Megjött az értesítés a Gyalog Beáta elleni fegyelmi kérelem elfogadásáról, valamint az 50.000 Ft-os eljárási díjról.
Persze, gondolkodás nélkül meg fogják őt is menteni, de hát szigetszentmiklós már elintézte, hogy a bíróságon ne tudjon mást mondani.
.
Views: 4
Views: 2
Használd
Tehát a felperes már azzal vádol, hogy én őt a bíróság előtt hamisan bűncselekmény elkövetésével vádolnám. Ilyen kijelentést én soha nem tettem, még csak soha nem is utaltam arra, hogy az alperes szexuálisan bántalmazná a gyermekünket. Pontosan az alperes az, aki ezt a kérdést folyamatosan feszegeti. Az édesapám sem tett ilyen kijelentést, és még csak nem is utalt rá. Az az ijesztő, hogy az alperes édesapám nyilatkozatából erre a következtetésre jutott.
Holott csúnyaság a szexuális bántalmazáson kívül elég sok minden lehet. Csúnyaság az is, ha az alperes a gyermeknek folyamatosan szidalmaz engem a hazáig tartó úton. De még csak ilyen kijelentést sem tett édesapám, hanem pontosan azt mondta, hogy ,,nem tudni, hogy mi történt a kocsiban és mi hangzott el”.
Nem állítottam olyat az elj árás során, hogy a gyermek ne szeretne találkozni az alperessel. Sőt!
Korábbi beadványaimban mindig azt nyilatkoztam, hogy a gyermek igényelné az apai kapcsolattartást, de ahogy a családsegítő előtt is nyilatkozott szeretne felügyelet mellett találkozni az alperessel. A bíróság előtt is oly módon nyilatkozott, hogy a kapcsolattartás jelenlegi módja megfelelő a számára.
A gyermekünk teljes mértékben normális módon nyilatkozik azok után, ahogy az alperes viselkedett vele a kapcsolattartások során, és a felügyelt kapcsolattartások alatt. Nem a gyermekünk viselkedik életkorának nem megfelelő módon, hanem az alperes az, aki nem felelős apaként viselkedik, és viselkedésének az az eredménye, hogy a gyermeke jelenleg csak
felügyelet mellett szeretne vele találkozni
Views: 0
Views: 0
És tovább
Itt jegyzem meg, hogy az alperes által idézett tanúvallomás a 190. jegyzőkönyv 7. oldal tetején szerepel. Amihez képest az alperes által idézett szöveg nem egyezik a jegyzőkönyvi szöveggel szó szerint, csupán tartalmában. A két szöveg eltérését csak azzal lehet magyarázni, hogy az alperes a kifejezett bírói tiltás ellenére ismételten felvette a tárgyalást hangfelvételre, és azt leiratozva adja most elő. Megjegyzem, hogy sem a bírósági jegyzőkönyvben, sem a leiratban nem vádolta senki az alperest azzal, hogy szexuálisan az alperes bántalmazta volna a kislányt.
Édesapám csupán arról számolt be, hogy a gyermek milyen állapotban tért haza a kapcsolattartásról. Ez is álláspontom szerint azt igazolja, hogy az alperesnek egyáltalán nem áll szándékában a szabályok betartása, hiszen többszöri figyelmeztetés ellenére felveszi a tárgyalásokat hangfelvételen. Továbbra is azt állítom, hogy az alperes előtt ott volt a lehetőség, hogy ha úgy érzi, hogy szexuális bántalmazásra utal a tanú, akkor arra rákérdezhetett volna, de ott és akkor nem tette. A másodfokú elj árás során pedig azt állítja, hogy én magam manipulálni akarom a bíróságot, holott ezt folyamatosan kísérli meg. A tanú egyébiránt pontosan azt igazolja, hogy az alperes állításával szemben én és a családom kifejezetten figyelünk arra, hogy a gyermek semmi olyan információhoz ne tudj on jutni, ami számára káros lenne, vagy ami a perrel kapcsolatos.
