azért, mert megmérettette magát egy versenyen, hanem kritizálja azért, vagy a gyermeket, vagy az iskolát, mert a gyermek „csak” 179. helyezést ért el.

Az alperes beadványában hol azt állítja, és kifogásolja, hogy a gyermek mindent tud, (amely állítás valótlan), vagy azt kifogásolja, hogy a gyermek palackba van zárva, és nem segítek neki a helyzet feldolgozásában azzal, hogy nem beszélek vele a történésekről. Ez a nyilatkozata az

Views: 3

Új együttélési törvények jönnek: vagyonmegosztás házasság nélkül

Phil Kedge azzal kezdi: a brit kormány új együttélési törvényeket vezet be, amelyek alapjaiban változtatják meg a házasság nélkül együtt élő párok pénzügyi helyzetét.

Azok az emberek, akik tudatosan nem házasodtak össze, külön kezelték a pénzügyeiket, és így akarták megőrizni a vagyoni függetlenségüket, többé nem kerülhetik el a kapcsolat felbomlásának súlyos pénzügyi következményeit.

Ha egy pár legalább három éve együtt él, a szakítás után bírósági eljárás indulhat a vagyon megosztása és pénzügyi kompenzáció megállapítása érdekében. Ha pedig gyermekük van, vagy velük él valamelyikük korábbi kapcsolatából származó gyermeke, még a hároméves együttélés sem szükséges. A pénzügyi követelés joga azonnal létrejön.

A kapcsolat megszűnésekor a férfinak gondoskodnia kellhet volt párja és a vele élő gyermekek lakhatásáról, valamint további pénzügyi támogatást is fizethet. A kompenzáció összegének meghatározásakor figyelembe veszik:

  • a felek jövedelmét és keresőképességét;
  • pénzügyi forrásaikat és vagyonukat;
  • testi vagy mentális állapotukat;
  • életkorukat;
  • az együttélés időtartamát.

Mindez azokra is vonatkozik majd, akik éppen azért nem kötöttek házasságot, mert nem akarták vállalni a házassággal járó vagyoni kötelezettségeket. Az állam tehát a korábbi döntésüktől függetlenül pénzügyi kapcsolatot hoz létre közöttük.

A szabályozás ennél is tovább megy. Ha a szakításkor családon belüli erőszakra vagy kényszerítő, kontrolláló magatartásra hivatkoznak, további pénzügyi kompenzáció járhat. Ennek következtében a családjogi eljárásokban tömegesen jelennek majd meg a bántalmazásról és kontrolláló viselkedésről szóló vádak, mert ezekkel nagyobb összeget lehet követelni a korábbi partnertől.

Phil ezért arra szólítja fel az együtt élő férfiakat, hogy azonnal tájékozódjanak, és vegyenek részt a kormány „A Fairer End to Relationships” című konzultációjában. Követelni kell legalább egy kilépési lehetőséget, amelynek segítségével a felek kizárhatják magukat a rendszerből.

A helyes megoldás azonban az lenne, ha a törvény nem automatikusan vonatkozna mindenkire. Csak azok kerülhetnének a hatálya alá, akik előzetesen, közös döntéssel vállalják ezt. Enélkül a házasság nélküli együttélés elveszíti eddigi vagyoni függetlenségét, és a szakítás ugyanolyan súlyos pénzügyi elszámolással végződhet, mintha a felek házasságot kötöttek volna.

Views: 1

Anyai állítások és apai kapcsolattartás vitája a bírósági iratban

4

magatartása teljes mértékben ellentétes volt a megszokott társadalmi normáktól, és megjegyzem attól is, amit a gyermek az alperestől megszokott még az életközösségünk ideje alatt. Az alperesre egyáltalán nem volt jellemző az a fajta élelmiszer pazarlás, amit a családsegítő szolgálat előtt folytatott. Ez még a szolgálat munkatársait is megdöbbentette, de [kitakarva] is.

A gyermek félelme az alperestől kizárólag arra vezethető vissza, hogy a gyermek által megszokott apai viselkedést az alperes már egyáltalán nem tanúsítja. A gyermek biztonság érzetének csökkenése nem az én magatartásomra, hanem pontosan a fentiekre vezethető vissza.

Vitatom, hogy az alperesnek ne lenne lehetősége helyrehozni a kapcsolatát a gyermekkel. Ehhez azonban el kellene jönnie kapcsolattartásokra, és magatartásán maximálisan változtatnia kellene, ahogy azt a szakértő is megállapította szakvéleményében.

Az alperes mind a szakértői vélemény, mind az eddigi egész eljárás során tanúsított magatartásával azt támasztotta alá, hogy ő maga egyáltalán nem alkalmas a gyermek nevelésére. Mentális zavara, deviáns személyisége erre maximálisan alkalmatlanná teszi.

Nem felel meg a valóságnak, hogy én a gyermeket a válás teljes folyamatába bevontam volna. A jelen eljárás elején még valóban nem voltam tisztában azzal, hogy mit oszthatok meg a gyermekkel és mit nem, de ebben megfelelő tájékoztatást, segítséget kaptam a családsegítő szolgálattól, akiknek a tanácsát megfogadva most már tényleg csupán annyit osztok meg a gyermekkel, ami őt is érinti. Méghozzá azt, ha jönnie kell a bíróságra meghallgatásra, vagy a szakértőhöz vizsgálatra, vagy az alperessel való kapcsolattartásra. Az alperes ismételten olyan állításokat tesz, amit ő maga nem tud semmivel alátámasztani, ugyanakkor állításait igyekszik tényként feltüntetni. Hangsúlyozom, hogy a gyermeknek nincs tudomása a jelen eljárás folyamatáról, kizárólag azokról a kérdésekről tájékoztatom, melyekről mindenképpen szükséges, hogy tudjon.

Nem igaz, hogy én teljes mértékben megfosztottam volna az alperest a kapcsolattartástól 2022. augusztus és október közötti időszakban. Az alperesnek lehetősége lett volna [kitakarva] az én otthonomban kapcsolatot tartani, azonban ezen lehetőséggel az alperes nem kívánt élni. Az alperes saját magát fosztotta meg attól, hogy a gyermekével kapcsolatot tudjon tartani, ahogy jelenleg is ezt teszi.

A gyermeknek vannak pozitív emlékei az alperesről, például a kerékpározás, evezés, horgászat, amiket egyáltalán nem felejtett el, sőt, én magam is igyekszem ezeket a pozitív emlékeket erősíteni benne. A gyermekek számos fényképe van ezekről az eseményekről az édesapjával, tehát ismételten csak hamis állítása az alperesnek az, hogy csak rossz emlékére tud emlékezni a gyermek vele kapcsolatban.

Az alperes azon kérelme, miszerint a rá terhelő bizonyítékokat a T. Bíróság kezelje fenntartással teljes mértékben elfogadhatatlan. A szolgálat munkatársai kívülállóként, objektíven tudják megítélni azt, hogy mi folyt a kapcsolattartások alkalmával, erre tekintettel kiemelten fontos szolgálat jelentéseinek a figyelembe vétele.

Views: 2

Miért nem veszi észre a gyermek a szülői elidegenítést?