Az alperes beadványában már addig megy el, hogy a 15. oldalon kijelenti, hogy ,,A felperes alaptalan és rágalmazó kijelentései, miszerint az alperes szexuális bántalmazást követhetett el a gyermekkel szemben, rendkívül súlyosak, és a bíróságnak különös figyelemmel kell kezelnie az ilyen szándékos, rosszhiszemű vádakat.
Views: 3
Shawn Wygant kutatásának előadása arról, hogyan kezelik az Egyesült Államok bíróságai a szülői elidegenítést. Az alábbiakban pontokba szedve összefoglalom a lényeget:
Meghatározni, mikor igényel a szülői elidegenítés gyermekvédelmi beavatkozást.
18 hónapon át tartó kutatás, az összes 50 állam és Washington D.C. bírósági ügyeinek elemzésével (1 259 eset).
Parental Alienation (PA) = a szülői viselkedés, amely károsítja a gyermek kapcsolatát a másik szülővel → ez gyermekpszichológiai bántalmazás.
Parental Alienation Syndrome (PAS) = a gyermeknél megjelenő tünetegyüttes, amely az elidegenítő hatás következménye (pl. kampányszerű szülőgyűlölet, bűntudathiány, “splitting”, stb.).
A kettőt nem szabad összemosni:
PA = cselekedet (maltreatment)
PAS = következmény (harm indicator)
A szülői elidegenítés önmagában, még a tünetek megjelenése előtt is gyermekbántalmazás, ezért gyermekvédelmi beavatkozást igényel.
Ez az ún. „Parental Alienation Child Abuse Model”, amely a DSM-5 definíciójával is összhangban van:
Minden olyan szülői viselkedés, amely valószínűsíthetően pszichológiai kárt okoz, bántalmazásnak minősül.
A másik szülő rossz színben feltüntetése („veszélyes”, „nem szeret téged”)
Kapcsolattartás korlátozása indokolatlanul
A gyermek beavatása párkapcsolati konfliktusba
A gyermek kényszerítése választásra a szülők között
Szeretet megvonása, ha a gyermek pozitívan beszél a másik szülőről
Hamis bántalmazási vádak kitalálása
A másik szülő „megtagadása” – fotók kivágása, nevük elhallgatása
Valóságátírás, „agymosás”: a gyermek elbizonytalanítása a saját emlékeiben
Colorado, Michigan: a bíróság már a viselkedés alapján is elidegenítést állapított meg, még tünetek nélkül is → védelmi lépés (felügyeleti jog módosítása).
Texas és Minnesota: súlyos következmények, amikor nem avatkoztak be időben (pl. gyermek gyilkosságot követett el az anya hatására; gyerekek évekre elrejtve az apától).
Több államban viszont a bíróság csak akkor lépett, ha már tüneteket látott → ez „type II error” (téves negatív), azaz késői beavatkozás, mulasztás.
1 259 elemzett ügyből:
689 esetben a bíróság megállapította a szülői elidegenítést (≈55%)
570 esetben nem találták (≈45%)
A megállapított ügyekből:
72% a gyermek tüneteire épített (PAS-modell)
28% az elidegenítő viselkedésre (PA-child abuse-modell)
A nem megállapított ügyek kb. 22%-ában a bíróság tévesen hagyta figyelmen kívül az elidegenítést („type II error”).
Csak akkor ismerik el a PA-t, ha a gyermek már tüneteket mutat.
Úgy vélik, a gyermek nagyobb kárt szenvedne a szétválasztástól, mint az elidegenítő szülő mellett maradva („too alienated to protect” tévhit).
Mindkét szülőt azonosan hibáztatják, noha az elidegenítés egyoldalú viselkedés.
„Óvatosságból” a vádaskodó szülőnek adnak ideiglenes felügyeletet („error on the side of caution”), ami súlyosbítja a helyzetet.