  • A videó fő kérdése: miért nem veszi észre a gyermek, hogy elidegenítés történik vele?
  • A szülő számára ez nagyon fájdalmas lehet, mert utólag egyértelműnek tűnhet:
    • a távolodás,
    • a narratíva változása,
    • az érzelmi visszahúzódás,
    • a kapcsolattartás akadályozása,
    • a másik szülő negatív keretezése.
  • A gyermek viszont nem felnőttként látja a helyzetet.
  • Nem kívülálló elemzőként figyeli a családi rendszert, hanem benne él.
  • A gyermek elsődleges célja nem az igazság feltárása, hanem:
    • kötődés megőrzése,
    • biztonság,
    • elfogadás,
    • stabilitás,
    • túlélés a családi rendszerben.
  • A gyerek nem így gondolkodik:
    • „ez manipuláció”,
    • „ez pszichológiai befolyásolás”,
    • „ez narratívaépítés”,
    • „ez ellennevelés”.
  • Ehelyett érzelmi jelekből tanul:
    • ki lesz ideges,
    • ki vonul vissza,
    • ki ad szeretetet,
    • ki büntet hidegséggel,
    • mi okoz feszültséget,
    • mi hoz nyugalmat.
  • Ha a gyermek azt tapasztalja, hogy az egyik szülő nézőpontjához való igazodásért melegség jár, a másik szülőhöz való kötődésért pedig feszültség, akkor alkalmazkodni fog.
  • Ez nem tudatos döntés.
  • Nem gonoszság.
  • Nem árulás.
  • Hanem gyermeki alkalmazkodás.
  • A gyerekek erősen bíznak abban a környezetben, amelyben élnek.
  • Ha sokszor hallanak egy történetet, egy magyarázatot vagy egy célzást, idővel azt kezdik valóságnak érezni.
  • A videó szerint a gyermek nem „igazságkereső vitapartner”.
  • Inkább kötődést megőrző tanuló.
  • A lojalitáskonfliktus nagyon erős:
    • ha szeretem apát, anya megsértődik;
    • ha kérdezek, baj lesz;
    • ha semleges vagyok, az is árulásnak tűnhet;
    • ha kapcsolódnék a másik szülőhöz, feszültség keletkezik.
  • A gyerek ilyenkor sokszor azt választja, ami csökkenti az érzelmi veszélyt.
  • Fontos gondolat: a gyermek nem látja az egész rendszert.
  • Nem látja a háttérben zajló felnőtt motivációkat.
  • Nem látja a kihagyásokat, torzításokat, privát üzeneteket, manipulációkat.
  • Olyan, mintha ködben állna:
    • belülről nem látja a köd alakját;
    • csak később, távolabbról válhat világossá, mi történt.
  • A memória sem tökéletes felvétel.
  • Az emlékeket befolyásolja:
    • ismétlés,
    • érzelmi nyomás,
    • utólagos magyarázat,
    • a családi narratíva,
    • a környezet visszajelzése.
  • Ha a gyerek évekig ugyanazt a verziót hallja, az emlékei is ahhoz igazodhatnak.
  • Nem feltétlenül hazudik, hanem a saját érzékelése alakul át.
  • A videó egyik legerősebb állítása:
    az elidegenítés gyakran nem programozásnak érződik a gyermeknek, hanem valóságnak.
  • A gyermek ritkán gondolja azt:
    • „engem manipulálnak”.
  • Inkább azt érzi:
    • „ez igaznak tűnik”,
    • „ez így történt”,
    • „ez illik ahhoz, amit mindig hallottam”.
  • A szülő számára nagyon fájdalmas kérdések:
    • „hogy nem látta?”
    • „miért nem kérdezett?”
    • „miért nem hitt nekem?”
    • „ha nem látta, akkor lehet, hogy nem is volt valós?”
  • A videó válasza:
    attól, hogy a gyerek nem látta, az elidegenítés még lehetett valós.
  • A láthatatlanság nem bizonyíték arra, hogy nem történt semmi.
  • Inkább arra utalhat, hogy a gyermek:
    • fejlődésileg sérülékeny,
    • érzelmileg függő helyzetben van,
    • alkalmazkodni próbál,
    • túlélési stratégiát használ.
  • A gyermek nem azért nem látja, mert rossz.
  • Hanem mert gyerek.
  • Függ a környezetétől.
  • Nincs felnőtt autonómiája.
  • Nincs rálátása a teljes rendszerre.
  • A videó végső üzenete:
    két dolog egyszerre lehet igaz:

    • az elidegenítés valós volt;
    • a gyermek ezt nem látta annak.
  • Ez nem menti fel az elidegenítő magatartást.
  • De segíthet az érintett szülőnek nem úgy értelmezni a gyermek viselkedését, mint személyes árulást.
  • Röviden:
    a gyermek nem azért nem veszi észre az elidegenítést, mert nem történt meg, hanem mert gyermekként a biztonság, kötődés és érzelmi túlélés fontosabb számára, mint a felnőtt szintű igazságkeresés.

Views: 4

Amikor a gyermekvédelem helyett az apa hibáztatása marad

minőségi időt együtt tölteni, ugyanakkor jelen beadványában engem pontosan erre kíván szorítani, nem törődve azzal, hogy a gyermekének ezzel mekkora traumát okoz, mivel a gyermek véleményét ismételten figyelmen kívül hagyja.

A pszichés károkat jelen eljárás során nem én, hanem az alperes okozza a gyermeknek. A 2023. augusztus 2.-án tanúsított viselkedése az alperesnek egyértelműen a gyermek érdekeivel messzemenőkig ellentétes volt. Én magam pedig a családsegítő szolgálat jelentéséből tudtam csak kiindulni, az ő javaslatuk alapján kértem a kapcsolattartás szüneteltetését. A kérelmem előterjesztését követő tárgyaláson ismételten kértem az alperest, hogy nyilatkozzon, hogy hajlandó-e betartani a szabályokat, melyeket a szolgálat szab neki, amire határozott nemel válaszolt. Figyelemmel arra, hogy az alperesi nyilatkozattól tettem függővé a szüneteltetésre vonatkozó kérelmem fenntartását, kénytelen voltam a kérelmemet fenntartani, mivel az alperes nem kívánt változtatni a magatartásán. Az alperes által támadott szakértői véleményre kívánja alapítani a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelmét, ugyanakkor azt az alperes teljes mértékben figyelmen kívül hagyja, hogy az általa hivatkozott szakértői vélemény felügyelt kapcsolattartást javasol mindaddig, amíg az alperes nem tanúsítja az elvárható, konvencionális viselkedési normáknak megfelelő magatartást. Ugyanezen szakértői vélemény, melyre az alperes igényét alapítani kívánja megállapítja azt is, hogy az alperes rigid, énes, dominanciára törekvő személyiség, környezetének jelzéseit tévesen értelmezi, vagy figyelmen kívül hagyja (álláspontom szerint különösen súlyos tény az, hogy a gyermekkel szemben is ezen magatartása egyértelmű az alperesnek). Szorong, védekezési állapotban van, helyzetértékelése szenzitív paranoid. Az alperes személyiségéből adódik a merevsége, alkalmazkodásra való képtelensége, dominanciára való törekvése, nárcizmusa, a társadalmi normák figyelmen kívül hagyása. Az alperes önbizonytalanságát túlkompenzálja, folyamatosan opponál, és verbálisan agresszív. Bizonyítási kényszere van. Nevelési alkalmasságát ez jelentősen lerontja.

Azt gondolom, hogy amikor az alperesről a peres eljárásban születik egy ilyen jellegű szakértői vélemény, akkor az alperesi ideiglenes intézkedésnek nem adható helyt, hiszen az egyértelműen és súlyosan veszélyeztetné a gyermeket.

Az alperes a jelenlegi kapcsolattartási rendre hivatkozik, ami véleménye szerint teret enged az elidegenítésre, ugyanakkor az alperes figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy ő maga ismételten a szabályok és a gyermeke érdekével szembe megy, amikor a jelenlegi kapcsolattartási rendet sem tartja be. A felügyelt kapcsolattartásnak pontosan az lenne a célja, hogy ellenőrizhető legyen, hogy az alperes a gyermekhez tud-e a gyermek érdekeinek megfelelően kapcsolódni. Figyelembe képes-e venni a gyermek kívánságait, kéréseit, tud-e úgy kapcsolatot tartani vele, hogy a kapcsolattartás ténylegesen arról szóljon, amire való.

Az, hogy jelenleg nincs kapcsolattartás a gyermek és az alperes között egyértelműen és határozottan az alperesi magatartásra vezethető vissza. Ő maga jelentette be a bíróságon, hogy a továbbiakban nem kíván élni a kapcsolattartási lehetőséggel, holott a kapcsolattartást mind a szolgálat, mind pedig én készek lettünk volna folytatni.

A gyermek szereti az alperest, és hiányzik is neki. Várta már a januári kapcsolattartást, amire az alperes nem ment el. Az alperes édességekkel és játékokkal kapcsolatos egészen furcsa viselkedését, hogy a gyermek nem élte meg pozitívan annak egyedül az az oka, hogy az alperes

Views: 2

A szülői elidegenítés hatása a gyermekre – amikor az ellennevelés lelki bántalmazássá válik