A szülői elidegenítés pszichológiai bántalmazás akkor is, ha a gyermek még nem mutatja a PAS tüneteit.
Korai beavatkozás szükséges, mert ha a folyamat elhatalmasodik, gyakran visszafordíthatatlan.
Az igazságszolgáltatásnak a viselkedésre kell fókuszálnia, nem csak a tünetekre.
A PA-child abuse-modell alkalmazása csökkenti a hibás (késlekedő) bírósági döntéseket, és hatékonyabb gyermekvédelmet eredményez.
Views: 1
és tovább….
Ez a példa pontosan jól mutatja azt, hogy mennyire képes az alperes a gyermek érdekeit előtérbe helyezni, és mennyire érdekli a gyermek jóléta. Bármit megtesz, hogy bizonyítékokra szert tegyen, és az sem zavarja, ha a gyermekének ezzel árt.
A levéllel véleményem szerint nemhogy nem tisztázta magát, hanem látámasztotta, hogy semmilyen szinten nem alkalmas a gyermek feletti szülői felügyelt gyakorlására. Az az apa, aki azért megtagadja a gyermeke pszichológusi kezelését, hogy nyilatkozatot esikarjon ki a szolgálatból egészen biztosan nem alkalmas a felügyelet ellátására.
Az alperes azt próbálja beadványában előadni, hogy édesapám arra kívánt utalni, hogy szexuálisan bántalmazta volna az alperes a gyermeket. Édesapám tanúvallomásában ilyet soha nem állított. Amennyiben az alperes úgy érezte, hogy erre kíván utalni, akkor jog képviselőj én keresztül miért nem kérdezett erre rá a tárgyaláson? Soha nem vádoltam sem én, sem a családom azzal az alperest, hogy szexuálisan bántalmazta volna a gyermekem.
Ugyanakkor volt olyan eset, hogy az alperes a kapcsolattartás kezdetén lelkileg bántalmazta a gyermeket. Például amikor a gyermekkel azzal a felkiáltással indult el Budapestre, hogy Irány xxx!
Holott egyáltalán nem volt tervében az, hogy xxa viszi a gyermeket. Ezen felkiáltásnak az egyedüli célja az volt, hogy a gyermeket megfélemlítse, és összezavarja. Ez sikerült is neki, hiszen én nem tudva arról, hogy az alperes xxxa akarja vinni a gyermeket, erre fel sem tudtam készíteni, és a gyermeket a kijelentés olyan váratlanul érte, hogy sírva is fakadt. Kérdem én, hogy milyen felelős apai magatartást tanúsít az a szülő, aki ilyen felkiáltásokkal direkt sokkolni akarja gyermekét minden indok, és valós alap nélkül?
Views: 0
Views: 0
És csak tovább…. hazudj hazudj hazudj…
Az alperes által becsatolt levél ezt pontosan alátámasztja, amiben úgy nyilatkozik, hogy amíg nem látom a gyermek valódi állapotát, addig a hozzájárulásomat megvonom a pszichológus bevonásához.
Majd ezt követően az alperes tájékoztatást kér.
Ez a nyilatkozata az alperesnek egyértelmű. Méghozzá azt jelenti, hogy saját maga megtagadta a pszichológus bevonását. Megjegyzem, hogy az alperes ezen leveléből is látszik, hogy ismételten úgymond bizonyítékot kíván gyűjteni. Ennek érdekében pedig még attól sem retten vissza, hogy a gyermeke megsegítését megtagadja, csakhogy egy számára kedvező nyilatkozatot ki tudjon csikarni a családsegítő szolgálattól.
Ez a nyilatkozata az alperesnek egyértelmű. Méghozzá azt jelenti, hogy saj át maga megtagadta a pszichológus bevonását. Megjegyzem, hogy az alperes ezen leveléből is látszik, hogy ismételten úgymond bizonyítékot kíván gyűjteni. Ennek érdekében pedig még attól sem retten vissza, hogy a gyermeke megsegítését megtagadja, csakhogy egy számára kedvező nyilatkozatot ki tudj on csikarni a családsegítő szolgálattól.
Views: 0
A videó („Parental Alienation – The Effects on Children”) egy többórás előadás, amelyben a szerző személyes tapasztalatain és segítői munkáján keresztül mutatja be az ellennevelés (parental alienation) pszichológiai, jogi és társadalmi oldalát.
Az alábbi pontokban összefoglalom a tartalmát:
A szerző saját élményeiből indul ki: 5 évig volt elidegenítve a gyermekeitől.
Célja, hogy valós képet adjon az ellennevelés hatásairól és a jogi rendszer hiányosságairól.
Szerinte a társadalom félreérti az apák szerepét, és nincsenek valódi szakemberek, akik segíteni tudnának.
Sok apa annyira szenved a gyermeke elvesztésétől, hogy öngyilkosságot fontolgat.
Ezek az apák mégis „hősök”, mert kitartanak a gyerekeik iránti szeretetből.
A társadalom gyakran lenézi vagy hibáztatja őket, pedig a valódi oka a rendszeres igazságtalanság és a társadalmi közöny.
Az ellennevelés legnagyobb áldozatai a gyerekek:
Arra nevelik őket, hogy gyűlöljék az egyik szülőt.
Elhitetik velük, hogy az egyik szülő „veszélyes” vagy „rossz ember”.
Ez identitás- és bizalomvesztéshez vezet, és felnőttként gyakran személyiségzavarokhoz (BPD, NPD).
A gyermek újraírt emlékekkel és hamis félelemmel él.
Társadalmi: a köznyelvben ismert, de gyakran félreértett fogalom.
Jogi: a legtöbb bíróságon nincs pontos definíció, így nehéz bizonyítani.
Pszichológiai: nem szerepel a DSM-ben, de létező, súlyos pszichés bántalmazási forma.
A gyermek szeretetének feltételekhez kötése („csak akkor szeretlek, ha gyűlölöd apát/anyát”).
A szeretet félelemmé és függőséggé alakul.
A gyerek megtanulja, hogy érzelmi túlélése hazugságon múlik.
Ne próbálja logikával megmagyarázni az igazságot.
A gyerek a saját „túlélési rendszerét” védi.
Az elidegenített szülő szerepe: a „biztonságos szülő”.
Mindig jelen lenni.
Soha nem támadni a másik szülőt.
Következetesen, higgadtan reagálni.
A kapcsolat helyreállása hosszú évek alatt történhet, gyakran csak felnőttkorban.
Az „ellennevelés” szót nem érdemes használni, mert sok bíróság nem ismeri el.
Ehelyett: pszichológiai bántalmazás, szülői befolyásolás, kapcsolattartás akadályozása kifejezéseket kell alkalmazni.
A bizonyítás kulcsa:
minták, idővonalak, dokumentáció.
Ne az érzelemre, hanem a funkcionális bizonyítékokra építsen az eljárás.
A bíróság az érzelmi kitörést bünteti, nem a manipulációt.
A szerző támogató csoportokat vezet, ahol férfiak segítik egymást.
Szükség van hozzáértő terapeutákra, de ők ritkák.
A cél: visszanyerni a gondolkodási és érzelmi stabilitást, hogy a szülő ne rombolja tovább saját ügyét.
A bíróság gyakran rendel el „reunifikációs terápiát”.
Ez sokszor újabb manipulációs tér az elidegenítő szülő számára.
Az első hónapokban a terapeuta rendszerint semleges, majd később látja meg a valódi mintákat.
A folyamat hónapokig, akár évekig is eltarthat.
A modern kultúra – különösen a közösségi média és a „politikai korrektség” – kedvez az ellennevelésnek.
A társadalom narcisztikus és hatalmi mintákat jutalmaz, miközben a családi kapcsolatok sérülnek.
A megoldás: tudatosság, empátia, és közösségi összefogás a gyerekek érdekében.
Views: 4