  1. A fő állítás
    • A gyermek jóllétéhez nem elég az egyik szülő.
    • A beszélő szerint a gyermeknek alapvető érdeke, hogy mindkét szülővel valódi, minőségi kapcsolata legyen.
    • A szülői elidegenítés/ellennevelés nemcsak a célszülőt sérti, hanem közvetlenül a gyermeket károsítja.
  2. Mi az elidegenítés lényege
    • Az egyik szülő tudatosan vagy akár nem tudatosan úgy hat a gyermekre, hogy az:
      • elutasítsa a másik szülőt,
      • féljen tőle,
      • negatív képet alakítson ki róla,
      • vagy megszakítsa vele a kapcsolatot.
    • Ez gyakran magas konfliktusú válásokban jelenik meg.
  3. Tipikus jelek
    • A másik szülő rendszeres szidása, lejáratása a gyermek előtt.
    • Hamis vagy túlzó állítások terjesztése.
    • A kapcsolattartás korlátozása, programok manipulálása.
    • A gyermek olyan kifejezéseket használ, amelyek nem illenek az életkorához.
    • A gyermek hirtelen elutasítja nemcsak a szülőt, hanem annak családját is.
    • A gyermek indokolatlan ellenségességet vagy empátiahiányt mutat a célszülővel szemben.
  4. A gyermekre gyakorolt hatás
    • Érzelmi zavar.
    • Zavartság, belső konfliktus.
    • Alacsony önértékelés.
    • Depresszió, szorongás.
    • Nehézség későbbi egészséges kapcsolatok kialakításában.
    • Rosszabb iskolai teljesítmény.
    • Magatartási problémák.
    • Hosszabb távon párkapcsolati, munkahelyi és társadalmi beilleszkedési nehézségek.
  5. A beszélő szerint ez gyermekbántalmazás
    • Kifejezetten azt állítja, hogy a szülői elidegenítés a gyermekbántalmazás egyik formája.
    • Indoka: a gyermek érzelmi, pszichés, fejlődési és tanulmányi működésére is káros hatással van.
  6. Az apai kapcsolat külön hangsúlyt kap
    • A beszélő szerint az elidegenítési ügyekben gyakran az apa a célszülő.
    • Azt állítja, hogy az apával való szoros kapcsolat összefügg:
      • jobb iskolai eredményekkel,
      • jobb társas készségekkel,
      • magasabb önbizalommal,
      • kevesebb viselkedési problémával,
      • alacsonyabb bűnözési, droghasználati és öngyilkossági kockázattal.
  7. Lánygyermekek esetében
    • A beszélő külön kiemeli, hogy téves az a gondolat, hogy „a lánynak az anyánál a helye”.
    • Szerinte az apa-lánya kapcsolat fontos:
      • az identitásfejlődéshez,
      • az önértékeléshez,
      • a férfiakkal való későbbi kapcsolatokhoz,
      • a depresszió kockázatának csökkentéséhez.
  8. Fiúgyermekek esetében
    • Az apa hiánya szerinte összefügghet:
      • gyengébb önkontrollal,
      • motivációs problémákkal,
      • alvási és viselkedési nehézségekkel,
      • rosszabb alkalmazkodással.
  9. Nem csak a szülő okozhat elidegenítést
    • A beszélő szerint nemcsak az egyik szülő lehet elidegenítő.
    • Maga a rendszer is okozhat elidegenítést, például rossz bírósági döntésekkel vagy túl szűk kapcsolattartással.
  10. A kevés kapcsolattartás önmagában is káros lehet
  • A beszélő szerint a „kéthetente hétvége” típusú kapcsolattartás sokszor nem elég.
  • Az igazi kapcsolat nemcsak programokból áll, hanem hétköznapi rutinokból:
    • reggeli készítés,
    • iskolába vitel,
    • házi feladat,
    • vacsora,
    • fürdés,
    • lefekvés,
    • meseolvasás,
    • fegyelmezés,
    • szabályok megtanítása.
  1. A minőségi kapcsolat lényege
  • Nem pusztán az óraszám számít.
  • Az számít, hogy a szülő részt tud-e venni a gyermek hétköznapi életében.
  • A kapcsolat akkor valódi, ha a szülő nemcsak „vendégként” jelenik meg, hanem szülőként működik.
  1. A bíróságok kritikája
  • A beszélő szerint a bíróságok gyakran nem veszik elég komolyan az empirikus kutatásokat.
  • Szerinte a rendszer túl sokszor akadályt állít a célszülő és a gyermek közé.
  • Azt állítja, hogy a rossz döntések hosszú távon a gyermekre nézve károsak.
  1. Gyakorlati kérdés: kinek az érdeke?
  • A beszélő szerint minden döntésnél ezt kellene megkérdezni:
  • „Kinek az igényeit szolgálja ez?”
  • Ha az intézkedés valójában az egyik szülő érdekét szolgálja, és nem a gyermekét, akkor az problémás.
  1. Mit kellene tenni?
  • Az elidegenítő viselkedést korán fel kell ismerni.
  • Nem szabad hagyni, hogy évek alatt rögzüljön.
  • A gyermeket segíteni kell visszavezetni mindkét szülőhöz.
  • A bíróságoknak, szakértőknek és ügyvédeknek a gyermek hosszú távú érdekeit kellene nézniük, nem csak a pillanatnyi konfliktust.
  1. A végső üzenet
  • Ez nem „apai jogok” vagy „anyai jogok” kérdése.
  • A beszélő szerint ez elsősorban a gyermek joga ahhoz, hogy mindkét szülőjével kapcsolata legyen.
  • Az elidegenítés következménye nemcsak egy elveszett kapcsolat, hanem egy sérült gyermeki fejlődési pálya.

Views: 6